Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-30 / 9. szám
9. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 5 ik oldal. helyiérdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Anyakönyvi hírek: S z ü 1 e 11 e k : Papp Erzsébet. Süveg Margit. Mukács Margit, Hinta- lan Gyula, Cimmermann Anna, Vetzák Erzsébet, Ecsedi Miklós, Manyák Géza, Haukler István, Keszler Irén, Kukcea Zoe Olga. Fuchs Irma, Hágen Etelka, Tichy József. Bárth Ferenc, Weisz Lenke. Sarkadi József, Fercán Mária, Simberger Irma, Zsurzsa Erzsébet, Krajcár Katalin. Elhaltak: özv. Balázs Györgyné, szül. Fülöp Veronka 64 éves, Dicker Sámuel 95 éves, Szabó János 84 éves, Sipos Ilona 14 hónapos, Nagy Béla 29 éves, Somogyi Sándor 12 éves, Vachter Ignácné szül, Léber Katalin 28 éves, Zrumecky Terézia 91 éves, Nagy József 53 éves. Zenekán Sándor 3 hetes. Gindele Erzsébet 4 éves, Papp Rozália 7 és fél éves, Juhay József 42 éves, Bazsa Lajos 2 éves, Katz Mór 48 éves, Hintalan Gyula 18 éves, Juhász Kálmánná, sz. Harvich Sarolta 22 éves. Kis Lajos 5 hónapos, Maniette Emil 56 éves, Kun Lajos 1 és fél éves, Tarcasi Mária 10 napos, Bazsa Ferenc 3 éves. Házasságra léptek: Balázs György Sebők Máriával, Gnandt József Ivanószky Máriával, Lefkovits Sámuel Lutrin Máriával, Győrv Sándor Barkász Zsuzsánnával. — Uj hir. Lsókás László könyv- és papirkereskedő a nagykárolyi olvasó közönség régtől érzett szükségén óhajtván segíteni, a fővárosi napilapok számonkénti elárusitását megkezdette. Ugyan ő bármely fővárosi lapra előfizetást elfogad, s a megrendelt lapot kívánatra házhoz küldi EGYESÜLETEK. — A hath, legényegyesület Szilveszterestélyén saját helyiségében estét rendez a következő tárg\rsorozattal : 1. Horváth Jenő: A kereszt után. Szavalja: Gergely Mihály. 2. Dr. Schweighoffer János, az egyesület védőjének bevezető beszéde. 3. Humoros elbeszélések felolvasása. 4. Bán Aladár: Szilveszter-estén. Szavalja : Kukk Jenő. Kezdete este 7 órakor, melyre ezúton hívja meg az érdeklődő közönséget az elnökség. — Ssyl ueszter-cst. A nagy károlyi keres- kedő-ifjak köre f. hó 31-én a Polgári Olvasókörben Sylveszter-estét rendez 1 kor. belépődíj mellett. Az estély műsora a következő: 1. Felolvasás, tartja Lukács Mihály ev. ref. igaz- gató-tanitó. 2 »Válunk«, dialog, előadják: Ró- zenberg Szeréna k. a. és Matolcsy Sándor. 3. Monolog, előadja Rózner Bertalan. 4. Aki mer, az nyer. egy felvonásos vígjáték, előadják: Szabó Juliska k. a. Debrecenből és Schannen Árpád. SZŰRŐIT YHEGYGYEL. Dal Jakabról. Megy az ukáz megyeszerte; A Jakab ur ő kigyelme üdvözli az urakat. S mert nem kellett a jó falat Múltkoriba’ az uraknak, Csak a kedves jakaboknak — — Maradjanak otthon szépen : Kemény dió lesz ebédem, Kapukilincs lesz a kenyér S puskaporral tele tányér, Villa meg a csendőrszurony, — Ki hozzám jön, nyársra huzom. * De a megye fütyül rája, A mit Jakab ur diktála. S Jakab dúl-fúl, mint a páva, Melynek sár frecscsent tollára. Félti azt a tollazatot, Kristóffytól melyet kapott. Ám a megye megtépdesi S ezt Jakab ur úgy szégyenli: Hogy bezárja másnak házát, S őrizteti — önnönmagát. * Jakab arca halvány, sárga, Savanyú a mosolygása ! És kitörne már a mérge, Az urakhoz ha elérne. De mivel nem hallja senki. Bennreked mind: se be, se ki 1 Önnönmagát emészti csak A mosolygó, mérges Jakab. * Tollkönnyü lesz ez a legény Hazafiság szent mérlegén ; Ezért billent le a sárba — Nyomorult megy csak utána ! S igy nyerte a Jakab nevet ; Viseljen Káin bélyeget! És ez a név ki ne veszszen, Mig a megye megye leszen ! __________ (Gacsály.) Jakab a császárnál. A mint meghallottuk, hogy közkedvelt Jakabunk Bécsbe ment audienciára, nyomban ütána küldtük saját külön Sherlock Holmesünket, ki a nevezetes eseményről a következőket jelenti telefonon : A megyefőnök december 14-iki sikeres elnöklésének emlékével szivében, 15 én a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott. A' magyar fő- és székvárosban csak addig időzött, mig Kristóffytól 14-iki bátor és leleményes magatartá- | séért egy elismerő kézszoritást kapott — azután robogott tovább Bécsbe. Másnap már hajnalban felkelt, magára öltötte drága ékkövektől ragyogó diszmagyarját, (melyet megfelelő biztosíték letétele ellenében előtte való nap kölcsönzött ki a Népszínház ruhatárából) és méltóságteljes lépésekkel megindult a Burg felé. Útközben a perecesek és suszterinasok ujjal mutogattak és nyelvöket öltögették rá, de ő, mint finoman distingváló áilamférfiu annak tu datában, hogy a csufondároskodás nem személyének, hanem ruhájának szól, ép oly megvetőm lemosolyogta őket, mint a hogy a vármegye közgyűlését szokta. A Burg-kapuban találkozott Smólen Tóni- val, ki hangos és bécsiesen kedélyes „Servus Kamerad“-dal köszöntötte Jakabunkat, karon fogta s vezette az udvari cselédség társalgójába, hol már több megyefőnök, udvari lakáj, lovász és nehánv nemzetközi szociál-demokrata vitatkozott arról, hogyan kell végrehajtani a 64. § t. Kölcsönös bemutatkozás, szives ölelkezés s nehány kupica szesz után Jakabunk olyan otthonosan érezte magát, mint valamikor a vármegye közgyűlési termében. Különösen összebarátkozott egy, véletlenül Prochaska névre hallgató inassal, kit kellő devotioval állandóan „Klájne Majesztét“-nek szólított. így telt az idő vidám barátkozás között, mig elérkezett a hivatalos foglalkozás kezdete. Az inasok mentek szobát söpörni, a megyefőnökök a császár elé, csupán a nemzetközi szociáldemokraták maradhattak a szesz mellett. Jakabot társaival együtt elhelyezték egy külön váróteremben, „denn“ — súgta meg bizalmasan Smólen Tóni, „Majestät geniert sich doch a Pisserl.“ Azután váriak, megint vártak és harmadszor is vártak, a mi nem csoda, mert rengetegen voltak feliratkozva audienciára s Jakabék természetesen az utolsók közt is utolsóknak maradtak Végre, a hordárok szakegyletének küldöttsége után egy félórai undor leküzdési szünetet adott magának az uralkodó s azután legfelségesebb személye elé bocsátotta őket, Jakabunkat köztük is utolsónak. A párbeszédet, mely Ő császári és apostoli királyi felsége (kit röviden és jellemzetesen az „Alkotmányosának fogunk nevezni) és Jakabunk közt lefolyt, szószerint adjuk. Jakab belép s a spanyol etiquette — követelte kratzfussok szapora alkalmazásával közeledik az Alkotmányos felé, ki egy asztalhoz tá- maszkodva ruganyosán áll. A háttérben Beck, Goluchovszki, Pitreich durákoznak. Az Alkotmányos (miután Jakab kellemetlenül közel jön, haduri hangon): Haiti Jakab (megáll, sarkantyúit snájdigul összevágja és szólam kezd): Császári és apostoli királyi felség! Az Alkotmányos (tagadólag int). Jakab (kissé zavarba jön, de összeszedi magát s újra kezdi): Apostoli császári felséges király ! Az Alkotmányos (erélyesen rázza a fejét). Jakab (még inkább megzavarodik, elveszti a fonalat s a megszokás hatalmánál fogva hadarni kezd): Tisztelt közgyűlési Én a ki tizenhat évi alispánságom alatt mindig a tisztesség utján jártam ........ Az Alkotmányos (mérgesen ráüt a kardjára, mint szeptember 23-án és szól): Nix magyarisch, weder Kommando, noch Tratsch. Deutsch sprechen! Jakab (a ki tudvalevőleg abban az egyben nagy magyar, hogy a teutonok nyelvét felette bizonytalanul kezeli, meglepetten hallgat). Az Alkotmányos (a háttérben durá- kozókhoz fordulva): Ein schöner Kulturmensch, was? (Visszafordul Jakabhoz s kérdezni kezdi): Wie heisst er? — Jakab (nyugalmát visszanyerve, előzékenyen, de önérzettel): Ladislaus Nagy de Lázári. Az Alkotmányos (gúnyosan): Nagi? Schmarn! Dulde Keine magyarische Namen! Von nun an Jakob Gross. Verstanodén? Jakab (meggyőződéssel): Fér. Az Alkotmányos (folytatja az exa- ment): Was ist er ? Jakab (büszkén): Melde gehórzamszt, Kajzerliher Zikherer. Az Alkotmányos (egy percig megdöbbenve, bámul azután előszedi magyar nyelvemlékeit és fordít): Der Kerl meint császári pisztos! Famos! Was war er früher? Jakab (szerényen, de határozottan): Vice- gespan und Prezident der Szamos Rehcufriger Intereszszirung! Az Alkotmányos (nemigen érti, de már unja a dolgot, akár a koalíciót) : Und sonst ? Jakab (félreérti a kérdést és sietve válaszol): Ni kt um zonszt Majesztét, um 12000 Gulden. Az Alkotmányos (kezd belebonyolódni a tárgyalásba, tehát átfordítja a beszélgetést aktuális dologra): Na, und was will er werden? Jakab (hazafias hévvel) Spiritusz —Fabrikant, Majesztét! Az Alkotmányos (összeráncolt szemöldökkel): Noch ein Spiritus —Mann! Pfuj! (Az eszmetársulás révén, hátrafordulva): Lieber Beck, ich möcht ein Stamperl. Beck (ugrik, tölt és serviroz, némi habozás után Jakabnak is.) Az Alkotmányos- (szintén tétovázik egy pillanatig, de eszébe jut egy régi vicc, kegyelmesen Jakabhoz lép, koccint vele s szól kedélyesen): Mit einem Schweinskerl mehr oder weniger — servus! Ezek után Jakab teljes kegyelemben elbocsáttatott, Bécsből elutazott, Budapesten ismét parolázott Kristóffyval, leadta ékkövektől csillogó diszmagyarját a Népszínháznál, kifizette a használati dijat s újra vasútra ülve, december 24-én reggel körünkbe érkezett. Mi boldog károlyiak! Kapott é még valaki az országban ilyen kedves krisztkindlit! ? * Ingerült vita Kristóffy és Nagy László közt. Nagy László (haragosan): Engedj meg, ez nem szép tőled; megígéred a vármegyében harminc embernek és kinevezel közülök négyet a határra. Kristóffy (vállat vonva): Hja, barátom, mindennek megvan a határa. Nagy László (dühvei): Csakhogy a vármegyében nem ezt beszélik, hanem azt, hogy nálad minden hivatalnak van hat ára. Te — alkotmányos miniszter! Kristóffy (mérgesen visszavág): Te fölesküdött főispán! Már-már hajba kapnak, de Ma jós Károly az összbirodalmi eszmére hivatkozással kibékíti őket. * A várnagy Kristóffynál. A várnagy: Köszönöm Jóska cimbo- jám, hogy kineveztél a határrendőrséghez. Kristóffy: Nincs mit fiam Kálmán, megszolgáltál érte. Csak arra figyelmeztetlek, hogy ha valami előkelő idegen jön be a határon, kérdezd meg mindig sürgönyileg, kell-e működtetni a tenyereidet? * Párbeszéd a Magyar Király kávóházban. A. Tudja-e, ki lesz az uj várnagy? B. Honnan tudjam ? A. Hát a megyefőnök. B ?? A. No persze. Mert ő vár (szeszgyárat), különben pedig Nagy B (bomlott elmével eltámolyog). * Variált közmondás. A megvefőnök megyefönök marad, ha — Bécsbe viszik is. * A nagykárolyi járásbíróság vezetője felterjesztést tett, hogy a rendkívül felszaporodott munkára tekintene! még egy bírói állás rendsze- resittesék. Az ufbiró kizárólag a Nagy László, Papp Kálmán, Rába László és a vármegye elleni perek.-t és végrehajtásokat fogja referálni. * Most már csakugyan el lehetünk rá készülve, hogy a megyefőnök keményen fogja kezelni a vármegyét. Különben miért neveztette volna ki titkárjává Kemény Emiikét? * A megyefönök klasszika filológiai monológja. Mi lesz belőlem, jaj mi lesz? Eddig két Papp Kálmánom volt, mégsem mentem semmire, — most már csak egy marad — az is i n a n c s i s, mit kezdjek vele? * Megtörtént. A bizottsági tagok elvonulása után a csendőrszuronyok mögött egyszerre csak megjelentek a régi várnagy bátor tenyerei. Nem lévén a lépcsőházban senki más, csak a csendőrök, meg egypár kiváncsi, dörgő hangon recseg a régi várnagy : — Ki ezzel a csőcselékkel 1 Rá se hederitett senki a várnagy félelmes tenyereire. A szelíd hangulatú várnagy persze hogy dühbe borult. Az utcán rendőrök jártak. Nosza feléjök igyekszik sietve várnagyunk s kemény hangon parancsolja, hogy ürítsék ki a csőcseléktől a lépcsőházat. — Mi csak az utcára vagyunk rendelve — volt. a válasz.
