Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1905-12-23 / 8. szám

8. szám.

SZ ATMÁR VAUM EGY l£.

5-ik oldal.

— A képviselöház elnapolása.

Hosszú szünet után dec. 19-én ismét összeült a Ház, de csak egy rövid órára, mert a kormány törvénytelen intézkedéseivel az országgyűlést 1906. március 1-ig ismét elnapolta.

— Bartha Miklós síremléke. A nagy halott mintha most kezdene élni. Riadó lelke, lantjának hangos dala. a mint megdobogtatta a sziveket, épen úgy hat emléke is. Kicsinyek és nagyok, munkában fáradok és finom, redőtlen kezek hozzák egymásután fölajánlott áldozatukat.

Újabban a következő adományok érkeztek hozzánk : Siklós János, Bárdost Ferenc, id. Némelhy Sándor, Szalay Báli ütné 2—2 K. Ezzel összes gyűjtésűnk: VJ.7 korona IX fillér.

— Igazi hazafiaág Megholtnak hitt idők kélnek uj életre. Legendás mesék valósággá válnak. Szivek mozdulnak meg s dobbanásukra a tonség bámulatos cselekedetei előtt találjuk magunkat.

— Egyszer volt,.. — igy kezdhetnénk. Mert mesébe illő az, a mit elmondani akarunk.

Egy öreg matróna, telve a szent múlt ihletével, ott él Kossuth világában ma is. Virágokat őriz imádságos könyvében száradtan, megsárgulva. Könnye sokszor megöntözi a fakult, zörgő leve- ket. Aztán beszélt hozzájok suttogó hangon, mert ma csak azok értik meg. Avaron jár, levendulák illatában.

— Valami pajkos szél-e, álom talán, vagy igaz valóság? — kérdezi meglepődve, a mikor az uj idők megismétlik a régit Magyar sziveket hall megdobbanni, Kossuth Lajos hangja eleve- venedik meg, tábort lát felvonulni, a nevét hallja megcsendülni ihletett, áhita- tos ajkakon s a nemzeti ellenállás fön- séges harca pirt lop halvány arcára. Ifjúságának bűbájos emlékei mint valóság állanak előtte,

. . . Egy fóur — nagy ősök méltó utóda — a küzdők élére áll. A lelkeket, a szíveket akarja megmozgatni, hogy áldozatos készséggel ércbe öntsék a nagy szabadsághősnek, Kossuthnak alakját; hogy a féktelen hatalom túlkapásai ellen megvédjék az alkotmány utolsó bástyájának. a vármegyének tisztviselőit.

— S a fehérhaju matróna fiókjába nvul. Megtakargatott pénzét elküldi a Kossuth szoborra, a tisztviselők fizetésére Kétezer korona ez a küldött pénz.

Hódolatos szavakkal magasztaljuk-e e fönséges példát ?

— Nem szorult reá.

A napokban 2000 korona érkezett Károlyi István grófhoz e pár sorral: „Negyvennyolcas honvédszázados özvegye és boldogult férjével Kossuth Lajos emlékének imádója, küldi a nemes- lelkű Gróf Károlyi Istvánnak Kossuth Lajos szobrára az egyik ezer koronát, a másik ezer koronát a hazafias tisztviselők segélyezésére jó belátása szerint felhasználva — honleányi üdvözlettel özv. Thuolt Istvánná, született Lévai/ Anna. Bihar.

— Kossuth nagykárolyi szobrára beérkezett újabban hozzánk: Szalay Bálintné és id. Némethy Sándor 2—2 K adománya.

— A községi körjegyzők egyesületéhez! Ezerszer elcsépelt közhelyet ismételünk annak hangoztatásával, hogy a közigazgatás gerincét a jegyzők képezik. Velük még a tisztviselői szolidaritás ellenére is képes a hatalom legalább részleges eredményeket elérni. — nélkülük semmit. Az ország legtöbb vármegyéjében megmozdult már a jegyzői kar, és szívvel, lélekkel csatlakozott a nemzet ügyéhez. — lehetséges-e. hogy Szatmár vármegye jegyzői szomorú kivételt akarnának képezni ? Ha, a mint hisszük, nem, sürgetve kérjük őket, tartsanak értekezletet s foglalják el kiválóan fontos állásukat a nemzeti küzdelemben.

— Beszámoló. Szatmár országgyűlési képviselője Dr. Kelemen Samu január fi-ik napján fogja megtartani beszámolóját. Ugyanekkor le fog jönni gróf Batthányi Tivadar és több hírneves országgyűlési képviselő. Ez alkalommal lesz megtartva az ellenzék tiszteletére rendezendő lámpionos felvonulás is.

— Nyilatkozat. Mangu Béla vármegyei aljegyző ur felkért a következő sorok közlésére :

Nagykároly 1905. itec. 17.

Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur!

Becses lapjának a »Szatmárvármegyének« f. évi december lfi-án megjelent 7 számában a hírek közt a közig, bizottsági ülésről szóló tudósításban ugv vagyok feltüntetve, mintha azon ülésen történt megjelenésem és ügydarabjaim előadása által a tiszti értekezlet megállapodását és a törvény hatósági bizottság f. évi december 14. közgyűlésének tiltó határozatát egyenesen megszegtem volna. Kérem. hogy becses lapjának legközelebbi számában e levelem közzétételével a reám hárulható gyanú árnyékától is megvédeni mél- tóztassék. A közig, bizottsági ülésen azért jelentem meg, s adtam elő ügydarabjaimat, mert bár a közgyűlési határozat felolvasását hallottam, abból a közbejött izgalmas megjegyzések melett nem vettem ki tisztán a határozatnak minden rendelkezését s miután a határozat meghozatala előtt, sem az után nem volt alkalmam elolvasni, csak a december 16-án közétett vármegyei hivatalos lapból győződtem meg teljes tartalmáról s ugyancsak december 16-án tudtam meg tiszttársaimtól azon határozat alapján teljesítendő magatartásunkat. Hogy pedig a törvényhatósági bizottság határozatának első és feltétlen kötelességem eleget tenni, ennek minden késedelem nélkül igyekeztem ezen sorok által kifejezést adni.

Tisztelettel Manyii Béla

vármegyeialjegyző.

Minden rekriminációt mellőzve, készséggel adunk helyet e nyilatkozatnak. A tisztviselők szolidáris állásfoglalása ma mindennél fontosabb. ezen törik meg első sorban minden nemzetellenes támadás. Mangu Béla nyilatkozata eloszlatja a kétkedést — hazafias örömmel üdvözöljük őt sorainkban!

— Felső-eőri Rába László kétségkívül épugy nagyságos ur ma, mint volt egész életén át. Ám e főfoglalkozása mellett, mellékfoglalkozás gyanánt. úri passzióból hivatalt is szokott viselni. Egyszer aljegyző, azután fószolgabiró,. majd szolgabiró, végül árvaszéki ülnök, mikor mihez van kedve. Most, nehány év óta az árvaszéknél mókázik. De van egy kis baj. Az árvaszéknél egyebeken kívül meg van az a rossz szokás is, hogy az ülnököknek ügydarabokat osztanak ki. így elkerülhetetlen, hogy Rába ur ő nagysága, Jakab szemefénye, szintén kapjon feldolgozni valókat, melyeket mint a szorgos méhecske, gyűjt rakásra a hivatalában. Asztal, szék, szekrény, fásláda. padló

j recseg-ropog a hátralékos akták sok mázsányi súlya alatt. És Rába ur ő nagysága büszkén mutatja gyűjteményét látogatóinak :

— Velem már akármi történhetik — én megélek a restánciáimból.

Sajnos, Rába ur ő nagysága árkádiai boldogsága sem teljesen zavartalan. Megtörténik, hogy tapintatlan ügyfelek zaklatják két-három esztendős beadványok elintézését sürgetvén. E háborgatás kellemetlen volt Rába ur ő nagyságának, miért is e hó 20-tól kezdve azon követésre méltó szokást honosilotta meg, hogy maga helyett -• a hetesét küldi a hivatalba. Szerkesztőségünkben egy ügyvéd és egy ügyvédjelölt jelentették be, hogy őket Rába ur ő nagysága helyett a nevezett hetes ur fogadta, époly komoly méltósággal látva el a helyettesítést, akár Laszberg a Tahyét. Miután az is megállapítható, hogy a helyettesítés nem vált az ügymenet hátrányára, a jogkereső közönségnek nem lehet kifogása az ellen, ha Jakabunk ez állapotot a 64. §. alapján véglegesíti.

— Pör a beszüntetett vármegyei dotáció miatt. A vármegyei tisztviselők fizetése lefoglalt részének kifizetését a 60-as bizottság nem utalványozta, miért is a hitelezők, kik valamelyik tisztviselő fizetésére zálogjogot nyertek, a részletet nem kapták meg. Ezért a helybeli Önsegélyző Népbank egyik tisztviselő lefoglalt fizetése december hóra eső -részletének ki nem fizetése miatt beperelte vármegyénket és kérte ezt a ki nem fizetett december havi fizetésrészlet letétbe helyezésére, valamint a költségek megfizetésére kötelezni. Ez ügyben a helybeli járásbíróság előtt lefolyt tárgyaláson llosvay Aladár h. alispán jogi képviselője hivatkozva az 1883. évi XV., az 1903. évi IV. és 1904. évi X. törvénycikkekre, mely szerint az állam vármegyénknek 97,000 forint dotatiót köteles adni, s hivatkozva arra, hogy a vár- megve folyó évi költségvetése a belügyminiszter által jóváhagyatott s abban a tisztviselők fizetése is be van illesztve, tehát a dotátió feltétlenül kiszolgáltatandó, minthogy az állami dotátió megtagadása miatt nem képes a vármegye a tisztviselőket fizetni s igy a keresetnek az államkincstár az oka s minthogy pervesztés esetén a vármegye a kincstár ellen visszkereseti jogát érvényesíteni kívánja, a kincstárt szavatosként perbe idézni s e célból a tárgyalást elhalasztani kérte. Csics Lajos kir.

aljárásbiró a kérelemnek helyt adott, a tárgyalást f. hó 20-ik napjára elhalasztotta és a kincstár képviseletében a jogügyek igazgatóságát Budapesten perbe idézte, a mikor is a kincstár képviselője a szavatosságot el nem vállalta s a vármegye a kereseti követelésben elmarasztal- tatott. Most a vármegye külön perrel fog a kincstár ellen fordulni.

— Beteg a püspök, ür. Mayer Béla szatmári püspök hetek óta betegen fekszik rokonainál Zomborban. Mint utóbb értesülünk, jobban érzi magát, de Rómába a püspök szentelésre nem mehet el.

— Karácsonyfa ünnepség. A helybeli irgalmas nővérek árvaházában a szokásos karácsonyi ünnepség folyó hó 21-én délután 4 órakor lesz.

— Köszönetnyilvánítás. A szegények

nevében a leghálásabb köszönet a napokban beérkezett nagylelkű adományokért (Özv. Gyene Károlyné úrnő küldött néhai Hegedűs Józsefné hagyatékából 3 rend női ruhát. 1 téli kendőt, 2 pár cipőt, 2 férfiinget : Nemestóthi Szabó Antalné blúzanyagot: R e ő k Gyula ur 20 koronát), melyek f. hó 23-án, szombaton osztatnak szét 12 szegénynek. — Gróf Károlyi Istvánná, mint a felruházó bizottság védóje.

— Jakab ebédje. Laptársunk, a Szat- mármegyei Közlöny szerint Jakabunknál 58-an voltak ebéden. Sajnosán látjuk ebből, hogy megbízhatónak vélt értesülésünk dacára a megjelentek feléről nem szereztünk tudomást és ismételten bocsánatot kérünk azon jeles hazafiaktól, kiket megemlíteni elmulasztottunk. De miért nem közli a névsort t. laptársunk? Talán, mert az egyes nevek összeadásából nem jönne ki az 58 szám. vagy az illető urak »csak titokban szeretik« a megyefőnököt, vagy mert a nevek nem elégítik ki a Jakabék ambícióit annyira, hogy hangoztatni mernék azokat. Kedves laptársunk! Várjuk minderre az energikus cáfolatot és 58 nevet.

— Jakabék fizetnek. A Gyógyszerészi Közlöny legutolsó száma hozza azt a nem éppen meglepő hirt, hogy a nagykárolyi »Szent háromság« patika reáljogusitást nyert. A családi hitbérek, régi feudális előjogok osztogatása ebben a modern korban nemcsak természetellenes, de a gyógyszertár reáljoggal felruházása tételes törvénybe (1884. XIV. t.-c.) is ütközik, ám a jelen esetben nem feltűnő, mert kortesszolgálat jutalmát képezi. Hát nemcsak szeszgyárakat. hanem patikák reáljogusitását is osztogatják már Jakabék? A közelmúlt időkben az olyan ellenzéki politikust, aki a kormánynak kortese volt, jutalmazták ugyan a testén is látható elismerésekkel, de nem reáljogu patikával. Ma ez a borravaló. Az még a feltűnő, hogy a Gyógyszerészi Közlöny mikor beszámol a hírrel egy más patika keletkezési évét és körülményeit mondja el, nem a »Szenthárom- ság«-ét. Reméljük a »Szentháromság« immár boldog tulajdonosa sietni fog a Gyógyszerészi Közlöny ténybeli tévedéseit rectificalni, hogy megtudják országszerte, ki az, a ki a Kristóffy asztalánál elmondott dikcióért ily nagyszerű jutalomban részesült. (Beküldetett.)

— A vármegye és a pénzügyigazgató- ság. Úgy értesülünk, hogy a megyefipnök legközelebb az egész megyei jegyzői kart a 64. alapján elcsapja és pótlásukra a helybeli pénzügyigazgatóság tagjait szemelte ki. Kemény úrról magáról hisszük, hogy vállalkozik és alantosait is fogja próbálni presszionálni, de már ezeket sem oly hazafiatlanok. sem oly meggondolatlanoknak nem tartjuk, hogy egy ilyen vállalkozásba bele menjenek — miután nem kötelesek vele, — mely egész életökre őket a közmegvetésnek adná' át és hosszabb- rövidebb idő alatt existenliájuk teljes elvesztését eredményezné. A 64. §. alapján való helyettesítés ugyanis végleges lévén, a régi hivatali állás teljes megszűnését vonja maga után, melyet a törvényes kormány épen oly ridegen végrehajtana, mint a milyen bizonyosan kitenné őket a 64. ij. alapján elfoglalt inegvei hivatalaikból.

— Nem elég a csendőr. Nem a császári biztosokat őrizni és gyüléstermeket feltörni nincs elég belőle, hanem arra a célra nem jut. a melyre hivatva van, a közbiztonsági és rendőri szolgálatra. Azt olvassuk ugvanis. bogy a kelügyvivő elrendelte, hogy cselédszökevények kisérésére és más jelentéktelen szolgálatokra alkalmazzák a csendőrséget. (Hát aztán ki csinálja?) Úgy látszik máraz eddigi 7—8 megyefőnők. annyi csendőrt vesz igénybe, hogy a közbiztonsági szolgálat már csak erőfeszítéssel, a kevésbbé jelentékeny functiok elhagyásával tartható fent. De hát mi lesz akkor, ha mind a 70 császári biztos kineveződik? Jóéjszakát akkor a vagyonnak és emberéletnek Magyarországon. Különben az egész természetes,' hogy mikor a betörés a méltóságos urak foglalkozása lett hát a csendőrség hivatása is át alakul a csirkefogók üldözéséből azok védelmezésévé.