Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-08-14 / 65. szám

2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. augusztus 14. nyozza, hogy érdemeit a Táros jegyzőkönyvileg örökítse meg s az özvegynek részvétét fejezze ki. Jelenti végül a polgármester, hogy a király Korányi Jánost, a th. biz. buzgó tagját, az ügy­védi kamara elnökét a Ferenc József-rend tiszti keresztjével tüntette ki. Ez alkalomból a polgármester a törvény- hatóság nevében üdvözölte Korányit és a kitün­tetéshez szívből szerencsét kívánt, amellyel úgy hiszi, mindenki egyértelmű meggyőződését tol­mácsolja. A közgyűlés zajos éljenzéssel fogadta Korányi üdvözlését. A polgármester jelentése után elsőnek Dr. Keresztsseghy Lajos szólalt fel es általános de­rültség közt adta elő, hogy a lápleesapoló társulat valami vizkőzraktárral akarja meglepni a várost, mivel a társulat csatornái nem tudják levezetni az összegyűlt vitet s ezért a vizet beakarják raktározni a város határába és elárasztanák vele a löldeket. Ezen komikus módon előadott félelem elsza- valása után Heinrich Viktor emelkedett szólásra és a forgalomba hozott rossz tej kiküszöbölésére ajánlott nagyon egészséges tervet a közgyűlésnek, amelyet minden oldalról helyesléssel fogadtak. A terv már megvan, de vájjon a kivitel mikor jövend el ... ? Azután a rendőrök és szolgák illetményére került a sor és mivel Figus Albert főszámve^ő j az előbbitől eltérő és kölcsönfelvevésért nem igénylő alapot jelölt ki e célra, — a közgyűlés a miniszteri jóváhagyás előtt azonnal kiutalandónak * határozta az illetményeket. A kereskedő tanonciskolái bizottságba köz- ' gyűlés Rosenfeld Miklós, Wallon Lajos, Ekker ! János, kengyel Károly, Roóz Gyula, Losonczy József és Thurner Albert bizottsági tagokat, va- | lamint Páskuj Imre és Mertz József kereskedőket | választotta meg. Az adófelszámolási bizottságba az elhunyt Kató Antal helyére egyhangúlag Jankovics János választatott be. Veréczi Antal, Figus Albert és Mándy Ber­talan helyeslő, illetve ellenző felszólalásai után á város hivatalos óráit nyáron egyfolytában, télen pedig megszakítással határozták el tartani. A vízvezeték berendezése fölött tartott vita után a zenede át, illetve át nem vételéről ha­tároztak. Dr. Pirkler Ernőnek részint az „Uj Szatmári­ban nyilvánosságra hozott érvei, részint a közgyű­lésen elmondott alapos és megdönthetetlen bizo­nyítékai, melyekből hitünk, hogy a város óriási terhet akasztana az adózó polgárok nyakába a zenede átvételével — alapján egy évre elvetették a zenede városi kezelésbe vételét. Majd a polgári fiú iskola építésének válla­latba adása került napirendre és Dr. Kelemen Samu jól megokolt indítványa ellenére is Tarján és Somogyi fővárosi vállalkozóknak adták az építést. A király 80. születése napjára tett alapít­vány kamatait 1911. évre, Marcsicsek Ferenc és Klánica László iparosok közt megosztották, — az 1912. évi kamatot pedig kiadták Tatz Kálmán szobrásznövendék részére. A helyőrség megerősítése tárgyában feliratot intézett a közgyűlés a hadügy és a honvédelmi miniszterhez. Ezenkívül dr. Fekete Dezső biz, tag javaslatára Kiküldötték Csaba Adorján főispánt, dr. Vajay Károly polgármestert és dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőt, hogy ezen ügynek a minisztériumokban Budapesten és Bécsben jár­janak utána. A felső kereskedelmi iskolában szükségessé vált uj földrajzi és történelmi tanszakot állított fel a közgyűlés s arra megválasztotta Barna János róm. kath. főgimnáziumi tanárt. Ezután a rendészeti szakosztály, a nyugdíj- választmány néhány apróbb javaslatát elintézve és tudomásul véve két hatósági átiratot, — a közgyűlés háromnegyed 6 órakor véget ért. HÍREK. Panasz. Hiába hál már minden fájdalom. Nincsen, ki megértse jajomat, Nincs senki senki köröttem, Ki szánni tudná sápadt arcomat. Nincs itt senki, ki megkönnyezné Bus halottját a lemondásnak, Ki elhitetni tudná velem, Hogy van, ahol még engem várnak Nincs itt semmi, mi a léihez köt, Hazugság minden : üdv boldogság, álom, Hitvány lézengés, rut tülekedés Minden, minden e világon. Pedig oly nehéz, oly rideg a lét Ily üresen, ily elhagyottan, Nem élni soha, nem élni semmit, Csak azt tudni, hogy sose voltam. Ó, ne hagyjatok magamra, jertek, Derítsétek arcomat mosolyra, Hisz nem hiszem, hogy volna még, Ki nálam is hervadtabb volna. Csak egy sugarat adjatok, csak egyet, Hogy tudjam mi az élet, S aztán lemondtam ... el is temetkeztem . . . Sötét ölébe örök szenvedésnek. Bállá Gyula — Eljegyzés. Katz Lipót helybeli villany- szerelési vállalkozó eljegyezte Klein Margit urhöl gyet Halmiból. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Mud- rossy Andor az igazságügyminiszteriumba beren­delt korponai járásbirósági írnokot a szatmár- németii kir. törvényszékhez helyezte át. — Megszökött a kocsissal. Jakab Lajos pribékfalvai lakos panaszolta a csendőrségen, hogy 20 éves hajadon leánya a szekrényből 300 koro­náját ellopta és egy Bűje Simon nevű kocsissal megszökött. Elrendelték körözését. — Gyújtogató béres. Berendi Ambrusné kányaházai lakos béressé Gáinbra Vaszil felgyúj­totta gazdájának mintegy 20 kazal szénáját, mert ez a béréből 30 koronát visszatartott. Gámbra ellen megindították as eljárást. Fiatal tóival. Özv. Stein Ábrahámné aranyos- megyesi lakos lakásába a nyitott ablakon keresz­tül ismeretlen tettes bemászott és a szekrényben volt 13 koronáját ellopta. A csendőrök megálla­pították, hogy Lőv Sámuel 13 éves fiú a tolvaj a pénz nagyobb részét meg is találták nála, mert csak egy kis cukrot vásárolt bei de 2 korona 20 fillér értékben. — Elitéit hamisitó. Kállai Mátyás hajdúná­nási lakos a múlt évben Nagykárolyban egy postai feladóvevényen mely 6 kor. 50 fillérről volt kiállítva a 6-os szám elé egy 2 ős számot irt, hogy a gazdáját Bell Berta nagykárolyi la­kost megtévesze. A kir. törvényszék Kállait 2 havi fogházbüntetésre Ítélte, amely azonnal jogerőre emelkedett. — Keveselte a büntetést. Még a múlt évben történt, hogy Weisz Ignácz tiszaszászfalusi lakos kereskedő egy tárgyalás alkalmával hamisan es­küdött, amiért a szatmárnémetii kir. törvényszék 8 havi börtönbüntetésre Ítélte. Weisz akkor meg- lelebbezte az Ítéletet. Tegnap érkezett le ez ügy­ben a tábla ítélete, amely a Weisz büntetését 1 évi börtönre emelte fel. — Ebzárlat. Sxatmár-Németi város területén, megállapított veszettség miatt a város bel- és kül­területén valamint a Szatmárhegyen levő ebekre augusztus 5 tői szeptember hó 14-ig bezárólag 40 napi ebzárlatot rendeltem el. Az ebek éjjel nappal az udvarokban megkötve tartandók. Az utcára csak a marást kizáró szájkosárral ellátva pirázon vezetve bocsáthatók az ebek. Hajdú Ká­roly tb. főkapitány. — Letartóztatott gyilkosok. A nagydobosi csendőrőrs letartóztatta László Sándor, Kozma György és Szénái Mihály nagydobusi legényeket akik a múlt héten az utón haladó Buszinkó István nagydobosi legényt orozva megtámadták, és agyon­verték. Valamennyien tagadják, hogy bármi ré­szük is volna a gyilkosságban de a sok terhelő adat mellettük bizonyít. Erősen megvasalva szál­lították be a helybeli fogházba, ahol Morvay vizs­gálóbíró előzetes letartóztatásba helyezte Őket. — Milliós per. Érdeket! feljelentés érkezeit a napokban a szatmárnémeti kir. törvényszék vizsgálóbírójához. Török János avasfebőfalusi Iakós végrehajtó perelt* be Moia János mózes- falusi lakós községi birót 1.000.000 korona kár­térítés erejéig, mert a községi bíró a múlt évben, amikor ő egy árverést foganatosítani akart, egy bottal reátámadt éa ö egy mély árokba esett, melynek vize az ő összes ékszereit, mintegy itt is. Most is a feje fölött vakoltak egész éjjel. Lassan lassan valamennyi cselédje ott hagyta. A miss tartott ki a legtovább. Mikor ő is megunta a dolgot, a kőszívű őrnagy még a fiacskáját is elvitte. Úgy kellett tőle elvinni erőszakkal, mert sebogysem akarta odaadni. Hanem őt már sehogy- sem lehetett kimozdítani az odújából. Hiába kér­ték, hiába fenyegették, nem megy ő innen egy tapodtat sem, mig a nyomorult gazembert meg nem fojtja, aki annyira elgyötörte. Mikor sebogysem boldogulhattak vele, jám­bor csaláshoz folyamodtak Elhitették vele. hogy valaki be van a kastélyba falazva, bizonyosan az a szerencsétlen ember iparkodik kiszabadulni onnan. Annyira volt már, hogy ezt is elhitte. Lebontatta a hálószobája falait, csakhogy akkor, meg másutt kezdett dolgozni az a gonosz szellem. Mindig ott, ahol ő aludni akart. így azu­tán mindig más és más szobára került a sor. Mikor már nem volt mit rombolni, felásatta a a fundamentumot, mert most meg onnan hallotta a vakolást. Az őrnagy régen tisztában volt már ezekkel a kísértetekkel. Nem akarta, hogy az öcsé falu­bolondja legyen. Kiszemelt hát a házbontó kő­művesek közül egy hosszú szál, bátortekintetü iegónyt, kit azután jó pénzért rábírt, hogy ma radjon ott az éjjelre szerszámaival együtt, majd ö felkeresi rejtekhelyén és elmondja többi te­endőit. Hubert egy kis bobhajtás zugában szokott most hálni, mely éppén, hogy az eső ellen őrizte és éppen hogy eltakarta az őrnagyot a kőműves leggénnyel kik moccabás nélkül figyelték a sze­rencsétlen ember nehéz lélekzését. Várták, mikor riad fel álmából. Rémes látvány lehetett annak, ki véletlenül haladt arra az országutján. A régen várt pillanat végre elérkezett. A legényt hatalmas oldalbalökés figyelmeztette munkája megkezdésére. El is kezdődött rögtön a malterkeverés a csapkodás, a simítás. Az őrnagy pedig a zajt felhasználva, mint a macska Iramo­dott át arra az oldalra hol az öcscse feküdt. Az összessugorodott ember egy szempiilantás alatt talpon volt. Szinte megnyúlt az alakja* mikor vérben forgó szemekkel, tajtékzó szájjal és velőt- rázó ordítással vetette rá magát a kisértettnek hitt legényre. Iszonyú küzdelem fejlődött ki egy pillanatra. A »szellemnek« össze kellett szedni minden erejét mig legyűrhette támadóját, kinek hihetetlen erőt adott hihetetlen dühe. E pillanatban lövés dördült s utána iszo­nyúan felbődülve zuhant a bolthajtás párkányán át a legény, Nem fog többé háborgatni az átkozott I hangzott fel egyidejűleg az őrnagy szava, ki ott állott füstölgő revólverrel kábult őcscse előtt, ki egész testében szinte dideregve hörögte: Jól meglőted . . . egészen meglőtted ? Az őrnagy áthajolt a falon, mintha maga is megakarna győződni vájjon talált-e? Nem kelti fel a kutyát még az Ítélet trom­bitája sem! És Huberter nem ellenkezett többé, mikor a lövés által felriasztott parasztok felrakták a szekéré, mely meg sem állt a szomszéd városig, hol az őrnagy lakott. Pedig a lovakat ugyanaz a kőműves legény hajtotta, k t még az előbb oly vadállatias dühvei fojtogatott. A katonás egyszerűséggel bútorozott szoba közepén a szétterített szőnyegen egy piczi gyer­mek állítja sorba a gyalogos és lovas katonáit. Egy töpörödött, de nyugodt arcú. ősz ember ül mellette; ő meg a várakat építi. És olyan jóízűen kacagnak mindketten az ősz is, a gyermek is, mikor a fakatonák neki szaladnak a várnak és összedöntik azt. Ha valaki rájuk nézne, nehezen hinné el, hogy apa és fiú a játszótársak. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom