Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-11 / 2. szám
Nagykároly, 1905. november 11. 2. szám. I. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ■h • MEGJELENIK IMI I IST 3D JE 1ST SZOMBATON. • Szerkesztőség : Nagykárolyban Jókai-u. 21. sz. —Telefon-szám : 9. Kiadóhivatal: Nagyhajduváros-u. 3. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr , felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Gózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság'. Szerkesztő: Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre . . . 4 kor. Negyedévre............................2 kor. Lelkészek, tanítók és jegyzők részére egész évi beküldés mellett 5 kor. •«*»• Egyes szám ára 20 fillér. ■<=»■ •=»• A történelem feljegyezte, hogy megvesztegették azokat a főnrakat és rendeket, akik, a már törvényesen megválasztott János királylyal szemben megválasztották az első Habsburgot. A lélekvásár- lásérl tett Ígéretet azonban nem teljesítették; a jutalmakat ki nem adták; s az akkori kor történelme hemzseg a panasz- ködök csufságos sokaságától és megörökíti az elesett Lajos király özvegyének sürgetéseit, hogy osztrák bátyja fizessen és tartsa meg ígéreteit. Feljegyezte a történelem azt is, hogy kiket vesztegeltek meg és milyen összegekkel azért, hogy a pragmdica sanc- tiónak nevezett 1723-iki törvény meg- szavaztassék. Most nem egyeseket akarnak megvesztegetni, hanem a nemzetet; magának a nemzetnek ígérnek mindent annak fejében, hogy mondjon le nyelvének jogáról. De a nemzet meg nem vesztegethető s a nép milliói sem, kiknek jogot Ígérnek azok, kik eddig a népjog legparányibb tágítása ellen küzdöttek. A magyar nép a magyar alkotmány erős várába s nem a vár romjaiba akar a maga összes- ségében felvétetni. A mai viszonyok közt, nem kérdjük azoktól, kik a nemzeti ellenállás táborába jönnek, hogy a hazafiság vallásának milyen hitét vallották ezelőtt? Most az a kérdés merül fel elöltünk, hogy ki van a Haza ügye mellett és ki van ellene? — ki védelmezője és ki a támadója a haza jogainak? E kérdésre magyar szívvel csak egy választ lehet adni, - s az alkotmány ellen intézeti támadások brutalitása elzárja a gyengébb elhatározásnak előtt a habozás útját; — e válasz az, hogy minden magyar embernek, az alkotmányt védő szövetkezeti pártok táborában van helye! Hála Istennek e tábor nagy és notion nő; s a táborban van egy pont, melyen legtöbben sorakoznak; ......s legy en ez a haza ellenségei számára sokat mondó intelem! E pont az, a hol magasan lobog a dicső függetlenségi zászló, a magyar szabadság ősi zászlója, melyet századról-századra adtak át egymásnak Bocskai], Rákóczi/, Kossuth; és a magyar nép édes atyja sírjától ime mi emeltük fel, hogy végig hordozzuk a haza megszel deli földjén! Kossuth Ferencz. Császári lakájok. Nagykároly, 1905. nov. 0. (v) A történelem sokszor megismétli önmagát. „Mérhetetlen nyomor és szenvedés“ fenyegető jóslata még nem hangzott ugyan soha fölként magyar királyunk ajkáról, de volt benne részünk elégszer. A Habsburgok alatt mindig volt a magyar nóta.“ A „FeszitscU,,-fct sokszor elhangzott s a nemzet’ rologium lapjai egymásután . fényes és véres nevekkel. E szent könyv — azt tnítük — örökre bezárul s a királyszobrokkal egy új korszak praeludiuma kezdődik. — Csalódtunk, mint már annyiszor 1 Annyi száz esztendő alatt belészok- tunk ebbe is. De föl nem adtuk azt az eleven reményt, hogy egy nemzet törvényes joga, sokszor megtámadott, de mindannyiszor megvédett alkotmánya végre is győzedelmeskedik. A história kioktatott arra, hogy a föltámadás — a megfeszítés után következik be. Régen járjuk már a Golgotha keserves útját; a megkorbácsolás, a töviskorona véres nyomait testünkön viseljük, de szent igazságunkat meg nem tagadjuk. Apostaták, renegátok — prohdolor — akadtak mindig közöttünk; az Ocskayak faja ujra és újra szül korcs lelkeket, a kiket elkápráztat a bíboros césarok kegye, — de a nemzet egészében eleven frisseségévei éi az á törhetetlen ragaszkodás a harccal, vérrel megszentelt múlt emlékéhez, a mely elvisel inkább birtokelkobozást, száműzést, börtönt, bilincset, bitófát, de hamis bálványok előtt meg nem hódol. Megdöbbentünk a magyar király szomorú jóslatán, a mely népének nyomort és mérhetetlen szenvedést jövendőit, de azzal biztattuk magunkat, hogy Bécsből, a császárvárosból s nem a büszke Budavárról hangzottak e szavak. Idegen levegő, gonosz tanácsadók szelleme és T A R C A. Dalok Hornstein R. dalaihoz szövegül irta : Ssetnlér Ferencs. I. A csendes alkony már leszálla, Feljött a hold, a csillagok. Boldog, kinek van édes álma: Feledhet bút és bánatot. Csak én nem alszom egymagámba,’ Szememből egyre könny pereg: A kit lesújt a sors haragja, Nem értik azt az emberek. II. Volt nekem is sok édes álmom, Oly boldogan szövögetém, S most hogy im az életet járom, Ah, eltűnt az álom, a fény... Derűs eget, napot reméltem — S vak éj, a mi reám borult, Hivém, hogy majd fürdőm a fényben —■ S szegény vagyok és nyomorult. ... Volt nekem is sok édes álmom, Oly boldogan szövögetém, S most hogy im az életet járom, Ah, eltűnt az álom, a fény...----4— Ké pek a múltból. Néha napján, midőn az elmúlt események tárházában kutatunk, vagy ha a leveles láda egy-egy sárga, fakó Írása jut kezünkbe, azt hisszük, hogy álmodunk. A jelen mozgalmak eseményei a messze múltban tűnnek fel előttünk. Elménk csapongó játékának gondoljuk azt, ami való. A csalódás onnan származik, hogy a napi események a múlt másodlatainál alig egyebek. Természetes is a hasonlóság, mert a néplélek egykönnyen nem változik meg. Azonos okok ma sem szülhetnek más eredményt, mint a múltban. ízelítőül egyket ragadok ki. amely épen vármegyénkkel áll közeli vonatkozásban. A 1843—44-iki pozsonyi országgymlésen játszódott le az esemény. Magyarország'átalaku- lási kora ez, amidőn a nemzet százados elmaradottságából akar kiemelkedni. A jobbakat valóságos izzó szenvedély ragadja el. A nemzet felzúdulása szinte megsemmmisitő mindenki ellen, kit a nemzeti ügy árulójának tartanak. Az ilyfajta emberek nem épen élhették le nyugodtan napjaikat. Példa erre A.-nak, Szatmár- vármegye követének fogadtatása az 1844. évi febr. 1-én összeült kerületi ülésen. A. buktatta ugyanis el Kölcseyt Szatmár- ban és ugyancsak őt tartották a nagy Wesselényi árulójának. Wesselényi szatmári beszéde, melyben a kormányt támadta, káros következmények nélkül hangzott volna el, ha A. annak tartalmát a kormánnyal nem közli. Az ügyész a gyűlésen széksértési pert ’ nem indított ellene Vukovics Sebő az 1849. igaszságügyminisz- ter barátjához irt levelében számol he a lefolyt eseményről. Leveléből vettük a következőket: Az országgyűlési ifjúság a főrendeknél tartózkodott, midőn A. megérkeztének a hire elterjedt. Oly nagy volt lelki felháborodásuk, hogy sem a tárgyalás érdekessége, sem pedig Eötvös bárónak, a kedvelt szónoknak beszéde nem tudta őket visszatartani, bár Eötvöst az elnöklő nádor soron kívül szólaltatta fel. Hirtelen a kerületi ülés termébe tódultak s mintegy negyed óráig tartó éktelen lármát csaptak. Egyre azt kiáltozták: Éljen Wesselényi, — A. gazember, — hazaáruló, — tyukodi hős. Még jobban elmérgesedett a dolog, midőn A. követtársa, Gabányi a szatmári főispánt kezdette védelmezni. Ez eset Beöthy Ödönt, a magyar Dantont szólította sorompóba. »Nem keresem — úgymond — okát, miért ágenskedik követ ur főispánja mellett, de nem vehetem egykedvüleg, midőn a helyett, hogy igyekeznék kerülni keserű emlékek felidézését, cáfolgatá- saival az elkeseredett kedélyeket ujra felrázza. Ne borzadjon fel keblem azon ármányok meggondolásán? miknek következtében azon ember, ki a két haza legtiszteltebb férfiát, Wesselényit elárulá és ellene tanuskodék (a hallgatóság kiabálja: A.), ki a halhatatlan Kölcseyt Szatmárban megbuktatá (a hallgatóság ismét iszonyú hangon: A.), ki következőleg főoka volt az ifjak 'szerencsétlen esetének, ki Szatmármegyének szellemét ólmos botokkal legyilkoló (a hallgatóság kiáltja: tyukodi), ki a tavalyi követválasztás rettenetes eredm^nvét
