Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-26 / 21. szám
Nagykároly, 1906. május 26. 21. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK NTIÍTÍDEINr SZOMBATON. Suerkesrtfeég és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. • c- Hlrdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Feg^yverbarátság1. Nagykároly, május 25. (—cs.) A szövetkezett pártok válságáról regélnek a lapok. Aggodalommal a koalíciósok, gúnyos kárörömmel a koalíció ellenségei. — íme bebizonyosodott, zengik khórusban, — hogy a függetlenségi párt és a néppárt szövetkezése természetellenes, mert a legszabad- elviibb 48-as párt nem lehet állandó fegyverbarátságban a reakciós, klerikális néppárttal. Kétségtelenül fontos a kérdés. Fontos a miatt az el nem vitatható ok miatt, hogy a koalíciók természete kizárja a különböző elvi alapokon álló pártok örök időkre szóló együttműködését, lévén a koalíció fogalma által adott tény az, hogy a politikai közerkölcsök csak addig engedik meg az ellentétes' véleményű pártok közös működését, a meddig mindazok a momentumok, a melyek a szétválást indokolnák, háttérbe szorulnak egy közös főelv védelme mellett. Az együttműködés tartama alatt szükségszerűen pihenni kell a koaleált pártokat elválasztó elvi kérdéseknek s ha például a néppárt a jelenlegi koalíció létezésének ideje alatt az egyházpolitikai törvények revíziója iránt indítana mozgalmat, logikus szükségesség volna, hogy a függetlenségi-párt a szövetséget felbontsa. nnide a jelenlegi helyzetet olyannak tartjuk, a mely a koalíció további fenállását nemcsak nem veszélyezteti, de egy bizonyos, számszerűleg persze Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos : a l'ápvezérlö-bizottság-. Szerkesztő : Főmunkatárs : Varjas Endre. Mangu Béla. meg nem határozható időre egyenesen szükségessé teszi. Hasznos, ha e kérdés taglalásánál i rekapitulálunk némely dolgokat a múllak eseményeiből, mert ez alapot nyújt a jövő lehető és vd ló.színű képének megkonstruálására. A néppártnak az egyházpolitikai törvények iránt folyó harc küzdelmei között történt megalakulása a magvar nemO ÖJ zet óriási többségénél a legáltalánosabb és legőszintébb ellenszenvvel találkozott. Mindenki a feudális osztrák néppárt magyar utánzatát látta b^nne, nemzeti jelleg egváltalán nem comborodolt ki a párt programmjából s az a külső körülmény, hogy első parlamenti képviselőit túlnyomó részben nemzetiségi vidékekről szerezte, felkeltette ellene azt a gyanút is, hogy benne a szeparatiszti- kus törekvések támogatóra fognak találni. Az egyházpolitikai reformok megvalósítását a nemzetnek túlnyomó nagy része megnyugvással vette, — félő volt hát az is, hogy újabb kultúrharc felidézésévei uj- és uj ladkuvltalásoknak lesz kitéve az ország, annál is inkább, mert hiszen nyílt titok volt, hogy az urakodó- ház érzülete sokkal inkább kedvez a konzervatív, mint a liberális felfogásnak. nm a néppárt mihamar belátta, hogy a felekezetek közötti teljes egyenjogúság és kölcsönösség, a kötelező polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés sokkal leszürődöttebb és megszilárdul- tabb fogalmai a modern kornak, semhogy azok ellen a sikernek csak valamilyen reményével is akciót lehetne kezdeni. De belátta azt is, hogy a magyar Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .........................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. .«. .4». Egyes szám ára 20 fillér. politikai életben csak olyan ellenzéki pártnak van létjogosultsága, a mely a nemzeti jogok kiterjesztésének elvét fen- tartás nélkül programmjába veszi, igaz lélekkel propagálja. Közben bizonyos tért nyerve a Dunántúl magyar vidékein is, immár a nemzet tömegének inkább közömbössége, mint ellenszenve mellett indult meg ha nem is programmszerüleg, de tényleg azon az utón, mely végkifejlődésében, úgy lehet egy olyan konzervatív politikai párt létrejöttét célozza, melynek mindazok, a kiknek meggyőződését a konzervativizmus fedi. felekezeti különbség nélkül tagjaiul szegődhetnek. Az elvi ellentét természetesen a néppárt ezen változott iránya mellett is megmarad a függetlenségi-párt és néppárt között. Megmarad a függetlenségi pártnak soha meg nem tagadható és el nem alkudható liberális alapelvein kívül, már csak azon közjogi alap homlokegyenest ellenkező volta miatt is, melyen a két párt áll' De ez az utóbbi különbség a függetlenségi és az alkotmánypárt között is fenáll a koalíciós viszony sérelme nélkül. Az a két kérdés áll tehát homloktérben, hogy a közösen vállalt cél nagysága indokolttá tette-e a koalíció létrejöttekor a függetlenségi- és néppárt közötti fegyverbarátságot és másodszor, hogy ezen okok, melyek a szövetségi viszonyba lépést indokolták, indokol- ják-e a mai körülmények között e viszony további fenntartását? Az első kérdésre a feleletet 1905. január 26-án megadta a nemzet azzal, TÁUCA. ___ Szabadelvüség. My Lady! Végtelenül megtisztelő rám nézve, hogy hazatérve magyarországi útjáról, kitüntetett bizalmával és tőlem tudakozódik a magyar viszonyokról. Sietek is legjobb tudásom szerint válaszolni rá. A többi között ön csudálkozik azon. hogy nálunk a szabadelvüség nem népszerű. Jaj, my Lady, ön alkalmasint úgy járt, mint akárhány külföldi, a ki kezébe veszi a szótárt és abból kisüti, hogy »szabadelvüség: liberálizmus.« Csakhogy*a szó nem mindig azt jelenti, a mit jelent. Nálunk például ez a szó, hogy szabadelvű, egy pártot jelent, amely, Istennek hála, — volt. Megvallom, egy időben én is szerettem volna szabadelvű lenni és akkor tudtam meg igazában, mi ennek a hangzatos szónak a valódi magyar értelme. Ide irom és akkor my Lady is megismeri. Legelőször is azt igyekeztem megtudni, mi a szabadelvű képviselő ? Kisült, hogy olyan egyén, akinek szabad »elvben« miniszterségre vagy miniszteri titkárságra pályázni, és szabad akár »elvben«, akár pedig a »Lloyd klubban a partnerje pagátját elfogni, ha lehet. De miben áll az olyan ember szabadel- vüsége, a ki nem képviselő? Ez fontos kérdés, lévén nálunk Nagymagyarországon körülbelül tizenkilenc és fél millió ember, aki ugyan nem képviselő, még csak nem is jelölt, de elvben többé kevésbbé — szabad. Persze, csak elvben. Mert ha valóságban szabad lenne, mi szüksége volna még elvre is ? Akkor legalább igy állottak a dolgok. Elhatároztam, hogy becsületesen utána járok, hadd lám, mi van benne ? Ez okból először is kettéválasztottam a szót. Gondoltam, igy könnyebben boldogulok vele. Az első az, hogy — »szabad«. — Mi szabad, — a mi nem tilos. Eddig érteném. A másik szóból az sül ki, hogy »elv«. De mi az elv? — Olyas valami, a mi minden embernek van, de nem mindenki veszi hasznát. Gyaki'an csak az elv tulajdonosa, — leggyakrabban még ő maga sem. Különben sem valami állandó portéka. Jellemző sajátsága, hogy szükség esetén köny- nyen szegre akasztható. Ezért okos ember számol az eshetőségekkel és állandóan szeget hord magánál, mert sohasem tudhatja előre, mikor lesz rá szüksége? Mikor mindezeket elgondoltam, kiváncsi lettem, micsoda elvek vannak leginkább forgalomban ? Tanulmányozni kezdtem az embereket és csakhamar arra a meggyőződésre jutottam, hogy a legtöbb ember egészen más elvet hir- j det, mint a melyet követ. Az elv mindig fen- | séges vagy praktikus, az aki vallja — nem mindig. így a kereskedő elve: »Nagy forgalom, csekély haszon«. Bécs elve: »Pártoljuk a honi ipart!« Az elcsapott megyefőnökök »elvben« az alkotmányt védték. A Julcsa szakácsné »elvben« sírig hű a bakájához; a baka »elvben« pofonüti a káplárját, ha még egyszer gorom- báskodni mer vele; a mágnás »elvben« egyenlő más emberfiáyal; a szociálista »elvben« van olyan ur, mint a miniszterelnök. No, gondoltam, ez könnyű mesterség. Csak elvet kell választani és kész a szabadelvüség. Elővettem az újságokat, sorra böngésztem, de csak nehezen ment a választás. Végre abban állapodtam meg, hogv a legbölcsebb elv az lesz, hogy: »Én nem Ígérek ötszáz aranyat, de nem is adok«. Holnap beiratkozom a'szabadelvű pártba, jelentettem ki nagy örömmel. Hát a hogy tovább olvasok, látom, hogy a szabadelvű párt feloszlott, még pedig azért, mert »csak elvileg« akart szabad lenni. De úgy, hogy másnak annyi se jusson. No lássa my Lady ?! Érdemes nálunk szabadelvűnek lenni? De azért ne Ítéljen el minket, ne is tartson barbároknak, ez keleti vonás, a mely velünk vándorolt be Ázsiából. Kiáltsa inkább velünk egy szívvel: »Éljen a 48!« Ebben aztán benne van az igazi, a nagy, a tiszta, önzetlen szabadelvüség. Ezért már tud lelkesedni a magyar! Szívből üdvözli, igaz hive Csalán.
