Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-12 / 19. szám

19. szám.

SZ A T M ÁR VÁRMEGYE.

3-ik oldal.

zés, melyet a dalárda által elénekelt Szózat fenséges hangjai szakítottak meg.

Ázután az ujjongó tömeg lassan a Jókai utcán át elvonult.

V. Ismerkedési estély.

Színes, eleven kép tárult az elé, ki este 9 órakor a Magyar Királyba belépett. A nagv kávéházi teremben, annyi asztalnál a mennyi csak elfért világos női toilettek váltakoztak a férfiak fekete smokingjaival, a közönség egy- része leginkább férfiak ezenfelül kiszorult a mellékterembe. Az ismerkedési estély újabb bizonyítéka volt azon már a fogadtatás lefolyt részleteiből is megállapítható ténynek, hogy soha még főispánt Szatmár vármegyében nagyobb lelkesedéssel nem fogadtak mint dr. Falussy Árpádot. Az estély kiválóan alkalmas volt ennek igazolására azért is. mert itt már nemcsak Nagykároly és vidéke ünnepelt hanem az egész vármegye.

Ott láttuk a megyei tiszlviselőikar vidéki tagtait. Közéletünk előkellőségeiből gróf Károlyi István. Luby Géza, Luby Béla és Szunyogh Mihály országgyűlési képviselőket, Szerdahelyi Ágostont, Kende Zsigmondot, Jékey Zsigmon- dot, Jármy Andort, Dienes Lajost, Luby Zsigmondot stb. Megjelentek Debrecen város, Bihar és Szilágy vármegyék kiküldöttei. Ott voltak városunk asszonyai és leányai majdnem teljes számmal, nagyszámú megyei és városi fiatalság.

A főispáni-pár vendégeivel együtt a fő- asztalnál foglalt helyet, de a vacsora befejezte után a főispánná azonnal sietett körüljárni az asztaloknál, megismerkedett mindenkivel és mindenkivel váltott nehány szives szót, majd őt keresték fel a hölgyek és tapasztalhatta az ember, hogy a főispánná idegen létére egy régi kedves ismerőshöz hasonlóan egyszerre othonosnak érezte magát körünkben és magát első fellépésénél olyannak mutatta be kiben társadalmi életünk rég nélkülözött vezetőjét felfogja találni.

A társaságban mindvégig kitűnő hangulat uralkodott mely időnként a főispáni pár, gróf Károlyi István, Ilösvay Aladár és neje megjelenésénél illetve távozásánál lelkes éljenzésben tört ki. Később a fiatalság táncra változtatta a mulatságot, melynek csak a hajnali órák vetettek véget.

VI. A beiktató közgyűlés.

Diadalmas ünnepe volt május 8-a Szat- mármegyének. A jogtipró absolutismus szeny- nyes korszakát elsöpörte a nemzet kitartása. E fönségesen emlékezetes harcból vármegyénk dicsőségesen kivette részét tisztviselőivel együtt, a kiknek legnagyobb része példátlan áldozat- készséggel és megtörhetetlen kitartással védelmezte a vármegye ősi jogát. Harcának ered- ményekép egyhangú lelkesedés hozta e napra össze a törvényhatóság majdnem összes bizottsági tagjait, hogy lelkes ünnepléssel installálják az ősi vármegye főispáni székébe Falussy Árpád drt, a kinek személyével uj korszak kezdődik a vármegye életében öntudatosan, határozottan a nemzeti önállóság alapján.

Ünn epi képet öltött a fellobogózott megyeháza, a dísztermet szorongásig megtöltötték a bizottsági tagok és a szomszédos törvény- hatóságok küldöttei, fölöttük virágerdőt képezett az előkelő hölgy közönség, a mely a karzaton foglalt helyet.

A bizottsági tagok sorában olt láttuk gróf Károlyi Istvánt, gróf Teleki Gézát, Kende Zsigmondot diszmagyarban, Jékey Mórt, Jékey Zsigmondot diszmagyarban, Domahidy Istvánt és Sándort, Kölcsey Antalt, Yilágossy Gáspárt, Boer Endrét, Szeőke Sándort, Böszörményi Zsigmondot, Cholnoki Imrét, Papp Géza szatmári polgármestert, dr. Kelemen Samu képviselőt diszmagyarban, Szunyogh Mihály orsz. képviselőt stb. stb. Városunk és a vidék bizottsági tagjait pedig teljes számban. A szomszéd törvényhatóságok képviseletében jelenvoltak: Kricsfalussy Sándor főjegyző Mármarosból, Debrecen város képviseletében Vécsey Imre főjegyző, Király Gyula, Oláh Károly tanácsossal, mindannyian diszmagyarban. A körjegyzők közül Bodoky Béla kismajtényi és Nagy István érendrédi jegyzők diszmagyarban jelentek meg.

llosvay Aladár h. alispán, vm. főjegyző üdvözli a nagy számban megjelent bizottsági tagokat és a közgyűlést annak megjegyzése mellett nyitja meg, hogy a törvényhatósági bizottsági tagoknak és a vármegye közönségének rendkívül nagy száma igazolja, hogy a vármegye teljesen átérzi ennek az ünnepnek a jelentőségét, egyszersmind bejelenti, hogy a közgyűlés egyetlen tárgya a m. kir. belügyminiszternek leirata, melyben értesíti a vármegye közönségét, hogy Szatmár vm. főispánjává Ő Felsége I. Ferencz József, Magyarország apostoli királya legfelsőbb elhatározásával dr. Falussy Árpád budapesti ügyvéd, Szatmár vm. törvényhatósága bizottsági tagja neveztetett ki. (Zajos éljenzés.)

Elnöklő főjegyző indítványára a közgyűlés küldöttséget menesztett az újonnan kinevezett főispán meghívására. A küldöttség elnöke Domahidy Sándor, tagjai: Kölcsey Antal, Jékey Mór, Luby Béla, Domahidy István, Szálkái Sándor, Nemestóthi Szabó Antal, dr. Böszörményi Emil, Roóz Samu, Yilágossy Gáspár, Csipkés András, Tóth Móric, Dezső, Luby Lajos voltak.

Kevés idő múlva Domahidy Sándor kül- döttségi elnök jelentette, hogy a küldöttség megbízatásában eljárt, s örömét fejezte ki a felett, hogy a főispán Szatmár vm. törvényhatósági közgyűlésén rövid idő alatt meg fog jelenni.

Rövid pár perc múlva megnyíltak a szomszéd terem ajtajának szárnyai, s zugó éljenzés és tapsorkán közepette megjelent a közgyűlésen gyönyörű szép diszmagyarban dr. Falussy Árpád főispán, kit — miután esküt letette, — llosvay Aladár vm. főjegyző a következő beszéddel üdvözölt:

Méltóságos Főispán Ur!

A letett eskü ünnepélyes szavai után ismétlem legmelegebb üdvözletemet Szatmár vm. törvényhatóságának bizottsága nevében; a mikor Méltóságod elfoglalta főispáni székét, mely jövő munkásságának szintere lesz, nem mint idegen jött közénk: ismerjük Méltóságod tevékenységét, irányzatát és erkölcsét. Viszont Méltóságod is ismer bennünket, előző életünket, viszonyainkat. Nem kell első sorban megismertetni magunkat, nem kell ismerkedni még az ily alkalmakkor szokásos rövidséggel sem, csupán arra vagyok bátor utalni, hogy vármegyénk közéletében uj korszak nyílt meg, mely reménynyel néz a jövő elé, melyben mindenki megifjodott, uj korszak, melyben a magyar nemzetet 1000 éven át fenntartott nemzeti eszmények megvalósításába vetett hit és várakozás egyesíti ma a vármegye minden fiát. Egy eszményibb korszaknak kezdete ez, eszményibb korszaknak, mely hazafiasabb eszményekkel töltötte meg a közéletet.

Az a tény, hogy Ö cs. és kir. ap. Felsége Méltóságodat, mint a 48-as elveknek kipróbált egyik zászlóvivőjét nevezte ki Szatmár vm. főispáni székébe, egyik legfontosabb bizonyítéka a jelzettem korszak megnyíltának s a nemzeti törekvések jogosságának elismerésére.

Örömmel üdvözlöm Méltóságodat a főispáni székben e korszak kezdetén, mert úgy eddigi működésében, mint egyéniségében biztosítékát látom annak, hogy ezt a hazafias irányzatot nemcsak teljes lelkesedéssel híven szolgálni, de meg is fogja - valósítani, érvényre juttatni és azt a lelkesedést, azt a hazafias buzgalmat, a mely ma minden oldalról környezi, nemcsak fenntartani, de erősíteni, sőt állandóvá fogja tenni.

Határokkal alig jelezhető az a tág tér, mely Méltóságod jövő tevékenysége előtt megnyílt. Felelőségteljes, nagy feladat, mely előtte áll, mert egy nagy népességű, nagy vármegyének vezetője lenni nemcsak felelőségteljes, de nehéz feladat. Egy nagy vármegyének szerte futó szálait egy kézben összetartani, az igazságot, a törvényt erélylyel s az ellentétes érdekek kiegyenlítésével végrehajtani oly feladat, mely méltó a legnemesebb ambitióhoz. Meg vagyok győződve, hogy Méltóságod ismert erélye, munkakedve megküzd e nehézségekkel. Meg vagyok győződve, hogy Szatmár vm. törvényhatóságának autonómiáját nemcsak tiszteletben fogja tartani, hanem mint alkotmányunk legerősebb védbástyája mellett rendületlenül kitart. Meg vagyok győződve, hogy hazafias lelkesedése hű marad vármegyénk hagyományaihoz, melyek Szatmárvármegye közgyűlési termét mindig a hazaszeretet templomává tették s hogy Méltóságod vezetése alatt ismét az lesz a tanácskozó terem, a mivé a nagy Kölcsey Ferenc s vele együtt minden nemesért buzgó nagy szellem tette. Mielőtt befejezném szavaimat, biztosítom Méltóságodat, hogy minden jóra és nemesre irányuló törekvésében mindig maga mellett fogja találni úgy a törvényhatósági bizottságot, mint a tisztikart. Fogadja Méltóságod üdvözletemet: Isten hozta közénk, legyen működése áldásos és tartsa meg az Isten sokáig!

A tetszés zajától gyakran _ megszakított üdvözlő beszéd után dr. Falussy Árpád főispán következő székfoglalót mondotta:

Mélyen tisztelt Közgyűlés!

A letett eskü, valamint ama szivem mélyéig ható üdvözlő beszéd után, melyet Szatmár vm. főjegyzője hozzám intézett, első szavam a hála és köszönet szava. A hála és köszönet szava Szatmár vm. törvényhatósági bizottsági tagjai iránt, a kik a lelkesedésnek és bizalomnak annyi jelével halmoztak el. Érzem, hogy ezt a bizalmat, elismerést előlegnek kell tekintenem. Adóslevélnek, melyet ki kell egyenlíteni, be kell váltani, ha azt akarom, hogy akkor, mikor Szatmár vm. törvényhatósága bizottságától és közönségétől megválók, tisztességes múltat hagyjak magam után.

Érzem a feladatokat, melyek reám várnak. Uj korszak előtt állunk, melyben a jövendő hatalmas Magyarország alapjait kell letenni. Egy kalóz uralom rombolása után kell Magyar- országot felépíteni. Ne vegyék merészségnek, mikor azt mondom, hogy Szatmár vármegyében missiót fogok teljesíteni. Missiót kaptam, mikor ide állítottak és én ezt a missiót lelkemnek minden erejével érvényesíteni és keresztülvinni fogom.

Magyarországot 1000 éves alkotmányában eddig is is csak a traditiók tartották melyekről a főjegyző ur igen szépen emlékezett meg. Ezeket a traditiókat nemcsak ápolni, hanem minden téren előtérbe helyezni akarom, mert Magyarországot a fajszeretet, a traditiók és a lelkekben érzett függetlenségi eszmék tartották fenn.

Építeni jöttem én ide egy másfél évig tartó gyászos korszak után, de eljöttem gyomlálni is, hogy kivessem a bogáncsot, (Zugó éljenzés és taps) a kik egy időre szégyent és gyalázatot hoztak Szatmár vármegye hírnevére. Tudom, hogy nagy feladat előtt állok, mert azt is tudom, hogy annak a korszaknak még mindig vannak emberei, de én semmiféle ellenállástól nem riadok vissza, mert én tisztességes és becsületes munkát fogok végezni és Szatmárvármegye közönsége mellém fog állani.

Láttuk lezajlani azt a gyászos korszakot, mely alkotmányunkat már-már végveszélylyel fenyegette, láttuk felfüggeszteni a törvényhatóságok önkormányzatát, láttuk, hogyan vezették ki csendőrszuronyok közt tisztviselőinket, láttuk az abszolutistikus kormányt, mely nem riadt vissza semmitől, csakhogy a vármegyét megtörje és a kormány lábaihoz vigye. Láttuk és tapasztaltuk, hogy a pusztító tűz nem tett bennünket hamuvá, nem tett porrá, hanem a vármegye mint egy erős acél emelkedett ki a tüzből és a szabadság és függetlenség eszméjének diadalünnepén a vármegye közönségét egygyé forrasztva látom itt. (ügy van!)

Én a főispáni székbe elhoztam elveimet, ezeket meg fogom tartani. Azonban én mindenkinek a politikai elveit is tiszteletben tartom, s megkívánom, hogy azokat az elveket mások is tiszteletben tartsák. Nemzetiség és valláskülönbség nélkül tekintem az embereket,! mint olyanokat, kik a haza sorsát intézik és a kiket meg kell nyerni. A nemzetiségi actiót veszedelmesnek nem tartom, mig a törvények keretén belől halad és mig a magyar állameszme ellen nem lép fel. A mint a vármegyében a magyar állameszme ellen küzdene a nemzetiség, abban a percben a törvény engedte legerősebb fegyverrel küzdenék ellene én is. (Lelkes éljenzés.)

Elveimet elhoztam a közigazgatás terén is. Ezek az elvek: munka, szorgalom és becsületesség. A munka mellől jöttem a főispáni székbe, ezt a munkát itt folytatni akarom. (Éljenzés.) Megkívánom azonban a tisztviselői kartól, hogy velem együtt épen olyan becsülettel igyekezzék feladatának eleget tenni. Igen helyesen jegyezte meg a főjegyző ur, hogy tartsam tiszteletben a vármegye önkormányzatát. Ez nem elég! Nemcsak tiszteletben akarom tartani, hanem törekedni fogok arra, hogv a vármegye önkormányzata kiszélesittessék. Épen a vármegyék önkormányzatában rejlő erő tudott ellenállani annak a hatalomnak, mely Magyarországot el akarta söpörni és Ausztria szolgálatába kergetni. Az önkormányzatot meg kell erősíteni hogy minden ellenséges befolyásnak ellenálljon.

Célom továbbá, hogy a jogegyenlőség a közigazgatásban is a legteljesebb mértékben alkalmaztassák.

Figyelmem lesz arra, hogy az általa betöltött helyet nemcsak állásnak tekintse a tisztviselő, hanem hivatásnak, a melybe a lelkét és szivét öntse bele. (Élénk éljenzés és helyeslés.)

Sok feladatot kellene még megoldani Szatmár vármegyében; ezek között főfontosságu az anyagi kérdés, mert e tekintetben csaknem lejtőre jutottunk. Ezen a lejtőn meg akarom állítani takarékossággal, hogy eljöjjön az az idő, mikor Szatmár vármegye terhei törölve lesznek.

A hol a magyarság alapjait letenni kellett, hiányt láttunk a tanügy terén. Szatmár vármegyében a legnagyobb ellenségek szaporodtak el. A vármegye határszéle 40 esztendővel ezelőtt magyarabb volt, mint ma. De azért a tisztikar és a törvényhatósági bizottság közreműködésével igyekezem visszacsinálni a 40 év előtti állapotokat a magyar szellemmel telitett kultúra terjesztésével. (Éljenzés).

Célom, a mi minden modern államban első kötelesség, az utak rendezése. Mindenütt, a hol gazdasági, ipari és kereskedelmi fellendülés van, azt első sorban a jó utak tették meg. Olyan úthálózatot kell teremteni, melv a kereskedelmi és ipari forgalmat lebonyolítani képes.

Igen fontos a mezőgazdasági kérdés. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy nekünk