Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-09 / 23. szám

4-ik oldal. SZATMÁRV ÁRMEGYE. 23. szára. keink Nagybányán figyelmet ébresztettek, gon­dolatokat keltettek s talán tettre is buzdítottak : bőségesen rekompenzáltaknak érezzük magun­kat, még ha olyan félreértés támadt is nyomuk­ban, a milyenről a különben minden elismeré­sünket megérdemlő cikk bekezdése tanúsá­got tesz. ^ szerkesztőséi). Zenemilkedvelők hangversenye. Pünkösd vasárnapján esti 8 órakor ren­dezte az újonnan alakult úri zenekar első hangversenyét a vármegyeház nagytermében. Előkelő készültséggel, lelkes buzgósággal, kü­lönösen választékos műsorral lépett ez ifjú, de tagjai és nemes művészi céljai miatt igazán előkelő egyesület közönségünk elé. Nem akar­juk a megjelentek kis számából azt a követ­keztetést levonni, hogy ez a közönség érzéket­len a nemesebb művészet iránt, mert ez szo­morú bizonyítvány volna lelkiekben való el­maradottságáról, azt azonban még sem hallgat­hatjuk el, hogy városunk szerepvivő társadalma közönyösségével lesújtó hálátlanságot mutatott a zeneműkedvelők egyesületével szemben. És ez majdnem megbocsáthatatlan. A társadalmi élet sok nemes kötelességet ró az intelligentiára; ha ezt meg nem érzi, csak önmagát bélyegzi meg vele. Szomorúan sivár következtetéseket lehetne levonni ebből a jelenségből, de hiszünk az azóta fölmerült mentegetőzéseknek, hogy a megvá­lasztott idő nem volt a hangversenyre alkal­mas, hogy a közönséget igénybe vette — bár kevésbbé szellemileg — a színház, stb. stb. A nemes művészetüket bemutató zeneegyesület előkelő tagjairól pedig hisszük, hogy ők a mű­vészetet magáért a művészetért szeretik és első föllépésüknél föltetsző homály. — a mely kö­zönségünkre száll — legkevésbbé sem fogja csökkenteni nemes lelkesedésüket és arra a magaslatra emelkedve, hogy a kulturális té­nyezőknek sohasem szabad olcsó sikerekben bizakodniok, tovább is betöltik azt a hivatást, a melyre városunk kicsiny szellemi és művészi életében valóban égető szükség van. Mi a magunk részéről föltétien elismerés­sel adózunk nemes művészetükkel szemben. Fölérezzük, hogy egy városnak súlyt csak szel­lemi és művészi tartalmassága ad egyedül. És mig ez irányban mindenütt hatalmas áramlat indult meg és hogy messze ne menjünk, csak Szatmáron is ép a jelenben mily óriási ará­nyokban bontakozik ki a művészet megértése és megszeretése, a mely egy félév alatt 160 műkedvelőt tud összetoborozni Haydn egy ora­tóriumának előadására — addig megyénk szék­helye messze elmaradottságával válik ki. Már csak ezért is megérdemli a zeneegyesület, hogy törekvései előtt zászlót hajtsunk. Annál is in­kább, mivel első fellépése komoly készültség­ről és előkelő zenei intelligentiáról tett fényes tanúbizonyságot. És ez első sorban Huber Miksa karmesternek érdeme. Kiváló tudása, rátermett­sége észrevehető nyomokat hagyott a pompá­san szervezett kar előadásain; szines eleven­ség, lüktető élet volt a zenekar minden játé­kában. A hangverseny első száma a János vitéz nyitánya volt. Kiválóan szép előadásban élvez­tük a behizelgő, kedves melódiákat; a bájos zenedarab minden szépsége érvényesült e tö­kéletes játékban, a mely mindvégig hatásos és összevágó volt. A hangverseny közönsége oly csekély volt, hogy válogatottnak hittük, a mely . pusztán a művészet kedvéért gyűlt egybe. Saj­nos, hogy még ebben is tévedtünk. A hangver­senyek közönsége mindenütt figyelő némaság­ban hallgatja a játékot — csak épen a mienk nem. Pedig a zeneegyesület ismerve e furcsa szokást — valószínűen épen ezért nem akart műsorába erősen klassikus darabokat fölvenni. Hiába, hasonló figyelmességet nem tapasztalt a közönség részéről. Ez is elszomorító tünet, igy hát a tapsokról nem is beszélve, adjuk sorra a többi számokat. — Másodikul Pirchler Ernő dr. adta elő Rudnyánszkynak »A gyáva« cimü monológját. Oly megrázóan drámai volt az elő­adás, hogy ez a finom művészet még a mi kö­zönségünket is — szokása ellenére — némává tette, 'is ezzel sokat mondtunk. Befejezett mű­vész Pirchler ur, minden mozdulata, arcának minden árnyalata arról a komoly tanulmányo­zásról beszélt, a melvlyel e nehéz darab leg­finomabb mance-aiba is belemélyedt. Alakítása oly tökéletes volt, hogy sikerét bármely drámai művészünk megirigyelhetné. Erő, a mely a mélyről felhozott érzéseket tárta fel; hang, a mely kész szolgájává lett az érzelmek skálájá­nak, színezett viharosan, ellágyulva, kétségbe­esetten — mind lefegyverezték a hallgatót. Játszott a szivekkel. Hogy a szó milyen nagy hatalom, el kell ismernünk eme valóban mű­vészi és tökéletes előadás után. Mélyen szán­tott minden szava és sikere megmaradó. A leg- igazabb bámulattal kell megemlékeznünk róla. Majd egy végtelenül finom, lehelletszerii quar- [ tettben gyönyörködtünk. Obholczer Gyula, Cser­vényük Károly dr., Niklos János és Péchy László urak adták elő előbb Mozart Audante-ját és Menüettedéi minociosus finomságú játékkal. A remekül összevágó kar játéka kiváló gyönyö­rűséget szerzett. A mély hatást telt darab után Andrássy Jenőné úrasszony és Demidor Ignác ur adtak elő a karmester előkelő zongorakisé- rete mellett egy duettet, Kücken »Hazatérés«-ét kiválóan szép előadásban, a bájos énekszám után viharos taps tört ki, mire Andrássy Je­nőné úrnő még kétszer lépett a pódiumra s előbb a Troubadour egy áriáját, majd egy finom műdalt adott elő, a Madárdalt. Kedvesen csengő hangja gyönyörűen hangzott a tágas te­remben, betöltve annak minden zugát; külö­nösen az érzelmes részekben érvényesült hang­jának színezni tudó lágysága, a mely hajlékony, érzéssel telt és eleven hatású. Gyönyörű száma volt az estnek. A taps alig akart szűnni, mikor egy uj zeneszám következett: Romance, vonós ötös. Finom kidolgozásban minden bájos rész­lete érvényesült e szép darabnak, az előadás összevágó precizitása komoly művészi tudásról tett fényes bizonyságot. —• Befejezésül ismét a teljes kar játszott; előbb egy egyveleget a Troubadourból, majd a fölhangzó tapsokra a Hunyadi indulót, az előadottakhoz hasonló nagy sikerrel. Ezzel végződött a hangverseny, mely — azt hisszük — csak meginduló pontja a zene­műkedvelők egyesülete további fényes művészi sikereinek. Oly lelkes készültség, finom Ízlés, előkelő tudás nyilatkozott meg minden játék­számukban, hogy ezt a napot városunk mű­vészi életében jelentős dátumnak kell tekinte­nünk, a melyet bizonyára követni fog még sok. Ebben a reményben a legőszintébb elismerés­sel köszöntjük a zeneegyesületet, kívánva, hogy hatása mihamar érezhetően mutatkozzék. A hangverseny után tánc következett. — Tudomásul. Két héttel ezelőtt Nayy- károly címmel, kétségbeesett exisztenciák szer­kesztésében, nyilván revolverezési szándékkal, hetilap indult meg városunkban. E lapban el­lenünk meg-megujuló, szennyes támadások jelennek meg. Olvasóközönségünknek tartozunk azzal a kijelentéssel, hogy ily forrásból eredő támadásoknak annyira fölötte érezzük m .gun- kat, hogy azokra bármi módon is reflektálni vagy miattok elégtételt venni sem helyesnek sem szükségesnek nem tartjuk, már csak az illetők teljes számbavehetetlensége miatt sem. Nagykároly, 1906. jun. 8. Gózner Elek dr. Kovács Dezső dr. N. Szabó Albert dr. Yetzák Ede dr. Varjas Endre. HÍREK. — A koronázás évfordulóján, junius 8-án ünnepélyes szentmise volt a plébánia templomban, a melyet nagy segédlettel Schweig- hoffer János dr. plébános mondott. Az isten­tiszteleten testületileg megjelentek a hivatalok, egyesületek és iskoláinknak ifjúsága. — Tisztelgés. A nagykárolyi pénzügy­igazgatóság mellé beosztott számvevőség, mely ez idő szerint a vármegyei számvitel teendőit is ellátja, e hó 6-án tisztelgett testületileg Szatmárvármegye uj alispánja, Ilosvay Aladár előtt. A tisztelgőket Obholczer Gyula p. ü. számtanácsos, a hivatal főnöke vezette, magvas és lelkes beszédben üdvözölve az alispánt. Az alispán meghatóban mondott köszönetét a szám­vevőségnek és derék főnökének. — A várnagyi állás, A mint értesülünk, széles körű mozgalom indult meg vármegye- szerte abban az irányban, hogy a vármegyei várnagyi állás, melyre jelenlegi formájában igazán nincs semmi szükség, beszüntettessék. Sok vármegye beszüntette már e hivatalt, he­lyesen cselekszik vármegyénk is, ha követi példájukat. Az uj korszaknak, hála Istennek, nincs szüksége a várnagyi tenyerekre, egyébb hasznát pedig alig lehet látni a többnyire csak uraskodó, de alig dolgozó várnagyoknak. Egy jóravaló, értelmes hajdú káplár, a kinek pa­rancsolni lehet s a kit könnyen be lehet ta­nítani a vármegyeháza komplikált villanyvilá­gításának, vízvezetékének kezelésébe, egy-két- száz korona pótlék mellett könnyen elvégezheti a várnagyi teendőket. A felszabaduló várnagyi fizetés pedig a dotáció megfelelő felemelése mellett a már semmiképen el nem odázható VI. .aljegyzői állás rendszeresítésének alapját képezheti, lévén erre az állásra kétségkívül sokkal nagyobb szükség, mint egy sine curá- ban kényelmeskedő várnagy árra. Azonkívül, hogy fűtésben, világításban jelentékeny meg­takarítást érhet el a vármegye ezen elavult intézmény eltörlésével, magát a pompás vár­nagyi lakást is jobban hasznosíthatja akár tiszt­viselői lakás, akár hivatali helyiségek céljaira, mintha a semmiért élvezett várnagyi fizetésre odaadja ráadásként. — Alakuló közgyűlés. A »Nagykárolyi Birtokossági Malomrészvénytársaság« folyó évi május 2-án d. u. 2 órakor tartotta alakuló köz­gyűlését Debreczeni István polgármester el­nöklete alatt a városháza nagytermében. Az ülés megnyitása után megállapította a közgyű­lés, hog}r az összes részvények jegyeztettek és hogy a részvények névértékének 30 százaléka tényleg befizetetett, — s elhatározta, hogy a részvénytársaságot megalakítja. — Ezután az alapszabályokat fogadták el, majd ludomássul vették az alapítóknak azon bejelentését, hogy az alapítási tervezetben foglalt joguk alapján az igazgatóság elnökévé Debreczeni István polgármestert, tagjaivá: Marián Ferenc, Csőkör Ferenc, Lukácsovits János, Bunda Miklós, Merts Imre, Orosz Lajos, Jakab Zoltán, Lochmajer Márton, Lucz György és Bordás Imrét 3 évi időtartamra kinevezték. — A felügyelő bizott­ságba a közgyűlés rendes tagokul megválasz­totta : Feifer Ede. dr. Velzák Ede és Stromájer Ferencet, póttagokul pedig, Janitzky Albert és Szabó Jánost. Ezután a közgyűlés az elnök lel­kes éltetésével végétéért. — Uj nyomda Nagykárolyban. Ko­moly tárgyalások folynak egy uj, minden te­kintetben modern és versenyképes, nagyobb szabású könyvnyomdának városunkban leendő felállítása iránt. Az uj vállalat előreláthatólag még a nyár folyamán megkezdi működését. — Vizsgaletétel. Dr. Joanovits Ernő, a szatmári kir. törvényszék jegyzői karának te­hetséges tagja Budapesten az ügyvédi és birői vizsgákat kitűnő eredménynyel letette. — Adakozás a Kossuthszoborra. Főis­pánunk fogadtatása alkalmából a kálmándi lovas bandérium tagjai névszerint: Báumli An­tal. Báumli Imre, ifj. Czilli Márton, ifj. Hart János, Hermann Mihály, ifj. Kinczel János, Láng Mátyás, Mellan József, ifj. Ritli Antal, ifj. Ritli János, Rossel János. Schlachter János, Szolomájer István, Véber Gusztáv és Véber Pál 30 koronát küldtek be szerkesztőségünkbe a nagykárolyi Ivossuth-szobor alap javára, melyet a városi adóhivatalba 243 betétszám alatt be­fizettünk. — Uj pénzintézet városunkban. Szé­les körökben folyik a mozgalom egy uj pénz­intézet létesítése iránt, mely a rendes bank­üzleti körön kivül különösen fontos és sürgős feladatának fogja tartani a réges-régen óhajtott termény- és áruraktár s utána a pinceszövet­kezet létesítését. A jelentékeny alaptőkével lé­tesíteni tervbevett intézet iránt általános az érdeklődés, annál is inkább, mivel az alapítás nemcsak a város, de a vidék bevonásával is tör­ténik. A részvény aláírási felhívás előrelátható­lag már a jővő hét folyamán megfog jelenni. — Gyógyítási svindli. Úgy látszik min­dig vannak és lesznek lelkiismeretlen emberek, kik abból akarnak megélni, hogy jóhiszemű betegek előtt csodadoktoroknak vagy egv kü­lönös gyógyhatású szer feltalálóinak tüntetik fel magukat s e címen jelentékeny pénzössze­get zsarolnak ki. Újabban ismét értesültünk egy ilyen esetről. Valami Kovács J. nevű vér- gyógyász hirdeti magát pesti lapokban hangza­toson és a hozzá folyamodóknak 240 koroná­ért ígéri a teljes gyógyulást és a kik beugra­nak neki. mint azon szatmári úri ember, kitől értesülésünket nyertük, sokkal súlyosabb bete­gek lesznek szereitől mint a milyenek voltak. — Óvakodjék mindenki tőle. — Tekeverseny. A kath: Legényegye­sület kert helyiségében a pünkösd két ünne­pén megkezdett tekeverseny befejezése vasár­nap, f. hó 10-én lesz, a mikor a kitűzött dijak a nyertesek közt szétosztatnak. — Vizsgálatok sorrendje. A gymna- siumban: Jun. 12. I—VII. o hittan; 13-án ma­gántanulók vizsgálatai; 15-én VII. és VI. o. nyelvek; 16-án V. o. mennyiségtan, IV. o. nyel­vek ; 18-án III. és I. o. nyelvek, II. o. számtan, rajz; 19-én VII. o. német, történelem, görög­pótló, VI. o. számtan, természetrajz, V. o. nyel­vek, IV. o. számtan, rajz; 20-án III. o. történe­lem, földrajz, II. o. természet- és földrajz, I. o. számtan, rajz; 21-én VII. o. számtan, fizika, VI. o. történelem és nyelvek, V. o. görög, tör­ténelem ; 22-én IV. o. történelem, német, ter- mészetrejz. III. o. számtan, rajz, II. o. nyelvek, I. o. természet- és földrajz; 23-án d. u. 5 óra­kor tornavizsgálat. — A róm. kath. elemi fiú­iskolában: jun. 18. d. e. IV., V., VI. o., d. u. III. o.; 19-én d. e. II. o., d. u. I. B. o.; 20-án d. e. I. A. o.; a róm. kath. elemi leányiskolá­ban: jun. 21-én d. e. V. és VI. o„ d. u. IV. o.; 22-én d. e. III. o., d. u. II. o.; 23-án d. e. I. o.; 25-én évzáró ünnep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom