Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-15 / 37. szám
37. szám. SZATMÁRVARMEGYE 7-ik oldal. nek ők meggyőződve, hogy soha kormány és — talán szabad hozzátennem — soha közoktatásügyi miniszter nem volt, aki ezt az ügyet inkább szivén hordta, mint én, de higyjék el nekem azt is, hogy azok a vezetők, a kik nagyhangon lehetetlenségeket kívánnak, akik a . válság által nehéz helyzetbe jutott állampénztárból a felmerült — nem mondom, hogy jogosulatlan — igényeknek rögtöni és egészben való teljesítését követelik, akarva nem akarva, nem a tanítóság érdekeit szolgálják, hanem eszközül engedik azt felhasználtatni a nemzeti ügy ellenségeinek sötét munkájában. Az oktatásügyi politika egyéb kérdéseiről és egyáltalán annak részleteiről majd a képviselőházban lesz alkalmam nyilatkozni. Itt csak azt akarom kiemelni, ami a legközvetlenebb összefüggésben áll kormányzatunk vezérszempontjával, a nemzeti megerősödés és tömörítés feladatával. Megemlítem tehát még, hogy a szociálpolitikai munka mellett legközvetlenebbül munkába veendő feladatunknak tekintjük az alkotmány és a közszabadság biztosítékainak kiépítését, valamint a gazdasági megerősödés eszközlését és az ország közgazdasági függetlenségének nyugodt és biztos kézzel való előkészítését, kizárva a gazdasági kérdések minden olyan megoldását, amelyekben nem ez a gondolat nyer kifejezést. A jövő. Mindezekkel nem mondtam újat; csak összegeztem azt, ami a miniszterelnök prog- rammbeszédében és illetékes minisztertársaim nyilatkozataiban már bővebben előadatott, aminek előmunkálatait a közönség már ismeri, aminek valódiságában és komolyságában tehát senki sem kételkedhetik. De időnként ezeket a dolgokat meg kell ismételni, a mesterségesen és célzatosan táplált idegességgel szemben újra és újra kell hangsúlyoznunk, hogy ezt a kormányzást az adott alapokon a legmélyebb meggyőződésünk szerint csak átmenetinek tekinthetjük, csak mint olyant vállalhatjuk, hogy eszünk ágában sincs az átmeneti idő meghosz- szabbitására törekedni, hogy elveinket nem frázisként, de mint élő valódiságot fentartottuk és azok fentartását elvbarátainktól várjuk, hogy kormányzásunk idejét emberfeletti erőfeszítéssel akarjuk felhasználni a nemzeti megerősödés, a demokratikus fejlődés megalapozására; hogy mindezekben osztálypolitikának, retrográd iránynak nyoma sincs, sőt inkább a legelszántabb előretörekvés mutatkozik az egész vonalon, melyről hazánk újabb története megemlékezik. De van jogom arra is hivatkozni, hogy talán személyeink is csak nyújtanak akkora j biztosítékot, hogy ne foghasson azon a közbizalmon, melyre szükségünk van, melyre az országnak szüksége van, bárminő mende-monda vagy ingerült hangulat. Ha pedig a távolabbi jövőre terjesztjük ki pillantásunkat, csak ennyit mondhato'k: nem nézzük fatalisztikus nyugalommal azokat a kérdéseket sem, amelyek terén megállapodásaink szerint az átmeneti idő alatt eredményeket nem követelhetünk. Mint alkotmányos miniszterek, a közállapotok minden részletéért viseljük a felelősséget, de kormányzatunk átmeneti jellege állapítja meg ennek a felelősségnek természetét, mely sok esetben nem azt jelenti, hogy azzal a tényleges állapotot mint helyeset, mint fentartandót fedezzük, hanem csak azt, hogy egy bizonyos időn át annak megváltoztatását nem tüzzük napirendre; voltaképen tehát csak ezért a halasztásért vállaltuk és vállaljuk a felelősséget. De a mi politikánk nem lehet az: »aprés nous le déluge« »utánunk a vízözön« politikája; mint hű fiai a nemzetnek, mint hűséges miniszterei a királynak, kell hogy előmozdítsuk, kell hogy előkészítsük a két alkotmányos tényező közt azt az állandó megegyezést, mely mindkettőjük közös érdeke és amely csak akkor lehetséges, ha a nemzet összes életszükségletei kielégítést nyernek. Nincs tárgyi ok, mely miatt kizártnak kellene tekintenünk az olyan megegyezést, melyet a függetlenségi párt elveinek alapján elfogadhat: hisz a magyar nemzet önállóságának, egyéniségének, egységének, erőinek teljes kifejtése a király és az uralkodóház hatalmának legbiztosabb alapja; ez semmiben sem akadályozza, sőt inkább elősegíti ő felsége többi országainak hasonlóan önálló kifejlődését és saját történetük szerinti elhelyezkedését és szervezkedését, ami pedig a pragmatika sanctio által megállapított kapcsolatot illeti, annak szilárdsága csak akkor lesz biztosítva, ha megszűnik minden ok, mely azt a nemzetek lelkében lazítja és megerősödik mindaz, a mi annak fentartását a nemzetekre nézve is kívánatossá teszi; tehát akkor, ha úgy Magyarország mint Ausztria egyfelől] élvezi a külső biztosságnak azt a fokozott mértékét, melyet az erőknek kölcsönös védelemre való egyesülése nyújt, másfelől fejlődési szabadságában, egyéniségének, érdekeinek érvényesítésében magát gátolva nem érzi. Reményeket akarok-e ezzel ébreszteni? Az legalább is időelőtti volna ; de csüggedéstől, vagy elkeseredéstől igenis óvni akarok, mely ép annyira indo- latlan volna és a jövőt illetőleg következményekkel járhatna. A függetlenségi pártot épugy, mint a szövetkezett pártok mindegyikét minden körülmények közt elvhűségük és a haza iránti kötelesség érzete fogja vezetni. Lehet, hogy az átmeneti idő után bekövetkezendő megoldások tekintetében el fognak térni utaik; de mivel nemzeti előrehaladás nélkül semmiféle megoldás el nem képzelhető, az előkészítő, hogy úgy mondjam, lélektani munkában együtt kell működnünk és mindaddig, amíg annak sikere biztosítva nincs, fenn kell tartaniok szövetségüket. Mert bizonytalan helyzetekben, minőnek a jövő fejleményeire nézve mai helyzetünket is tekinteni kell, a legerősebb függetlenségi többségnél is nagyobb biztosíték a nemzet összes ép erőinek összetartása. Mi pedig, akiket a nemzet bizalma jelöl ki arra, hogy felséges urunk királyunk az ország kormányzását ily súlyos viszonyok közt reánk ruházza, akik tehát hivatva vagyunk a nemzetet e nehéz körülményekben vezetni, nem magunk kedvéért, hanem a nemzeti haladás biztossága érdekében kell hogy e bizalom tartósságára számíthassunk, csak úgy, amint én hosszú politikai pályámon át azért tudtam némi erőt kifejteni, mert mindenkor támaszkodhattam ennek a választó közönségnek tántoríthatatlan bizalmára. E bizalom mai ünnepének fénye fogja besugározni az én részemet a nemzetfentartó munkában. HÍREK. — Szomorú évforduló. Erzsébet királyasszony halálának fordulóján, f. hó 10-én, megújuló fájdalommal és emlékező kegyelettel vett részt az egész nemzet az ő leikéért — a mely annyira szeretett minket — bemutatott gyászistentiszteleteken. Városunkban d. e. 9 órakor volt érette az ünnepélyes gyászmise a a plébánia templomban, a melyen megjelentek a hatóságok, egyesületek képviselői és az iskolák növendékei. — A szatmári püspök eskütétele. Dr. Boromissza Tibor e hó 7-én járult Őfelsége elé, kinek kezeibe letette a hivatalos esküt. Az ünnepélyes aktusnál gróf Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter helyett gróf Zichy Aladár Őfelsége személye körüli miniszter és Széchenyi gróf működtek közre. Az esküformát Vértessy miniszteri tanácsos olvasta fel. Borom- iss/a püspökké szenteltetése szept. 30-án fog megtörténni Egerben. A szentelést Samassa József bíboros, egri érsek fogja végezni, mint konszekrátorok Púrvy Sándor dr. szepesi és Szmrecsányi Lajos dr. egri felszentelt püspök működnek közre. A püspöki székfoglalás a felszentelés után a közel jövőben várható. — A Károlyi grófi-család a Kos- suth-társaságért. A Kossuth Lajos asztaltársaság e hó 9-iki zászlószentelési ünnepélye alkalmából Karolt/i Istvánné grófné 50, — Károli/i Gyuláné sz. Károlyi Melinda grófné’ 50, — Károlyi István gróf 100 és Károlyi Gyula gróf 50 koronát adtak a hazafias és emberbaráti célú társaság alaptőkéjének gyarapítására. Az adományokért e helyen is köszönetét mond a társaság. — A főispánná betegsége. Őszinte részvéttel közöljük, hogy Falnssy Árpádné komolyabb jellegű betegségben szenved, mely miatt nem vehetett részt a Kossuth asztaltársaság zászlószentelési ünnepélyén sem. A mint értesülünk, állapota már némileg javult, mindazonáltal a betegség előrelátható hosszabb lefolyása miatt a főispáni pár a vármegyében tenni szándékolt látogatások tervét valószínűleg hosszabb időre kénytelen lesz elhalasztani. — Gyermekfelruházás. Már két esztendőn át résztvevő, nagy szivek meleg szeretete óvta meg a tél zimankós hidegétől azokat a szegény gyermekeket, a kik a nyomor rideg tanyáin nőnek fel. Az esztendő újra télbe hajlik s a szegényes viskók gyermekeire megint dideregtető, havas világ várna, ha a jótékony lelkek fölemelő szeretete nem venné újra gondjába őket. Dicsőséges tábor e nemes - szivek serege. Most gyűjti őket össze Károlyi Istvánné grófné, hozzá hasonló, emelkedett gondolkozásu leányával, Károlyi Gyuláné grófnéval. Károlyi Istvánné grófné vetette fel az idén a gyermekfelruházás eszméjét a legilletékesebb helyen: a nőegyesületben, a mely már eddig is annyi áldásos munkát végzett s a mely talaja a női szivekből kipattanó, szépséges gondolatoknak. A jótékonyság öröme a legnagyobb öröm. Részt kell ebből adni mindenkinek, a kevésbé tehetősnek is. A felruházás előkészítésének ügyében e hó 13-án d. u. 4 órakor értekezlet tartatott a grófi kastélyban. Az értekezlet, melyen városunk társadalmának előkelő hölgyei vettek részt, hosszabb eszmecsere után elhatározta, hogy a legközelebbi napok alatt a nőegylet kiküldöttei iveket köröznek adományok (pénz, anyag, ócska ruha) gyűjtésére; legalább 100 gyermek felruházása van tervben. A ruhakiosztás november hó első napjaiban történik meg. Elhatározták továbbá, hogy még ez év folyamán műkedvelői előadást rendez a nőegylet, melynek jövedelme részben a tulipán-alap, részben az egylet nemes czéljaira fog szolgálni. — A máriapócsi búcsumenet, a mely mintegy 400 ájtatoskodóból állott és f. hó 8-án indult el városunkból, f. hó 10-én este érkezett vissza. A zarándokok elé fehérruhás leánykák és nagyszámú hívők serege vonult égő gyertyákkal, zászlókkal és lampionokkal a határkeresztig s azután a bucsumenettel együtt a gyertyákkal, lampionokkal kivilágított Fényutcán ál a plebánia-templomha tért, ahol hálaadó könyörgés után a húcsumenel vezetője, Varjas Endre mondott szent beszédet. —• A Kossuth szobor munkálatai. Kallós Ede, a városunkban fölállítandó Kossuth- szobor tervezője, a napokban a városi hatósággal egyértelműen megállapította a kis parkban a szobor helyét, ahol az alapozási munkákat már meg is kezdték. A szobor talapzatával nyolc méter magas lesz, leleplezése a jövő év májusban történik meg nagy ünnepélyességgel. — A színkör építése tárgyában kiküldött városi bizottság e hó 12-én ülést tartott. Elnöklő polgármester bejelentette, hogy az építést vállalatba adni mindaddig nem lehet, mig a belügyi kormánytól kért és feltétlenül szükséges 12000 korona megadása iránt intézkedés nem történik. Miután azonban a pályázók kötelezettségi határideje 13-án lejárt, felhívta ezek közül azokat, a kiknek pályázatai komolyan számbavehe- tők, nevezetesen Bede Antalt és Nagy Jenőt, hogy nyilatkozzanak a tekintetben, hajlandók-e beadott ajánlataikat magukra nézve továbbra is kötelezőnek tekinteni. Miután mind a két pályázó igenlő értelemben válaszolt, javasolja, hogy a többi pályázó biztosítékának visszaadása mellett e két pályázó biztosítéka visszatartassék s ajánlataik felett az államsegély megadása után döntsön a bizottság. A bizottság ilyen értelemben határozott. — Felhívás. »A Magyar Védő Egyesület« központi igazgatóságának megkeresése alapján felkérem mindazokat, kik a lordai magyar védő egyesület által Tordán, ez évi október 1—6 között rendezendő ipari és mezőgazdasági kiállítást meglátogatni óhajtják, hogy ez iránti szándékokat alulírottal e hó 20-ig közölni szíveskedjenek, hogy a kedvezményes vasúti jegyek megváltásához szükséges vasúti igazolványok megszerezhetők legyenek. A társas kirándulás programmja ugyancsak alulírottnál tekinthető meg. Nagykároly, 1906. szeptember 14. Néma Gusztáv a M. V. E. titkára, Nagykárolyban. — Fráter Loránd Szatmáron. Az országos hírű dalos hegedű-művész, Fráter Loránd e hó 23-án, a lóverseny napján este 8 órakor a szatmári színházban Tarnay Alajos zongora-művész kísérete mellett hangversenyt rendez. — Uj rendőrkapitány. Falussy Árpád dr. főispán Smaregla Mihály nagybányai alka- pitányt nevezte ki Nagybánya város rendőrkapitányának. A kinevezés városszerte megelégedést keltett, mert az uj rendőrkapitány igen tevékeny ember, kitől a város érdekében sok jót lehet várni. — Kinevezés. A főispán Dr. Gózner Elek nagykárolyi ügyvédet vármegyei tb. aljegyzővé nevezte ki. — Áthelyezett közigazgatási gyakornokok. Szuhányi László közigazgatási gyakornok a központból a nagysomkuti szolgabirói hivatalhoz, Dr. Németh Béla közigazg. gyakornok Mátészalkáról a központba helyeztetett át. — Vörhenyjárvány uralkodik Bere, Csomaköz és Fény községekben. A hatóság a szükséges óvintézkedéseket megtette.
