Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1905-12-02 / 5. szám

4-ik oldal. SZATMAHVARMEi.Yi:, 5. szám. A törvényhozó megvesztegetésének bün­tetőjogi szempontból való lehetősége minden országban káros, de kétszeresen káros és ve­szedelmes ez nálunk, a hol a lakosság több mint 40 százaléka idegen nemzetiségű és a hol a nemzetiségek dacára, hogy sok tekintet­ben kiváló előjogokat élveznek és sok tekin­tetben kedvezőbb jogi helyzetben vannak, mint mi magyarok vagyunk, mégis folyton elnyo­matásról panaszkodnak és világszerte hirdetik martiromságukat. Fel kell tehát állítani az országgyűlésnek az országgyűlés tagjai megvesztegetése ellené­ben a büntetőjogi korlátokat, nehogy az a fo­lyamat játszódjék le nálunk is, mint a mi le­játszódott Lengyelországban és a melynek végső akkordja a legenda szerint a Kosciusko Taddeus ajkáról a csatatéren elhangzott: >Finis Polo- niae« volt. A felállítandó büntetőjogi korláto­kon aztán remélhetőleg megtörik minden ilyen erkölcstelen merényletnek még a gondolata is. Alig hiszszük. hogy akadjon ember, ki a politikai megvesztegetésnek büncselekménynyé átalakítását helytelenítené, azonban miután po­litikailag zavaros időket élünk, attól lehet tar­tani, hogy az esetben, ha az események újból rendes medrükbe térnek vissza, a politikai megvesztegetési aífairera is, mint az ex-lex korszak egyéb gyászos eseményére reá borul a feledés szemfedele és nem lesz senki, a ki a hiány orvoslását sürgesse. Szükségesnek látjuk tehát, hogy büntető törvénykönyvünk e hiányosságára rámutassunk és gondunk lesz reá, hogy ha az országot új­ból alkotmányosan» fogják kormányozni és a hatalom polcán újból hazafias magyar embe­rek fognak ülni. a törvényhatósági bizottság feliratot intézzen az országgyűléshez a büntető törvénykönyvnek a vázolt irányban leendő ki­egészítése iránt. Előfizetési fellövés. Tisztelettel kérjük a programmunk- ban vázolt törekvéseink iránt érdeklő­dőket, hogy lapunkra minél nagyobb számban fizessenek elő s egyben szíves­kedjenek ismerőseik körében előfizetőket gyűjteni. Előfizetési árak: Egész évre ...................8 K, fé l évre ........................4 K, negyed évre...................2 K. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzők­nek egész évi előfizetési összeg bekül­dése mellett 5 K. November és deezember hó­napra 1 K. JJj előfizetőinknek azt a ked­vezményt nyújtjuk, hogy novem­ber és december hónapban ingyen küldjük lapunkat, ha 1906-ra az egész esztendei előfizetési dijat egyszerre bek ü Ülik. Az előfizetéseket legcélszerűbb posta­utalványon a kiadóhivatal címére küldeni. •/ A „Szatmárvármegye“ min­den hét szombatján jelenik meg, agy, hogy vasárnap még a leg­távolabbi vidéki előfizetők is kéz­hez kapják lapunkat. HÍREK. —3— — A vármegye 60-as bizottsága ne­vében gróf Károlyi István elnök a következő felhívást bocsátotta ki a vármegye közönségéhez : Felhívás! Vármegyéinknek a régi nagy időkre emlékeztető ellenállását a törvénytelen kormányzat minden esz- közzel megtörni iparkodik. Ezen eszközök — törvényesség me­zébe burkolva — látszólag annak szí­nezetét hordják ugyan magukon, való­jában azonban nem egyebek, mint az erő­szak alkalmazásai. Legutóbbi ilyen intézkedése a kor­mánynak, melylyel tizenkét hazafias vármegye — köztük Szatmármegye — dotációját beszüntette azért, mert az ön­kéntesen fizetett adókat be nem szedik és az önkéntes ujoncozáshoz segédkezet nem nyújtanak. Világos, hogy a kormány — habár költségvetés nélkül törvénytelenül kor­mányoz — nem használhatja fel az or­szág jövedelmeit tetszés szerint és igy az egyes vármegyéktől a dotáció meg­vonása nem más, mint törvénytelen kényszereszköz alkalmazása a várme­gyékkel szemben, hogy azok adó- és ujoncmegtagadási alkotmányos kölele- ségüket ne teljesítsék. Azt gondolja a kormány, hogy a mi hazafiságunk csak szép jelszavak han­goztatásában áll, tettekre azonban nem hajlandó s igy visszariad rögtön mihelyt arról van szó, hogy önerejéből / fedezze tisztviselői fizetését. Meg vagyunk gvőződve, hogy a kormány csalódni fog mind a tizenkét vármegyében és csalódni fog első sor­ban Szatmár vármegyében. Nem fog tudni bennünket kényszeríteni arra, hogy hazafias és törvényes álláspontunk fel­adásával, megalázkodva kérjük tőle azt, amit neki megadni kötelessége. Szatmár vármegyének a nemzeti el- lentállást intéző hatvanas bizottsága no­vember 22-én tartott ülésének határoza- I tából felhívja a vármegye közönségét, hogy állami adójuk 30u/n-ának megfe­lelő összeggel járuljanak a vármegye ; szükségleteinek fedezéséhez. Ezen összeg a Nagykárolyi Önse­gélyző népbankhoz küldendő gróf Ká­rolyi István folyószámlájára, ki abból utalványozni fogja a tisztviselői fizeté­seket és a vármegye szükségleteit mind­addig, mig a törvényes állapot helyre­álltával a vármegye elmaradt dotátió- j ját visszakapja. Önként értetődik, hogy ezen eset bekövetkeztével az adományozott ösz- szegek vagy visszatérittetnek, vagy az adóba beszámíttatnak. A mily büsz-ke lehet Szatmár vár­megye közönsége eddigi magatartására a nagy nemzeti küzdelemben, a minek fényes tanujele, hogy az elsők között sújtotta őt is a hatalom keze, épen olyan szilárdan kell tovább haladnia azon megkezdett utón, mely hosszabb- rövidebb idő alatt a nemzet diadalához vezet. Meg kell mutatnunk a törvénytele­nül kormányzó hatalomnak, hogy a vár­megyékben fennállanak még sziklaszilárd bástyái alkotmányunknak, s ezeket a várakat az állampolgárok áldozatkész­sége is fenn tudja tartani, a hogy nem tudta a hatalom e falakat erőszakkal lerombolni, ugv nem lesz képes őrsere­geinket kiéheztetni sem. Az igaz magyarok, a jó hazafiak si­essenek a vármegye védelmére! Szatmárvármegye Nemzeti Ellenál­lást Intéző Hatvanas Bizottsága nevében: Gróf Károlyi István, elnök. Ezen felhívást Ilosvav Aladár alispán he­lyettes a következő meleg hangú, hazafias ki­sérő irattal küldötte meg a vármegye öszszes községeinek és bizottsági tagjainak: Szatmárvármegye alispánjától. 23082/1905 sz1 A vármegyei 60-as bizottság elnö­kének gróf. Károlyi Istvánnak igaz ha­zaszeretettől sugalmazott felhívását — a 60-as bizottság megkeresésének a legna­gyobb készséggel engedve — azzal a biztos reménnyel küldöm meg, hogy a vármegye közigazgatásának akadálytalan fenntartására s ez által alkotmányunk megvédésére irányuló hazafias küzdel- münkban támogatásra fogunk találni. Nagykároly 1905 november 24. Ha­zafias üdvözlettel: alispán h. llosvay Aladár vm. főjegyző — Gró Teleki Géza volt belügyminister, mint részvéttel értesülünk, beteg. November 21-ike óta az ágyat őrizni volt kénytelen. Beteg­ségét romlott húsból eredő mérgezés^ okozta s pár napig komoly aggodalomra adott okot. A beállott javulást mielőbb váltsa fel a teljes gyógyulás, hogy nemzeti küzdelmünk ezen egyik vezérférfiát ne legyünk kénytelenek sorainkból sokáig nélkülözni. — Gyűjtéseink. A lapunk múlt számá­ban Kossuth Lajos nagykárolyi szobrára meg­nyitott gyűjtésre első adományként beérkezett Cholnoky Ilonkától Szatmárról 5 korona. Kö­szönettel rendeltetési helyére juttatjuk. Barlha Miklós síremlékére az elmúlt hét folyamán befolyt hozzánk Szupper Józsefné helybeli vendéglőstől fi K 10 f. mely gyűjtés­hez hozzájárultak Szupper Józsefné'2 K, Do­rogi Pál lelkész 2 K, Bánáthv György 20 f, Kiss X. 20 f, N. N. 40 f. Szilágyi F. 20 f, N. N. 50 f. Tóth Lajos 60 f. Hozzáadva ezen össze­get a múlt számunkban kimutatott 170 K 08 fillérhez, eddigi gyűjtésünk összege 176 korona 18 fillér. — A városi képviselők választásáról írván, a Szatmármegyei Közlöny neki rpgtat a koalíciónak, hogy miért buktatta ki Reök Gyu­lát, Fógel Kálmánt és Janitzky Albertet a Vá­rosi képviselőtestületi tagságból. Hogy a Sz. K. koalíció nélküli lap létére politikai ügyeket tárgyal, ez minket közvetlenül nem érdekel, — ezt majd elvégzi vele a sajtóbiróság. Szavunk van azonban, mint a koalíció e vármegye te­rületén egyetlen orgánumának azon félig nyílt, félig rejtett gyanúsításhoz, melylyel a Sz. K. a koalíciót illeti Ugv tűnik fel, az" említett cikkből, mintha a város ellenzéki polgárai közt valami szövetség jött volna létre Reök Gyulá­nak, ki régóta dissidens, Janitzky Albertnek, ki a függetlenségi párt egyik alelnöke és Fógel Kálmánnak, ki bizonyára áll olyan közel a koalícióhoz, mint laptársunk a haladópárthoz — kibuktatására. Tudva azt, hogy városunk polgárai a megyefőnökön s nehány nyomora satellesén kívül nincs hála Istennek egy szál haladópárti ember sem, érthetetlennek találnók a Sz. K. kirohanását, ha a sorok körül kiol­vasható rejtett célzat fel nem világosítana a felől, hogy az egész hir nem egyéb, mint a koalíciós polgárok közti egyetértés és együtt­működést megzavarni kívánó koholmány. Hogy a fentebb említett urakat választó kerületeik kibuktatták, mi épugy (sőt valószínűleg őszin­tébben) sajnáljuk, mint a Sz. K. Hibáztatjuk is érte az egyes kerületek választóit, de az igaz­ság érdekében tiltakozunk azon értelmetlen gyanúsítás ellen mely ezen eredményt politi­kai akcióból származódnak inszinuálja. A 64. §. A törvényhatósági törvény 64. j$-a feljogosítja a minisztériumot, hogy ha az alispán a törvény különböző pontjaiban meg­szabott kötelességeit nem teljesiti, a főispán felhatalmaztathassék, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezzék. Kris- tóffy ilyen meghatalmazást adott Nagy László megyefőnöknek egy november hó 27-én kia­dott rendeletben, melynek különös érdekessé­get kölcsönöz az, hogy a belügyi ügyvivő a legszemérmetlenebbül azt hazudja, hogy alkot­mányvédő functiót teljesít a rendelet kiadá­sával. November 29-éről keltezve pedig az alispáni helyetteshez intézett egy rendeletet Kristóffy, melyben 3 nap alatti jelentéstétel és a legsúlyosabb következmények terhe mellett utasítja az alispáni helyettest az ujoncozási ügyben kibocsátott több rendbeli törvénytelen rendeletéinek azonnali végrehajtására. Miután pedig llosvay Aladár a rendeleteket tisztelet nélkül félretette kétségtelen, hogy már decem­ber legelső napjaiban fel lesz függesztve állá­sától. Hogy a megyefőnök kit fog beültetni alispán helyettesnek, ez ma még az ő titka. Sorba véve a központi tisztikar »haladó«-párti tagjait, azt hiszszük nem csalódunk, ha a leendő alispánhelyettest vagy Nagy Sándor aljegyző, vagy Rába László árvaszéki ülnök, vagy pedig Papp Kálmán várnagy személyében véljük ki­találni. E három egyén közül akármelyiket is nevezi ki a megyefőnök alispáni helyettessé, annyi kétségtelen, hogy harsogó derültséget fog kelteni vele az egész vármegyében. —• Egy kis vidámság pedig ugyancsak ránk fér e szomorú időkben. — Úgy halljuk különben, hogy a tisztikar a legközelebbi napokban érte­kezletre fog összegyűlni, a melyen minden tisztességes tisztviselő kölcsönös solidaritást vállal arra nézve, hogy a megyefőnöktől sem­miféle helyettesítést el nem fogad s ha akadna olyan szánalmas alakja a tisztikarnak, ki ma­gát e határozatnak alá nem vetné, azzal min­den összeköttetést megszakít s ellenében meg­indítja a legridegebb társadalmi bojkottot. — Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselő testületé 1905. év december hó 3-ikr napján délelőtt 10 órakor a városháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom