Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-27 / 4. szám

2-lk oldal.

SZ AT MARVÁR MEGYE.

4 *y.;im

mány, a törvényhatóságokon elkövetett erőszakoskodások rengeteg sorozata, törvénytelenül kötött kereskedelmi szerződések sokkal élénkebb emlékezetben vannak még, semhogy kimeritő felújítást igényelnének.

Benne vagyunk bizon}r az abszolutizmusban réges régen s az az állapot, melylyel a Pester Lloydtól le egészen a Szatmármegyei Közlönyig minden nemzetellenes újság fenyeget, nem minőségileg, hanem csak mennyiségileg fog különbözni jelenlegi állapotunktól.

Csak mennyiségileg, mert ahoz, hogy lépésről-lépésre több törvénytelenséget, több erőszakot kövessen el a hatalom, meg van benne a jó szándék, épen úgy, mint a hogy a kis tolvaj könnyen válik nagy stylusu rablógyilkossá, csak meg legyen a megfelelő egyéni dispoziciója és kedvezzenek a körülmények. De hogy lényegben uj útra, az úgynevezett nyílt abszolutizmus útjára lépjen a kormány, ebben bizonyára joggal kételkednek mindazok, a kik ismerik, hogy tovább vissza ne menjünk, csak a múlt század hatvanas éveinek történetét, párhuzamot tudnak vonni az akkori és a mai politikai helyzet és erőviszonyok között s tudatában vannak annak, hogy az elaggás küszöbén álló uralkodó korának s családi tradicióinak nyomása alatt ép oly tartózkodó a nemzet jogos követeléseivel szemben, mint a mily tartózkodó volna azok tanácsát elfogadni, a kik a 67 előtti állapotra való visszatérés merész gondolatával hozakodnának neki elő.

Pedig nincs kétség az iránt, hogy a nyílt abszolutizmus proklamálása és megkísérlése Magyarországra csak előnyös volna. Széttörhetetlen, megbonthatatlan egészszé kovácsolná össze a nemzetet s nehány hónapi, legfeljebb talán egy évi kínlódás után önmagától omlanék össze.

A nyílt absolutizmus csak a kiegyezés revíziójához vezetne el, mint ahogy a 65-iki traktatumokhoz a 61-iki kis alkotmány után következett Schmerling- korszak vezetett. De az uj kiegyezési tárgyalásokban nem a porosz háború előtti centralizált, német hegemóniáju osztrák birodalom, hanem a harmincöt év óta egyre jobban züllődő százfelé huzó osztrák tartományok állanának szemben a számban, kultúrában vagyonban tetemesen megerősödött MagyarorHa valaki másodszor lopott, levágatta az orrát; ha harmadszor is elkövette ezt a vétket, életével lakolt.

Úgy látszik, hogy az asszonyok között sok volt a boszorkány. Másokat megrontani, eszök- től megfosztani, bűbájos szerekkel elvarázsolni s méreggel megölni iparkodtak. Mások sorsot vetettek, hamuból jövendőitek. Az ilyeneket korbácscsal akarta a szent király észretériteni. s ha ez sem használt, a templom megtüzesitett kulcsát nyomták homlokára, mellére és hátára, hogv örökre megbélyegezzék.

Magyarokon és keresztényeken kívül laktak akkor hazánkban más nemzetiségűek és vallásuak is. Zsidókon kívül nagy számmal voltak izmaelita bolgárok, kik a mohamedán hitet vallották. Kálmán király a zsidókkal nem sokat törődött, de a fajrokon izmaelitákat mindenáron a keresztény vallásra akarta téríteni. Kiadta tehát a parancsot, hogy keresztelkedjenek meg s éljenek a keresztények életmódja szerint. Ezt pedig a következőképpen ellenőrizte. Ha valamely izmaelita keresztényhez ment vendégségre, csak disznóhust volt szabad elébe tenni; valamint az izmaelita is csupán disznó- hússal kínálhatta keresztény vendégét. Izmaelita férfi keresztény leányt tartozott nőül venni, s izmaelita leány sem mehetett máshoz férjhez, mint keresztény emberhez.

A keresztény királyságnak nem volt akkor erősebb támasza, mint a papság. Jó egyetértésüket iparkodtak is minden alkalommal kifejezésre juttatni. Ha például a király valamely helyen látogatást tett, a papság a templom" ajtajában várta s a király csókkal üdvözölte valamennyit.

De ne gondoljuk, hogy az egyház csupán erőszakos eszközöket alkalmazott téritő és ciszággal, melynek helyzete abból az okból is hasonlíthatatlanul kedvezőbb a 67-ikinél, mert most úgy a nemzetiségeknél, mint a társországoknál, ha még nem is ellenmondás nélküli, de már is hatalmas magyarbarát áramlat indult meg, melynek lekötése bizonyára elsőrendű feladata lesz az összes hazafias pártoknak.

Csoda-e hát, ha az osztrák hatalom tél a kiegyezés revíziójától, mely csak a magyarságnak szolgálna hasznára. Nem csak gyöngesége, hanem ez az ok is lényegesen közrejátszik tehát abban, ha a kamarilla óvakodik a nyílt abszolutizmus útjára lépni.

Lényegben abszolút módon, az alkotmányos formák olyan — a milyen kímélésével kormányozni — az ellenállást szilárdító nyílt erőszak helyett a folytonos huza-vonával kifárasztani a nemzetet, — bizalmatlanságot kelteni benne saját erői s vezérei iránt, kihúzni az időt a curiai bíráskodásról szóló törvény hatálya vesztéséig, azután egy választáson csendőrszuronynyal, pénzzel, pálinkával, mindenre' kész választás vezetőkkel megszerezni a többséget egy ó-konzervativ 67-es pártnak, mely hogy a haladó, vagy szabadelvű nevet fogja-e viselni, lényegben közömbös: azután ezzel a párttal dogmává emeltetni a 67-iki törvények érinthetetlenségét, megrend- szabályozni az országgyűlést, megfosztani a vármegyéket autonómiájuktól, utólagosan szentesittetni a november 18-ika óta elkövetett összes törvénytelenségeket, s végül külön törvénybe iktatott elismerést szavaztatni Fejérváryéknak a „haza megmentéséért“ — ez és csakis ez lehet a nemzet elleni háború haditerve.

E sokoldalról jövő, komplikált támadás ellen védelmünket széles alapra j kell fektetnünk; az alkotmány védelem j az ország házából máris kiszorult a vármegyék gyüléstermeibe. Rövid idő, úgy lehet, csak napok kérdése a törvényhatóságok ellenállásának erőszakba fojtása is. A nyolcvannyolc törvényhatóság helyét a nemzet millióinak kell elfoglalniok.- - .' ~ (—ö.)

Hála, modor, siker. Úgy látszik készül már a haladópáni kis káté. Ki csinálja? Ki más, mint a párt legokosabb tagja, Nagy László. Igaz, azzal, hogy ő a legokosabb, sem a pártnak, sem ő neki nincs nagy oka dicsekedni. Elég,

vilizatórius munkájában. A rábeszélés, a szeretet, a szó hatalma sokat tett, különösen mikor már magyarok voltak az ige hirdetői.

Nagyon fájt az egyháznak ezen időben a rabszolgaság intézménye és ezt teljesen ő szüntette meg. Megragadta erre nézve a kedvező j alkalmat az élet legfontosabb pillanataiban, főképpen pedig a halálos ágyon s oda hatott, ; hogy az urak bocsássák szabadon rabszolgáikat s meggyőzték őket, hogy ez által kedves dolgot tesznek Isten előtt és előmozdítják lelkűk üdvösségét. Az ilyen rabszolgák azonban nem minden feltétel nélkül nyerték el szabadságukat, hanem kötelességük volt elhunyt uruk halálának évfordulóján annak lelkiüdvéért misét szolgáltatni s ilyenkor a szegényeknek vendégséget adni. mely egy nehány juhból, megszabott számú kenyérből és nehány korsó sörből állott. Az ilyen kötelezettséggel terhelt embereket hívták dusinikoknak.

Vallásos társulatokat is alapítottak a papok, melyeknek neve kalandos társulat volt. A kalandos szónak itt még kevesebb köze van a társulathoz, mint a kántorbőjtnek a kántorokhoz. Azért nevezték ezen társulatokat kalandosoknak, mert gyűléseiket a hónap első napján, latin nyelven, kalendáján tartották. Céljok első sorban az volt, ami a mai temetkező társula- J toké, hogy t. i. a tagok és hozzátartozóiknak tisztességes eltemetéséről gondoskodjanak. Ehhez még nemesebb feladatokat is csatoltak: j Imádkoztak élő és elhunyt tagtársaikért, szent misét szolgáltattak érettük s gondoskodtak arról is, hogy az átutazás közben meghalt idegeneknek is megadják a végtisztességet.

Ez a társulat nagyon felköltötte őseink érdeklődését s királyaink is annyira szivökön hordozták ügyét, hogy törvényhozásilag gonhogy reá van bizva a hitvallás megszerkesztése,, rövid, velős tanításokba szedése. Egy néhány tételét saját külön ethikájának meg is irta már mutatóba saját külön lapjában. íme az ismertetés, egy-két glossa kapcsán. A hála a főerény.. Hazafiság, tisztesség, kötelességtudás és a koa- lició egyéb csinálmányái semmivé törpüljenek a Hála mellett. A ki tisztviselő, az ne legyen sem magyar, sem becsületes, sem törvénytisztelő, hanem hálás. Hálás persze Nagy László iránt, mert ő az, a ki még tűri a tisztviselőket a vármegyétől kapott állásukban, mert övé az ország, a hatalom és a 64-ik paragrafus és mert december elseje óta nem adat nekik fizetést. De vajon mit akarhat Bécs gyermeke a hála tulon-tul való emlegetésével? Hiszen az az egy néhány tisztviselő, a ki az ő kreatúrája, a ki neki valóban hálára van kötelezve, ugyan csak csendesen viseli magát. Ezeknek hát bizonyára nem szól az atyai oktatás. Még megérjük,, hogy aitól az Ilosvay Aladártól kíván hálát, a ki ellen tiz esztendőn át szőtte-fonta pokoli intrikáit. Kitelik tőle. — A modor. A „Szamosjobb és Tiszabalparti érdekeltség“ a „legújabb nagykárolyi modor“ miatt „Szatmárra teszi át székhelyét“. így ir a nagyhatalmú adminisztrátor. A ki ezC valamelyik idegen vármegyében olvassa, nem ok nélkül képzeli, hogy a nagvká- rolyi közönség legalábbis megostromolta a fenti hosszú nevű érdekeltség palotáját, bojkott alá vette összes tisztviselőit. Pedig hát az érdekeltség egyetlen Nagykárolyban lakó tisztviselője (összesen sincs több kettőnél s a másik úgyis Szatmáron lakik) még eddig sohasem panaszkodott az itteni modorra, sőt igen kedélyesen kalábriászozik a kaszinóban. Egy nagy hibája van az igaz. Semmi módon nem akar haladópárti lenni. Lehet, hogy ezért helyeződik át Szatmárra. Vigyázzatok hát rósz modorú károlyiak s különösen ti pénzintézetek, kik egész autogramm gyűjteményt őriztek a megyefőnök- tőll Igaz, hogy a kamat három év alatt elévül, de mi ez a baj ahoz képest, ha pereltek is, a rengeteg potenciáju alperes bezáratja modor- talan bolyaitokat ? — A siker. Ennek egyedül üdvözítő voltáról is ékes erkölcsi oktatásokat osztogat a mi derék I á z á r i n k. Eddig azt hittük mi, naiv koalíciósok, hogy a politikai pályafutáshoz ész, becsület, hazafiság kell. Dehogy. Ész, becsület, hazafiság Jakabéknak, az Ő jargonjukban. Szólva, smarn. A mi fogalmaink, ideáljaink lomtárba való ostobaságok. Agyafúrtság, becstelenség, hazátlanság: ez az uj hármas jelszó. Ez a háromság hozza meg a sikert, a sikert,« sikert.

Kiegészítjük a Nagy László bölcselkedéseit három, közéletünkből vett példával.

Az elsőnek esze kevés, agyafúrtsága meglehetős, vakmerősége sok. Hivatalában soha nem dolgozott. Lett képviselő, főispán. Ma miniszter és az ország sorsát intézi. Ez csak siker? Hívják Kristóffy Józsefnek.

A második eszes is, agyafúrt is. Rengeteget intrikált. Hivatalában soha nem dolgozott. Lett alispán és majdnem képviselő. Ma megyefőnök, szeszgyártulajdonos és miniszterjelöit. Ez is csak siker? Hívják Nagy Lászlónak.

A harmadik sem nem eszes, sem nem

doskodtak felőle. így Szent László király 10 penza, az az egy linó büntetésre Ítéli azt a tagot, amelyik papjának, vagy a tagoknak beleegyezése nélkül a társulatból kilép.

Azonban nincs olyan ügy, amelynek ne lenrte valamely árnyoldala. így volt itt is. Ugyanis a messze vidékről összejött tagok a gyűlés után együtt étkeztek, s ez ismét mulatozásba csapott át. Jámbor őseink ugyan nem ismerték sem a bankett, sem a kvaterkázás fogalmát, de ehhez hasonlót cselekedhettek még a papok is, mert Kálmán király kénytelen volt ellenük a legnagyobb szigorúsággal fellépni. Első törvény gyűjteményében megparancsolja a papoknak, hogy ha ilyen szeretet lakomákon látnának valakit, aki társát ivásra unszolja, figyelmeztesse őket. Ha pedig reá nem hallgatnának, távozzék el és jelentse fel őket az esperesnek. És ha még arra a borzasztó cselekedetre vetemednék a pap, hogy a része- geskedőket rögtön ott nem hagyná, sőt ő maga is unszolná társait az ivásra, felfüggesztés, vagy hivatalától való megfosztás büntetése érje.

Ezen sok visszaélés dacára sem veszítették el vallásos jellegöket a kalandos társulatok. A temetések a kereszt elővitele mellett ájtatosan történtek s a hitközség papja éven- kint négyszer emlékezett meg miséiben a társulat halottjairól. Voltak tagjai az alföldön is,, hol most is van némi nyoma abban, hogy annál nagyobb a halott tisztessége, mentül több földmives ássa meg a sírját.

Később az Árpádok korán túl néhol politikai célok leplezgetésére is felhasználták a kalandos társulat nevét, úgy hogy az 1446. évi VI. t.-cz.-ben kénytelenek voltak a rendek büntetést szabni az ilyen visszaélés ellen. Leghir- hedtebb volt az a kalandos társulat, melyben