Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-01 / 35. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 35. szám. Föispáni látogatás a bányavárosokban. (Kiküldött tudósítónktól.) Falussy Árpád főispán feleségével meglátogatta Nagybányát és Felsőbányát. Régi szokás, hogy a főispán első hivatalos látogatása a bányavárosoknak szól, melyeknek lelkes és hazafias közönsége ez alkalommal különös melegséggel és szeretettel fogadta Szatmár- vármegye első függetlenségi főispánját. A hivatalos körök és a polgárság versenyre keltek egymással az ünnepségek fényének emelésében, de mi a látogatás tulajdonképeni fontosságát nem ezeknek az ünnepségeknek nagy arányaiban és külső pompájában, hanem abban keressük, hogy Apponyi Albert és Károlyi István téli látogatása után ez volt a második szerencsés alkalom arra, hogy a vármegye és a bányavárosok gondolat és érzelmi köre egymáshoz közeledjék. Az ünnepélyek felsőbányái része egy érdekes meglepetéssel is szolgált. Bankett után a felsőbánya-lacfalui, immár tarthatatlan állapotban levő ut és az újonnan épült lacfalusi állami elemi iskola meg-, tekintésére rándult ki a főispán az ut által érdekeltek s a jelenvolt Bodnár György tanfelügyelő kérésére. És Lac- faluban, búcsúra összegyülekezett tengernyi nép élén, magyar zászlók alatt, magyar szóval Lakács László és Lakács Konstantin üdvözölték a koaliciós kormány képviselőjét. Ennek a teljesen váratlanul jött eseménynek jelentőségét sem túlbecsülni, sem kicsinyelni nem tartanók helyesnek e percben, midőn még nincs módunkban az ezután következendőkről tudomással bírni. Magát a tisztelgés tényét és magyaros jellegét szívesen elfogadjuk a magyar állam feltétlen szuverenitása elismerésének és iránta való hódolatnak. A továbbiakra nézve azonban, sok keserves tapasztalat tanítván arra, hogy ezekben a kérdésekben veszedelmes dolog az impresszióknak túlságos befolyást engedni, bár a legjobb indulatu, de mégis várakozó álláspontra kell helyezkednünk. Ha Lukács Lászlónak és Lukács Konstantinnak, e vármegye nemzetisége elismert vezéreinek ezenluli politikai iránya és cselekvései congruensek lesznek a lacfalusi fogadtatáskor tanúsított magatartásukkal, a leghazafiasabb készséggel fog nekik békejobbot nyújtani a vármegye magyarsága. Osztjuk a főispán nézetét, ki a Lukács László üdvözlésére adott feleletében a Hymnusznak e sorait idézve: „Megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt“,— arra utalt, hogy e sorok nemcsak az állam gerincét alkotó és soha einem törülhető jellegét megadó magyarságra, de sokszor tévesztett utakon bolyongó nemzetiségeinkre is vonatkoznak. Ha a lacfalusi ünnepség olgaa első komoly lépés a velünk eddig csupán politikai közösségben élt nemzetiségeknek érzelmi közösségünkbe való beolvadására, a melyet további lépések fognak részükről követni, úgy csak gratulálhatunk magunknak is, a románságnak is, de különösen vezetőiknek, kiktől e kérdésben úgyszólván minden függ. A Lacfaiuban történtektől sem a lelkességet, sem a * spontaneitást elvitatni nem lehet; Lukács László pedig népének hatalmas intelligenciájú, nagy műveltségű vezére, ki cselekedeteit, úgy tapasztaltuk a múltban, nagyon is jól megfontolja s jóeleve leszámol azoknak minden irányú következményeivel. Ezekből talán meríthetünk reményt arra, hogy mai tartózkodó álláspontunk csak átmeneti lesz, annak az útnak az irányában, a melyen a helyes útra tért nemzetiségek együtt haladnak az államalkotó magyarsággal, a magyar haza jövendő nagysága felé. ★ Részletes tudósításunk az ünnepségekről a következő: A föispáni pár augusztus 25-én, szombaton a délutáni gyors vonattal indult Nagykárolyból. Kíséretükben voltak Kovács Dezső dr., N. Szabó Albert dr. és Kerekes Zsigmond föispáni titkár. ílosvay Aladár alispán családi ügyben távol lévén, nem kisérhette a főispánt utján, a hogy eredetileg tervbe volt. Szinérváralján Péchy László főszolgabíró Neupauer János és Boy Miklós szolgabirákkal várta és üdvözölte nehány szóval a főispánt. A nagybányai járás első állomásán, Sikár- lón. hatalmas néptömeg várta az érkező vonatot. Az állomás épület szépen föl volt díszítve és nemzetiszinü zászlókkal fellobogózva. Kivonultak az iskolás gyermekek kezükben apró nemzetiszinü zászlókkal, mi a nemzetiségi vidéken érthidő kellemes meglepetést keltett. A járás főszolgabirája Domokos Ferenc, Kováis Sándor szolgabiróval és Tóth Tibor közig, gyakornokkal a községi jegyzők élén szép beszédben üdvözölte a főispánt, hangsúlyozván, hogy a járás senkit sem üdvözölhetne melegebben, mint azt a férfiút, ki a lefolyt nagy nemzeti küzdelemnek oly kiváló harcosa volt s a kit ennélfogva a föispáni székben látni a legnagyobb öröme a járás hazafias közönségének. A legnagyobb fokú bizalommal néznek működése elé, és szívből kívánnak erőt és egészséget ezen működéshez. A beszéd végeztével egy fehérruhás kis leányka csinos nemzetiszinü szallaggal diszitett virágcsokrot nyújtott át a főispánnénak. A főispán válaszában kiemelte, hogy meg- illetődve hallgatta a szép szavakat és a meleg ragaszkodás kifejezéseit, annál is inkább, mert nem is volt elkészülve, hogy már a járás szélén fogadtatásban részesül. A főszolgabíró ur nagyon jól hivatkozott a lefolyt nemzeti ellenállásra, mert neki mint főispánnak épen az a feladata, hogy annak eredményeit megvalósítsa és ezt ígéri is, hogy minden erejével meg fogja tenni. A lelkes éljenzéssel fogadott beszédek után a vonat a kivonult iskolás gyermekektől énekelt Hymnus hangjai mellett robogott ki a sikárlói állomásról s 5 óra 06 perckor érkezett meg az egybegyűltek zajos éljenzése között a nagybányai állomásra. Az éljen riadal lecsillapulta után a városi tanács élén Gellert Endre polgármester a következő beszéddel üdvözölte a föispáni párt: Méltóságos Főispán Ur! Nagybánya város közönsége nevében őszinte, igaz örömmel üdvözlöm Méltóságodat és nagyon lekötelezve érezzük magunkat, hogy mindjárt első látogatása alkalmával a méltóságos Asszonynyal együtt szerencsélteti városunkat. E szerencsés körülménynek köszönhetjük, hogy azt a régi mondást, hogy Nagybánya Szatmárvármegyének gyöngye volna, egy pár napra mi is elhisszük, a mig vármegyénk egyik legszebb igaz gyöngyét falaink között rejtegethetjük. De nemcsak örömmel, hanem bizalommal is fogadjuk Méltóságodat; azzal a bizalommal, a melylvel kiváló képességei, nagy tettereje és munkabírása iránt viseltetünk; azzal a bizalommal, a melyet eddigi működése alatt bennünk is fölébresztett, a mi megerősíti bennünk a hitet, hogy föispáni kormányzása Szatmárvármegyére minden tekintetben ered- ménydus és áldásthozó leend. Adjon az Isteni Gondviselés ehhez erőt, jó egészséget Méltóságodnak; nekünk minden törekvésünk oda irányul, hogy pár napi itt tartózkodásuk alatt magukat jól és otthoniasan érezzék ősrégi falaink között. Isten hozta, Isten éltesse Méltóságtokat! A polgármester üdvözlésére a főispán a következő beszéddel válaszolt: Mélyen t. Polgármester Ur! Kedves Barátom! Mélyen t. Uraim! Valóban alig találok szavakat, hogy e szép, lelkes fogadást méltóan megköszönhessem. Egyik nagybányai lap szellemes vezércikkírója azt irta, hogy én nagy és fényes kísérettel jövök körükbe. Láthatják, mélyen t. Uraim, hogy a nagy és fényes kiséret elmaradt, mert hiszen fényes kíséretre csak azoknak van szüksége, a kik takargatni, leplezni akarnak valamit. Nekem épenséggel nincs mit! (Éljenzés.) Engem csak nehány barátom kisért el azok közül, kik a nemzeti küzdelem alatt a_ legelső sorokban küzdöttek e vármegyében. (Éljenzés.) Baráti érzelmekkel jöttem Önök közzé, hogy megismerjem e szép várost, melyről már oly sok szépet hallottam, hogy megismerjem polgárságát, lakóit, hogy együtt dolgozzak Önökkel e szép, e nagy múlttal biró város felvirágoztatásán! (Éljenzés.) E meleg és lelkes fogadtatást én előlegezett bizalomnak tekintem, melyet legjobb tehetségem szerint igyekezni fogok ki is érdemelni. Legyenek meggyőződve, hogy én mindent el fogok követni e város érdekében, hogy előhaladhasson, fejlődjék és virágozzék! Még egyszer hálásan köszönöm ezt a lelkes, szép fogadtatást. (Zajos, hosszantartó éljenzés.) Majd Farkas Sándor nyug. honvédezredes, a nagybányai függetlenségi és 48-as párt elnöke a párt nevében üdvözölte a főispánt, ki rövid válaszában hangsúlyozta törhetetlen függetlenségi voltát.. A fogadás alkalmával a főispánnénak Smaregla János aljegyző gyönyörű, hatalmas csokrot nyújtott át. A bevonulás a Kossuth Lajos-utcán, Főtéren és Hid-utcán át, a Főtér sarkán emelt diadalkapu alatt történt a bányász zenekar hangjai mellett a bányaigazgatóság épületébe, a hol a föispáni pár Neubauer F'erenc bányaigazgató vendége gyanánt szállott meg. Este 7 órakor fáklyás és foncás menet volt a főispán tiszteletére. A gyönyörű és Nagybánya éghajlatához képest feltűnően enyhe nyári estén ezer és ezer ember várta a fáklyások megérkezését, kik a bán}raigazgatósági épület, udvarán elhelyezkedvén, a város üdvözletét Égli Mihály főjegyző tolmácsolta a következő beszéddel: Méltóságos Uram! Nagybánya sz. kir. város közönségének nevében állok Méltóságod előtt, hogy első látogatása alkalmával ez ősrégi város tiszteletét, hódolatát s üdvözletét tolmácsoljam. Nemcsak megtisztelő, de végtelenül kedves ez a megbízás reám nézve, hiszen nekem kettős jogcímem van a szólásra. Megbízásomat nemcsak a város mandátumából merítem, hanem azon baráti frigyből is, melyet hosszú évekkel ezelőtt, az ifjúi álmok szárnybontása idején, a nemes ideákért való küzdelem kezdő határánál Méltóságoddal kötni szerencsés valék. Örömtüzeket gyújtva, lobogó lelkesedéssel, meleg szeretettel s törhetlen bizalommal jöttünk mi ide. És az igazi lelkesedés ez őszinte megnyilatkozását látva, az öröm e magasztos pillanataiban is eszembe jut, hogy nemrégiben, alig két évvel ezelőtt hasonló körülmények között állottunk Szatmárvármegve akkori uj főispánja előtt Magyaros vendégszeretettel, tárt karokkal fogadtuk s csak később, midőn Szatmárvár- megve Judása, az ország Herosztratese lett, midőn nemzetére, hazájára fölaszabaditotta az alvilág összes démonait, fúriáit, hogy véresre marcangolják vonagló testét, csak akkor tudtuk meg, hogy kígyót melengettünk a mi keblünkön. A Judások, a Herosztratesek sorsa, végzete elérte őt is, szörnyű példaadás képen mindazoknak, kik a nemzet, az ország alkotmányának árulóivá lesznek! Nevét ajkára nem veszi senki; emlékezetéből, szivéből képét kiveti mindenki. (Igaz! Úgy van!) A megpróbáltatások, a zaklatások, a sa- nyargaltatások nehéz napjaiban szörnyűségesen aggodalmas órákat, pillanatokat élt át a vidék is; de a midőn a pohár csordultig telt, midőn ütött a tizenkettedik óra. ez ősi város polgársága sem habozott fegyverbe szállni az alkotmány védelmére s diadalosan lobogtatta meg a győzelem zászlaját. (Éljenzés.) Nem a mi érdemünk ez; ezzel csak őseink dicső hagyományaihoz való hűségünket tanúsítottuk. De félre a sötét képekkel! A romokból, a pusztulásból uj élet fakadt, alkotmányunk egéről buborékként elfutta a nemzet ereje a sötét, vészes fellegeket s az ország sorsának intézése ismét oly férfiak kezébe került, kiknek zászlaja alá örömmel sorakozik mindenki, ki a hazát, a szabadságot, a függetlenséget igaz szívből, önös érdekek nélkül szereti. (Zajos éljenzés.) Ez uj, e megtisztult érának, a nemzet szivéből, óhajából, akaratából fakadt politikai irányzatnak méltó képviselője Méltóságod Szat- márvármegyében. (Zugó Éljenzés.) Ismerve múltját, kiváltó képességeit, megalkuvást nem ismerő jellemszilárdságát, midőn a legteljesebb bizalommal és hódolattal üdvözöljük, engedje meg Méltóságod, hogy jóindulatába ajánlhassuk e végvidéket, Szatmárvár- megye gyöngyét, kincses Nagybányát. Legyen Méltóságod segítője nemes törekvéseinkben; legyen hathatós támogatója a boldogulásra, az előhaladásra irányzott munkásságban, hogy Nagybánya oly nagy lehessen a jövőben, mint amily nagy volt a múltakban, midőn királyok és fejedelmek versenyeztek bírásáért, hogy városunk a jövőben is teljesithesse azt a történelmi missiót, melyet oly dicsőségesen teljesi-
