Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-04 / 31. szám
Nagykároly, 1906. augusztus 4. 31. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK ÍME I IST 3D E 1ST SZOMBATON. •Szerkesztéség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —3- Telefon-szám : 9. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora -40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Közigazgatási reform. II. Nagykároly, aug. 3. (—cs.) Szolgálati pragmalika, élethossziglani választás, a törvény hatósági bizottságok alapos reformja: e három főpont alatt foglaltuk össze azokat a korrektivumokat, a melyeket szükségeseknek tartunk ahoz, hogy vármegyei közigazgatásunk az önkormányzati alapelvnek nemcsak fentartása, de széles körű kiterjesztése mellett is alkalmas legyen a huszadik század fejlődött igényeit kielégíteni. A szolgálati pragmatikáról, vagyis inkább arról, hogy nincs, igazán csak restelkedve lehet Írni, ma 1906-ban, negyven esztendővel a magyar alkotmány helyreállítása után. Közigazgatási szerve- zetünk e tátongó hiánya legfőbb oka annak, ha nem minden alap nélkül állítják párhuzamba Lajtán t-uli barátaink a „Szolgabiró—Wirtschaftot“ a balkáni állapotokkal. A vármegye csak választja, a miniszter ellenben bármikor törvényes ok nélkül, ürügyre is elcsaphatja bármelyik tisztviselőt, ha akár az államraison-nak keresztelt kortézia, akár valamelyik helyiérdekű satrapa érdeke úgy kívánja. Szolgálati pragmatika nélkül ez a szépítés nélküli, szomorú helyzet, melynek nehézségén némelykor enyhít a hatalom birtoklójának, a belügyminiszterT Á It C A. Azt mondja... Azt mondja egy régi arab mese : Isten ketté szakítja a lelkeket, Eldobja s szól, annak kit teremtett: »Menj s lelked felét keresd.« Az ember megy s kutatja folyton, Keresi lelke eltépett felét. Bár van ki soha meg nem találja; De mind keresi, mert lelke nem ép. Hiszi, az lesz az! És összeköti Lelkét azéval és él vele. Él; de nem boldog, mig egyszer rájön, Csalódott, ez nem lelke fele. A másik ujjong, hogy ő meglelte, Jobban megnézi s jajjra fakad, Igen, meglelte; csakhogy már késő! Már le van kötve, már nem szabad. Mig vannak végre, kik rátalálnak Egymásra; ezek a boldogok. «Csak az a sajnos, hogy ezek sokkal ^Ritkább emberek, mint amazok. Gulácsy Ilona. Lapvezérlő-bizottság : Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabd Albert dr., Vetzák Kde dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos : a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ..........................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. nek jogérzete, de viszont melynek súlyát a türhetetlenségig képes fokozni egy mindenre képes Kristóffy-íéle rémuralom. Saját hatalmi szempontjukból tekintve nem is csoda, ha az előző kor- mányok nemcsak tudni nem akartak, de egyenesen fáztak attól, hogy a vármegyei tisztviselőket a szolgálati pragmatika által függetlenekké tegyék a hatalmi szeszélyektől. Hiszen az ortodox hatvanhetes kormányoknak a képviselő- választások eredményét, a közjogi alap bukását kellett félteniük attól, ha a hatvanhárom vármegye tisztikara felszaba- dúl a hol szelíd, ho kemény, de minden fokozatában hatékony „felsőbb nyomás" alól. Az abszolút többségű függetlenségi pártra támaszkodó kormánynak ettől a veszedelemtől már nem csak nem kell, de nem is szabad félnie. Most kell lerakni az alapját egy olyan szervezelnek, a mely törvényes garanciák által legyen örök időkre bizfoÄva a felől, hogy soha sem fog felhaszKGíA'.vii az országos közakaratnak felülről való meghamisítására. Ámde nemcsak a tisztviselők politikai függetlenségének, hanem az általuk kezelt közigazgatás jóságának szempontjából is sürgős szükség a szolgálati pragmatika megalkotása. Á tisztviselők kötelességeit épugy rendszeres törvénybe kell foglalni, mint a hogy jogaikat törvénybe iktatjuk. A zsebkendő. Lelourdeau (Vizsgálódó tekintettel szemléli toiletljél, mielőtt belép a parvenü Dusac-család szalonjába): Hát kifogástalanul nézek ki'? . . . Magamnak is alig akarok hinni. Nagyon aggódom, hogy a bérkocsiban felejtem majd a kabátom! ... Az adófelügyelőék báljára vörös kro- kodilbőrpapucsban mentem és csak a szalonban vettem észre, mikor a ház asszonyát üdvözölni akarva meghajtám magam s láttam a hölgyeknek lábaimra szegződő tekinteteit . . . Nos, és a tábornok ebédjén? Csak tiz órakor, mikor a dohányzóba mentem, jutott eszembe, hogy nem kötöttem fel nyakkendőt! ... (A toilette-szemlén megnyugodva). Most azonban nem forog fenn ez az eset, . . Nem bizony, rajtam van a mellény, a kalapom, sőt a keztyük is itt vannak! (Barátságosan int tükörképének.) Kis Adolfom, meg vagyok veled elégedve s jutalmul mindjárt a buffetbe vezetlek, hogy neked egy any- nyira sóvárgott jegeskávéi rendeljek ! (Belép, üdvözli a szép Dusac asszonyt. Kezet szorítanak, Dusacné pedig gépiesen adja le neki az est 118-ik mosolyát; aztán elvegyül a csillogó, lármás és élénk emberforgatagba.) ❖ Claire Dusac csinos és igen gazdag lány, kire az összes házasulni készülő ifjak szemet vetettek. Épp most robotolta le a hetedik táncot épp úgy mint az előbbi hat táncosával, aztán leül kétségbeesett anyja mellé, Dusac asszony: Na szivecském, hát újra kosarat adtál? Claire (rendkívül elkényeztetett leány): Természetesen! Dusac asszony : Látod ez esztelenség! Ha minden széptevő ifjút elriasztasz magad mellől, Ha igazságosak tudunk lenni saját magunkkal szemben, el kell ismernünk, hogy Magyarországon az emberek nagy többsége sokkal többet fogyaszt, mint a mennyi létfentartására szükséges és sokkal kevesebbet termel, mint a mennyit képes volna s mint a mennyit a nyugati államokban átlagtermelésként megkövetelnek a saját erejéből boldogulni kívánó individuumtól. A túlságos mértékű fogyasztás kizárólag közgazdasági vonatkozású hiba, — ellenben a termelés aránytalan csekélysége szociológiái és politikai vonatkozásokkal is bir, mert hiszen termelés alatt nemcsak az anyagok feldolgozásával loglalkozó ipart, hanem a testi és szellemi munka minden terét értjük. Más szóval és magyarán bizony szörnyen keveset dolgozunk és szeretjük mindennek a könnyebb végét fogni. Földmivesünk ha keményen dolgozik is az aratás nehány hetében, viszont a téli hónapokat úgyszólván teljesen dologtalanul lézengi át; — kisiparosunk, kiskereskedőnk csak addig buzgó a mesterségében, az üzletében, a mig megszerzi a hagyományos lucernásra, szől- lőre valót; latájnereinknek jó ha egy ti- zedrésze dolgozik úgy, és annyit, a hogy és amennyit képes, — a többi vagy tengődik a szűkös napi kenyéren, vagy egy jobb jövő reményében stréberkedik. Ha e keleties lustálkodással kelet népeinek igénytelensége is párosulva a végén pártában maradsz. És elvégre is mi kifogásod van ez ellen a fiatalember ellen? Claire (egyre izgatottaban): Hogy mi a kifogásom. Ami mindnyájával szemben ! Hogy a hozománynak udvarolnak és nem nekem ! Dusac asszony: Honnan tudod te azt ? Claire: Azt hiszed, nem lehet azt észrevenni? Először is folyton a papa vagyoni állapotáról kérdezősködnek. Hogy mibe van fektetve a vagyon . . . (Kissé érzelgősen.) És aztán egy pillanatig sem érzek a beszédökben őszinteséget, rokonszenvet, igaz szenvedélyt, mint a regényekben. Dusac asszony (Mosolyogva): Ej, ej te kis bolond . . . Claire (álmodozóan): Mondhatsz bármit is mama! De én csak olyan embernek nyújtom a kezem, ki bizonyságot tett szerelméről, kiben nincs okom kételkedni ? (És mig a fiatal hozományvadászok heve az első hét merész ifjú tömeges kudarca után kissé lehűlt, ezalatt Claire merengve gondol arra az ismeretlenre, ki szivéhez fog szólni. Kezeivel egy csinos selyemzsebkendőt morzsolgat. Lelourdeau (visszatérve a buffetből, hol Dusacék költségén alaposan bejegeskávézott. Boldogságát csak valami bizonytalan nyugtalanság zavarja): Ej a patvarba is. Azt hiszem megfáztam. Mig a jegeskávém ittam, mögöttem kinyitoltak egy ablakot, (tüsszent,) Na, tessék . . . már náthás vagyok! (a zsebében keresgél, de nem talál semmit.) No ez nagyon rossz! Nagyon jó! (izgatottan.) Nincs zsebkendő nálam: (bölcselkedve.) Nem megmondtam, hogy valamit el keli felejtenem! (rendkívül boszusan.) Ez aztán ostoba dolog. Most hazamehetek! . . . Pedig mily nagyszerű jegeskávé van itt! De zsebkendő nélkül nem lehet itt maradni! . . . A háziurat pedig nem ismerem oly jól, hogy
