Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-06 / 1. szám

Nagykároly, 1906. január 6. 1. szám. IL évfolyam.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MITSTDE3ST SZOMBATON. •

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. -e— Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza.

Lapvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Oózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság'. Szerkesztő: Varjas Endre.

Előfizetési árak:

Egész évre 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre.............................2 kor.

Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor.

•«=»• Egyes szám ára 20 fillér. •<=>• •«=»•

BUDAPEST, január 5.

Néhány hónapja, hogy a képviselőházban az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot követelte az egyik — jobban mondva az egyetlen szociálista képviselő.

„Szamárság“ — szólott közbe Bartha Miklós s aztán bocsánatot kérve megjegyezte, hogy „hangosan gondolkozott“.

Szegény Bartha Miklós már nem gondolkozik hangosan. És én most mégis megkísérlem, hogy e kérdés felőli gondolatának hangot adjak.

Könnyen tehetem ezt. Hiszen Bartha már évekkel ezelőtt hirdette a választói jognak szélesebb néprétegekre való ki- terjesztésének szükségességét. Évekkel ezelőtt, midőn nagyméltóságu Kristóffy ur még gondolni se merte, hogy e szerencsétlen országban a miniszteri székek színvonala annyira lesülyed, hogy még ő is felkapaszkodhatik rá. Ezelőtt tizenkét évvel, 1893. évben Kolozsvármegye feliratot intézett a képviselőházhoz. E feliratot Bartha Miklós irta. Sőt Kolozsvármegye közgyűlésén, midőn e feliratot tárgyalták, Bartha Miklóst, dacára, hogy nem volt a közgyűlés tagja, meghívták és ő egy hatalmas beszéddel ajánlotta e felirat elfogadását.

E feliratban mondta el Bartha Miklós a választói jog reformjára vonatkozó gondolatait. Hogy e gondolatainak hangot adjak, itt alább közlöm szószerint az erre vonatkozó részt:

»Az elmélet is, de a tapasztalás is azt bizonyítja, hogy minden alkotmány annál erősebb, minél szélesebb alapon nyugszik. Minél több ember érdeklődik a közállapotok iránt, annál több ellenőre van a közkincsnek és annál több előmozdítója van a közjónak. És minél kisebb egy ország, annál kevésbbé nélkülözheti polgárainak érdeklődését.

Ugyde a polgárok tömegei csak úgy vonhatók be az érdeklődési szférába, ha befolyás biztosittatik számukra a közdolgok intésénél. Ezen befolyás — ha igazságosan járunk el — nem korlátozható egyébbel, mint az egyéni képesség hiányával; a miből következik, hogy minden arra termett polgár joggal megkívánhatja, hogy mint választó befolyhasson hazája ügyének vezetésére.

Oly igazságok ezek, melyek fölött nem igen van eltérés. A véleményeltérés csak a rátermettség mértékének meghatározásánál kezdődik. Itt aztán nem csak az emberi jog szokott figyelembe vétetni, hanem a politikai opporiunlás is.

Kétségtelen, hogy itt magasabb kvalifikációról szó sem lehet. Erre nem a választónak van szüksége, hanem a választottnak.

De annyi mindeneseire megkívánható mindazoktól, kik e közvetett módon befolyást nyernek az ország ügyeire, hogy képviselőjük programmját, beszédeit, leveleit elolvasni tudják és Írásbeli kontaktust tarthassanak fenn választottjukkal.

Az értelmi cenzusnak egyik feltételeként tehát az' irni-olv: sni tudás volna megállapítandó. De ez nem elég. Mert az irni-olvasni tudás itt épen azért mértékhatározója a képességnek, mivel ez teszi lehetővé annak megértését, hogy mit müvei a törvényhozás és a kormányzás. E szerint hiába tudna valaki khinai nyelven írni és olvasni, mert a tudásnak ez a neme még sem tenné rí nézve lehetővé a magyar törvényhozás működésének megítélését. Ennek lehetősége csak úgy áll be, ha az illető magyarul trd Írni és olvasni.

Ezek szerint a választási törvénynek különben is célba vett revíziójánál szükséges megállapítani, hogy — a szokásos erkölcsi kvalifikációk és egy az ország gazdasági viszonyainak megfelelő, a mainál mérsékeltebb vagyoni cenzus és a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett:

— válaszló legyen mindazon nagykorú és önjogu honpolgár, a ki magyarul írni és olvasni tud.

Nem szorul magyarázatra, hogy ez a lehető legkisebb mértéknek alkalmazása azokra nézve, kik befolyni kívánnak a haza sorsára. Nem történik itt méltatlanság senkivel, mert mindenkinek módjában van ezen kvalifikációt megszerezni — s ehhez az előfeltételek évtizedek óta meg is vannak az általános iskolakötelezettségben és a magyar nyelv kötelező oktatásában. És ha mégis nyilvánulnának a gyakorlati megvalósításnál nehézségek, azok az átmeneti intézkedéseknél megállapítható határidők kitűzésével le volnának győzhe- tők. De a magyarul tudást el nem engedhető feltételül azért kell megkívánni, mivel a választás a magyar nemzet legfontosabb politikai aktusa; a nemzeti közakaratnak pedig nincs és nem lehet más a megnyilatkozási nyelve, mint csak a magyar.«

Bizony üdvös volna, ha Bartha Miklós fenntebbi szép és igaz fejtegetését minél többen megszivelnék s ne engednék magukat félrevezetni a nemzetközi szocialisták terrorizmusa, Kristóffy ur kétes értékű statisztikája és most szél- tében felkapott hamis jelszavak által.

Mindig féltem attól, a mit a kormány akart a nemzetre erőszakolni, amit a nemzetközi sajtó hirdetett jónak és a mit Bécs felől kínáltak. Hogyne félnék

attól a választói jogtól, a mit most mind hárman, egymást támogatva, egy gyékényen árulnak.

Vajúdtak a Kristóffyk, s végre megszületett a 12 §-ból álló hires törvény- tervezet. Szánalmas szörnyszülött. Megérdemelné, hogy a fürdő vízzel együtt öntsék ki ezt a §-okba szedett szörny- szülöttet, a fürdő kádat pedig vágják az édes szülő anyja fejéhez.

A hazafias magyar sajtó szétszedte már ezt a törvényjavaslatot. Bevilágított abba a szédelgő játékba és humbugba, mit a választási reform körül KristófTyék folytattak és folytatnak. Hiszen mást nem is említve, csupán azt, hogy e törvénytervezet szerint, minden Csaszlau- ból bevándorolt trombitás, minden Galíciából beözönlött merkántilista uraság, vagy Törökországból beözönlött örmény, ha csehül, héberül vagy örményül írni és olvasni tud, megszerezheti nálunk a választói jogot és ezzel szemben az a magyar paraszt, ki őseivel együtt vérével és verejtékével öntözte ezt a magyar földet, azért, mert nem is egészen saját hibájából, írni és olvasni nem tud, szerzett jogától megfosztatik és elveszti választói jogosultságát. Szerzett jogokat ép a tiszta magyar faj tagjaitól ily köny- nyelmü lelkiismeretlenséggel kobozni el, — ez csupán a Kristóffy-féle hazafiság- tól és bölcsességtől telik ki.

Egy szellemes francia mondta, hogy az emberek többnyire szamarak, de a kinek szerencséje van, arról később sül ki. ügy látom, hogy Kristóffy urat elhagyta már a szerencséje.

Lehetetlennek tartom, hogy a nemzetközi szociálisták olvasva e törvény- javaslatot és látva a kormánynak e törvényjavaslat körül folytatott álnok eljárását: ne ébrednének tel s ne látnák be, hogy Kristóffy ék velők rut játékot űztek. Lehetetlennek tartom, hogy a képviselőháznak legutóbbi történelmi jelentőségű határozata, mely egyhangúlag olvasta rá a kormányra és cselekedeteire a törvénytelenséget; ne lett volna rájuk is hatással és ne tudnák most már, hogy az alkotmány vesztének árán vonulni be az alkotmány sáncaiba, ép oly nevetségesen szomorú kívánság, mint mikor a halálra Ítélt utolsó kívánsága gyanánt azt kérte, hogy szeretne megtanulni — angolul.

G-oi3.d.olIfeozz-cin]^: iiangosan.