Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-04 / 31. szám
4-ik oldal. SZ ATM Á K V ÁR M EG Y E. 31. szára. az 1904. évi X. t.-c.-nek megfelelően a vármegyei költségvetésekben történik gondoskodás. Ezen állásoknak az egyes törvényhatóságok között — ezek előzetes meghallgatása mellett — az 1902. évi III. t.-c. életbe lépte alkalmával megszüntetett állások valamint az illető vármegye járásainak számához arányosított felosztásával a m. kir. belügyminister azzal bizatik meg, hogy minden egyes törvényhatóságnál a számvevői állások száma az alszám- vevői állások számával egyenlő legyen. 12. §. A mennyiben a közügy érdekében szükségesnek mutatkozik akár csak egyes, akár valamennyi járásban járási számvevőnek alkalmazása : feljogosittatik a vármegye törvényhatósága, hogy a központi számvevőség létszámából arra alkalmas tisztviselőket egy vagy több járás számviteli teendőinek ellátására a járási főszolgabíró mellé kirendeljen, de ez esetben a járási számvevő teendőit a főszolgabírótól függetlenül látja el és közvetlenül a főszámvevőnek van alárendelve. A járási számvevőknek az egyes járásokba való beosztása és áthelyezése iránt a főispán intézkedik. 13. §. Úgy a pénztári mint a számvevőségi tisztviselőket és pedig a főpénztárnokot és pénztári ellenőrt első Ízben a következő általános tiszt- ujitásig, azontúl 6 évre; — a többieket pedig élethossziglan a törvényhatósági bizottsági közgyűlés választja meg. 14. §. A tisztviselők és szolgák illetményei az 1904. évi X. t.-c. alapján állapitandók meg azzal : hogy a főpénztárnokok és főszámvevők a \TII.-ik, a pénztári ellenőrök és számveők a IX.-ik, a pénztári tisztek és alszámvevők a X.-ik, a pénztári- és számvevő segédek a XI.-ik fizetési osztályba soroltatnak. A főszámvevőt és főpénztárnokot 15 évi ezen rangban eltöltött szolgálati idő után a vármegye közönsége a VII. fizetési osztályba léptetheti elő: de ezen határozata csakis a belügyminister jóváhagyása esetén hajtható végre. 15. §. Az ugyanazon fizetési osztályban állami szolgálatban eltöltött szolgálati idő a magasabb fokozat eléréséhez az 1904. évi. X. t.-c. értelmében szükséges szolgálati időbe betudandó: azonkívül az 1902. évi III. t.-c. életbe lépte előtt vármegyei szolgálatban volt tisztviselőknél ezen szolgálati idő is betudandó és pedig : a Vili. fizetési osztályba megválasztandó tisztviselőknél az állami szolgálatot megelőzően főszámvevői, vagy főpénztárnoki rangban, a IX. fizetési osztályba megválasztandók- nál az állami szolgálatot megelőzően 2000 koronát meghaladó, a X. fizetési osztályba megválasztandók- nál az állami szolgálatot megelőzően 1400 koronát meghaladó, a XI. fizetési osztályba megválasztandók- nál az állami szolgálatot megelőzően legalább 1000 K nyugdíjba beszámítható javadalommal törvényhatósági szolgálatban és az ez után közvetlenül állami szolgálatban — ha kisebb fizetési osztályban is — eltöltött szolgálati idő. A szolgáknál úgy a vármegyei mint az állami szolgálatban eltöltött idő olykép számítandó, mintha ez végig vármegyei szolgálatban töltetett volna el. A beszámításnál nemcsak az ugyanazon, hanem a más vármegye szolgálatában eltöltött szolgálati idő is veendő figyelembe. Az ekkép kiszámítandó magasabb fokú fizetés 1907. január hó elsejétől folyósítandó. 16. §. A pénztári és számvevőségi tisztviselők szolgálati viszonyaira és felelősségére vonatkozólag a többi vármegyei tisztviselőkre érvényes törvények és szabályok irányadók azzal, hogy a törvény végrehajtásakor törvényhatósági szolgálatba átlépő állami tisztviselőknek az államnál valamint ezt megelőzően vármegyei törvényhatóságoknál töltött szolgálati idejük és utóbbiaknál netán szerzett egyéb jogaik nyugdíjaztatásuk esetén akkor is beszámítandó, ha 10 évi törvényhatósági szolgálatban még nem is állottak, 17. §. Az állami szolgálatból törvényhatósági szolgálatba átlépő tisztviselők az államnál élvezett és nyugdíjba beszámítandó javadalom után a vármegyei nyugdíjalapba csakis alkalmaztatásuktól kezdve az illető vármegye szabályrendelete értelmében fizetendő rendes évi járluékot fizetik, — belépési dij valamint az előbbi szolgálati idejük beszámítása folytán bármi más dij terhűkre nem irható elő, — egyáltalában az előbbi szolgálati idő olykép veendő, mintha ennek az egész tartama alatt, az államnál élvezett javadalom után az összes illetékek lerovattak volna. Azon tisztviselők azonban, kik az állami szolgáJatba történt átlépésük alkalmával a vármegyei nyugdíjalapba befizetett nyugdijjárulé- kot kézhez kapták, kötelesek ezen összeget az ezt nekik visszafizetett vármegyei nyugdíjalapba újból befizetni, kivéve, ha a vármegyénél élvezet fizetés után is fizettek szolgálati dijat. V. Fejezet. A tisztviselők minősítése. 18. §. A vármegyei számvevőségi és pénztári tisztviselőktől az érettségi vizsga és közigazgatási számviteltani államvizsga letétele kívántatik meg. Ezen államvizsga tárgyai: a) az államszámviteltani államvizsga tárgyai, b) a jelen törvény 7., 9. és 10. §-aiban felsorolt utasítások, c) a közigazgatási és pénzügyi jog, valamint a gyámügyi törvényeknek a pénzkezelés és számvitelre kiható részei. A részletes vizsgálati rendszernek megállapításával valamint a vizsgálóbizottság szervezésével a belügyminister, a pénzügyminister és az állami számvevőszék bizatik meg. A vizsgáló-bizottság egy éven belül a belügyministerium kebelében megalakítandó. Ezen vizsgálat magában foglalván az államszámviteli államvizsga összes tárgyait, mindazon állásokra, melyekre a törvény utóbbit előír — szintén minősít. 19. §. A közigazgatási számviteltani államvizsga a hivatalba lépés után is tehető le, de a választás a vizsga letételéig véglegesnek nem tekinthető és az illető előmenetelben nem részesíthető. A ki pedig 2 év alatt megválasztásától számítva a vizsgát le nem teszi, hivatalát veszti. VI. Fejezet. Átmeneti intézkedések. 20. §. A vármegyei pénztárak és számvevőségek ujabbi felállítása céljából 1906. évi december hó első felében a vármegyék közgyűlést tartanak, melyen a rendszeresített állások pályázat alapján, választás utján betöltetnek. A betöltendő állásokra első sorban a pénzügyi számvevőségi és adóhivatali, ezek közül az 1902. évi III. t.-c. alapján államosított, továbbá az ezen törvény életbelépte során nyugdíjazott, de még szolgálatképes volt vár- | megyei tisztviselők hozandók javaslatba és csak ilyen megfelelő, alkalmas pályázók nemlétében, más pályázók is. 21. §• A 18. §-ban említett vizsgáló-bizottság megalakításáig, valamint a jelen törvény éltbe léptekor törvényhatósági szolgálatba lépő pénztári és számvevőségi tisztviselőknél a közigazgatási számviteltani államvizsgát az államszámviteltani államvizsga, sőt pénztári tisztviselőknél az adóhivatali vizsga is pótolja. 22. §. A 11. §-ban felsorolt állások beszüntetése folytán a pénzügyi tárca létszámában mutatkozó felesleg elhelyezése iránt a pénzügyminister saját hatáskörében intézkedik, — ennek könnyebb eszközölhetése céljából a törvény teljes végrehajtásig megürülő, valamint a még be sem töltött állások betöltése felfüggesztetik. A nem megyei székhelyen lakó járási számvevők költözködési költségei, hacsak magasabb fizetési osztályba nem lépnek elő, — akár megmaradnak állami szolgálatban, akár törvényhatósági szolgálatba lépnek át — nekik a pénzügyi tárca által megtérítendők. 23. §. A pénzügyi tárca javára az állami költségvetés XVIII. fejezete megfelelő címeinél engedélyezett összeg ugyanolyan összeggel apasztandó, mint a milyen összeggel a megszüntetendő állások folytán a személyi járandóságok, úti költségek és dologi kiadások csökkennek. Ezen összeggel a törvényhatóságok állami javadalmazása emelendő. VII. Fejezet. Záró határozatok. 24. §. A jelen törvényből kifolyólag, személyi járandóságok körül felmerülő összes vitás kérdések eldöntése a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe utaltatik. 25. §. A törvényeknek, rendeleteknek és szabályrendeleteknek ezzel a törvénynyel ellenkező rendelkezései a törvény életbeléptetésével hatálvukat vesztik. 26. §; Ezen törvény 1907. évi január hó 1-én lép életbe és végrehajtásával a belügyminister és pénzügyminister bizatik meg. (Folytatjuk.) Cabaret és dijtirkósás. Ez a két műintézmény elégítette ki az elmúlt héten szellemi szórakozásra éhes és bizony eléggé kikoplalt lelkeinket. A cabaret a Fedák Sári e címen rendezett estélye óta igen divatos szó, a mivel szoros okozati összefüggésben áll, hogy csak minden tizedik ember sejti, minden századik tudja valódi jelentését. A megható, mulatságos és pikáns történetek egész kis dekameronját hallottuk a hivatalokban, törzsasztaloknál s a szőlő regényes berkeiben, hol Cabaret úrról, hol Cabaret asszonyról, hol a Cabaret — házaspárról, a ki vagy a kik e műfajt megteremtették. Igazán sajnáljuk, hogy egy csomó kedves illúziótól meg kell fosztanunk a közönséget, de az igazság érdekében ki kell jelentenünk, hogy a misztikus Cabaret-család épenugy nem létezik, mint a hogy pl. Teli Vilmosról kisütötte a zord, de pragmatikus történetírás, hogy nem anyától lett, hanem valamelyik svájci, — nem ugyan rózsa, — de fenyőfán termett. Cabaret annyit jelent eredetileg, mint kis korcsma. Miután pedig az e fajta kis korcsmáktól hemzseg Páris mont-martrei város része, az e helyen rengeteg mennyiségben tanyázó félreismert, letört vagy még ki nem alakult bohémtehetségek, — irók, költők, muzsikusok, piktorok, eredetileg csak saját zárt körük, majd a közönség részére is ezekben a kis korcsmákban rendeznek többnyire rögtönzött előadásokat, saját termelésű apróságaikból. Innen az elnevezés. Már ebből a néhány sorból is tisztában lehet mindenki azzal, hogy még a hires Fedák-féle budapesti cabaret is legalább olyan távol áll az igazitól, mint pl. a Krémer Sándor előadásai a klasszikus nívótól. Az az úgynevezett cabaret pedig, a mely minket szerencséltetett, semmi egyéb, mint hogy a közkeletű és legjobban megérthető kifejezést használjuk : zengeráj. Hozzá kell azonban tennünk, ugyancsak az igazság érdekében, hogy mindenesetre a jobbfajtájukból való zengeráj. Nemcsak azért, mivel művészei és művésznői egy budapesti kőszinháznak habár rendszerint csak a második, harmadik vonalban működő személyzetéből kerültek ki, de különösen és legfőképen azért, mivel műsora tiszta magyar. Ezt. és azt, hogy a közönség rengeteg számban jelent meg az estélyen, krónikáiról hűséggel megörökítvén, térjünk át a cirkuszi dijbirkózásoknak valóságos társadalmi forradalmat előidézett eseményére. Legeslegvasaltabb nadrágu uraink jelentékeny része gentleman szavára állítja, hogy az egy hétnél is tovább itt szerepelt »külföldi« elsőrendű műbirkózók egyenesen Amsterdamból, Párisból, Londonból s több e féle helyekről jöttek Nagykárolyba, Fekete Ede kilencedrendü cirkuszában meghadakozni az »igazán, no de ha mondom, hogy igazán, bizonyosan tudom, hogy igazán« kitűzött és »tudom, mert láttam«, hogy valóban ki is adott 450 korona díjon kívül — Európa versenybajnokságáért is. Ezen komoly kijelentésekkel szemben nem tarthatjuk fenn abbeli aggályainkat, hogy : 1, az európai dijbirkózók tudtunkkal csak igen kivételes esetekben szoktak városunkban viaskodni, — 2, hogy e jeles erőakkumulatorok gyani- tásunk szerint inkább Ó-Buda, de legfeljebb Csaszlau környékének szülöttei, mintsem hollandusok, ángliusok, indiánusok és egyéb exotikus népek, — 3, hogy sokkal valószínűbbnek tartjuk e kraft- und stoff-embereknek a Kisvárdán, Szilágy-Somlyón, Székelyhidon és Vámospércsen működő hasonfajta műintézetektől ide többnyire gyalogosan tett utazásukat, mint azt, hogy a páris—konstatinápolyi express vonat luxus fülkéiben kényelmeskedve, világrészünk messzi tájairól repültek volna ide tisztán azért, hogy minket mulattassanak, — 4, végül, különösen azt, hogy kissé szigorúbban véve a dolgot, — a 450 koronás prémium napi 4 korona díjra volna redukálható, melynek ellenszolgáltatása az európai bajnokok részéről az esti bajviváson kívül a nappali lóvakarás is. Ismételjük, hogy mindezen aggályainkat ünnepélyesen hatályon kívül helyezzük s örömriadva csatlakozunk azokhoz, a kik tiz vagy tizenkét estén át véresre tapsolták a tenyerüket lelkesedésükben a nép ezreitől hemzsegő lovas műintézetben. Egyebekben pedig: Mucsa vult decipi, ergo décipiatur. V.
