Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-06-02 / 44. szám
2-ik oldal. 1912 juniiis hó 2. midó'n nagyszabású iparcikkek vannak előkészületben, midőn a magyar ipar érdekében állandóan tesznek valamit; most, midőn az önálló vámterület kérdése napirenden van és életbelépése közeledik a megvalósulás felé, égetően na[.<y szükségünk van kiváló műveltségű, igazi szaktudással rendelkező iparos és kereskedő emberekre. Ne engedjük át a terel a külföldieknek; a mi területünkön mi vessük meg szilárd alapját létfentartásunknak, ne hagyjuk az egyes vidékeket elidegeníteni, ne engedjük, hogy édes nyelvünk rovására itt mindenféle nyelvek hangozzanak és a mi kenyerünket egyék amellett. Az iparos és kereskedői pálya ma már magasan áll, sokkal magasabban, semhogy lenézhetné valaki. S ha akadnak ilyenek, azok nyilvánvalóan elbizakodott, fennhéjázó, de üresfejü, civilizálatlan emberek, akik mindenáron urat akarnak játszani és mint urak akarják végig élni életüket. A szülő legyen tisztában a gyermek lelkűidével, képességeivel, hajlamaival és kedvével. Hámozza ki a valót, s amihez valóban kedvet érez, arra a pályára adja. Mert azt nem lehet mondani, hogy erőszakolja a szülő a gyermekét az iparos pályára, mikor ehhez semmiféle hajlandósága nincs ; azonban a szülőn múlik a nevelés. A serdülő gyermekbe már korán* bele lehet oltani az iparos és kereskedői pálya szeretetét, ami ha beléoltódik, minden rábeszélés nélkül is önként íog e pályákra kívánkozni. A vidéki pénzintézetek hitelmegvonásai. A nyomasztó pénzügyi helyzet elsősorban a vidéki pénzintézetekkel érezteti kellemetlen hatását, amennyiben a fővárosi nagy- és középbankok főleg ezekkel szemben járnak el legkíméletlenebbül és nem egy esetben hozzák azokat a nagyfokú hitelrestrinctiók és teljes hitelmegvonások következtében kínos helyzetbe. A Magyarországi pénzintézetek országos szövetségéhez érkező panaszok és jelentések teljesen belevilágítanak a nagy visszleszámitoló intézetek szinte kíméletlen eljárásba és parancsoló kötelességévé teszik a Szövetségnek, hogy tőle telhelöleg, befolyásának teljes latbavetésével siessen tagjai segítségére. A Szövetség vezetősége feladatának minden irányban igyekezett is eleget tenni. Legutóbb tartott igazgatósági-választmányi ülésénék határozatához képest minden egyes esetben eljárt a visszleszámitoló intézeteknél, ahol úgyszólván mindén esetben sikerült legalább any- nyit elérnie, hogy az Összeköttetés fenntartása mellett a visszleszámitoló intézetek az esedékességet csekély törlesztési hányad ellenében prolongálták. I A Szövetség elnöke, Mándy Lajos, a múlt hét hétfőjén fellátogatott Bécsbe, az Osztrák-Magyar bank vezetőségéhez, ahol Popovics Sándor bankkormányzóvál és Pranger vezértitkárral folytatott tárgyalásai során sikerült az Osztrák-Magyar banknak legmesszebbmenő jóindulatát biztosítania a vidéki pénzintézetek számára. Továbbmetíőieg kötelességének tartotta a Szövetség vezetősége a kormány figyelmét is felhívni az uralgó hitelválságra és Lukács László miniszterelnökhöz és Teleszky-János pénzügyminiszterhez felterjesztéseket intézett, Ezekben a felterjesztésekben vázolja mindenek előtt a hitelügyi viszonyokat, az általános hazai és külföldi pénzügyi helyzetet, melyek ugyan körültekintést és óvatosságot parancsolnak, tulságba vive azonban ártalmára vannak a gazdasági élet egyetemének és végeredményben a közhiteinek is. Felterjesztés kifejti, hogy ha vannak is vidéki pénzintézetek, amelyek hitelüket saját eszközeikkel arányba hozni elmulasztották, igazságtalanság és méltánytalanság volna oly hitelpolitikát inaugurálni, mely az általános pénzügyi helyzet nehézségeinek súlyát egészen a vidéki pénzintézetekre hárítaná, Rámutat továbbá arra, hogy a fővárosi pénzintézetek, melyek a nemzetközi és a hazai pénzpiac között közvetítő állást foglalnak el, mintegy morális kötelezettségben vannak, hogy az általános pénzügyi helyzetben beálló nehézségek idején megakadályozzák a ráz- kódtatásokat, már pedig a vidéki pénzintézetek erre a kíméletre annál inkább szorultak ra, mert ezeknek ügyfelei kötelezettségeiket lejáratkor csak a legritkább esetben képesek teljesen kiegyenlíteni, ha pedig erre szorítanák, ez csak azoknak és kezeseiknek megrontására vezethetne. Ez a körülmény, melyben a nagy veszély rejlik. Mert a tovahbi hitelmegvonások egyrészt az üzleti élet pangásárá, másrészt több vidéki intézet nehez helyzetbe jutására vezetnének. Ezt megakadályozni pedig nemzeti közérdek, amihez az alíamhatalom- uak is segédkezet kell nyújtania. Ezen segítségnek mié.óbb keil bekövetkeznie, mert a nem nagyon kecsegtető terméskilátások következtében számítani keil arra is, hogy a vidéki kisemberek kötelezettségeiknek csak részben tehetnek majd eleget és a tovább tartó hitelmegvonások esetén a vidéki pénzintézetek nem volnának abban e helyzetben, hogy prolongáljanak, hanem kény- szerlebonyolitásokhoz kellene fordulatok. A vi- I déki pénzintézetek minden erómegfeszitéssel küzdenek a bajok és nehézségek elhárítására, miért is a méltányosság, azt követeli, hogy ezekkel szemben is kíméletesebb eljárás tanusitussék Nem SZATMAR "NÉMETI __________ , hogy reggel látták, hogy a rektori szoba mellett való helyiségben be volt verve az ablak, az ablak melletti kép keresztül hasítva és mellette egy nagy kő, amelyet csak én dobhattam be. A tanárom magán kívül volt. Szakálla és haja égnek meredtek. Rám mordult és azt hallatta : Valid be gonosztevő, hogy le tetted a gyalázatos dolgot. Azt mondtam, ,hogy mit sem tudok a dologról és hogy nem tudom, miért éppen én lennék az, aki elkövétte ezt a dolgot. A rektor megint ordított: »Jaj neked, háromszor jaj ! Hiszen ha kiderül, akkor vár csak rád az igazi büntetési« A rektor kiment. Egy óra múlva jött a pedellus és a rektori szobába hivott. A rektoron kívül akkor a hittik lató is ott volt. A szörnyen megcsonkított kép és mellette a kő egy széken voltak. A szék mellett egy kis fekete asztalka, rajta két égő gyertya és feszület. — A tisztelendő ur kezét a fejőmre tette és igen nyájas voít, noha egyébkor igen ellenszenvesen viselkedett velem szemben. — Szegény elvakult fiú — öntsd ki szivedet és valid be töredelmesey bűnöd. Lelkiismereted megkönnyebbül és az üdvben is részesedhetsz — A helyzeteden is javíthatsz — tette hozza a rektor. — Én nem voltam — mondtam — én soha kíván a szövetség uj hiteleket, de ragaszkodik ahhoz, hogy a nagy pénzbőség idején felkínált és a vidékre ráoktrojált hitelek a vidéki pénzintézeteknek legalább is arány tagosán továbbra is engedélyeztessenek. Ezekből kifolyólag arra kéri a Szövetség a kormányt, hogy a komoly helyzettel számot vetve, a rendelkezésére álló eszközökkel működjék közre abban az irányban hogy a tapasztalt hitelmegvonások és azok káros következményei elhárittassanak. hírek. — Kinevezések. Csaba Adorján főispán Kerekes Ferenc gazdatisztet a nagykolcsi állami iskolai gondnokság elnökévé, kóródi Katona Sándor budapesti jogszigorlót a vármegye törvény- hatóságához díjtalan közigazgatási gyakornokká kinevezte. — A debreceni királyi ítélőtábla elnöke Boczkó Lajos dr. ügyvédjelöltet, szatmári lakost, a debreceni királyi Ítélőtábla kerületébe segélydij s joggyakornokká kinevezte. — A magyar királyi pénzügyminiszter Kereskényi Ferenc szatmári adóhivatali gyakornokot a XI. fizetési osztályba, ideiglenes minőségben, adóhivatali tisztté a szinérváraljai adóhivatalhoz kinevezte. — Eljegyzések. Debreceni Sándor dr. fővárosi ügyvéd pünkösd másodnapján eljegyezte Kacsó Károly műszaki tanácsos leányát, írónkét. I — Székely István szíjgyártó mester eljegyezte | Erdei István leányát, Ilonkát. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi I miniszter Karabéiyos Andor és neje kuusztnt- | miklósi ál látni elemi iskolai ta nitót, illetve tanitó- j nőt a szaniszlói, Papp Gyula lacfalui állami elemi iskolai Tanítót a szatmárzsadányi állami elemi 1 iskolához helyezte át. — Esküvő. Heimovits Mór, az ifj. Freund Sámuel cég üzletvezetője, junius hó 4-én tartja ; esküvőjét Királyházán, Wald Hermann és neje leányával, Fanny kisasszonnyal. — KardpárpaJ. Jeremiás Nándor és Jakab Zoltán nagybányai festőművészek összeszólalko- zásból tegnap kard párbajt vívtak. Az első összecsapásnak mind a két fél megsebbesült. — A vármegye közigazgatási bizottsága junius 7 én délelőtt tartja rendes havi ülését, mely után a fegyelmi választmány ül össze. — A Szatmárhegyköz8ég junius hó 3-án d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést túrt. — Törvénykezés. Kizboján Mária 18 éves giródtótfalui cselédleány a múlt év október havában Nagysomkuton Ackermán Bélánál szolgait. A szolgalatból azonban megszökött és magával vitte gazdájának 1 pár csizmáját. A kir. törvényszék a leányt a mai napon tartott főtárgyaláson 7 napi fogházra és 1 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. mint amennyit én ettem. Amint végeztem az ebéddel nyomban hozzáfogtam Ubrik Borbála históriájának az olvasásához. Négy órakor szabadon bocsátott a pedellus, aki azt mondotta. >No most alaposan be voltál csukva.« En azt válaszoltam, hogy nem is törődöm a bezárással. Pedig hát nem úgy gondolkoztam, mert hiszen szörnyen unatkoztam odabent. Hétfőn délután a rektor berontott az ősz tályomba és alig, hogy belépett, elkiáltotta magát : — Hol a Thoma ? Én persze nyomban felálltam, Akkor azután kezdődött a komédia. Azt mondta a rektor, hogy egy oly bűnt követtem el, amely páratlan az iskolában, egy oly harostratesi dolgot, amelynél csak a Diána-templom felgyujtása volt külömb. Gonosz csélektídetemet csak egy őszinte vallomással tudnám némileg enyhíteni. Közben felszakitotta a száját, hogy látni lehetett utálatos fogsorait, szörnyen köpködött és szemeit félelmesen forgatta. Én azt mondtam, hogy miről sem tudok és ő erre megátalkodott hazugnak nevezett, aki az égiek bosszúját hívja ki maga ellen. Majd az osztályhoz fordult és mégkérdezte a fiuktól, vájjon nem tudnak-e valamit ellenem. A fiuk persze, hogy nem tudtak semmit. Erre tanáromnak mondta el az esétet. Azt, követ nem hajítottam az ablakba. A hitoktató most nagyon bosszúsan tekin- ! tett ream. Majd odaszólt a rektorhoz és azt J mondta neki; hogy majd világosságot dérit ő . erre az esetre, van rá neki egy biztos eszköze, Oda vezetett az asztalkához, közel az égő gyertyához és szörnyű ünnepélyeséggel mondta : — Most pedig az égő gyartyák közt kérde- ' zem. A vallási óráról tudod, hogy hamis eskü I szörnyű büu. Kérdem bedobtad-e a követ az ablakon, igen vagy nem ? — Én nem dobtam be semmiféle követ az ablakon — mondtam. — Felelj, igen vagy nem a minden szentek nevében. — Nem — mondottam. A hittanár & vállát vongatta és azt mondta : —■ Bizony mégsem ő volt. A látszat csal. A rektor erre elküldött. Igazán Örülök, hogy hazudtam és nem vallottam be, hogy vasárnap este én hajítottam be a követ a rektor ablakába, Bizonyos, hogy nem javítottam volna a helyzetemen, sőt bizonyosabb, hogy kicsaptak volna. A rektor ezt csak úgy mondta. Ámde ne kém is helyén van az eszem és nem fog kijátszani sem a rektor, sem a tisztelendő ur. Fordította: 8a. 2,
