Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-02 / 5. szám
Nagykároly, 1905. december 2. 5. szám. I. évfolyam. MEGJELENIK IvlIJNTIDE 1ST SZOMBATON. •-<—-4— Siwkesztóség és ki*d4hiv»t»l: Kölcsey-utca 21. sz. a. Lap vezérlő-bizottság : Előfizetési árak: Hivatalos órák : minden délután 2-tól—3-ig. Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Egész évre 8 kor. Félévre ... 4 kor. —Telefon-szám : 9. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Negyedévre ...........................2 kor. Hi rdetések jutányos áron közélteinek. Oózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Lelkészek, tanítók és jegyzó'k részére Nyilttér sora 40 fillér. Laptulajdonos: a lap vezérlő-bizottság egész évi beküldés mellett 5 kor. Kéz írató Icát nem adunk: viasza. Szerkesztő: Varjas Endre. ■**»■ Egyes szám ára 20 Aller. A hazátlanok. Nagykároly, november 30. (V.) Egyéni és politikai tisztesség. Mily szépen "állanak egymás mellett. Mert valóban csak egymás mellett állanak és nem födik egymást. A mai tulmodern társadalomban az egyes ember két külön személyiségből áll. Lehet benne egy tisztességes és egy tisztességtelen személy. Vagyis úgy kell ezt érteni, hogy egyénileg mindenki tisztességes, ki szüleit, testvéreit, jóbarátait nem csalta, lopta vagy ölte meg. Tisztességes, ha nem tagadja el, hogy játszik a lóversenyen, nem tagadja, hogy szeretőket tartott s főképen, hogy nem mondott ki négy királyt a kártyában, mikor csak három volt a kezében. Mert ezek mind foltot hagynának az egyéni becsületén. Egészen más számlára tartozik, hogy mit csinál az emberben a politikus. A politikus az kiválik az emberből, a tisztességes egyénnek ez lehet tisztességtelen kísérője. A politikus tisztességtelensége az egyént nem mocskolja be. A politikus a lejtőre viheti az államot, mert ezzel nem valamelyik embertársának okozott kárt, hanem az államot alkotó sok embernek. Az állampénztárból illetéktelenül, sőt bűnös munkáért elfogadhatja az ezreket és a százezreket, mert hisz nem egy embert, hanem milliókat károsított meg. A tisztességesebben gondolkozó politikusokat agyba-főbe veretheti, lecsukathatja, kenyerétől foszthatja meg, mert neki útjában álltak. Hisz a saját személyének védelmét a törvény sem tiltja. Ezek pedig őt megakarták akadálvozni haladásában, talán •/ épen boldogulásában. Az ő sajátos aesthetikájuk másban keresi a szépet. Az ő sajátos moráljuk másban látja a megbecsülést. Akadna ember, aki ezt kifogásolja? — Micsoda balgaság! Lehet-é államférfiunak szebb hivatása, mintha embertársainak a nyakán felkuszik a magasba és a magasból meg vetőleg néz vissza a letaposott plebsre ? Gúnyosan szemléli elmaradottságukat. A szegény lelki vakok még mindig a régi Istent, a magyarok Istenét imádják. Úgy járnak a nyomorultak, mint a zsidó nép, amely a Messiást nem akarta megismerni, hazátlanok lesznek. Előttetek lebeg a csodálatos madár: a kétfejű sas, azt imádjátok ! Én megismertem benne a Messiást, az megvált szédelgéseimtől és szárnyaival fed a H undok köpéseitektől. Hazát is ad a Vékete-sárga birodalomban, s enyhe pihenést a kamarillá- tól vetett puha ágyon. Ahol álmokat szőhetni a hatalmas és nagy osztrák birodalomról. Ez tettnek azt hiszem elég szép, eszmének meg fenséges. Erkölcsi tanainknak semmi közük a régi etikai elvekhez. Nálunk népjoggal, elkobzott törvényekkel minden zsebedet megtömheted. Jutalmad biztos s annál nagyobb, minél erősebb nálad a foszto- gatási vágy. Miniszterség, főispánság, báróság, titkos udvari és királyi tanácsosság, kis és nagy keresztekben egyformán válogathatsz. Nagy kereskedésbe juthatsz s nem grájzlerájba. Kielégítést nyernek igy vágyaid, hiúságod valósággal zuhanyfürdőket vehet, ha ügyes vagy, zsebed is megtelik. Mi kell több az embernek egy rövid életen át ? Töprengsz ? Ez onnan van, hogy nem látsz világosan. A régi rossz megszokásnak vagy a rabja. Még mindig ragaszkodói ahhoz az elcsépelt fogalomhoz, mit hazának neveznek. Erényes akarsz lenni, nem tudsz különbséget tenni a kétféle tisztesség közt? Nem mondom, hogy ostoba, de legalább is naiv vagy. Hisz a haza és a haza árulás legnagyobb bűne, a hozzád hasonló naiv lelkű költők agyában élt. A költők pedig többé- kevésbbé mind futóbolondok voltak. A múlt század derekán is ezek löktek vissza ideálodhoz: a szabad magyar hazához. S azóta ismét küzködöl, holott amúgy már rég önfeledten pihenhetnél a csodálatos madár védő szárnyai alatt. Különben látod magad, hogy menynyire megbízhatatlanok azok az irkáló emberek. Példa rá valami Vészi Józsefnek az esete. Ez néhány hónap előtt legjobban fújta a kürtöt. Ábrándozott hazáról és népszabadságról. Nevettek rajta a bécsi olimpuszon. Gondolt egyet és beállott a hazátlan Jakabok társaságába. Most méltóságos űrként fújja az uj hangnemre stimmelt kürtöt. Sárból és piszokból farag méltó díszt régi elT A R C A. D. Antonio Arnao „Dallamaidból. 1. Éji fohász. Fogd be szemem, szende álom: Homlokom’ legyezze szárnyad; Varázsodra megtalálom Az édenbe nyiló zárat. A mig ringatsz, nem fáj semmi, Mig dúdoló hangod’ hallom. Olyan jól esik pihenni, Nem gyötör gond, bú, fájdalom. Állj meg, óh éj, egy időre, Takard el a kéklő eget, S védd a búst, kinek sebére Árnyad enyhe irt csepegtet. 2. Édes ábránd. Nem hallod-e, a légen át mint szárnyal A szerelemnek édes-bús dala? Nem érzed a kéjt, mit ragyogó szárnynyal Hint szét a hajnal rózsás angyala? Gyönyört sugárzó illat árad szerte, Magasba csap lángjával a remén}', Mit láthatatlan, szárnyas lények serge Hord szét az ég azúr végtelenén. Óh édes ábránd, kezed légi ujja Oly dalt pendít meg lantom húrjain, Melytől a vesztett éden száll le újra S elhallgat minden lelkem-marta kin. Angyal vagy? Szende homlokod azt mondja. Nő vagy “? Csábitó hangod arra vall. Angyal, vagy nő! te vágyaim központja, Vigv más világba dalod szárnyival. Spanyol eredetiből: K. A. Egy kis aesthesis. Ha valami — legyen az ember, költemény, kép, vagy szobor — igényt akar tartani a tökéletességre, szükséges, hogy teljes egész, hogy bevégzett legyen. A színész, ha szerepének csak egy részét domborítja ki — bármily művésziesen is — nem hat meg, mert alakítása nem teljes; legyen egy épület bármily pompázó, ha teteje nincs, nem tökéletes; hallhatjuk a leggyönyörűbb akkordokat, nem tudnak szivünkhöz szólni, ha egységesség nincs bennök. És felhozhatnánk ezer példát, mind azt bizonyítaná: a mi nem egész, nem is tökéletes. De talán ma, a »haladás századában«, meghaladott álláspont ez is. Azt kell legalább gondolnunk, ha e »tökéletes« kor embereit, vagy alkotásait vizsgáljuk. Félemberek élnek. A következetesség nem erénye e korszak epigonjainak Büszkén kimondott szavak ritkán öltenek testet cselekedetekben is. A megpuhult gerincek hamar meghajlanak, a mikor akadályról, nehézségről, küzdelemről van szó. Az erkölcsi és társadalmi élet azért mulat föl annyi visszásságot. Az önlegyőzés, a lemondás spártaiasan edző és erkölcsileg nagygyá tevő szelleme nem igen talál harcosokat. Pedig eléggé gyakorolják magokat a küzdelemben, ha vállalkozásokról, erőről, ügyességről, pénzvágyó, élvezetsóvár tervek kiviteléről van szó — ilyenkor nincs nehézség, a mit le ne győznének. De a szív ezer gyengesége, számtalan rossz hajlama ellen nincs fegvverök. A lelki gyöngeségek egész múzeuma van az ily emberekben. A képmutatás, hazugság, megszólás, rágalom, élvezetvágy, kapzsiság, könnyelműség szelleme buján hajt ki bennök s viszi lefelé a lelki romlás lejtőjén. Milyen elijesztő nyomorúsága az akarathiánynak ! Az erkölcsileg nagy, az erkölcsileg nehéz dolgok próbálják ki az igazi akaratot s fakasztják a keresztes vitézek ajkán a fölkiáltást: Deus vult, ego volo! Es mennek nehéz fegyverben, meg nem állva, ki nem dőlve, harcon, véren át Jeruzsálemig, a megdöntött falakon be a várba, hogy kitűzzék az ormokon a diadal zászlaját. Áz öntudatos akarat helyét a harc rémeitől félő csüggedés, vagy a szomorú megalkuvás foglalja el. Kell-e fájóbb példát felhoznunk, mint a jelennek nemzeti küzdelmeit, a mikor egypár kitartó zászlóvivő mellett a nagy résfc közömbösen, fáradtan, cselekvés nélkül megy — a piac felé tovább kereskedni, alkudozni ?’ Tökéletlen lelkek társadalma sem lehet más. min} tökéletlen. — És alkotásaik?
