Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-05-05 / 18. szám

Nagykároly, 1906. május 5.

18. szám.

II. évfolyam.

SZATMÁRVáRMEBYE.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK JVC 11ST AD E 1ST SZOMBATON.--------------------------------------------------------------• —----Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-től—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. -e— Hirdetések jntányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza.

Lapvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr , felelős szerkesztő.

N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr.

Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság-.

Szerkesztő: . ^ Főmunkatárs :

Varjas Endre. VMangu Béla.

Előfizetési árak:

Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre.............................2 kor.

Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor.

.«■*. Egyes szám ára 20 fillér. •«=>•

*

párosulva a választási harcok folyamán az őrjöngésig fokozott fanatizmusával, kétségtelenné tették, hogy tud is. akar is addig még soha nem tapasztalt erőszakoskodással választatni. Csendőr szurony, Judás pénz voll bőven, bízvást remélhették Becsben, hogy megkondult a halálharang nem csak a függetlenségi, de az összes koalíciós pártok feje fölött.

Milyen hatalmas lélekerő, milyen mélységes bizalom a nemzet őserejében, milyen hit az ország valóságos bár rejtett akaratában kelleti ahhoz, hogy Ap- ponyi szakítva több mint harminc éves politikai múltjával, a függetlenségi lobogó alá álljon! A kormány és pártja rut csufondároskodással igvekezett el- lensulyozni Apponyi cselekedetét: még a koalíció egy része is barátságtalan tartózkodással fogadta elhatározását;

o 7

eredményt alig várt tőle valaki az orJ o

szágban. A következmények pedig igazolták őt úgy, a hogy még politikust soha. Ma már tisztán látunk: ha Apponyi a 48-as alapra nem lép, ma is Tisza a kormány elnöke s Magyarország a régi rendszer csapásán leplezetten, de feltartóztathatatlanul halad az összbirodalomba.

Kevesen követték őt utján és ime most vele az egész nemzet. Mert hiszen a függetlenségi párt nem csak a parlamentben van abszolút többségben, de úgyszólván kizárólagos az egész országban. A 67-es képviselők nagy része nem pártállásának, hanem személyiségének köszöni mandátumát s alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy az ország ma még nem 48-as részének tömegeinél is mélyen megrendült a hit a 67-es alapban.

Minden belátó ember átmenetnek tekintette a kiegyezést mindenkor. Ha erő- södik Magyarország: haladunk a 48 felé, ha erősödik az osztrák hatalom: visszafejlődünk a 47 irányában Bizonyos, hogy a jó útra tértünk, felette valószínű, hogy az átmenet sokkal rövidebb lesz, mint egy-két évvel ezelőtt gondolhattuk.

íme: tódul a nép napról-napra nagyobb csapatokban a függetlenség táborába. A kiegyezés revíziója, a melyről rövid idővel ezelőtt még álmodni sem lehetett, nem csak valóra válik, de bizonyosan minimuma várandóságainknak. Csoda-e, ha tömegesen jelentkeznek felvételre azok is, a kik csupán az egyéb fajta várandóságokban akarnak részesedni, a kik alig pár hét előtt csak a legcinikusabb gúny hangján beszéltek a tulipános hazafiságról, akik Apponyiról és követőiről a legdurvább szitok hangján szóltak és írtak

Szó sincs róla: örülünk, örülnünk kell a felett, ha minél nagyobb tömegekben sorakozik a függetlenségi zászló alá a nemzet. Azonban vannak bizonyos határok, melyeken túl a hívatlanok "be- furakodása s a bent levő érdemtelenek stréberkedése a negyvennyolcas pártra nem csak nem kívánatos, de egyenesen veszedelmes. Sajnos, Magyarország közA kétlakiak.

Nagykároly, május 4.

(—es.) 1905. január 5-én, az első formailag is kétségtelen alkotmánysértés napján, (mert hiszen november 18. csak lényegileg volt alkotmánysértés, formája szerint csupán a házszabályok kijátszása) Apponyi Albert gróf számban kis, de hazafias erényekben hatalmas pártjával együtt lelépett, a 67-es alapról s bevonult a függetlenségi pártba. A 48-as párt ügye látszólag soha rosszából nem állott, mint azokban az emlékezetes napokban. Hiszen a törvényhatóságok óriási több sége egymással versenyezve szállott síkra november 18. dicsőítésében, a honmentő Tisza égig-magasztalásában; a mi vármegyénk is csak azóta szerezte vissza régi kuruczságát, — november 18. után még 130 szótöbbséggel szavazott bizalmat Tiszának. Általános volt a hit, hogy az ország képzelt hangulata mellett a szövetkezett ellenzéknek csak azok a tagjai jönnek vissza az uj országgyűlésbe, a kiket Tisza megenged bejutni. A csüggetegek elveszettnek vélték a magyar ügyet legalább egy félszázadra, a kitartóbbak is legfeljebb azt remélték, hogy a minden módon letörni Ígért ellenzék talán olyan számban mégis be kerül a parlamentbe, hogy nagy erőfeszítéssel, ideig-óráig megakadályozhatja a magyar alkotmány végromlását. A Tisza elvitázhatatlan nagy kapacitásai,

TÁRCA.

Szinljáz.

A színjátszásnak, ha művészei akar maradni, nagy hivatása van. Szomorú, hogy általánosságban nagyon lehanyatlott ez a kiválóan kulturális és aesthetikai művészet. Ma megelégszik a szórakoztatással és mulattatással; színházaink jó részére ráírhatnánk: orfeum. Pedig lélekismeretre kellene tanítania s jellemeket nevelnie, a mint cselekedte is fényes múltján keresztül. A színház, ha nevét megakarja érdemelni, maradjon templom, a színész pedig művész. Ismertesse meg az örök embert, fesse élő vászonra, faragja eleven szoborrá. Ez a hivatása.

Színházunk nem igen emelkedik felül az általános niveaun. Jórészt a mulatlatásnál marad, fönsőbb célokat nem igen keres. Elismerjük, hogy a teljes lehanyatlás durvaságaiba nem merül, de mégis csak felszínes; üres hatásokkal elégszik meg, megmaradó aesthetikai élvezetet nem igen szerez. Pedig talán, ha elfeledett hivatása nem is, de az az élvezett szubvenció mégis kötelezné erre. Sokat nem is kívánunk, de két középiskolánk érdekében annyit mégis, hogy legalább a Sardou és Bernstein darabok helyett egy-két klasszikus estében legyen részünk. Peterdi, Váradi, Tisztái, Tihanyi és maga Krémer, meg Kovács, Radó és Szilasi annyi öntudatos erővel alakítanak, hogy a magasabb művészet világába könnyen elvezethetnek.

A hétről a következőkben számolunk be.

Pénteken az Arunyvirág fülbemászó dallamai gyönyörködtették a telt házat. Beppo szerepében gyönyörűen érvényesült Váradi Márton érces baritonja; Tisztái (Potyoviev herceg) állandóan eleven maradt és sok derűt szerzett; Tihanyi (amerikai milliomos) az opereile- túlzások talaján mozgott; B. Fábián Linka (amerikai milliomosnő) melegséggel énekelt, de játéka még mindig nélkülözi a könnyedséget; Aranyvirág Komáromi Gizella volt. Csupa háj minden mozdulata, éneke színes, csapongó, elmélázó, játéka átérzett és kifejező, valóban annyi művészi qualitással rendelkezik, hogy neki igazán nem bocsátható meg, ha alacsonyabb motívumokkal akar hatni. Ez nem méltó hozzá, de szüksége sincs reá. — A kar kifogás- talanulul szépen működött.

Szombaton a Leányka másodszor került színre. — A mámort szükségleten annyira kiélezni. A rendező elismerésre méltó munkát ' végzett.

Vasárnap Gárdonyi Fehér Amid-ja vonzott szép számú közönséget. Gárdonyi, ez a szűkszavú művész, nagy psychiáter. Elkerül minden szélsőséget, bőbeszédűséget, mesterien egyszerű és mesterien természetes. Gyönyörűség élvezni minden szavát; alakjai oly logikusak, hogy élvezet a színésznek megjátszani. Hanem Gárdonyi levegője sem tűr semmi mesterkéltséget, kizárja a páthoszt, külsőségekkel lehetetlen alakítani jellemeit. A szereplők jórészt megérezték ezt, üres pathetikusságot alig tapasztaltunk, java részben ellenálltak e könnyű müvészietlenség csábításának. Váradi-ról (Fehér László) a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk, mert valóban kitűnő alakítás nyújtott; pedig a parasztszerepet nehéz megjátszani, az érzések ott nem vibrálók, kitörők, de halkan mélyek; A bor-han nem mindig ezen a talajon mozgott, itt azonban

nem esett ki levegőjéből. A főszerepet (Fehér Anna) Radó Rózsi játszotta. Nagy hibája Radó Rózsinak, hogy fokozatot nem tud tartani, nem szemlélteti a szenvedély fejlődését, mindjárt a legmagasabb skálán kezdi. A vihar nem tör ki egyszerre, előbb sötétedő felhők tolongnak. Ezt nem látjuk nála. Majdnem átmenet nélkül csap át a legtulzottabb drámai kitörésekbe, innen van, hogy a nagy szenvedélyek festésénél hangja vész. Több nuance, bogy természetes maradjon. A szolgabiróban több érzelmesség van, mint a hogyan Tihanyi megjátszotta, a ki sokszor majdnem közömbös maradt. Uti Gizella (Mancsi) és Szilasi Etelka (Luca) jók voltak; Tisztái a lókupec szerepében feledhetetlenül jellegzetes volt. A rendezőnek kár volt nem ügyelni jobban a pap, meg a hivatali szolga maszkirozására.

Hétfőn telt ház előtt adták a János vitézt. Ez a poetikus darab úgy hozzáférkőzik az emberek szivéhez, talán behízelgő muzsikáján kívül azért, mert magyar földből termett. Előadása kitünően sikerült. Kukoricza Jancsi bájos szerepében kedvesen vitézkedett Komáromi Gizella. Elénk, hangulatos játéka nagy tetszést aratott. Méltó társa volt a falu trombitása, Váradi Márton. Szerénységével is hódított Szilasi Juliska, mint Iluska. A francia királyleány sze- mélyesitője, Fábián Lenke igen tetszett. Tisztái Miksa a tehetetlen francia királyt nagy jó kedvvel alakította. A gonosz mostoha szerepében Tisztainé ellenszenvet keltett a gonosz mostoha iránt, s ez csak dicsérete. Szépen énekelt a strázsamester Barna Andor is.

Kedden a Baccarat, Bernstein színműve, került előadásra. Farasztóan vontatott volt az előadás; a legnagyobb elismerés a súgót illeti, a ki pompásan végigjátszotta nagy gesztusokkal az összes szerepeket. Ilyen készületlenség-