Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-18 / 33. szám
4-ik oldal. SZ ATM ÁR VÁRMEGYE. 33. szátn. igen szoktak betartatni, még a mai kezelés mellett sem. A 6. §. 2. bekezdése igy szóll: »A belügyi kormány köteles lehetőleg minden évben, — de legalább minden 3 éven belül egyszer — a várni, pénzkezelést és számvitelt a helyszínén megvizsgálni.« Én ebből a »lehetőleg« és »de legalább minden 3 éven belül egyszer« szavakat kihagynám; mert nagy szüksége lészen a vármegyei pénztár és számvevőségnek, mentői gyakoribb szakszerű és szigora vizsgálatokra, különösen ha választási rendszer utján lesznek az állások betöltve. De meg az egész ország területén az egyöntetű eljárás meghonosítása céljából is. A 8, 9 és lü. §§-ok a számvitelről szobának. És pedig az előzetes és utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében igen helyesen oly- képp, hogy a számvevőségek: »a vármegyei törvényhatósággal, alispánnal, árvaszékkel szemben önállóan működnek és ebbeli működésö- kért a közig, bizottság utján a belügyminister- nek felelősek.« Csak a belügyminis-érnék felelősek.« Csak a belügj-minister helyett én az állami számvevőszékkel szemben tenném a várm. számvevőséget felelőssé, éppen a belügyminiszternek is hatékonyabb ellenőrizhe- tése céljából (néhány alkotmánybiztositéki célzattal). Mert a hatalom képviselője annál köny- nyebben ellenőrizhető, minél több ütköző pontot ér hatalmi köre. A 9. §. szerint: »A rend. tan. városok és községek pénzkezelés és számvitele, minden évben, legalább egyszer, várm. számvevő által váratlanul, a helyszínén megvizsgálandó.« Hogy ez mily fontos, mi tudjuk, a kik a járásokban kinn is működtünk; a kik közvetlenül szerezhettünk tapasztalatot a régi vármegyei vizsgálatok eredményéről: a mikor jó volt, ha 5-6 évben egyszer kikerült egy-egy központi számvevő valamelyik községbe. A főszolgabírók pedig tudjuk, hogy tartották meg az évi pénztárvizsgálatokat. Sem váratlan, sem helyszíni nem volt az. Sem pedig a közs. adó, útadó és várm. pótadók kezelésére ki nem terjedt az, kivéve tán egyes eseteket, mert a legtöbb esetben a körjegyzőségek székhelyeire előre berendeltettek a közs. bírók (pénzkezelők) az összes községi pénzzel, okmányokkal és naplókkal együtt. Igaz ugyan, hogy fizikai idejük sem igen volt ahhoz, hogy minden községben a helyszínén részletes vizsgálatot tartsanak. Mi járási számvevők igyekeztünk azután a régi mulasztásokat pótolni. Bár az nem ment olyan könnyen, mint sokan gondolnák, mert gyakran lehetett ilyeneket hallani egyesek részéről: »Eddig ez nem igy volt, mégis jó volt.« »Eddig nem kifogásolta senki sem!« »Eddig senki sem mondta ezt nekünk!« stb. Évek kellenek ahhoz, a mig a jég ilyen téren megtörik, különösen az idősebb jegyzőknél és pláne olyan utasítás mellett, mint a milyen a milvenk volt, a mely telve volt homályos és képtelen intézkedésekkel, amelyekkel annak idején az »Állami Tisztviselők Lapjá«-ban bővebben foglalkoztam. Vagy ha volt benne jó, azt meg egy másik rontotta le. Mint pl. a Tisza István által kiadott 78,000/904. Belügyministeri rendelet, a mely a községi pénztárak vizsgálatainál a j. számvevő közreműködését cnellőzhetőnek mondta ki a főszolgabíró által. Éppen azért, tájékozatlanságra vall e téren a törvénytervezet indokolásának azon kitétele, hogy a j. számvevői intézmény óta a » ... községi háztartás ellenőrzése sokkal lanyhább, mint azelőtt, sőt legtöbbnyire teljesen hatálytalan.« Itten a törvénytervező épp oly tévedésben van, mint a milyenben voltak azok az államosítok, a kik a régi várm. számvevőségnél az intézményben keresték a hibát, holott azóta kiderült, hogy eltekintve egyes esetektől, inkább az azt ellátó 1883. évi várm. pénzkezelési szabályzatban volt a hiba. Éppen úgy itt is nem maga az intézmény a rossz, hanem az azt ellátó 2800/904. P. M. utasítás, a mely utasítás mellett nem is igen lehet csodálkozni azon, hogy a j. számvevői intézményről ez a hiedelem erősödött meg egyesekben. Ám merem állítani, hogy egy jó utasítás mellett valóságos áldás lehetne ezen intézmény a népre! Éppen azért én megha- gyandónak vélném a j. számvevőséget minden körülmények között. Mert ha a most még részben gyakorlatlan egyének belejönnek a működésbe. egy jó, világos és tiszta utasítással, nagyon üdvös, célszerű és áldásos intézmény fejlődhetne ki belőle. Több személyzet igy sem kell — tehát megtakarításról ne beszéljünk. — Mert például nézzük Szatmárvármegyében: úgy hiszem 15 személyből állt a régi számvevőség és a pénztár együtt véve. Nos, a 9 j. számvevőn kívül még 6 marad a központnak. Ez éppen elég a központi számvevőségi és pénztári kezelés ellátására és a j. számvevők ellenőrzésére. Természetesen a j. számvevők munka- és hatásköre kitágittatnék; a rend. tan. városok is oda utaltatnának; a főszolgabiró gyámkodása alól pedig kivétetnének és közvetlenül a számvevőségi főnök rendelkezése alá helyeztetnének. Mind a mellett, ha a járási számvevői intézmény mégis beszüntettetnék — miként a törvénytervezet 12. §-a javasolja — úgy a központból az ellenőrzést szigorítani kellene és kiterjeszteni nemcsak a pénzkezelés vizsgálatára, hanem a községi pótadó-, útadó és vármegyei pótadó stb. kezelésének a szigorú vizsgálatára is. Mert e téren sokkal több a kívánni való (sokkal gyakoribbak a visszaélések, a kezelési hibák stb.) mint a pénzkezelésnél is! Bármelyik esetben azonban a főszolgabírók, a községi pénzkezelésnek kötelező megvizsgálása alól teljesen felvolnának mentendők, mert semmi célja nem lenne ezzel őket tovább is terhelni. A 13. §. szerint pedig úgy a számvevők mint a pénztári személyzet kivévén a főpénztáráéból és pénzt, ellenőrt, akik 6 évre volnának választandók — élethossziglan a törvényhat. közgyűlés által lennének választandók. Hát kérem igaz. hogy ha élethossziglan van valaki megválasztva, majdnem anynvi, mintha kinevezve volna, magát az egyént tekintve, de nem úgy a szervezetet tekintve. Mert ismerve a régi állapotokat könynyen feltételezhető, hogy a választásnál nem tisztán az érdem fog jutalmaztatni. hanem inkább a rokoni összeköttetés. És igy könynyen megeshetnék, hogy — üresedés esetén — fiatal gyakorlatlan egyének kerülnének a már 10—15 év óta hűségesen dolgozók ebbe. És igy idővel még oda is eljuthatnánk, hogy lenne hivatalnok elég, de nem lesz aki dolgozzon!?!... Az indokolásnak az a gyenge érve pedig, hogy a választási rendszer a főispántól való függetlenités végeit szükséges már csak azért sem állhat meg, mivel az 1886. évi XXI. t.-c. kilátásba helyezett módosításánál bő alkalom nyílik a főispánnak ez iránvbani befolyását is megfelelőleg korlátozni. Avagy egyenesen — mint már fentebb említem — a számvevőszéki elnök hatásköre alá utalni az egész vármegyei számvevőséget. De a kinevezési rendszert minden körülmények között meghagyan- dónak vélném, éppen a hivatal szakszerű ellátása érdekében. A számvevőség ne politizáljon, hanem dolgozzék ! A 14. §-nak van még egy feltétlenül megváltoztatandó javaslata, a »pénztári és számvevő segédek« elnevezése. Én ismerek szabó segédet, asztalos segédet, ács segédet stb. még piktor segédet is, de érettségit megkövetelő hivatalt ellátó egyének közül csak egy ily csodabogarat ismerek az »adóhivatali segédet«. Bár ők is kézzel lábbal tiltakoznak ez ellen az elnevezés ellen, de hiába: »Büró«-ban születtünk,»bü- ró«-ban halunk meg ! E helyet feltétlenül helyesebbnek és elfogadhatóbbnak tartanám a »pénztári tiszt« és »számvevőségi liszt« elnevezéseket. A 18. és 19. §§-ok a minősítéséről szobának. Itt a törvénytervezet egy uj szakvizsga, az úgynevezett »közigazgatási számviíeltani államvizsga« kötelező letételét óhajtja megkövetelni a vármegyei számvevőségi tisztviselőktől. Ez én szerintem teljesen felesleges. Anynyira széttagolni a számvevői szakot nem célszerű, már csupán collégiális szempontból sem. Mért tegyen ez más vizsgát mint az állami számvevő ? Több tudományra van talán szüksége ? No ez aligha állítható ?! . . . Az indokolás valami különösebb jogi ismereteket emleget ugyan, de én úgy tudom, hogy jogtudományilag a számvevőnek semmi beleszólási joga nincsen a fegyelmi ügyekbe (mert más alig van ilyen); az a része az ügynek a referensre tartozik. A számvevőnek csupán a száraz tényállást szakszerűig csoportosítani számadatokkal ellátni van joga és kötelessége, amely csak alapul szolgál a további már jogi ismereteket megkívánó eljárásnak. De tegyük fel, hogy szükséges az (vagy legalább is hasznos !) Nos ez épp oly joggal állítható a pénzügyigazgatóság mellé rendelt, vagy bármely hivatali számvevőségről is. Vagyis akkor ezeknek is épp oly szükséges az a jogi ismeret — mert hisz ezek is dolgoznak fegyelmi ügyekben! — mint a vármegyei számvevőségnek. Nos ez esetben nem-e volna helyesebb, ha inkább a mostani »államszámvi- lellani államvizsga« anyaga bővíttetnék ki a közigazgatási-jog és gyámügyi dolgokkal és a vizsgáló-bizottságba egy belügyministeri tanácsos is beosztatnék ?! Egyszóval nagy szüksége van még e törvénytervezetnek a kicsiszolására, hogy ne mondjam átalakítására. Ám nem zártajtók mögött mint általában nálunk szokás, hanem — miként Andrássy kolléga helyesen jelezte egyik cikkében — hogy azon tervezett belügyministeri szaktanácskozmányon necsak a ministerium- ban benn lévő tisztviselők vegyenek részt, hanem ezen alkalomra, minden vármegyéből legalább egy számvevőségi tisztviselő berendeltessék, hogy ott gyakorlati szaktudását esetleg érvényesíthesse. Lévay Béla, m. kir. pü. számellenőr. HÍREK. — Szent István napja. Első, nagy szent királyunk emlékünnepét mindenkor kegyelettel, ünnepli meg a magyar nemzet. Mint minden évben, úgy az idén is városunk polgársága is kiveszi a maga részét az ünneplésből. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes mise lesz a helybeli róm. kath. templomban, délután pedig szokásos népünnepélyét tartja meg a népnevelési egyesület. — Jelképes tisztogatás. Olvasóink bizonyosan emlékeznek arra, hogy a f. évi tavaszi vármegyei közgyűlés Mándy Zoltán törvényhatósági bizottsági tag indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy a vármegyeháza megújításának emlékére az előcsarnok falába elhelyezett márvány-tábláról Kristóffi és Nagy László szennyes nevét eltávolítja. Ez az indítvány a főispán azon kiegészítő javaslatával lett elfogadva, hogy a két törölt név helyébe az alkotmányharc emlékére három tulipán vésessék be az emléktáblába. A határozat jogerőre emelkedvén, a munkálat az államépitészeti hivatal felügyelete alatt most folyik, nehány nap alatt he is fejeződik. Ezzel aztán a Kristó- Jakab korszaknak élettelen emléke nem marad a vármegyén, élők. helyesebben élősdiek azonban, sajnos, maradtak annál nagyobb számban. Nehányan a két, sokkal többen a hatlábak csoportjából. — A Heti Szemle c. Szatmáron megjelenő újságról már a nemzeti küzdelem idején megmondottuk, hogy klerikális álarc alatt haladópárti célokat szolgál. Megerősiti ezen feltevésünket a H. Sz. e hó 16-án megjelent 36. számának vezető cikke, amelyben azt olvassuk, hogy a nagykárolyi törvényszék visszaállítása iránti mozgalom le fogja járatni (!) a nemzeti kormányt és „ha ez itt Szatmárvármegyében megesik, emlékezzünk reá, hogy sem Szatmárról, sem azokból a kerületekből, melyek hozzá szítanak, ez a kormány nem fog kapni egy mandátumot sem.“ Csupán ennyit idézünk a H. Sz. vezércikkéből, de ez azt hisszük elég. Szatmárváros függetlenségi közönsége, a- melynek ugyan kemény7 erőfeszítésébe került Hieronymit kibuktatni, a csengeri kerület, meg a fehérgyarmati, mint gondoljuk, ezeket csak Szatmárhoz szitoknak tartja a H. Sz., ugyan megfogják neki köszönni, hogy azt teszi fel rólluk, mikép a szatmári törvényszék megosztásának esetére hozzá hasonló haladó-klerikális, esetleg haladó-demokrata képviselőt fognak küldeni a parlamentbe. Egyébként pedig a H. Sz. cikke Kelemen Samut meg fogja erősíteni büszke harcában: mert ha nem sikerül neki megakadályozni a károlyi törvényszék visszaállítását, — ki van reá mondva előre is a szentencia: nem lesz többet szatmári képviselő. — Főispáni látogatás. Dr. Falussy Árpád főispán nejével együtt legközelebb Nagybányát szándékozik meglátogatni. A főispáni párt a város nagy ünnepséggel kívánja fogadni. Ä hivatalos fogadtatásban részt kiván venni a függetlenségi és 48-as párt is, melynek választmánya már megállapította a fogadtatás részleteit. — Főigazgatói kinevezés. Őfelsége a király Jurkovich Emil besztercebányai főgimnáziumi igazgatót, ki mint igazgató a nagybányai főgimnáziumnál is működött, a besztercebányai tankerület főigazgatójává nevezte ki. — Változások a tanári kar körében. A kegyesrendi kormány intézkedése folytán a jövő tanévre ismét nagyobb mérvű változások történtek a főgimnáziumi tanári kar körében. Ugyanis városunkból elhelyeztettek: Molnár Kálmán Debrecenbe, Dr. Pécsi Ödön Márama- rosszigetre, Bárdossi Ferencz Nagykanizsára, Polgár György Pozsonyszentgyörgyre és Niklos János, ki saját kérelmére Kecskemétre helyeztetett át. — Á távozók helyét elfoglalják: Arendt Endre Trencsénből, Sróff Gábor Kisszebenből, Hatvani Ede Kecskemétről és Barna Leander Váczról. — A polgári leányiskola gondnoksága f. hó 15-én délután 5 órakor gyűlést tartott, melyben a napirendre tűzött ügyek letárgyaltattak. A dr. Schweighoffer János eltávozásával megürült egy gondnoksági helyre a bizottság a miniszternek dr. Tietz Antalt hozta javaslatba.
