Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-07-21 / 29. szám

Nagykároly, 1906. julius 21. 29. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK MI INT ID E ÜST SZOMBATON. Szerkesztésig és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-~a- Telefon-szám : 9. . Cr Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Lap tulajdonos: a lapvezérlő-bizottság:. Szerkesztő : Varjas Eadre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi elő­fizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •<=»• •**»• Egyes szám ára 20 fillér. •<=?• •«=>• A Tisza—Szamos csatorna. Nagykároly, julius 20. (— cs.) Hosszú időn keresztül vitán felül álló közgazdasági tételként volt el­ismerve, hogy a kulturállam közlekedés- ügyi fejlettségének legbiztosabb fok­mérője a csatorna rendszer. A tömeg­áruk vizen való szállításának előnyeivel semmiféle más szállítási mód sem képes versenyezni: ezen alapelvből kiindulva törekedtek a nagy tőkéjű nyugati álla­mok már évtizedek óta vasúthálózataik fejlesztésével párhuzamosan hajózható csatornák létesítésére. Magyarországon, a tömeg-termékek klasszikus hazájában, a nyugat európai példa követése évtizedek óta foglalkoz­tatja a közgazdasági politikusok elméjét. Több, viszonyainkhoz képest megbirha- tatlan költséggel járó kalandos terv mel­lett (Duna-Balaton-Adria, Duna-Odera) mint legreálisabb, legszükségesebb és leginkább keresztülvihető a Duna-Tisza csatorna terve ment át a szakkörökön tulterjedőleg a köztudatba is. E terv hosszú időkön át a messze jövő ábránd képe gyanánt lebegett a vele foglalkozók előtt. Az elvitázhatatla- nul nagy költségeket igénylő csatornát a 70 és 80-as évek eladósodott Magyar- országa terheinek jelentékeny sulyosi- tása nélkül alig lett volna képes létesí­teni ; a katonai kiadások „egj^re nélkü­lözhetetlenebb“ emelése minden felesle­T A H C A. Pancrazia. Hichens után angolból fordította : Hardy Ernő. Az őszszel Siciliában jártam s úgy szól­ván mindennap tettem egy-egy kirándulást a sziget hegyvidékeire. Felkerestem a sziklás szakadékokban rejtőző falvakat. Megmásztam vakmerőén napsütötte ormokat s ha rám este­ledett, az éjszakát nem egyszer töltöttem ala­csony kunyhókban, melyeknek lakói közül a kodácsoló tyuk s a hetvenkedő malac sem hiányoztak. A boldog szabadság e napjainak emlékei közül egy valami mondhatatlanul mély nyo­mot hagyott lelkemben — egy csodaszép fe­kete hajfonat emléke. Egy délután, alkonyat felé, felkapaszkod­tam egy apró házikókkal teleszórt dombra. A dombtetőn régi arab-norman stilü tágas temp­lom állott. Leültem a templom előtt pihenni, de szemem — szivem nem tudott betelni a természet meseszép tüneményeinek bámulatá­val. S jól emlékszem, merengésem közben azon a gondolaton évődtem, mennyire korlátolt az ember érzésvilága. De egy felém közeledő kövér öreg pap felrezzentett álmodozásomból. Egyet köhintve üdvözölt s nyomban felszólított, hogy tartsak vele s nézzem meg templomát. Követtem tehát a sekrestyébe, hol egy hatalmas, penész-szinü falszekrény előtt meg­álltunk. Valami rozsdás kulcsfélével tett több­szörös próbálgatás után megnyílt a szekrény ajtaja s egy óriási fakó, mondhatnám: piszkos­get felszívott, száz és száz magában véve apró, együtt jelentékeny összegű tétele a modern irányban fejlődő állam- igazgatásnak lehetetlenné tette egy ilyen nagyarányú koncepció ténylegesitését. Az államháztartás rendjének helyre­állta óta [ledig egyfelől bizonyos aggódó konzervativizmus lepte meg a kormányo­kat, a mi nem is csoda, ha visszaemlé­kezünk azokra a nehézségekre, melyek­kel a deficitnek költségvetésünkből való kiküszöbölése járt, másfelől a legutolsó, pénzügyileg immár tűrhetően konszoli­dáltnak mondható korszak alatt a köz­jogi harcok vették igénybe a törvény- hozást olyan mértékben, mint a grava- minális országgyűlések óta soha. Az uj korszak uj kormányára há­rult e nagy feladat előkészítése és ha csak lehet, a megvalósitás stádiumába juttatása. Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi miniszter, az európai látkörü szak­ember egyik első teendőjének ismerte e csatorna rég vajúdó ügyének fejlesz­tését. Az e tárgyban, tőle összehívott széleskörű értekezleten beható megvita­tás alá lettek véve az ügynek úgy elvi, mint részletkérdései. A tárgyalások so­rán azután kitűnt az a meglepő dolog, hogy a szakkörök véleménye nem egé­szen egybehangzó; ha számban nem is, de látszólag fontos érvekben erős csa­torna-ellenes párt fejlődött ki és adta elő a Duna-Tisza csatorna mellőzésére irányuló ellenészrevételeit. ' Tulajdonképeni tárgyunktól messze szinü Madonna szobor ötlött szemembe. Az idő pora ugyancsak megülte. Én azonban nem sokat nézegettem a rop­pant szobrot: más valamint akadt meg tekin­tetem — egy csodaszép hajfonadéken, mely­nek vastag, erős ágai nagy gonddal voltak egymásba fonva s melyet végén rózsaszínű selyemszalag tartott össze. A Madonna fogta kezében, de leért egészen a kisded Jézus lá­bain alul. Kérdőleg tekintettem a papra. — Ez, uram, Pancrazia haja. — Pancraziáé! De hát ki és mi volt az a Pancrazia ? E kérdésre a pap ábrázata oly kifejezést öltött, mely őt egészen átalakította. Valami oly gyengéd, oly emberi s oly titokszerü ült ki erre az arcra, hogy én egy csapásra megsze­rettem ezt a ráncos taláru. elnyűtt topánkáju öreg papot. Majd leültem a szobor előtt álló zsá­molyra, az öreg pedig belekezdett annak a hajfonatnak történetébe. Amennyire emlékszem az ő szavaival fo­gom visszaadni ezt a történetet; de azt a sa­játságos tekintetet, mialatt beszélt, azt a gyer­mekdeden kedves egyszerűséget, avagy mo­dorának keresetlenségét toll visszadni képtelen. — Pancraziát senki sem mondotta szép­nek, de mindnyájan jó leánynak tartották. Azon­ban neki volt legszebb haja a falunkban, avagy tán az egész környéken. Gyermekkorában fürtjei aranyszinüek voltak; de hajának min­den szála sötét színben végződött. Midőn a j leány növekedni kezdett, hajzata lassanként j sötétbe borult, inig egészen feketére váll. Csak homlokán s halántéka körül maradt meg né- \ hány arany szál, melyek beárnyékolták szemeit J eltérítene a vita anyagának e helyütt ismertetése, annál is inkább, mivel a kereskedelemügvi miniszter az ankétot befejező elnöki összefoglalójában rendre megcáfolva a csatorna ellenzőinek job­bára akadémikus ellenvetéseit és kifeje­zésre juttatta a kormány azon elhatá­rozott szándékát, hogy minden lehetőt elkövet a csatorna létesítésére. Egy-két gyakorlati szempontot mé­gis szükségesnek tartunk e helyen fel­említeni, különösen hangsúlyozván, hogy e fontos kérdés eldöntésénél a tapaszta­lati indokokat minden elméleti fejtege­tésnél sokkal fontosabbnak kell Ítélnünk. Tudvalevő, hogy Magyarország fo­lyóvizekben való bősége 'mellett is hajózható vizeink hossza minimális. Tulajdonképeni folyamhajózás csak a Dunán és a Tisza kisebb részét) van, a mihez hozzávéve még a Ferenc-csatorna kétszáz egy néhány' és a csatornázott Béga 115 kilométerét, vizi útjainkról be­számoltunk. Körülbelül 3000 kilométer­nyi hajózási útjainkból mesterséges viziut mindössze 45Ö kilóméternyi van. Ezzel szemben már a 90-es évek derekán Németország 7600 kilométer viziutjából 2600 kilométer, Franciaország 12800 ki­méter viziutjából 8400 kilométer mes­terséges viziut volt. Az újabb statiszti­kai adatok nincsenek kezünk ügyében, de köztudomású, hogy pl. Oroszország­ban az utolsó tiz év alatt mennyi sok nagyszabású, nem csak folyókat, de ten­gereket összekötő csatorna létesült s igy — azokat a vidáman mosolygó, de büszkén, sőt kárörvendőn nevetni is tudó szemeket. Pancrazia lelkén nem ült az a mélabu, mely nem tud könyek nélkül imádkoztni, azt azonban érezte, hogy a Madonnára mosolyogni nem illik. Sokszor láttam, hogy az iskolából jövet csókot hintett az Isten anyja felé. Mert mondhatatlanul bízott Madonnájában, ds van-e valami megkapóbb annál a bizó szeretetnél, mely mint zöldelő mogyoróbokor, úgy hajt ki a fiatal szívből ? De abban bizonyos lehet uram, hogy viszont a Madonna is szerette őt. Pancrazia egyre növekedett és minden jám­borsága mellett — őt tartottuk a legtisztább gyermeknek — érzelem világa észrevehetőig kezdett kialakulni. Érzelmei korán napvilágot kértek. És — Isten úgy rendelte, hogy ez a nap­világ soha se legyen tőlünk nagyon messzire. Pancrazia kezdte belátni, hogy hivatása nem lehet más, mint hogy egy ifjúnak legyen örökké hű élettársa. Oh uram, úgy őriztem e leányt, mint kis kertem zsenge virágait, melyeket mielőtt el­válnánk, még látni fog. Hányszor elgondoltam, micsoda anya lesz e lányból! S ilyenkor szerettem volna "a falu ifjai közé rohanni, hogy számára közülök fér­jet válaszszak arra az időre, midőn a leány egy kissé már erősebb leend; de mindig visszatartott az a gondolat: hozzá méltót úgy­sem találnál. Ön bizonyára jól tudja, milyenek a leá­nyok. Ő sem várta meg, mig én választok számára valakit, pedig senki oly tiszteletet nem tanúsított irányomban, mint * ez a leány. De önmaga aligha gondolt annyit saját boldogságával, mint én. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom