Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-30 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK IMIIUNT 13EINT SZOMBATON. • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. --r— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Csendőrszurony. Nagykároly, 1905. dec. 28. (-)-) Az alkotmányra esküt tett magyar király katonái, csendőrei, szuronyt szegeztek ma a magyar férfiak mellének. A szurony hegye ott fenyegetőzött s csak egy hajszál — és vér ömlik. — Vér, fegyver, erőszak, csendőr, szurony, sortűz! V És miért ? Talán egy lázongó tömeg ordítja a forradalmi dalt és a trónt akarja feldönteni? — Néniig A király biborpálástjához nem nyúlnak véres, fosztogató kezek. A fegyver csöve elé^ állítottak mindegyike vérével védené meg a szent koronát. Ajkukon semmi lázadó dal. Komoly méltósággal a jog, a törvén}7 szent igéjét hangoztatják. Talán a fegyházak szennyes söpredéke rázza vad dühvei öklét? Ezért a fegyverbe öltözött hatalom vésztjósló puskacsöve ? — Nem. Ősi nevek szeplőtelen viselői, tisztes múlt havától megfehérült fejek, legendás hősök ivadékai, honvédő harcos elődök késő unokái ellen van szegezve a csendőrszurony. Fékevesztett csőcselék rohanja meg talán az ezeréves alkotmányt? Ezért a magyar király megvillanó, hatalmas fegyvere ? — Nem, újra nem. Őseik az alkotmányért hallak s készek ezek is mind a hősi halálra. Az alkotmány ellen támadó szentségtelen kezet ököllel vernék le. Vagy talán ostromállapot van ? Az utca vérben úszik? S a kezekben füstölgő revolver ? Sivitó golyók röpködnek és fosztogató rablók öldökölnek ? — Fegyvertelen, egyedül a törvény jogával fölvértezett, komoly férfiak ellen a szuronyerdő. Magánházba törtek be zsiványok ? — Nem. A megyeház gyüléstermébe akarnak ősi jog szerint belépni az oda összehivottak. Mi ez hát? Őrület, vad lázálom? Vagy hol vagyunk? — Tisztes férfiak őseiktől szerzett alkotmányuk szent várába akarnak lépni, hogy az ezeréves templom fönsé- ges csarnokában áldozzanak az örökkévaló igazság oltárán — és fegyver állja utjokat. Szurony szegeződik mellöknek. Lapvezérlő- nzottság : Kovács Dezső dr., elelős szerkesztő. Cseh Lajos, V Szabó Albert dr., Gózner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos : a lapvezérlö-bizottságp. Szerkesztő: Varjas Endre. A nomád góthok. a vad longobár- dok törlek tán ránk s vezérük, a gőgös Brennus elbizottan kiáltja: „Vae victis!“? — Nem, egy ősz király a mi fejünk, nemzetünk él, a turulmadár nem hullott le a sárba, tűzbe. Szent István utóda ül a magyar király trónusán. Nem Brennus. — A spanyol efquette finomságában felnevelődött Habsburg most a „legelső magyar ember“, aki irtózik minden durvaságtól. Oh, megjósolt nyomor, megjósolt szenvedés ! Véres álmokat álmodtunk már századokon át, testünk csupa kardvágta seb és most újra „megújulnak a dicső magyar nemzet ■ sebei. Becrudescunt vul- n era. nostra.“ Szembeszálltunk golyóval, kartácscsal, ostrommal, bő'' önnel, vérpaddal. Lserepar katona’k fegyvere lőtt ránk sortüzet. Most újra arcpiritó fegyverek elé állítanak. Nem hősök elé, de rablók, zsiványok, gyilkosok üldözőinek szuronyai elé. Nem rettentett vissza se a vérpad, se az aradi bitófa — nem szégyenkezünk most sem a csendőrpuskák előtt. — Ki tévé ezt ? Az alkotmányvédelem szent harcában zokogva esengünk: Hol vagy István király Hol vagy magyar király ? — Téged magyar kíván. A megyefönök Bécsben. Igaznak kell lenni, mert a Szatmármegyei Közlönyben van meg- | Írva, hogy vármegyénk cs. k. főnöke Bécsbe ment megköszönni kinevezését az uralkodónak. — 67 óta állandó uzus, hogy magyar méltóságok Budán tisztelegnek a királynál; ha nincs ott, megvárják, mig lejön, mert hiszen ; az audiencia, legyen különben bármily fontos dolog, nincs naphoz kötve, mint teszem azt a váltóóvás. Mi lehet hát az oka annak, hogy Nagy László, kinek igaz magyar voltát Maróthy Sándor hitletételi készséggel igazolja. — megvetően ignorálta a négy évtizedes szokást ? Az egyik verzió szerint azért kellett Bécsbe mennie, mert a legalkotmányosabb nem hajlandó többet Budára jönni. Hát ez mindenesetre súlyos veszteség, de valahogy majd csak megpróbáljuk megélni e nélkül is. A másik verzió szerint lesz ugyan még szerencsénk ő szent felségéhez, de csak tavasz- szal, az lévén a legújabb terv, hogy március 15-én ő fogja mondani az ünnepi beszédet a Petőfi szobra előtt, minek ellenében Magyar- ország nyomban képviselőket választ a Reichs- rathba. Űgyde a megyefőnök március 15-ikén nem mehet a fővárosba, mert épen az idén tartott márciusi ünnepélyen jelentette ki igaz magyar szívből fakadó tósztban, hogy e nagy nemzeti ünnepet mindig velünk, boldog nagykárolyi polgárokkal együtt fogja megülni. Nincs ugyan kizárva, hogy ezen Ígérete alól, ha fájó szívvel is, — felmenti őt a károlyi közönség, — viszont azonban épenséggel nincs Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ...................... . 2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. Egyes szám ára 20 fillér. •«=• kizárva az sem, hogy a márciusi szellő már nem mint megyefőnöknek fog játszadozni Jakabunknak fürtjeivel. Hogy pedig ne a kinevezést, de az elcsapatást köszönje meg, ezt még az ő cinizmusa sem vállalja. A harmadik verzió arról regél, hogy megyefőnökünk a császár egyenes parancsára utazott Bécsbe. A legalkotmányosabb ugyanis sokat hallott beszélni a Nagy László finánc-zsenijéről és arról, hogy mily pompásan rendbe tette Szat- márvármegye pénzügyeit. — Hátha segíthetne rajtam is — gondolá magában — s tanácsba hívta a jeles pénzügyi férfiút. Mi, — tekintettel arra, hogy igen bolond világ van, ez utolsó verziót tartjuk legvalószínűbbnek. Sajnos, nincs tudomásunk arról, hogy hasznos tanácsokat adott-e a megyefőnök az uralkodónak — de hát ezt rövidesen megtudjuk úgyis. Ha jók voltak tanácsai, bizonyára mihamar megkapja valamelyik, uraságoktól levetett belső titkos tanácsosságot — és mily öröm lesz nekünk igy Írhatni róla: — Ő excellenciája, Jakab. Városi politikánk feladata. \ árosunk átultíkuUs küszöbén áh. Hanyatló városból fejlődő, virágzó várossá akar átalakulni. A múltak bűnét jóvá akarja tenni egy szebb, fényes jövő előkészítésével és megvalósításával. Kiakarja köszörülni azt a csorbát, amelyet fejlődésén a polgárságnak, a vezetőségnek évelcen át tanúsított nembánomsága és hanyagsága ütött. Törekvése komoly: meglátszik a város képén. Villamvilágitás mellett aszfalton sétálunk már és a főutcákon kikövezett utakon kocsikázhatunk. Ez mind nagyon szép, azonban ? városi polgárság anyagi erejét ezen most említett és a közel múltban létrehozott egyéb alkotások annyira kimerítették, a pótadó összege annyira felemelkedett, hogy az adózó polgárság a reá rakott súly alatt csaknem összeroskad. Félő, hogy a nagy pótadó a városi polgárság kedvező vagyoni helyzetének sírja lesz. Pedig az alkotások legelején vagyunk. Óriási azon kérdések száma, amelyeket; a város érdekében mielőbb és feltétlenül minden körülmények között meg kell oldani. A kérdések megoldása azonban anyagi áldozatot igényel, a pótadót pedig emelni a polgárság vagyoni tönkretétele nélkül már nem lehet. A szükséges anyagi eszközökről tehát más irányban kell gondoskodni. És hogy a helyes orvosságot megtalálhassuk, a helyes diagnózist kell megállapítanunk. Az ok, ami miatt nálunk a város éfdeké- hez tartozó alkotások csak pótadóemelkedéssel oldhatók meg az, hogy az állami adók összege nem emelkedik és igy a város bevétele sem növekszik. Egészséges viszonyok között élő városban ugyanis az állami adók összege évről-évre emelkedik, mert egyrészt a lakosság s igy az adózó polgárok száma nő és uj ipari, kereskedelmi és egyéb vállalatok keletkeznek, másrészt a régi j adózók vagyoni viszonyai is kedvezően lendülnek fel. így aztán növekedvén az állami adó összege, a pótadó emelkedése nélkül is évről-évre nagyobb és nagyobb összeg áll a város rendelkezésére és igy nagyobb költséget igénylő alkotásokat is meglehet valósítani a pótadónak a végletekig való felcsigázása nélkül. Sajnos, ez nálunk nem igy igy van. Ha városunk költségvetéseit vizsgáljuk, árra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy városunkban az állami adó összege nemcsak hogy nem emelkedett abban a mértékben, melyben egészséges viszonyok között emelkedni kellett volna, de sőt újabban az adóösszeg csökkent.
