Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-11 / 2. szám
2. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. A megyefőnök székfoglalása. Mint a bűnének súlya alatt roskadozó gonosztevő, lopva, verejtékes remegéssel arcán, de szivében a mindenre kész eszköz vakmerőségével — csempészte be magát Nagy László, a vármegye még nem oly régen egyhangú bizalmának letéteményese a főispáni székbe, melybe tisztességes kormányok alatt legmegíeszitettebb erőlködése mellett sem volt képes bejutni. Legbizalmasabb emberei mélységes megvetéssel szivükben fordultak el a november hatodikai események után közéletünk e nyomorúságos alakjától, kit az előbb-utóbb bekövetkezendő tisztitó vihar úgy fog elseperni, mint a nyári fergeteg az utca szemetét. ★ Alább adjuk részletesen e szomorú emlékű esemény lefolyását, okuljon belőle az utánunk jövő nemzedék, mint a hogy mi okultunk a 40-es évek hazaáruló megyefőnökeinek szörnyű emlékén. A 60-as bizottság és az állandó választmány gyűlése. A 60-as bizottság e hó 3-án tartott ülést gróf Károlyi István elnöklete és a tagok élénk részvétele "melett. Hosszú vita után szemben Domahidy Istvánnak az udvariassági aktusokat megtagadó és bizalmatlanságot kifejező indítványával — a bizottság egyhangúlag Böszörményi Emil azon indítványát fogadta el, mely szerint javasolja a bizottság a közgyűlésnek, hogy Nagy Lászlót ne hívja meg a közgyűlésre, ne üdvözölje és őt főispáni székébe ne iktassa be. Jól esett látni e bizottság ülésén, hogy egyetlen egy ember sem akadt, lett légyen különben határozott ellenfele a koalíciónak, ki egy szóval is védelmére kelt volna a megyefőnök szánalmas személyének. Másnap, november 4-ikén ülésezett az állandó választmány, melyben a Nagy Sándor aljegyző által előterjesztett s a megyefőnök meghívását, üdvözlését és ünnepélyes beiktatását (!) tartalmazó előadói javaslat eilen Domahidy István fentebb ismertetett javaslatát, Papp Béla pedig a 60-as bizottság által elfogadott javaslatot nyújtotta be. Itt mindenekelőtt az előadói javaslat került szavazásra, s miután hét kirendelt mellette, hét tag pedig ellene szavazott, Ilosvay főjegyző az előadói javaslat ellen döntött, mely igv el lett vetve. Ezután Domahidy enyhébb javaslata került szavazásra, melyben azonban a bizalmatlanság kifejezetten benne foglaltatik, annak dacára, hogy a megyefőnök félhivatalosa ezt letagadja. Érdekes volt látni, hogy a praetoriá- nusok, kik két perc előtt az előadói javaslatot szavazták meg, mily buzgón voltak kénytelenek most rászavazni Domahidy bizalmallansági inellenzék három napon át folytatta a meddő küzdelmet. A negyediken az adminisztrátor fegyveres hajdúival és a mindenre kész hatalmi pribékekkel szétverette a józanabb elemet. Az ellenzék főembereire óhajtott a merész férfiú végzetes csapást mérni. Beöthy Ödönt hívei saját testükkel védték meg a fejére irányított hatalmas vágástól. Egy időre diadalmaskodott látszólag a csel, gazság és erőszak több vármegyében. A törvényt és a tisztességet lábbal tiporták. Tetszelegtek a szappanbuborékokban. Mert valóban sikerök ehhez hasonlított. Üres forma volt reális tartalom nélkül. Bűzös miazmák telítették a buborékot igazágok hiján. Megfertőz- tették a levegőt, de az ellenzék elemi felzúdulása, mint jótékony szél elvégezte a tisztítást. A csalódás pusztán abban érte az utókort, hogy az egészet mint kellemetlen kisértetet eltemetni vélte. Azt hitte, hogy ez nem igen él majd máshol, mint a történetbuvárok elméjében. S ime akadtak színészek, kik a harmadik felvonás eljátszására vállalkoztak. Igazuk volt pedig Kossuth Lajosnak s Eötvös József bárónak, midőn az adminisztrátori intézményben nemzeti veszedelmet láttak. S jogosan hangoztatták Pestvármegye gyűlésén: hogy ha a nemzet jogai megőrzésében nem fejt ki elég bátorságot, erélyt, okosságot és kitartást, az adminisztrátorok sírját ássák mindennek, mi biztosítéka volt alkotmányunknak. A mérges kelevényt gyökerestől kell kiirtani, úgy következhetik be a teljes gyógyulás! Feridictis. ditvánvára, nehogy a 60-as bizottság radikálisabb javaslata menjen keresztül. Az állandó választmány szótöbbséggel csakugyan Domahidy javaslatát fogadta el. A közgyűlés. Izgalmas érdeklődés hozta össze a bizottsági tagokat s a kiváncsi hallgatókat a megye- gyűlés termébe. Elébb azonban mindenkinek Papp Kálmán várnagy tortúráján kellett keresztülesnie, a ki szolgálatkész ajtóőr gyanánt a gyűlés bejárójánál állott kivont kardú hajdúk között s minden belépőtől jegyet követelt, a mely nélkül a terembe lépni nem lehetett. A megyeház dísztermének karzata már féltizkor tömve volt, jórészt előkelő hölgyközönséggel, nemsokára népessé lett a gyüléste- rem is. A zöld asztalokat hamarosan körülülték a megyebizottsági tagok, a kik között nagyszámban jelentek meg a görögkatholikus papok. Azonban semmi ünnepies szin. Az installatiók megszokott diszmagyarjai helyett köznapi ruhák, csak a várnagyon s egy-két megyei tisztviselőn fekete szalon. A levegőben valami vihart sejtető vibráló morajlás. Még be sem ért a jórészt ellenzéki tagokat hozó szatmári vonat, pontban tiz órakor elfoglalták helyöket az elnöki emelvényen Ilosvay Aladár, alispánhelyettes, főjegyző, Schönp- [lug Richárd, tiszti főügyész, Nagy Sándor, tb. főjegyző, Kerekes Zsigmond, Madarassy István, Mangu Béla, jegyzők, Várady Sándor és Jákó Sándor királyi ügyészek. Az elnöki csengetyü- szóra hirtelen csend lett. Ilosvay Aladár, mint elnök, jelenti, hogy a király Nagy Lászlót, a vármegye eddigi alispánját, főispánná nevezte ki. E pillanatban már fenn volt az emelvényen Nagy László fekete diszmagyarban. Óriási őrjöngő zaj fogadta. Csak úgy sivitottak a levegőben a legféktelenebb kiáltások : — Abcug ! Le vele! Ki kell dobni a hazaárulót ! — Kristóffy kutyája! — Havnau ivadék! — Gyalázatos gazember! Irtózatos tumultus keletkezett. A levegőben ökölbe szorított kezek fenyegetőztek. Egyik bizottsági tag egy csomó nemzeti szinü — az ellenzéki bankettre szóló — meghívót csapott a tehetetlenül álló császári biztos arcába. Nagy László egypár pillanatig halálsápad- tan, láthatóan megdöbbenve nézte e förgeteges vihart, majd lekapva fövegét — a mint szája mozgásából látszott — valamit olvasott; vele egyidőben Nagy Sándor első aljegyző is olvasott valamit. A pillanatra sem szűnő, irtózatos lármá- ben senki sem tudta, mi történik. Az elnöklő Ilosvay Aladár szerint ő sem értett semmit, de gyanítva a császári biztos szándékát, hirtelen bezárta a gyűlést; Nagy László pedig elfoglalván helyét, mellére tett kézzel egy darabig még mozgatta ajkát, azután újra föltette fövegét és berendelt gárdájával azok tapsai között kifutott a gyülésteremből. Mindez harmadfél perc alatt történt. Az irtózatos, izgalmas, féktelen hangzavar, fütty, harsogó kiáltozás egy pillanatra sem szünetelt. Az elnöki emelvényen levő jegyzők is csak akkor tudták meg, hogy a gyűlésnek vége, mikor a királyi ügyész leparancsolta helyökről. Percek múltán jöttek tudtára a bizottsági tagok, mily hallatlan törvényszegést követett el a császári biztos, t. i. hogy az elnöki előterjesztés tudomásvétele előtt, minden jog alattomos kijátszásával maga foglalta el az elnöki széket s a fülsiketítő zajban állítólag maga olvasta el az eskümintát s utána rögtön bezárta a gyűlést. Az elkeseredés elementáris erővel tört ki. A reprodukálhatlan kifejezések, szitkok özönével sivitottak. A féktelen zűrzavarban a tomboló düh a legirtózatosabb következményeket sejttette. Ekkor jelent meg Károlyi István gróf s vele a vidéki ellenzék zöme. Hangos éljenzés, a Kossuth nóta, majd ismét a keserűségében lázongó düh ordítása resz- kettette meg a levegőt, a mikor az újonnan érkezettek megtudták, hogy mi történt. — Árulás! Gazság! — Törvényszegés! — Nyissák meg a gyűlést! — Hol az elnök? Hangzottak újra fel az elkeseredett ajkakról. Az ellenzék egy része keserű iróniával a Gotterhaltéba kezdett, azután ismételten a Kossuth-nótát énekelte. Mindez azonban a pillanatra nem lohadó irtózatos lármában történt. Majd Nemestóthi Szabó Albert ugrott fel a tanácskozó asztalra, ünnepélyes tiltakozásra akarván felszólítani a történt törvénytelenségek ellen a bizottsági tagokat, igy kezdvén beszédét: »Ha azt, a mi itt a teremben most lefolyt, az egyéni tisztesség és becsület szempontjából bíráljuk, azt kell mondanunk: közönséges gazemberség volt« — de a császári biztos őrizetére berendelt gárda fülsiketítő zaja elnyomta hangját. Tovább folyt a lárma, kiáltozás. Mindig elkeseredettebb lett a hangulat. Brán Dénes erdőszádai román pap öklével fenyegetőzve, kiabált valamit az asztalon álló Szabó Albert- nek, ki inzultustól tartva, egy széket emelt fel. E közben Lnby Géza, országgv. képviselő szóhoz jutott s a vármegye ellenzéke felszólítására a Kossuth-nóta éneklésével elhagyta a gyűlés- termet s átvonult a Magyar-király szállóba, hogy ott tartsa meg tiltakozó gyűlését. Az ellenzéki értekező A törvényhatósági bizottság ellenzéki jai ezután megsokasodva, a Szatmár-Németi felöl érkező megyei bizottsági tagokkal, Károlyi István gróf és Teleki Géza gróf, v. b. tt. volt belügy- miniszt. vezetése alatt a Himnusz és Kossuth- nóta éneklése mellett a Magyar-király szállodába vonultak, hogy a súlyos törvénytelenségek megbeszélése céljából értekezletet tartsanak. Az értekezlet elnökévé Böszörményi Emil indítványára gróf Károlyi Istvánt választották. Az értekezleten elsőnek nemestóti Szabó Albert dr. szólalt föl. Arra akarta — úgymond - a tagokat figyelmeztetni a közgyűlés termében, de a nagy felháborodás miatt ott nem tehette, hogy Nagy László büszkén hivatkozód a vármegye őszi közgyűlésén arra, hogy ő i törvényt tiszteli és megtartja. A bizottsági tagot-: egy nagy része akkor tapsolt neki. Ma a szónok kijelenti, hogy Nagy László hazudott, a mikor a maga törvénytiszteletéről beszélt. Minden egyéb lehetett mai magatartása, csak nem törvényes. Nagy László erőszakos beiktatása alapján Szatmárvárvármegye főispánja nem lehet. Indítványozza, hogy ne tekintse a vármegye Nagy Lászlói főispánnak; jelenjenek meg a bizottsági tagok minél számosabban a következő közgyűlésen, de a megye főnökét ne ju tassák soha szóhoz. Lnby Géza hozzájárul elvileg Szabó indi ványához. Az a forrás azonban, a honnan r uj íőispán hatalmát merítette, törvénytelen sz:n tén. Hevesen kikel a kormány ellen, mely az abszolutizmust az anarkiával együtt űzi és a: országból osztrák példát csinál. Fölhívja teh; a bizottsági tagokat, hogy küzdjenek tántorit- hatatlanul a törvénytelen kormány ellen is mely előbb-utóbb nagy katasztrófába dönt e hazát. Kovács Dezső dr. szólalt fel s hevesei kikelt a beiktatás ellen. Nagy László — úgy mond — nem mondott le még érvényese- alispáni állásáról. A megye nem mentette fő hivatalától s igy jogi szempontból ez okból i törvénytelen a főispán kinevezése. Durva erőszaknak bélyegzi az eljárást, melynek a megye ellenzéke a közgyűlés termében tanúja volt s indítványozza, hogy ne viseltessenek a bizottsági tagok semmiféle kímélettel Nagy Lász lóval szemben. A legradikálisabb eszközökhöz kell nyúlni, hogy a kormány és közege erőszakát a vármegye megtorolja. Buzdítja a tagokat, hogy legyenek továbbra is kitartó hívei a vármegye ellenzéki vezéreinek, elsősorban Károlyi István grófnak és a Telekieknek. Lelkes éljenzés és taps fogadta e szavakat. Ezután Böszörményi Emil tette meg azor indítványát, hogy a vármegyei ellenzék hatá rozza el, hogy tiltakozik a törvénytelen kormány által kinevezett megyefőnök törvénytelen kinevezése és erőszakos, állítólagos beiktatása ellen. Határozza el azt is, hogy ezen tiltakozást okiratba foglalja, a melyen a gyűlés valódi lefolyásának leírása mellett kijelentik, hogy a főispán törvénytelen kinevezését és erőszakos beiktatását nem ismerik el, intézkedéseit nem respektálják. Kéri, hogy ezen határozatot a közgyűlés elé terjessze a szövetkezett ellenzék, s bár előreláthatólag sok eredményt a most uralkodó rendszer mellett nem ér el, de legalább meglesz a nyoma a megyei levéltárban, a vármegye történelmében megbélyegeztetnek ez által a mai nap eseményeinek előidézői és az utókornak intő például fog szolgálni gyalázatos eljárásuk. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Erre Károlyi István gróf szólalt fel, és* megjegyezte, hogy a történtek után nem bízik sem a főispánban, sem senki másban, aki körülveszi, s megvan győződve arról, hogy ezek a gazemberek arra is képesek lennének, hogy az okiratot elsikkaszszák. Ezért pótlólag azt indítványozza, hogy a vármegyéhez beadandó okiratnak egy példánya közjegyzőileg hitelesíttessék és ott elhelyeztessék, hogy kitörölhetetlen nyoma legyen a mai nap eseményeinek. S ha más világ lesz ismét Isten segélyével reméljük, eV nem a gazember Kristóffy uralkodik az országban, akkor elő fogjuk venni ez okiratot és leszámolunk azokkal, akik okot szolgáltattak a leszámolásra. Utána Teleki Géza gróf volt belügyminiszter beszélt és kijelentette, hogy helyesli a Károlyi István gróf által elmondottakat és azt indítványozza, hogy a mai határ»- "*tnt a párt hivatalos lapjában, a »Szatmár
