Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-19 / 20. szám
.20 szám. SZ ATM ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. szomorú, lelünt absolut korszak alatt távol tar- totlák,magukat, üdvözlöm Méltóságodat! Mi politikát nem kívántunk érvényesíteni soha, de ha szükség van reá, hazafias érzelmeinket nem hagyjuk otthon; példa erre eddigi távolmaradásunk és mai megjelenésünk; örömünknek adok kifejezést a felelt, hogy Őfelsége akarata, s a kormány bizalma Méltóságodat állította a vármegye élére; a közig, bizottság élére tetterő, akarat s tudás kell s ismét örömünknek adunk kifejezést, hogy ezeket Méltóságodban feltaláljuk. — Isten hozta Méltóságodat! A lelkes éljenzés s tetszéssel fogadott beszéd után a vm. főispán következőleg válaszolt : Tekintetes közig. Bizottság! Mélyen érzem azt a súlyos feladatot, amit elvállaltam; — a közig, bizottság a törvényhatósági köz- igazgatásnak egyik fő orgánuma, a szive, a hova az erek a vért felhajtják; nem akarok rekriminálni, de mégis válaszolok a főjegyző urnák ama megjegyzésére, hogy itt nincs párt- politika; — magam is olyan közig, bizottságot akarok, a melyet barátság, atyafiság nem köt, s annak tagjai megtisztult lélekkel jönnek ide; a közigazgatás téréin nemcsak a törvényt, hanem a törvény intentióit is kell alkalmazni, — meg kell szólalnia a szívnek is; minden erővel oda fogok hatni, hogy a régi szellem fennmaradjon s a legközelebb múlt sötétségei el- törültessenek; arra fogok törekedni, hogy a közig, bizottság erős támasza legyen a törvény- hatósági bizottság működésének. A lelkes éljenzéssel s örömmel fogadott beszéd után vm. főispán üdvözölte a bizottságot s az ülést megnyitotta. Napirend előtt Ináncsi Papp Kálmán kért engedélyt a szólásra s azt említve fel, hogy az ülés előtt ellene oly vádak hangzottak el, mintha a volt főispán által tartott közig, bizottsági ülésen a vármegyei tisztviselőket támadta volna magatartásuk miatt, — kijelenti, hogy ő Nagy Lászlót csak arra kérte, hogy figyelmeztesse a tisztviselőket, hogy a közigazgatási bizottságban politika fenn nem forog s a mit tett, azt a tisztviselők érdekében tette; addig is azonban, mig igazolja magát, közig, bizottsági tagságáról lemond, s az ülésből eltávozik. A közig, bizottság Papp Kálmán kijelentéseit s lemondását minden vita nélkül egyhangúlag tudomásul vette. Hasonlóan egyhangúlag tudomásul vette a bizottság Károlyi György grófnak bizottsági tagságáról Írásban bejelentett lemondását. Az alispáni havi jelentés a szokásos statisztikai adatokat tartalmazta s ebből folyólag az elmúlt sötét korszakról annyiban emlékezett meg, hogy az általa megzavart ügymenet helyreállítása több időt s kitartó munkásságot fog igénybe venni. Az alispáni, illetve törvényhatósági állatorvosi jelentéssel kapcsolatban intézkedett a közig, bizottság, hogy a nagymértékben, a lovak közt 55 községben fellépett rühkór járvány orvosoltassék s a mennyiben a felmerülő állatorvosi uti-költségek a szegény emberekre nézve terhesek, a közig, bizottság javasolja a közgyűlésnek, hogy azok a vármegyei ebadó alapból fedeztessenek. A közig, bizottság az egyes albizottságokat is megalakította; továbbá Kende Zsigmond biz. tag indítványára kimondotta, hogy a gyűrtelek—fgyarmat—csekei útvonal, különösen pedig két bid építése tárgyában a keresk. minis- terhez feliratot intéz arra nézve, hogy a f. évre előirányzott költségnek ne csak 25u/0-a, hanem teljes összege fordittassék azon útvonalra. Kende Zsigmond biz. tag indítványba tette, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzéke helyesen állittassék össze, nevezetesen abba csak a tényleg saját vagyonuk után legtöbb adót fizetők vétessenek be s igy a bérlők is csak a saját vagyonuk után fizetett adó alapon vétessenek fel. A közig, bizottság ezután igen sok concret ügyet elintézett, délután 1 órakor felfüggesztette ülését s hogy mily elintézetlen anyagot kellett letárgyalnia, elég bizonyíték az, hogy még délután 2 és fél órától 6 óra utánig is tárgyalnia kellett. Ilosvay Endre mátészalkai főszolgabíró mull számunkban közzé tett nyílt levelében többi között azt mondja, hogy a nemzeti ellenállás élére az agyonrágalmazott és megrugdosott közigazgatási tisztviselők kerültek. Ez nagy tévedés. A nemzeti ellenállás kitartó harcosai úgy nálunk mint másutt azon tisztviselők voltak, kiknek működésük teljesen intact és minden kifogástól mentes volt; ellenben azon tisztviselők, kiket a vármegyei bizottsági tagoknak — hogy az ő kifejezésével éljek — folyton rugdosni kellett hivatali hanyagság és incorrect dolgok miatt, azok voltak most is Jakab támaszai és ha részt is vettek ideig-óráig látszólag a nemzeti ellenállásban az első komoly veszély láttára otthagyták azt és odahuzódtak a hatalom mellé, mely eddig is takarója volt üzel- nieiknek. A lefolyt nemzeti küzdelemnek egy nagy positiv eredménye mindenesetre volt, hogy t. i. különvált a tiszta a szeméttől. Az önérzetes, tisztességes, karakteres, hazát szerető és azért áldozatra hajlandó emberek kerültek az egyik oldalra. A gyáva, a múltban már megbélyegzett, zavarosban halászni akaró és alacsony gondolkodású emberek a másikra. Vármegyénk tisztikarában is a salak Nagy Sándor, Ilosvay Endre, Gőnyey István, Böszörményi Endre, Rába László, Bornemissza Géza, kik eddig sem dolgoztak, kik a kormány politikai üzelmeinek kész eszközei voltak, kik ellen nap-nap mellett hangos panaszok emelkedtek, mind a kormány oldalán állottak, mert ez volt az ő existentiájuknak alapja, csakis egy korrupt kormány tűrhette őket és a tisztességes uralom bekövetkezte esetén egyéb bűneik miatt is pusztulniok kellett volna. Ilosvay ur minta főszolgabírónak nevezi magát. Jakab mértéke szerint ez igy is volt, mert oly erővel feküdt reá járása bizottsági tagjaira, annyira üldözte hivatalos hatalmával azokat, kik vele ellenkező politikai magatartást követtek, hogy mindenki alája vetette magát és igy a megyegyülésen 40—50 szavazattal mindig beszámolt az alispánnak, melyek azután, mint akarat nélkü i bábok mentek az alispán szava után. Minta volt ő azonban másban is. Oly minta tökéletességre a nap- és fuvardíj czimén való jövedelemcsinálást mint ő, senki sem tudta vinni. Ott vannak azután brutális ítéletei kihágási ügyekben, melyek mind azokat sújtották, kik vele szemben ellenkező politikai magatartást követtek. Kár Ilosvay urnák a múltat piszkálni, mert a mai felfogás mellett ő csak oly értelemben lehet minta, hogy oda állittassék az uj generatió elébe, hogy undorodjanak meg a hatalom olyan alacsony eszközétől, mint a milyen ő volt. Nyilatkozat. Eel lettünk kérve az alábbi sorok közlésére : Tekintetes Szerkesztő ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék alábbi nyilatkozatomnak becses lapjában helyet adni. Becses lapjuk f. évi május hó 12-én megjelent 19-ik számában »Egy érdekes okmány az ahsolutizmus idejéből« cim alatt leközöl egy folyó évi február hó 3-án az akkori igazságügyi miniszterhez intézett beadványt, melynek 16 aláírója — s közöttük én is — a városunkban szervezve levő második közjegyzői állás betöltését kérelmezzük. Igaz, hogy én azon kérvényt — ür. Sternberg Gyula — már a kérvény aláírásakor Fehérgyarmatra kinevezve volt közjegyző felhívására és kérelmére — aláírtam, de tettem azt nevezettnek a gyermekkorunk óta fennálló benső baráti viszonyból kifolyólag akkor, mikor a nagykárolyi második közjegyzői állásra való kineveztetése tekintetében támogatásomat még akkor megígértem, mikor a nagykárolyi közjegyzői állás legutóbb — két évvel ezelőtt — betölletett és Dr. Sternberg Gyula közjegyző helyettes — ki 8 évig működött e minőségben -- a kinevezésnél mellőztetett és 51 éves korban mint családos ember állás és kenyér nélkül maradt, a mennyiben közjegyzői helyettesi minősége is megszűnt. Midőn tehát a leközölt kérvényt Dr. Sternberg Gyula hozzám aláírás végett elhozta, választanom kellett az adott Ígéret megszegése és a kérvény aláírása között; miért is kiindulva abból, hogy városunk képviselőtestülete f. évi január hó 21-én egyhangúlag hozott határozatával feliratot intézett báró Feilitsch földmivelésügyi ügyvivőhöz az Erdőgondnokságnak városunkban leendő meghagyása iránt, tehát a kérvényezést politikai ténynek nem tekintette, figyelembe véve továbbá kötelezőleg tett ígéretemet s hogy azon hiedelemben voltam, hogy ha városunkban a második közjegyzői állás betöltetik, a székhelynek városunkból való elvitele ki van zárva, tanácsosabbnak tartottam a kérvényt aláírni s azzal elősegíteni városunk érdekeit, esetleg elősegíteni, hogy gyermekkori barátomnak, kivel éveken át úgy Debrecenben, mint Budapesten együtt tanultunk és együtt laktunk, ne kelljen 53 éves korában elköltözni e városból, melyben született, melyben ifjú korát és férfi kora legszebb részét" leélte, melyben kiterjedt rokonsága lakik, szülei, nagyszülei örök álmukat alusszák, s mely városhoz oly sok emlék fűzi. Ha tehát a kérvény aláírásával még hibát követtem volna is el, azt jóhiszemüleg. önzetlenül, egy barátomért és városunk érdekében is tettem, mert szavamra mondom nem volt tudomásom rólla, hogy a kérvény egyéb célra szándékoltatik felhasználtatni. Hogy a kérvényt csakis a Dr. Sternberg Gyula felhívására és kérelmére Írtam alá, azt igazolja a másolatban itt közölt és eredetben nálam bárki által megtekinthető alábbi levél. »Fehérgyarmat, 1906. május 3. Kedves barátom! A nagykárolyi második közjegyzői állás betöltése iránti kérvénynek általad történt aláírásából kifolyólag ellened intézett támadás következtében, kívánságodhoz képest a valósághoz híven, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a jelzett kérvényt kifejezetten a közöttünk gyermekkorunk óta fennálló baráti viszonyra — s arra való tekintettel Írtad alá, hogy az esetleg az én érdekemet is előmozdíthatja. Igaz barátod Dr. Sternberg Gyula sk. Tekintetes dr. Adler Adolf ügyvéd urnák Nagykárolyban.« Megköszönve, hogy soraimnak tért engedni szives volt, maradtam kiváló tisztelettel Dr. ADLER ADOLF, ügyvéd. A nyilatkozó ur kívánságához képest közreadván a fenti levelet, megjegyezzük a következőket : Igen nagyon ráillik erre a nyilatkozatra az a mondás, hogy valamivel kevesebb sokkal több lett volna. Mert ha a nyilatkozó ur annak a kijelentésére szorítkozik, hogy barátja iránti meleg érzelmeinek vulkanikus kitörése elnyomta benne törvényességi érzékét és hazafi- ságát, nem sok szavunk lehetne a dologhoz. Elvégre ha erkölcsi létjogosultsággal nem bir is, kétségtelen, hogy tényleg létezik relativ ha- zafiság. Az pedig, hogy kinek-kinek a relativ hazafisága milyen fokú, és egyéb érzelmeivel miként egyensulyoztatik a mutatkozó szükség szerint, a nyilvánosság érdeklődésére, valljuk meg őszintén, alig tarthat számot. Adler Adolf ur azonban »városunk érdekeit is elősegíteni vélvén« a második közjegy- zőség betöltése iránt Lányi Bertalan volt igazságügyi ügyvivőhöz beadott kérvénye által, szükségessé válik a közönség felvilágosítása céljából a konkrét tényállást ismertetni. A nagykárolyi közjegyzőség harminc éves botrány krónikája, meíynek a volt kir. közjegyző fegyelmi utón való elmozdítása vetett véget, köztudomású volt nemcsak Nagykárolyban, de még a vármegye határain messze túl is. Mig más, normális viszonyok közt levő köz- jegyzőségek forgalmi és jövedelmi viszonvai természetszerűleg fejlődtek, a nagykárolyi közjegyzőség folyton visszaesett, a közönség bizalma teljesen megrendült a »közhitelű« intézmény iránt. Mindenki, különösen pedig a közjegyzővel gyakori hivatalos összeköttetésben levő ügyvédek, közöttük tehát a nyilatkozó ur is, tudta jól, hogy mikor az uj közjegyző. N. Szabó Antal hivatalát elfoglalta, számot vetett magával az iránt, hogy hosszú évek megfeszített munkásságával fesz csak képes visszaszerezni a nagy károlyi közjegyzőség elvesztett hitelét, rendes forgalmát és jövedelmezőségét. Köztudomású az is, hogy a néhány év előtt Mátészalkán felállított közjegyzőség által a nagykárolyi közjegyző jövedelmi forrásai jelentékenyen megapadtak, a mihez hozzávéve városunk minimális ipari és kereskedelmi fejlettségét, igen könnyen megállapíthatjuk azt a tényállást, hogy a nagykárolyi közjegyző korántsem örvend olyan rózsás állapotoknak, a hogy a közfelfogás képzeli. Mindezekből önmagától folyó következmény, hogy a ki a nagykárolyi második közjegyzői állás betöltését szorgalmazta, mig egyfelől méltánytalan s existentiális érdekeiben sértő támadást intézett a fungáló közjegyző ellen, másfelől semmiféle köz- és jogosult magánérdeket nem támogatott, arról nem is szólván, hogy az alkotmányellenes kormány hazaáruló darabantjaihoz politikai elveik leskarto- lása nélkül csakis azok fordulhattak kérvény- nyel, a kik a Kristóífyban boldogult haladópárt tagjai voltak. Megengedi nekünk a nyilatkozó, ha Írásának azon részét, a mely igy szól: »azon hiedelemben voltam, hogy ha városunkban a második közjegyzői állás betöltetik, a székhelynek városunkból való elvitele ki van zárva«, nem vesszük komolyan s e naiv tréfára, a minek bizonyára ő is tekinteni kívánta e kijelentést, csak reá utalunk, de bővebben nem reflektálunk. Azonban, hogy az ügyhöz illő osztrákos magyar kifejezéssel éljünk, a kutya nem is itt van eltemetve. A kutya ott van eltemetve, hogy hónapok óta tudva volt általánosan, mi szerint Nagy László a vármegye nemzeti ellenállásának egyik legagilisabb, legerélyesebb és legexponáltabb alakját, Szabó Albertet, a kir. közjegyző fiát akarta ezen atyja igen nevezetes érdekei ellen irányuló akcziójával leszerelni. Ezt tudták a város minden köreiben: koalíciósok úgy mint haladó pártiak. Rendkívül csudálkozunk, hogy az ügy ezen igen lényeges, heteken át szóbeszéd tárgyát képező s az egész akció tulajdonképeni jellegét megadó mellék körülményéről a nyilatkozó városi függetlenségi pártelnök urnák nem volt tudomása.
