Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-02 / 5. szám
5. szám. SZ AT M ÁRVÁRMEGYE. S-ik oldal. Lehet hogy egyedül megy, de valószínűbb, hogy kíséretében lesz a várnagy is, kire önök még bizonyára emlékeznek ottani szolgabirós- kodása idejéből. Legyenek elkészülve mindenre. A két előkelő idegen látogatásokat fog tenni. A kincstári és egyéb tisztviselőkről nem is szólva, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, tanárok, kereskedők, iparosok egyaránt részesülni fognak a megyefőnöki kegy malasztjában. 0 méltósága pompás vicceket fog mondani a koalícióra általában és mi reánk különösen, — a várnagy pedig szokott szelídségével, de meggyőződésteljesen fogja emlegetni a szentjeinket. Azután át fog térni Öméltósága komolyabb tárgyakra. Beszél majd városfejlesztésről, vil- lamvilágitásról, vízvezetékről, nyaralótelepről, üveggyárról, művész-koloniáról, bánya üzemről, szállodáról, szinházról, ördögről. Pokolról, szóval mindenről, a miről tizenhat éves alis- pánsága alatt elfelejtett beszélni. A várnagy ez alatt félhangon a megyefőnök által nyíltan nem garantirozható ígéreteket tesz. Fogaskerekű vasút a Kereszthegyre, a Zazar hajózhatóvá tétele, a fokhagymás; fürdőnek két káddal kibővítése, a hej, be jó bor exportja Braziliába és még száz egyéb gyönyörűségről fog folyni a szó mézédesen a várnagyi ajkakról. Végül Öméltósága kegyes lesz kérdezősködni az önök családjáról, házi viszonyairól. Érdeklődik majd az iránt, hogy áll a vetés a poszfunduson ? Megkérdezi, mi az értéke egy Leppen bányai cuxnak, mely utóbbi kérdésre a várnagy majd hanyagul odaveti: »Úgy hallom, 100,000 frtot igér a bányáért egy angol konzorcium.« Azután Öméltósága barátságosan kezet fog önökkel, ha jó kedvében van, a várnagy is tenyerébe szorítja kezeiket, mindketten tiszteletüket küldik a háziasszony őnagvságának és mennek egy házzal odább. Estére persze bankett lesz. Ömlik a pezsgő, szól a muzsika, folyik a dikciók árja s önök észre sem veszik, a mint becsületes magyar nevük odakerül egy sürgöny alá, melylyel nagy lelkesedéssel felajánlják a mandátumot — Fe- jérváry Géza bárónak. Lehet, hogy a részletek nem igy fognak menni. Talán nem is a megyefőnök megy el Nagybányára, hanem egy másik, vagy egy harmadik. Ám ez lényegtelen. A megyefőnök nem személy, a megyefőnök fogalom. Valamint fogalom a minden ember lelkében kisebb-nagyobb adagban szunyadozó opportunizmus kihasználása a hazaíiság ellen, a helyi érdekek kijátszása a nemzeti közérdek megrontására. Ezt a kisértést utasítsák vissza maguktól, nagybányai elvtársaink, kemény magyar szóval, ha lehet, kemény magyar ököllel, ha kell. Ha ezt megteszik, győzni fognak, mert mellettük a nemzet igaza. Kimondhatlanul büszkék volnánk, ha csak egy parányi részt is magunkénak mondhatnánk e győzelemből és a költő szavaival kö- szönthetnők önöket a diadal után: Hadd üdvözöljelek, Nagybánya népe ! Vég őre nemzetünknek a határon ! A melyen túl megszűnik a magyar! K—ö. A dotáció^beszüntetés. A kormány újabb rendeletéi. A decemberi fizetés biztosítva van. A belügyi ügyvivő ismeretes, a dotációt beszüntető rendelete kiegészitéseül a pénzügyi ügyvivő is kibocsátott egy rendeletet, melylyel az adóhivataloknak megtiltotta tisztviselőknek vagy egyéb alkalmazottaknak járó bárminemű illetmények számfejtését és utalványozását. Lapunk múlt számában bőven foglalkoztunk e kérdés jogi oldalával s kimutattuk a belügyi ügyvivő anarchista rendeletének törvénytelenségét. Kifejtettük előbbi cikkünkben azt is, hogy a Kristóffy rendelete nem érintheti az alispán utalványozási és átutalási jogát. Ezen törvényes alispáni jogkört most a kormány a pénzügyi ügyvivő által, kerülő utón igyekszik illusóriussá tenni. Jellemzi a kormány eszeveszett gondolkodásmódját, hogy ezen pénzügyi rendelet értelmében be lett tiltva a számfejtése és kifizetése 1) azon vármegyei alkalmazottak novemberi fizetésének, a kik illetményeiket utólag kapják: 2) azon tisztviselők november 1-én esedékessé vált fizetésének, a kik távoliét vagy egyéb ok miatt fizetésüket fel nem vették ; 3) mindazok illetményeinek, a kik fizetésüket nem a dotációból, hanem részint a vármegyei gyámpénztári tartalék alapból, részint az útalapból kapják. Éhez, úgy hisszük, nem kell több kommentár, Nem is marad más kérdés megoldatlan, csak az, 'mire érett meg inkább ez a kormány: a fegyházra-e vagy a bolondok házára ? a vármegye 60-as bizottsága által kiküldött albizottság egész héten lázasan dolgozott a tisztviselők fizetésének ügyében. Naponként tartattak ülések, melyeken a követendő eljárás módozatai lettek megállapítva. Az alispán helyettes rendeletére a számvevőség beszolgáltatta az összes tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetéseit és ezekből eszközlendő különböző levonásokat feltüntető kimutatást, melynek alapján a bizottság oly eredménynyel felelt meg feladatának, hogy november 29-én az összes járási tisztviselők részére postára tétettek a nyugták, melyek ellenében a fizetés dec. 1-én akadálytalanul folyósiltatolt a nagykárolyi önsegélyző népbanknál. A tisztviselők fizetésére lapunk zártáig a következő fizetmények teljesittet- tek Gróf Károlyi István folyószámlájára. 1. Berenczei Kovács Miklós, Homok 300 K. 2. Csipkés András, Nagykároly . . 100 » 3. Ecsediláp társulat tisztviselői N.Károly ......................................t . 200 »' 4. Domahidy Sándor, Domahida . . 555 » 5. Domahidy Pál, Nagykároly ... 45 » 6. Ifj. Sternberg Sándor, Nagykároly 400 » 7. Madarassy Gyula » » 300 » 8. Tóth Móricz, Patóháza .... 210 » 9. Dr. Szúnyog Mihály, Budapest 2000 » 10. Pataky Sándor, Ér-Körtvélyes . . 100 » 11. Brichta Miksa, Nagykároly ... 50 » 12. Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 1500 » 13. Janitzky Albert Nagykároly 200 » 14. Dr. Gózner Elek ’» » 30 » 15. Jenev Géza » » 300 » 16. Nagykárolyi Takarékpénztár . . 1500 » 17. Lang Ferencz, Erdőd...................... 32 » 18. Kulin Sándor, Jármi.............................190 » 19. Kende Béla. Szatmár Cseke . . . 2000 » 20. Dr. Kovács Dezső, Nagvkárolv . 100 » 21. Reök Gyula, » » . 200 » 22. Dr. Adler Adolf, » » . 119 » 23. Jasztrabszky L. S. Kálmán, NagyKároly................................................. 8000 » 24 . Bunda Miklós, Nagykároly . . . 200 » 25. Libhauzer Ferencz kereskedő, N.Károly..............................................100 » 26 . Gróf Károlyi Gvula, Aradmácsa . 5000 » 27. N. N. Nagykároly................. 480 » 28. Jenev István. Nagykároly ... 50 » 29. Weinberger Ferenc. Nagykároly . 100 » 30. Dr. Falussv Árpád, Budapest . . 200 » 31. Dr. Aáron Sándor, Nagykároly . 200 » 32. Dr. Yetzák Ede » » . 100 » 33. Kende Zsigmond, Istvándi . . . 5000 » 34. Kaufmann Márton, Nagykároly . 130 » 35. Stoll Béla, Nagybánya .... 200 » 36. Schusteritsch Ferencz, Nagykároly 200 » 37. Schillerwein Ilona és Anna NagyKároly....................................... 40 » 38 . Madarassy Dezső, Pátyod . . . 300 » 39. Ilácz Elemér, Császló...................160 » 40 . Szarka Andor, Sz.-Zsadány . . . 350 » 41. Jármy Andor, N.-Dobos .... 400 » 42. Gr. Teleky Géza. Pribékfalva . . 1000 » 43. Dr. Böszörményi Emil, Szatmár . 500 > 44. Böszörményi Zsigmond, A.-Medgyes 340 » 45. Dr. N. Szabó Albert, Nagykároly 75 » 46. Lukácsovits János, » » . 100 » 47. Kinczel János, » » . 70 » 48. Gr. Károlyi István, » » . 10000 » 49. Berger Ármin, » » . 300 » 50. Kaufmann Ignátz, » » . 50 » 51. Császy Bálint, Mikola...................150 » 52. Mándy Zoltán Sz.-Váralj a . . . 200 » 53. Dr. Komoróczy Iván, N.-Bánya 300 » 54. Gr. Teleky Sándor, N.-Somkut . 525 » 55. Juhász László ev. ref. lk. Gyűrtelek 30 » 56. Demeter József. Erdőd .... 30 » 57. Kerekes Ágoston, S -Újlak . . . 250 » 58. Stromájer Ferenc, Nagykároly . 100 » Összesen 45621 K. Akik neveiknek hírlapi közétételét valami okból mellőzni kérik, kéretnek ezt a befizetés alkalmával bejelenteni. A megyefőnök jogi helyzete. Nagy Lászlót Szatmárvármegve közönsége 1901. év december havában tartott tisztújító közgyűlésén az 1902-től 1907. végéig terjedő hat évi cyklusra alispánná választotta. Ugyanakkor az 1886. évi XXI. t.-c. 8.6. §-a értelmében hivatali esküt tett nevezett, egyebek között arra is, hogy »hivatalával járó kötelességeit lelkiismeretes pontossággal teljesiti.« A hivatali kötelesség teljesítésének kötelezettsége tart mindaddig, a mig a hivatal tart. Ez pedig megszünhetik halál, nyugdíjazás, elmozdítás, vagy lemondás által. Törvényeink a polgári halál intézményét nem ismervén, az első kategóriáról, melynek esete különben kétségtelenül fenforogna — nem beszélhetünk. Nyugdíjba sem küldöttük törvény- hatóságunk érdemes első tisztviselőjét, ámbátor erre bőven rászolgált már a Kaffka-féle vizsgálat alkalmával kormányhatóságilag megállapított teljes hivatalképtelenségével. Elmozdítani megkíséreltük és szeptember 7-én a felfüggesztésig el is jutottunk, ámde Kristóffy bizalma visszaültette nyakunkra azt, a ki a mi bizalmunkat elveszítette. Hogy állásáról lemondott s e lemondást a közgyűlés elfogadta volna, erről valamint mi nem tudunk, úgy nem tud a közgyűlési jegyzőkönyvek szabadalmazott szerzője, Nagy Sándor ur sem semmit. Kétségtelen tehát, hogy Nagy László jogilag ma is alispánja Szatmárvármegyének. Megerősítenek e felfogásunkban a következő indiciumok : 1. Nagy László ma is az alispáni lakásban lakik, holott ha nem volna alispán, a vármegye e jogosulatlan bitorlásból bizonyára kimozdította volna. (Erre nézve ugyan némelyek azt mondják, hogy csupán azért maradt meg régi lakásában, mert ha ókonzervatív elveihez nem is — de a vármegyei bútorokhoz annál melegebben ragaszkodik — ámde mi ezt nem hisz- szük, már csak az«rt sem, mert a nemzetközi szociáldemokratáknak tudvalevőleg szabadság kell és nem angol bőr-karosszék.) 2. Megállapítható a helybeli kir. adóhivatal pénzokmányából, hogy Nagy László alispáni fizetését november havára, alispáni uti- átalányát pedig az egész 1905. évre felvette, vissza ezekből semmit sem fizetett. Már pedig ő meg nem szolgált díjazást még a jobbparttól sem fogad el. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a többször említett Nagy László ma is alispánja Szatmárvármegyének s a legelső közgyűlésen joggal meg lehet ellene kérni a fegyelmit a miatt, hogy hivatali kötelességét november hatodika óta formailag épen úgy nem teljesiti, mint a hogy lényegileg nem teljesítette tizenhat éven át. A büntető törvénykönyv módosítása, (Vk.) 187S-ban, midőn a magyar büntető törvénykönyvet megalkották, még gondolni sem mertek arra, hogy akadjon ember, ki a magyar országgyűlés tágjait véleményük szabad nyilvánításában erkölcstelen anyagi eszközök alkalmazásával befolyásolni akarja és ép ezért erre vonatkozó intézkedésnek a büntető törvénykönyvbe való felvételét szükségtelennek tartották. Az 1903. év szomorú eseményei megtanítottak bennünket arra, hogy e törvénykönyv jeles alkotói hatalmas tudásuk mellett ás csalódtak a nemzeti közerkölcsök tisztaságába vetett hitükben és a feleslegesnek tartott §-nak törvénybeiktatására határozottan szükség lett volna. Mindenki előtt ismeretes az 1903. év augusztus havában Gróf Szapáry László volt fiumei kormányzó által elköveteát parlamenti megvesztegetési affaire. Ez affairenak a maga valóságában is megdöbbentő voltát még fokozta az a tudat, hogy nincs a büntető törvénykönyvben olyan §, melynek alkalmazásával az erkölcsi és jogrend súlyos megsértését expiálni lehetne és hogy a tettes, ki egy ország nyugalmát feldúlta? ki az ország közvéleményét hetekig tartotta aggodalmas izgalomban és a ki kioltotta belőlünk a közélet vezérlő férfiaiba vetett bizalmunkat, nem vette el méltó büntetését, hanem az ország akkori miniszterelnökének, gróf Khuen Hédervárv Károlynak »kompossiójától« kisérve, mintha semmi különösebb dolog sem történt volna, szabadon mozoghat továbbra a kaszinó fénves termeiben és a délvidék buja növényzete között kereshet gyógyító irt a nem sikerült megvesztegetési actió szülte izgalmak ellen. Ez a szerencsétlen megvesztegetési affaire kétségkívül rendkívül káros volt, de a milyen káros volt, ép olyan hasznos is volt. Olyan volt, mint a nyári zivatar: rombolt, pusztított, a közerkölcsök tisztaságába vetett hitünket megrendítette, de jótékony is volt, mert tiszta lett utána a látókör és láthatóvá vált egy nagy fenyegető veszedelem lehetősége és az ellene'való“védekezés szükségessége.
