Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-04-21 / 16. szám

4-ik oldal.

SZATMÁR V ÁRM E( i Y E.

16. szám.

a letűnt korszak a közhatalmat, mint tiporja lábbal a közszabadság intézményeit s tanúja volt annak, mire képes az elbizakodottság, a szolgalelküség és a haszonlesés. S ébredő reménykedéssel hallgatták jós szavaimat, hogy a hatalom, mely szuronyokra támaszkodik, csak ideig-óráig tarthatja fel magát.

Hónapokig küzdött a magyar nép lelkesedéssel, szívóssággal, hónapokig kínozta, zsarolta a honfiakat a zsarnok uralom. ,hogy megtörve a járma alá hajtsa a nemzetet. És elvégeztetett: resurexxit sicut dixit. Bekövetkezett, a mi még sohse történt ez országban, hogy Kossuth Lajos fia adott tanácsot a Habsburg császárnak s a magyar nemzet felé fordította a parasita had által már már egészen elhidegitett szivét. Gyönyörű jelenet volt, a mikor Kossuth Ferenc a 48-as magyarország megtestesítője megjelent a bécsi burgban s bevitte oda talán örök időkre a lovagias magyar nép királyhűségének bizonyítékait s meggyőzte Ferencz Józsefet arról, hogy a függetlenségi és 48-as elvek nem ellenségei a dinasztiának, hanem szilárd fundamentumai az erős nagy és szabad Magyarországnak, sőt legerősebb támaszát képezik a koronának. Kossuth Ferenc és Ferencz József lovagias érzésük melegével és becsületes szivük hazafias sugallatával pecsételték meg a szerződést s ebből a szerződésből több boldogság fakad, ebből a szerződésből több előny származik a magyar nép részére, mint a 67-es idők összes alkotásaiból.

A zsarnokság kiszenvedett, kiderült a napunk. fennen ragyog a szabadság és függetlenség csillaga, de ne bízzák el magukat. Az április

7-iki eredmény csak fundamentum, a mely biztosítja a közélet tisztaságát, a jogrendnek érvényesülését, a törvény előtti teljes és tényleges egyenlőséget s most rajtunk áll, hogy cselekedeteinkkel, törekvéseinkkel mindent, a mit megszereztünk nemcsak megtartsunk hanem tökéletesitsük, fejlesszük is azokat. A függetlenségi párt s igy nekem is első kötelességem leend, hogy az absolut korszak; kinövéseit; le- nyessük, büntessük a büntetendőket és jutalmazzuk a jutalmazandókat. A mig egyfelől a kivívott és megszilárdított népszabadságot és függetlenség intézményeinket körülbástyázzuk, nem szabad elfelednünk, hogy a szabadságon felül az igazi népjólét közgazdasági intézményeink tökéletességében, hasznosságában és a népjólét előmozdítására irányuló egyéb intézmények pártolásában és fejlesztésében rejlik. Ezen intézmények között az első, a melynek megvalósításáért küzdve küzdünk, a magyar földmivelő nép és kisiparosok terheinek tetemes csökkentése és ugyanezen osztályok gazdagodásának és jólétének előmozdítására irányuló egyéb intézkedések. A terhek csökkentése az az adók arányos elosztásában és csökkentésében főleg a progressiv adó behozatalában rejlik, a gazdagodás és népjólét pedig a földmivelő népnél a helyes telepítési politikával, a fajvetőmagvak ingyenes kiosztásával, helyes talajjavilási politikával, a munkabérek szabályozásával, minimális munkabérek megállapításával és sok egyéb fontos és égetően szükséges intézkedésekkel érhető el. Az iparosok érdekeit az önálló vámterülettel vélem hathatósan előmozdítani. azonban addig is mig ez megtörténik, szükséges az ipartörvény revisiója a kisiparosok érdekeinek megfelelőleg, az állami munkáknak a kisiparosok közt leendő felosztása, szóval arra törekszünk, hogy a kisiparos osztály jólétben, gazdagságban és megelégedetten vehessen részt a nagy nemzeti munkában, a mely végeredményben az egész ország népének teljes jólétéhez és boldogulásához vezet. Természetes, hogy intézményeink hazafias, függetlenségi szellemben tartandók, mert csak igy lehet reményünk, hogy azt, a mire törekszünk, el is fogjuk érni. A mi szeretett vezérünk, Kossuth Ferenc, a kit az Isten sokáig tartson meg a magyar nép jóságos atyjaként, azt mondta ceglédi hűséges választóinak, hogy neki egyénileg nagy áldozatot kellett hoznia, a mikor a miniszterséget elvállalta. Én jól tudom ezt, vele voltam Bécsben, a mikor küzködött magában, elvégre is legyőzte benne az előítéleteket magyar népe iránt érzett határtalan szeretete és félretéve az egyes érdekeket, félretéve minden aggodalmat, vállalkozásának esetleges sikertelensége esetére, azon szilárd elhatározással lépte át. a bécsi burg küszöbét, hogy onnét csakis mint a magyar nép felszabadítója, a nép- szabadság megmentője fog kilépni.

S ő kockára tette népszerűségét, egészségét, kockára tett mindent, de Kossuth Lajos népét nem hagyhatta tovább az absolutizmus jármában.

A ki függetlenségi párti és engem szeret, az támogatni, követni fog, mondta a ceglédieknek. Nincs köztünk .senki, aki őt ne szeretné, tehát támogatjuk őt kivétel nélkül, követjük őt mindannyian.

Hiába erőlködik a régi kormánypárt s a kitagadottak tábora, hogy discreditálja a vezért

a nemzet előtt, hiába rója fel neki hibájául, hogy a miniszteri székbe ült. A miniszteri székhez én nem alkalmazkodom, mondta Kossuth Ferenc, az fog hozzám igazodni, s mivel én 48-as vagyok, a miniszteri szé;< is, a melybe én "beleülök, 48 as kell hogy legyen. Mi ép azért bízunk rendületlenül, hogy uj korszak küszöbén állunk, mert őt látjuk a jelen kormányzati rendszer élén s úgy ismerjük Kossuth Ferenc elvhűségét, hazaszeretetét, rcudithellen kitartását, buzgalmát és akaraterejét, hogy bízunk benne rendithetlenül, megyünk utána feltartóztat ha liánul.

Elmondtam a programmomat, tisztelt polgártársaim, láthatják a mondottakból, hogy nem vagyok uj ember önök előtt, ezt hangoztattam, a mikor először volt szerencsém az önök körében megjelenni, ezt ismételtem már sok Ízben, a mikor alkalmam volt önök előtt szólhatni s most se mondhatok mást, Hogy az én program - mom : 1848. Ezért küzdöttem eddig, ennek megvalósítására törekszem ezután is és kérem erre az önök támogatását. Együtt küzdöttünk eddig, együtt akarok maradni önökkel ezután is, a mikor már szebb napok virradnak reánk s mikor nagy részét annak, a mit szóval hirdetünk, komoly munkával, tettekkel is megvalósíthatjuk.

Ne engedjék megbontani tömör soraikat, ne adják ki kezeikből a függetl nségi lobogót, a mely uralkodik most már Magyarhon bércein és rónáin s melynek uralma nem fog letűnni, a mig magyar lakik e földön s mig ily dicső unokák áldják a 48 as idők hőseinek emlékét.

Én magasan tartom a lobogót, a melyet vezérem. Kossuth Ferenc a kezeimbe adott, tömörüljön alatta a kerület egész polgársága, A mátészalkai kerület választópolgáraiank immár harmadizben történt egyhangú megnyilatkozásának engedve, szívesen fogadom el a kerület képviselő jelöltségét, ha megtisztelnek bizalmukkal, nem fogok visszaélni vele. Az Isted áldása legyen e hazán s a kerület minden egyes polgárán.

A nagy éljenzéssel és kitörő lelkesedéssel fogadott beszéd után Király István, az ópályi függ. kör elnöke beszélt s megköszönte a választók nevében, hogy Szúnyog Mihály megjelent közöttük és biztosította őt mindnyájuk nevében a polgárság szeretetéről és ragaszkodásáról. Fehér István, a nagyecsedi függ. kör elnöke méltatta szép szavakban azokat az érdemeket, a melyeket Szúnyog Mihály a kerület eddigi képviselője a kerület érdekeinek buzgó istápolása és előmozdítása által szerzett,és kijelentette, hogy a kerületnek becsületbeli kötelessége őt újból egyhangúlag megválasztani és áruló lehet csak az, a ki Szúnyog Mihály ellen jelöltként fellépni, vagy jelöltet állítani szándékozik. Ezután Pröhle Vilmos dr., a nagy nyélvtudós, nyíregyházi tanár szólalt fel és kijelentette, hogy a kerület volt képviselője iránti tiszteletből jelent meg e szép ünnepségen és bámulattal adózik a mátészalkai választó- kerület polgársága elvhűségének, kitartásának és becsületességének, látván, mily rendithetlenül sorakozik annak zászlaja alá, a ki a múlt évben oly hősies önzetlenséggel mentette meg a kerületet a volt szabadelvű párt karmaiból és a ki oly szilárd elvhűséggel és kitartással óvta meg a már-már sárba tiport zászlót szeplőtlen tisztaságában. Ezután Leövey Miklós tu- nyogi ref. lelkész intézte zárószavait a közönséghez és indítványára Kossuth Ferenchez, a függetlenségi párt elnökéhez a gviilés egyhangú lelkesedéssel a következő táviratot menesztette:

»A mátészalkai kerület választópolgársága mai napon csaknem teljes számban összegyűlvén, nagy lelkesedéssel hallgatta meg szeretett képviselőjelöltünk, Szúnyog Mihálynak programm- beszédét és ebből az alkalomból kitörő örömmel és lelkesedéssel üdvözli Nagyméltóságodat mint magyar hazánk alkotmányos szabadságának megmentőjét, mint a magyar nép jólétének és boldogságának előmozdítására irányuló küzdelmek előharcosát és Isten áldását kéri nemes törekvéseire. Luby Lajos, Szálkái Sándor, elnökök.«

_ Ezután a gyűlés véget ért. A választók nagy része még órákig együtt volt a kerületi központban s azon reménységgel távoztak a községekbe, hogy Szúnyog Mihályt egyhangú lelkesedéssel fogják a kerület képviselőjéül megválasztani.

A programbeszéd alkalmából a képviselő- jelölthöz számos üdvíizlő távirat érkezett, többek közt Papp Elek, Bakonyi Samu, gróf Teleki Pál és Kelemen Samu volt országgyűlési képviselőktől, utóbbitól a következő tartalommal:

»Választóidat üdvözlöm. Nem képzelhetem el azt a hitványságot, hogy függetlenségi harcban támadjanak ellened. Én tanúja voltam buzgó képviselői működésednek, mely megérdemli, hogy téged a kerület egyhangú bizalmával tüntessen ki«.

Keresztény Socialismus városunkban*)

Az általános választói jognak rohamos közeledése a gyakorlati megvalósulás felé uj eszméket vet felszínre, uj irányokat teremt. Felettébb naiv embernek kell lenni annak, ki azt képzeli, hogy az eddigi politikái pártok keretei ki tudják elégíteni azon alsóbb néposztályok igényeit, melyek nemsokára jogot nyernek az ország dolgába való beleszóláshoz. Ezen nép- osztályok gondolatvilágát főleg a létért való küzdelem tölti el és nem közjogi kérdések, hanem gazdasági érdekeik érvényesítését fogják keresni főleg és első sorban a választásokon és a parlamentben, nem pedig az 1848 vagy 1867 helyesebb volta alapján fogják gyakorolni szavazati jogaikat.

Most az általános választói jog behozatalának küszöbén parancsoló szükség a létező politikai pártoknak adni egy olyan szociális és gazdasági programmot, mely az uj választók igényeit kielégítheti, különben leszámolhatunk azzal a ténynyel, hogy a nemzetközi socialista pórt fogja helyettük a tért elfoglalni.

Hogy ebben mily borzasztó veszély rejlik hazánkra, e tekintetben csak a lefolyt év tapasztalataira kell utalni. Minden skrupulus nélkül szövetkezett ez a párt Kristóffyval és általa az osztrák hatalommal nemzetünk ellen. Tudjuk, hogy vitték Budapest népét a parlament, függetlenségi pártkör, egyetemi ifjúság ellen, hogy tépték össze a nemzeti zászlót, hogyan akarták sztrájkkal és rombolással béklyóba verni a nemzeti sajtó szabadságát.

Az igaz magyar hazafiaknak okulni kell ezeken a tapasztalatokon és nem nézni tovább összetett kézzel ennek a nemzetközi bandának szereplését, annál kevésbbé utat nyitva érvényesülésökre az általános szavazati jog behozatalával, ugyanakkor nem gondoskodni megfelelő ellenszerről.

Ilyen ellenszer a keresztény socialismus. Nem önálló politikai párt, kizárólag gazdasági és társadalmi kérdéseket ölel fel programmjá- ban. Keresztény socialista lehet mindenki, akár függetlenségi, akár alkotmány párti, akár néppárti ember, régi pártállásának megtartása melleit. Ennek a szervezetnek tagjai választhatnak függetlenségi párti képviselőt, ha a szervezetben ők vannak többségben, sőt tisztán keresztény socialista programmal nem is fog fellépni képviselő, hanem a régi pártok programmjaival, elfogadván mellé a keresztény socialismus elveit, miután ellentét ezek között nincs, nem úgy, mint a nemzetközi socializmus elvei tekintetében, mely pártnak istent és hazát nem ismerése áthidalhatlan űrt von a mai magyar pártok és közzéje.

A keresztény socialismus miként hű támogatója volt a koalíciónak a nemzeti küzdelem alatt, úgy most is mint barát siet támogatására a haza megvédelmezése céljából a »hazátlan bitangok« ellen.

Városunkban a néhány hónapig tartó Nagy László uralom lázas erőfeszítéssel dolgozott a nemzetközi socialismus megteremtésén. Sternberg Ottó a haladópárti Szatmármegyei Közlöny szerkesztője állott a mozgalom élén, hirdette lapjában és szóval az igét. Elérkezettnek is gondolták már az időt a nyílt szervezkedésre és ki is hirdették a lapban, hogy a nemzetközi alapon szervezett munkásság legközelebb alakuló gyűlést tart. A megelőzés veszélybe arra kényszeritette a helyzetet figyelemmel kisérő és a jövőre gondoló hazafiakat, hogy siessenek magok is a szervezéssel és igy történt, hogy husvét másodnapján minden hosszabb előkészítés nélkül a keresztény socialismus megalakítása végett gyűlésre hívták Nagykároly és vidékének népét.

Sternberg Ottó és tsai érezvén vésztőkét, hogy az őket saját fészkűkben is megsemmisítéssel fenyegető veszedelmet elhárítsák, egy minden tekintetben hozzájok méltó aljas taktikához folyamodtak. Ledobták a fekete-sárga frakkot, mely már nem hoz többé hasznot és nemzeti szinti dolmányt öltve magokra feltolakodtak a haladópártiakkal együtt a negyven- nyolcas zászló és gróf Károlyi István hívatlan védőinek a keresztény socialismns ellen.

A taktika azonban nagyon átlátszó, a vezetők hazafisága nagyon is ismert, az egész eljárás nagyon is arcátlan volt ahoz, hogy sikerüljön. A függetlenségi párt nem vegyült össze a szeméttel, szintúgy nem sikerült a Sternberg Ottó papája által küldött sürgönynek Károlyi István grófot félrevezetni. A haladópárti urak is kudarcot vallottak azzal a tervükkel, Jiogy a »sötétség lovagjai« elleni közös harc örve alatt mindent feledve öleljék őket keblökre a negyvennyolcasok.

Arcátlanságuk azonban e két testület tagjait nem hagyja el a legnehezebb pillanatban sem. Miután a negyvennyolcasok agitációik

*) Közöljük e cikket annak megemlítésével, hogy lapvezérlő-bizottság összességének elvi álláspontját a; keresztény socialismus nem fedi.