Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1905-12-23 / 8. szám

8. szám.

SZ AT MÁR VÁRMEGYE.

3-ik oldal.

II. Ulászló király 1504. évi ötödik dekrétumának 1. cikkelye 5. §-ában igy rendelkezik : »Ha pedig valamely vármegye valami adót vagy bármi segélyt (a szokott kamaranyereségen kívül) önszántából és nem az egész ország megegyezésével és akaratából, t. i. az országlakosok közönséges gyűlésein kívül s igy az ország régi szabadsága ellenére ajánlana vagy szolgáltatna bármi módon és akármelv keresett szin alatt a kir. felségnek, akkor az ilyen vármegye nemeseinek a közönségét egyetemben legott a hitszegés vagy hamis eskü büntetésében s becsületének és emberségének elvesztésében marasztalnak s elitéltnek és az ország többi nemeseinek a testületéből kizártnak és kirekesztettnek kell tekinteni,«

(Megújítja e törvényt az 1597. évi XLVI. t.-c. 2. §-a, — az 1635. évi LXXXVIII. t.-c. 2. §-a — és az 1681. évi XII. t.-c. 1. § a.)

*

1790. II. Lipót király 1790. évi dekrétumának a segedelmekről és az adózásról szóló 19. cikkelye igy rendelkezik: »Hasonlóképen arról is teljesen biztosítani méltóztatott Ő szent Felsége az ország és hozzákapcsolt részek karait és rendéit, hogy bármely néven nevezendő, akár pénzben, akár terményekben vagy újoncokban álló hadi segedelmek se a karokra és rendekre, se a nem nemesekre, a király szabad tetszése szerint nem fognak kirovatni, sőt szabad ajánlat őrve alatt, vagy bármely paás címen országgyűlésen kívül nem fognak szorgalmaztatok épségben maradván az 1715. évi VIII. cikkelynek, az 1741. évi XXII. cikkelyben bővebben magyarázott rendelkezése. Az állandó katonaság tartására szánt adó mennyisége pedig mindenkor egyik országgyűléstől a másikig folyó időre fog megállapittatni; az idézett 1715. évi VIII. cikkely tartalmát egyebekben érintetlenül hagyván, sőt ezennel megerősittetnek jelentvén ki.«

1827. 1. Ferenc király 1827. évi dekrétumának 4. cikkelye ekképen rendelkezik:

»0 szent Felsége bizonyosakká teszi a karokat és rendeket, hogy a közadózás és bármilyen nevezetű, akár pénzben, akár terményekben, akár újoncokban szolgáltatandó segedelmek ügye az országgyűlés tárgyalása alól, amelynek hatáskörébe tartozónak azt az 1715. évi VIII. és 1790—91. évi XIX cikkelyek világos tartalma szerint önként elismeri, érintetlenül maradván csupán az adót, illetőleg az 1715. évi VIII. cikkelynek az 1741. évi XXII. cikkelyben bővebben 'felvilágosított rendelkezése semmiféle, még rendkívüli esetekben se legyen elvonható, s hogy az országgyülésileg meghatározott adó nemére és mennyiségére nézve országgyűlésen kívül semmiféle változtatás ne tétessék, hanem úgy hajtassák be. a mint az országgyűlésen az egyiktől a másikig megáltapittatott.«

1 $67. Az 1867. évi X. t.-c. igy rendelkezik »Az 1847—48. évi IV. t.-c. 6. §-a következőkép módosittatik :

Minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed, s újabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet: oly esetben, midőn Ő Felsége az prszággyülést bármi okból előbb feloszlatja, vagy annak ülését előbb elnapolja vagy berekeszti, mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetésnek előterjesztése a minisztérium által teljesített s az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozathatott volna : az országgyűlés még azon év folytán, és pedig oly időben összehívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országgyülésileg tárgyaltathassanak.«

*

1883. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 86. §-a igy rendelkezik :

»A törvényhatóságok és azok közegei mindazokat, miknek teljesítése a törvényesen megszavazott és beszedetni rendelt adók és közjövedelmek kivetése biztosítása és behajtása, valamint a fennálló adótörvények kijátszásának és a kincstári jövedelmek megrövidítésének megakadályozása körül ezen törvénycikk és a közadók tárgyában hozott egyéb törvények által kötelességükké tétetik, s az ezen törvény alapján kiadandó pénzügyminiszteri rendeleteket felelősség terhe alatt végrehajtani tartoznak.«

*

1886. Az 1886. évi XXI. t.-c. 20. §-a ekképen rendelkezik:

»Kivétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés áltál meg nem szavazott adó tényleges behajtására vagy meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek.

Az előmunkálatok azonban azonnal telje- sitendők.«

A ki e törvényeket figyelmesen átolvassa, rendszeres képet nyer magának arról, hogy a nemzeti ellenállásnak a szövetkezett ellenzék által hirdetett mértéke nemcsak törvényes jog, de törvénybe iktatott kötelesség is és meggyőződhetik arról, hogyha ellenünk van is saját kormányunk, Ausztria és a császár—király, mégis mi vagyunk az erősebbek, mert ők ugyan hatalmukat ideig-óráig ténylegesen gyakorolhatják jogtalanul is, de a törvény mindnyájunk felett uralkodván, minden emberi dolgok rendje szerint előbb —utóbb visszanyeri tényleges erejét.

Szemét a „Szamosában. A megyefőnök, úgy látszik, nem csupán hamis közgyűlési jegyzőkönyveket szerkesztek hanem hasonminőségü tudósításokat is. »Szamos« cimü laptársunkat érte a szerencse, hogy a szemétkormány megyénkben képviselője felfogását a megyegyü- lésről hasábjain tükröztesse. Ha nem tudnók is biztosan, hogy a cikk az ő konyhájából került ki, tisztán láthatjuk a tartalmából, mutatja ezt mindjárt a bevezetés, mely kétségbeesett erőlködéssel iparkodik bizonyítani, hogy Nagy Lászlót a gyűlés elismerte főispánnak. Ki merne ilyet rajta kívül állítani, mikor az ő elnöklése a legelíogultabb haladópártira is olyféle benyomást tett, mint az egyszeri papucshős, kit a felesége az asztal alá parancsolt és a ki onnan kiabált: »Ur vagyok, ott ülök a hol akarok.« Nagy László is, akkor a mikor az elnöki szék elhagyására kényszeritették, olyformán beszél: »Kiismertek, mert kidobtak.« Ott van azután a másik kidomborított dolog, — a mely szintén a megyefőnöki körök kedvenc vesszőparipája — a keserű könnyek hullatása a vehemens ifjúság »előtörésén«, a tapasztalt öregek rovására. A másik haladópárti orgánumnak adott válaszunkban lapunk más helyén letárgyaljuk a kérdés tárgyi részét és kimutatjuk ezen állítás szemen- (vagyis inkább szemeten) szedett valótlanságát, azt azonban egész természetesnek találjuk, hogy Nagy László szeretné visszavarázsolni azt az időt, midőn nem az egész vármegyével, hanem csak egypár »sárgaszáju fiskálissal« állott szemben és ha máshova nem tudja ezt az álomképet festeni, jó neki a Szamos hasábja is. Az ebéden megjelent közönséggel is igen meg van elégedve a cikk írója. Ez is arra mutat, hogy a szives házigazda rejtőzik. alatta, ki csak nem mondhatja vendégeiről, hogy gyenge alakok, még ha igaz is, sem azt, hogy csak az idők változásának és a nagyobb urak elfordulásának köszönhetik, hogy a méltóságos asztalhoz kerültek.

Laptársunkhoz a közzétételért csak egy kérdésünk van. Ingyen tette-e, vagy szubvenció ellenértékéül? mert ha ingyen tette volna, nagyon élhetetlennek tartjuk és ajánljuk figyelmébe, hogy a mai kormány nem azért áll szemétnépből, hogy valami szolgálatot ingyen kívánjon.

EX LEX.

_______

A főispáni esküről.

(Vk.) A király által törvényesen kinevezett főispán a vármegyeben főispáni hatalmát csak akkor gyakorolhatja, ha a törvényhatósági bizottság színe előtt és közreműködése mellett a szokásos ünnepélyes formák között az előirt esküt leteszi.

Törvényen és törvényerővel biró szokáson alapulj jogszabály.

Évszázadok keserű küzdelmeinek eredménye ez alkotmány jogi biztosíték. Évszázadok szomorú tapasztalatai tanították meg a magyart, hogy a főispáni hatalom gyakorlását eskü letétele nélkül megengedni nem tanácsos, mert mint az 1536. 3. t.-c. mondja az esküt le nem tett főispánok a felség s hívei ellenében sok méltatlanságot követnek el.

Önző céljaik elérése a fő.

Képesek a legnagyobb visszaélést elkövetni a vármegye közönségével szemben, — ha érdekük úgy kívánja, — sőt ha szükséges, szembe szállnak a koronával is. Épen ezen ok miatt egész légió azon törvények száma, a melyekben a rendek a főispánoktól eskü letételét követelik.

1486-tól 1559-ig több mint 10 törvénycikket találunk törvénykönyveinkben, a melyekben a rendek hivatalvesztés terhe alatt meghagyják a főispánoknak, hogy a szokásos esküt tegyék le.

E nem nagy időközökben hozott törvénycikkek hosszú sorozata élénk bizonyítéka annak, hogy őseink alkotmányunk egyik nevezetes és jelentékeny biztosítékát látták a főispáni eskü szabályos letételében.

A főispánok az esküt eleinte a király, vagy távollétében a helytartó színe előtt tették le. Ä rendek nem tudtak e szokásba belenyugr dni,

mert a király színe előtt letett eskü szövege értelmében a főispánok a király minden rendeletét kötelesek voltak végrehajtani, a mi nagyon gyakran hátrányos volt a vármegyére. Követelték tehát a rendek azt, hogy a főispán esküjét azon vármegye színe előtt tegye le, amelyben főispáni hatalmát gya-korolni hivatva van.

Az 1542. 38. t.-c. már megengedi azt, hogy a főispánok a vármegye színe előtt tegyék le az esküt, — azonban megköveteli tőlük, hogy „a maguk vármegyéjében, a törvényszék helyén, a nemesek közönsége előtt; ennek közgyűlésében tegyék le a közönséges dekrétumban meghatározott eskü minta szerint hivatalvesztés terhe alatt ünnepélyesen az esküt.“

Idők folyamán aztán e törvény azon rendelkezése, hogy a főispán esküjét jogosítva volt tetszése szerint a király vagy a vármegye szine előtt letenni, akkép módosult, hogy a főispán csak a vármegyei közgyűlés előtt tehette le az esküt és pedig mindenkor a dekrétumban meghatározott eskü-minta szerint a szokásos ünnepélyes formaságok közt, a megye közönségének közreműködése mellett.

Azzal, hogy az ünnepélyes formaságokat, amelyek legnagyob részben a vármegye közönségének közreműködésében nyilvánultak, — a főispáni eskü érvényességi feltételének tekintették, a vármegyének a főispáni eskü letételében, illetve kivételében tényleges szerep jutott.

E tényleges szereppel a vármegye egy jogot nyert.

Jogot nyert arra, hogy a főispáni eskü kivételében a közreműködését megtagadhassa. És ha a közreműködését megtagadja, az eskü érvényesen le nem tehető.

A vármegye közreműködését az eskü kivételében megtagadhatja:

1. Ha a főispánt nem törvényes magyar király nevezte ki.

2. Ha a kinevezés nem szabályszerűen történt pl. ha az 1848. III. t.-c. 3. §. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával miniszteri ellenjegyzés nélkül, avagy törvénytelen kormány (mint a mostani kormány) minisztereinek ellen- jegyzésével.

3. Ha a kinevezett személye ellen van alapos jogi kifogása.

Nevezetesen, ha a kinevezett nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt fegyház viselt ember, — vagy más bűncselekmény miatt politikai jogaitól megfosztott egyén, — kiskorú, hülye, őrült stb.

Ily esetekben a törvényhatósági bizottságnak nemcsak joga, de kötelessége, hogy a kinevezett főispántól a főispáni hatalom gyakorlásához feltétlenül megkivántató esküt ne vegye ki, az eskü letételéről jegyzőkönyvet ne állítson ki, — s igy a főispánt törvényes főispánjának el ne ismerje.

A törvényhatóság e jogát és kötelességét elvitatni nem lehet. Az 1886. XXI. t.-c. azon kijelentése, hogy a főispán á közgyűlés előtt a szokott esküt teszi le, igazolja azt, hogy törvény az e tárgyban kifejlődött szokásjogot hatályon kívül helyezni nem akarta, — mert ha ezt akarta volna, úgy nem tette volna az eskü elé a „szokott“ kifejezést.

Hiábavaló tehát Kristóffynak és fizetett lapjainak minden erőlködése! A törvényhatóságokkal elhitetni nem fogják soha, hogy kötelesek egy törvénytelen miniszter ellenjegyzésével kinevezett főispántól kivenni az esküt, — avagy ha ki nem veszik, az ilyen főispánok által a közgyűlés akarata ellenére és közreműködése nélkül a közgyűlésen elhadart eskü érvényes és a főispáni hatalom gyakorlására a jogot megadja.

Minthogy ex-lex rovatunknak az a célja, hogy az ex-lex időszak alatt felötlő törvényhiányokra reámutasson, — és a békés időszak bekövetkezte után ezek orvoslását kisürgesse, — gondunk lesz reá, hogy az ex-lex megszűnte után írjon fel a törvényhatósági bizottság az országgyűléshez a főispáni eskü letételének törvény utján leendő szabályozása iránt.

A vármegye bizottsági tagjaihoz!

Nagy László császári biztos aláírásával egy ukáz jelent meg, a bizottsági tagokhoz, intézve, melyben törvénytelennek mondja az Ilosvay Aladár alispánhelyettes által f. hó 28-ra összehívott közgyűlést és fenyegetőzik, hogy azt minden rendelkezésre álló eszközzel mes

o

fogja akadályozni.

Az egész irat valódiságát határozottan kétségbevonjuk, mert december 18-án, a mely napról keltezve, van a megyefőnök már rég Budapesten volt és ezen körülmény tisztázása vésett bűn-