Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-01-13 / 2. szám
2. szám. Siőfizetési felfíivás. Programmunkban jelzett ígéreteinknek minden irányban igyekeztünk megfelelni s bátran elmondhatjuk, hogy fölös ígéretet nem tettünk. Lapunk tartalomban, nyíltságban, bátorságban — mint eddigi számainkkal megmutattuk — beváltotta programmját. Ezentulra is ilyen marad. Újévtől kezdve előfizetést hirdetünk lapunkra. Előfizetési árak: Egész évre .......................8 K, fé l évre............................4 K, neg yed évre.......................2 K. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX,, X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. Az előfizetéseket legcélszerűbb posta- utalványon a kiadóhivatal címére küldeni. A „Szatmárvármegye“ minden hét szombatján jelenik meg, úgy, hogy vasárnap még a legtávolabbi vidéki előfizetők is kézhez kapják lapunkat. HÍREK. j — A 60-as bizottság helyi, 18-as albizottsága ma, szombaton d. u. 4 órakor ülést tart a vármegyeháza földszinti tanácskozó termében. — Apponyi városunkban. Nagybányáról visszatérőben e hó 7-én este 8 óra után érkezett .meg Apponyi Albert gróf a Szatmár felől jövő vonattal városunkba gróf Károlyi -István társaságában. A pályaudvaron Apponyit, mint a városnak épen az nap megválasztott díszpolgárát, ezrekre menő lelkes közönség fo- ; gadta viharos éljenzéssel. A város nevében Debreczeni István polgármester üdvözölte a nemzet vezérét. — Tisztelettel és szeretettel üdvözöljük - úgymond, — Nagyméltóságodat, mint Nagykároly városának mai napon az alkotmány védelmében kifejtett tevékenysége elismeréséül egyhangú lelkesedéssel megválasztott díszpolgárát. Jól tudjuk, hogy Nagyméltóságod önzetlen hazaszeretete önmagában találja jutalmát, engedje mégis remélnünk, hogy szívesen fogadja városunk díszpolgárává történt megválasztását. Isten hozta, Isten éltesse Nagyméltóságodat. — Apponyi gróf mélyen meghatva mondott köszönetét a szives üdvözlésért. Nehéz időket élünk — mondá - a kibontakozás útja még mindig el van zárva előlünk, de csüggednünk nem szabad. Örömmel tölti el, hogy e város közönségének politikai érzületét Károlyi István gróf képviseli a parlamentben, ki vele együtt buzgó harcosa a nemzet ügyének. Apponyi ezután a közönség lelkes tüntetése közt vonult be a városba, hol egy éjjelre Károlyi István gróf vendége volt. Másnap reggel utazott el a kíséretében volt képviselőkkel együtt Budapestre. — Bodoky Béla úrhoz, a vármegyei jegyzőegylet elnökéhez intézett felhívásunkra vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Ur ! Becses lapjának ez idei első számában hozzám intézett felhívás folytán van szerencsém tekintetes Szerkesztő urat értesíteni, hogy a vezetésem alatt álló jeg}rzői egylet alapszabályainál fogva nincs jogosítva politikai ügyek felett tárgyalásba bocsátkozni, ezt igazolja azon tény is, hogy a vármegyei tisztviselők értekezlete által hozott határozat jegyzőkönyvi kivonata hozzám, mint egyleti elnökhöz, csakis tudomásul vétel végett lett az illetékes helyről megküldve. Ez alapon azt a legközelebb összehívandó egyleti közgyűlésen előterjesztendem, de előterjesztem a becses lapjában megjelent felhívást is, melynek alapján a községi- és körjegyzők egyetemének alkalma és joga lesz a nemzeti ellenállás ügyében állást foglalni, de az egyleti ügykör keretén kívül tartandó értekezleten. A községi- és körjegyzők hazafias érzülete különben nem eshetik kifogás alá és én megvagyok arról győződve, hogy a testület tagjai a magyar haza iránti szeretet és önfeláldozás terén nem maradnak hátul, ha a haza érdeke úgy kívánja, hogy mi is sikra szálljunk; mi teljesítjük honfiúi kötelességünket békés állapotok mellett is, ez már hivatali kötelmünkkel is kapcsolatos, SZ ATM ÁH V ARM EGY E. Atérezzük mi tekintetes Szerkesztő ur az ország válságos helyzetének súlyát, ki érezné azt jobban, mint mi, kik a nép között élünk, — de az egyenlőség magasztos elvénél és az állampolgári jog szabadságánál fogva a községi- és körjegyzők is szabadon mérlegelhetik az elhatározást, mely a tett mezejére való lépésüket irányítja. Nekem részemről nem esett zokon a becses lapjában tett felhívás, mert a haza iránti lelkesedés minden lobbanását megtudom becsülni, de azt is jól esik hinnem, hogy a tekintetes Szerkesztő ur helyt ad ama meggyőződésemnek, hogy a haza iránti kötelesség teljesíthető hangosabb megnyilatkozások nélkül is, s lehetnek oly hazafiak, kik nem igaz érzelemből fakadó lelkesedést mutatnak, akikre átvezethető Petőfi azon verse; Mert akinek Isten mindig a s/.áján van, Nincsen annak Isten soha a szivében.« Tisztelettel vagyok Ivismajténvban, 190b. január 1-én Bodoky Béla a szatmár vár megyei községi- és körjegyzők egyletének elnöke. Bár solia olyankor, a mikor akár testületeknek, akár egyeseknek a hazafias álláspont felé való közeledését konstatálhatjuk, rekri- minálni nem szoktunk, ez úttal még sem hallgathatunk el néhány megjegyzést. Lényegtelen, mert az ügy érdemére nem tartozik, hogy a jegyzői egylet mint ilyen, vagy mint értekezlet hozza-e meg alkotmányvédő határozatait. Fődolog, hogy azok a lehető legrövidebb idő alatt meghozassanak. Ma, a midőn a vármegye törvényes alispánhelyettese még teljes joghatóságot gyakorol, ez sokkal könnyebb, mint lesz esetleg holnap, ha nekünk is egy Römer Róbert ül a nyakunkon. Elvesztegetni való időnk különben sincs, a vármegye közgyűlése augusztus 3-ika óta már négyszer határozott, a tisztikar határozata óta is majdnem egy hónap eltelt — mire várunk és meddig — ez a kérdés, melyre a fenti levél nem felel, sőt még a kilátásba helyezett közgyűlés határnapját -sem közli. Szántszándékkal irtunk közgyűlést értekezlet helyett, mert ha az igen t. Elnök ur úgy a tisztikar határozatát, mint lapunk felhívását is a közgyűlés elé terjeszten- dőnek tartja, ez utóbbinak bizonyos hatásköre mégis csak kell hogy legyen az ügyben. Végül abban, hogy a haza iránti kötelesség teljesíthető »hangosabb megnyilatkozások nélkül is« — teljesen igazat adunk az elnök urnák. Nem is kívánunk mi tőlük hangos megnyilatkozásokat, csak azt, hogy jelentsék ki s vállaljanak arra feltétlen kötelezettséget, hogy a tisztikarral solidárisak lesznek, helyettesítéseket -sem a törvénytelen kormánytól, sem megyefőnökétől el nem fogadnak s magukat mindenekben a vármegye közgyűlési határozataihoz tartják. Ez az amit kérünk s joggal el is várhatunk tőlük de nagyon sürgősen. Emléktábla a tornacsarnokon. A jogíipró kormány erőszakosságát s a hazafias alkotmányvédelem ellenállását nemsokára hirdetni fogja a jövendőnek az az emléktábla, a melyet a megyebizottsági tagok tornacsarnokunk falába illesztenek. Felszólításunkra a mull számunkban kimutatott gyűjtéshez hozzájárultak: Kölcsey Antal.......................................20 K Szunyogh Mihály ..................................20 » id . Vetzák Edé................................ 10 » Összesen 5 0 K Múlt számunkban kimutattunk 180 K Mindössze 230 K Az emléktáblát a következő megyegyülés napján fogják leleplezni. — Kelemen Samu dr,, Szatmár város országgyűlési képviselője e hó 7-én tartotta meg beszámolóját a Vigadóban, melynek nagyterme zsúfolásig megtelt választópolgárokkal. Kelemen Biiza Barna, Luby Béla és Nagy Emil képviselők kíséretében jelent meg s majd egy- óráig tartó tartalmas és ötletes beszédben ismertette a válság jelenlegi állapotát. A viharos helyesléssel fogadott beszéd után a megjelent többi képviselők szólották. Este a szatmári polgárság fényes lampinos menetet rendezett Kelemen és a vendég képviselők tiszteletére. — A nagybányai magyar görög katholikus egyház ügyében figyelemreméltó nvilt levél jelent meg Thurzó Ferenc ceglédi gymnasiumi tanár tollából. Statisztikai adatok alapján mutatja ki, hogy Nagybánya város belterületén 1257 oláh gör. katholikussal szemben 1843 magyar gör. katholikus él. Maga e számbeli adat kétségtelenül jogosulttá teszi a Thurzó által megindított, magyar görög katholikus egyház alapítását célzó mozgalmat. Nagybánya fellendült hazafias közszelleme bizonyára lelkesen felfogja karolni a tervet. 5-ik oldal. — Kovács Gusztávról, a szomorú hirü debreceni adminisztrátorról azt olvassuk egyik szatmári laptársunkban, hogy szatmári születésű. Ez bizony nem nagy dicsőség a testvér- városnak, de vigasztalódjanak, nekünk, károlyiaknak is van közünk az ő szülöttjükhöz, a mennyiben évekkel ezelőtt az itteni adófelügyelőségnél szolgált. Kemény finánc volt már akkor is, de később még inkább az lett, a mint kitűnik a következő történetből, mely már akkor esett meg. a midőn Máramaros- Szigeten hivataloskodott. Több napig tartó kiküldetése volt a Yerhovinának úri ház és tisztességes fogadó nélküli rengetegébe, örült hát nagyon, hogy egy, még Nagykárolyból ismerős mérnököt talált ott, aki az állami ut építését vezette s a régi barátság jogán a legvendégszeretőbb módon látta el Kovácsot szállással, étellel, itallal. Jó egy néhány napi ott időzés után, dolga végeztével búcsúzik a vendég. Köszöni a sziveslátást, de közben megakad a szeme egy, a sarokba támasztott rozsdás puskán. — Szoktál te vadászni is? kérdi a gazdától. — Nem szoktam én soha, — felel ez, — talán el se lehet sütni ezt a puskát, csak ijesz- tésül tartom, mert bizony a közbiztonság nagyon gyenge lábon áll itt a Verhovinán. — Hát igy persze nincs sem vadászjegyed, sem fegyverengedélyed, folytatja a kérdezősködést Kovács. — Már ugyan mire volna, felel gyanútlanul a gazda. Kovács még egyszer megköszöni a szives látást, elutazik és — negyednapra az álmélkodó házigazda fizetési meghagyást kap az adóhivataltól : az eltitkolt vadászfegyver tartása miatt. — Ilyen alakokból sorozza Krislóffy a regrutáit. — Oltáregyesületi felolvasó est. Előkelő közönséget gyűjtött egybe jan. 7-én a Polgári Kaszinó nagytermébe az oltáregyesület ez idei első felolvasó estje. Az Ízléssel összeállított, tartalmas műsor meg is érdemelte a nagy érdeklődést; az egyesület valóban gyönyörű programmot nyújtott, melynek minden száma kielégítette a legválogatóbb ízlést is. Örömmel üdvözöljük az oltáregyesületet e téren, a mikor a lanyhuló szellemi élet fölfrissitése ily módon vállalkozik : oktat gyönyörködtetve, gondolatokat nyújt és maradó emlékeket ir a lélekbe és észbe. Igen nagy hiányt pótol, különösen most, mikor egyetlen irodalmi körünk, a Köl- csey-egyesület, pang — és már ezért is őszinte hálával köszöntjük a tevékeny ültáregyesületet a cyklus-szerü felolvaáó-esték eszméjének ily sikerült megvalósítása alkalmából. A programm első száma egy trio volt, a Veni Sancte, a melyet Diezig Ádán harmoniumkiséretével Boros Antal, Demidor Ignác és Letlinger Béla adtak elő eleven színezésű előadásban. Majd Varjas Endre, egyesületi igazgató, mondta el megnyitó beszédét, a melyben az esték főcélját vázolta: megalapítani a lelkekben a Isten országát. Utána Prónai Antalnak Szentgálytól megzenésített melodrámája »Rákóczi zászlaja« következett. Minden szava megkapó ennek a költeménynek. A megtiport magyar esengése szabaditó után, Rákóczinak, a nagy fejedelemnek feltűnése, a tárogató telkekig ható harsonája mellett megvívott diadalmas csaták, a kuruc dicsőség fényes győzelmei, aztán bus hangok, vesztett csaták, a majtényi pástról felzokogó sóhajok, a hosszú száműzetés, a sötét ravatal s a végén a sírba temetett Rákóczi álma a »büszke, dicsőséges, nagy Magyarországról«: — művészi szavaló! kíván. Ez a sok szin, elevenség, tompa kétség- beesés. riadó lelkesedés, a harc tüze, dörrenő' ágyuk, diadalmas kardcsattogás, a kuruc-lélek gyújtó tüze, a magyar lélek hódolatos, szent bámulata Rákóczi fönséges alakjával szemben, az összetört kardok, megtépett' zászlók fölött is élő vakmerő remény a győzelemben — kell, hogy mind kicsendüljön eleven színezéssel az előadó szavalatából. Janitzky Margit kisasszonv megfelelt e nagyon erős művészi tehetséget kívánó feladatnak. Hangja hajlékony, lágy, erőteljes, fáradt, tompa, diadalt kiáltó, merengve sóhajtó, álmokat színező, szóval tökéletes volt. Gyönyörű hangszinezése odavitt a dicsőség mezeire. a majtényi pástra, a ravatalhoz s a jövendő merész álmaihoz; megelevenítette a melodráma hangulatait, tudott kort, csatát, daliás gvőzelmet, kétségbeesést, reményt festeni. A magyar lélek tüze ott lobogott szavalásában. Mindenképen gyönyörű és művészi volt előadása. A lelkesedés tüze s a megílletődés könnyei, a melvek ott voltak a hallgató közönség arcán és szemében — a legigazabb elismerése művészi képességeinek. Gondosan kidolgozott, minden részében átérzett szavalása perczeken át fogva tartotta a hallgatóságot. S aztán hatalmasan fel- zugott a taps, a mely szólt neki s annak a végső büszke jóslatnak is, a mely nagv Magyar- ország dicsőséges győzelmét hirdette“ Sokszor kivánnók látni Janitzky Margit kisasszonvt a pódiumon, hogy kész tehetségében gyakran gyönyörködhessünk. Szent-Gály méltóságos zene- kísérete csak növelte az előidézett hatást. Gyönyörű. zenét irt a melodrámához; megszólal:
