Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-06-16 / 24. szám
Nagykároly, 1906. junius 16. 24. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. • ,—*• Szerkesztéség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. Telefon-szám : 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság : Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. X. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos : a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek^és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 .kor* •«$»• Egyes szám ára 20 fillér. •«?»• Közgazdasági feladataink. — Két cikk. II. (—cs.) Azok, a kik annak idején az ecsediláp lecsapolását tervezték és végrehajtották, aligha hitték, hogy munkájuknak kifele, a vármegye egész nyugati részére, milyen jelentékeny közgazdasági hatása lesz.“ Ma már megállapíthatjuk, miszerint az a tény, hogy hatvanezer hold mocsár szántás alá került, csak kisebbik része az eredménynek. Már is egész sora a közgazdasági alkotásoknak jelentkezik a láp lecsapolás következményeként. Sok küzdelem után valósult meg az első: a nagykároly-mátészalka-csapi vasút, mely természetszerű előfeltételét ké pezi a többieknek. Az ipari növények termesztésére reáutalt lápon a kender termelés máris kiterjedt művelési ág s a rövid idő múlva üzembe helyezendő börvelyi kendergyárban kerül feldolgozás alá. Ámde ez a gyár csak fonallá dolgozza fel a kendert “s ebben az állapotában szállítják el tőlünk messzire, talán külföldre az anyagot. Nem a legtermészetesebb és legsürgősebb dolog-e azon fáradni, hogy a börvelyi kendergyárat egy nagykárolyi szövőgyár egészítse ki s adjon egész évi tisztességes keresetet száz és száz olyan embernek, a ki jelenleg minden természeti törvény ellenére az aratási hat hét keservesen erőltetett munkájának hasznából lézengi át úgyszólván az egész esztendőt. A nyugati vármegyerész egy másik nevezetes alkotása lesz a nagvkárolv- margittai vasút, mely mig egyfelől a vármegye egyik termékeny, de eddigelé igen elhanyagolt részét, az Érmenlét vonja be a forgalomba, másfelől reális alapot biztosit egy ezen a vidéken régen nélkülözött nagvobbszabásu terménv- és áruraktárnak pince szövetkezettel kapcsolatban leendő létesítéséhez. Ezeknek az intézményeknek, kivált a kisbirtokosok szempontjából való hasznosságát bővebben fejtegetni ma, a midőn minden számbavehető gazdasági központ élvezi már az ilyen intézmények áldásait, teljesen felesleges volna. Csak a tervezett pinceszövetkezet részére utalunk tehát röviden. Az Érmellék, továbbá Erdőd-Béltek vidéke, úgy a Nyir immár tultermelő borgazdaságát az előbb-utóbb reájuk szakadó válság vészes következményei ellen csak ez a szövetkezet biz-' tosithatja, mert ennek jelentősége nem csak abban fekszik, hogv a beraktáro- zott borokra előleget ad és azok értékesítését közvetíti, de*’ abban is, hogy a borseprőnek pálinkafőzésre felhasználását nagyban s igy olcsón eszközli, leg- főképen pedig abban, hogy akár cognac, akár pezsgőgyár felállításával függetleníti a szőlős gazdákat a túl produkcióval járó bajoktól. Csenger vidékének régi vágyát elégíti ki a tervezett szatmár-mátészalkai vasút. Ezen vasút vármegyei segélyezésének ügye egész kis politikai kérdéssé nőtte ki magát abban az időben, amikor a volt megyefőnök kijárta a minisztériumban, hogy ne hagyják jóvá a vármegye hozzájárulási határozatait, hogy ily módon a kérdésnek ismételt közgyűlési határozat alá terjesztésével lehetővé tegye elnöklésének s igy joghatóságának elismerését. A true, sok egyéb trucök- kel egyetemben kudarcot vallott s a törvényes főispán elnöklete alatt ülésező májusi közgyűlés megismételte határozatát s ez által jelentékeny lépéssel vitte közelebb az ügyet -a megvalósuláshoz. Bár ezen vasútvonal létesülése a nagykárolyi érdekekre nem előnyös, méltánytalan kicsinyeskedésnek tartanók az akadályozására irányuló akciót, már csak abból az okból is, mivel a vármegye közlekedési politikája főelvének azt a tételt tartjuk, hogy minden vidék tartsa tiszteletben és támogassa a többi vidékek jogos kívánságait. A vármegye keleti részeinek rengetege, az Avas, a melyre igazán el lehet mondani, hogy „megbünhödte a múltat s jövendőt“ — az uj korszak alatt remélhetőleg szintén rá lesz vezetve az anyagi fellendülés útjára, a mivel bizonyára lépést tart majd a kultúrában való fejlődés s a sok helyen züllésnek indult erkölcsök javulása. A szatmár-bikszádi vasút az első lépés ezen az utón. Nem azért, mert e vonal a letűnt korszak vezetőinek „tevékeny közreműködésével“ létesült, de általános elvi szempontokból helyesebbnek tartottuk volna, ha a létesitett kes- kenyvágányu vonal helyett Szinértakca. Az otthon művészete. II. A madár fészkében dalol legszebben, kinek otthona nincs, annak hideg az egész világ. Kinek van: egyik szeme akkor is nevet, mikor a másik sir. Kedvre hangoló szó az igen, pusztitó és hatalmas a nem, de legtartalmasabb ez: otthon. A szükrefogott háztartás ellenére ez otthonban a hitves és anya élete tenger, apró dologgal, kötelességgel szövődik át. Gyertya ő, mely maga elemésztődik, hogy másoknak világítson. Leggyönyörűbb tiszte a nevelés. Csakugyan az anyák a jövő Magyarországot ringatják térdökön. A nevelés művészetének irodalma immár könyvtárt tesz ki. Ám a tekintetben sajoghatjuk az igazságot leginkább, hogy szürke minden elmélet. Nevelni: könyvből nem tanulhatni meg. Nem is vágok neki még futólag sem ez örökké fyiss és öreg tételnek. Legyen kinek- kinek az ő hite, felfogása szerint. De a gyakorlati szemlélődés háladaíos. Eszményeink megválasztásában az egyéni ízlés és ítélet független. Szent Ágostont és Buonaparte Napóleont tisztelem a világ legnagyobb embereiül. Mindkettő fölségében osztozik anyjuk, amannál Szt. Monika, utóbbinál Buonaparte Leticzia. Larrey báró, Institute de France tagja, igy ítéli meg a hadverő lángész anyáról szóló müvében e hölgyei: Napóleonnak nagygyá kellett lennie, mert anyja Is nagy volt. Az anyacsászárnő bőslekü nő, ki előbb sanyarú sorsát, majd háza bukását vértanúi megnyugvással fogadja. A Szent Szűz oltalma alatt, úgymond, kinek Napóleonomat fölajánlottam, semmitől sem féllem. A fiú anyjának mély vallásos meggyőződését is örökölte. A politika s kábító sikerei elnyomták nagyon hitét, de Szent Ilona szigetén egész hevével tört az felszínre e kiáltásban: Szükségem volt a hitre, és hittem. Igen, mindent hiszek mit lelkiatyám hisz. Tény, hogy kiváló férfiúnak kiváló anyja volt rendszerint. Nemzeti szerencsétlenségünk, hogy irodalmi j nagyságaink jobbadán ifjú korukban haltak el. Annak az általános történelmi tapasztalatnak is eléggé éreztük, nyomasztó súlyát, hogy a nagy \ atyának rendszerint törpe a fia. A jelesség nemzedékre legritkábban szár- j mazik át, mintha a Gondviselés az utódokon I akarná megtakarítani, a mit pazar kézzel nyújtott a családfőnek. A szellemi átöröklés tana egyszerűen képtelenség. Nem olyan a lélek, mint a nem- j zeti korona. A szellemnek a leszármazóban való megszakadását sokan a nevelés miként- jével hozzák összefügésbe. Tetszetős adalék, de hányszor tapasztaljuk, hogy ugyanazon nevelési rendszer ugyanazon családban még kedélyileg is másképen hat a testvérekre, pedig a kedély csakugyan befolyásolható, mig a szellem lényegileg soha, sem hozzátenni, sem belőle elvenni nem lehet. A szellem csak csiszolható, mint a meglevő gyémánt, s felruházható — szorgalom utján, Arra hivatkoznak, hogy nem a nagy em- j berek idézik elő a nagy időket, de a nagy idők teremtik a nagy embereket s igy a kimagasló I atyának fa épen e kedvező körülményeket nélkülözi esetleg, hogy kiemelkedhessék. Helyes. Valóban, a legjelesebb tehetség sem kerülhet napfényre kellő alkalom nélkül. Azonban az a nagy igazság sem dönti meg a tapasztalást, hogy jeles atyának kicsiny fiát ugyanazon kedvező körülmények sem növesztik meg; mig a nagy szellem, ha üdvös alkalom hiánya elvágná is a megjelölt, hogy úgy mondjam, örökletes irányban útját, bizonyára kitörne, életjelt adna más részben; annyival is inkább, mert egy-egy kiváló atya tündöklő neve igen drága örök ; valóságosságos félsiker — előlegezve. Hogy a szellemi átöröklés csorbáit is a nevelési rendszerrel kapcsolják össze, hatalmas bizonyiték a házi nevelés fontossága mellett. A leányok házi nevelésének számos sebéről beszéljen régi ajk. Faludi, a 18. század elejéről valló kelle- metes iró. a Nemes Asszony-ban igy elmélkedik kora nevelési irányának félszegsége felől: «A fiatal dámákat úgy nevelik az anyák, hogy gondját viselik testeknek, lelkekkel egy- cseppet sem agganak. Szólatlan gyermekségétől fogva hét egész esztendőkig úgy bánnak véle, mintha csak mind azon test volna és semmi lélek nem mozogna a kisaszonyban. Tollazzák, himezik, hizlalják : mindent kezére s kedvére adnak semmire sem tanítják, semmiről sem feddik, semmi büntető eszközzel nem ijegetik. Hol pedig itten észre kellene venni az anyáknak, hogy jóllehet a picin pupa még nincsen érett észszel, mindazonáltal vagyon nyers érzékenység benne, a mellyre nézve hol szépséges szó-
