Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-06-02 / 44. szám

2-ik oldal. 1912 juniiis hó 2. midó'n nagyszabású iparcikkek vannak elő­készületben, midőn a magyar ipar érdeké­ben állandóan tesznek valamit; most, midőn az önálló vámterület kérdése napi­renden van és életbelépése közeledik a megvalósulás felé, égetően na[.<y szükségünk van kiváló műveltségű, igazi szaktudással rendelkező iparos és kereskedő emberekre. Ne engedjük át a terel a külföldieknek; a mi területünkön mi vessük meg szilárd alapját létfentartásunknak, ne hagyjuk az egyes vidékeket elidegeníteni, ne engedjük, hogy édes nyelvünk rovására itt minden­féle nyelvek hangozzanak és a mi kenye­rünket egyék amellett. Az iparos és kereskedői pálya ma már magasan áll, sokkal magasabban, semhogy lenézhetné valaki. S ha akadnak ilyenek, azok nyilvánvalóan elbizakodott, fennhéjázó, de üresfejü, civilizálatlan em­berek, akik mindenáron urat akarnak ját­szani és mint urak akarják végig élni életüket. A szülő legyen tisztában a gyermek lelkűidével, képességeivel, hajlamaival és kedvével. Hámozza ki a valót, s amihez valóban kedvet érez, arra a pályára adja. Mert azt nem lehet mondani, hogy erő­szakolja a szülő a gyermekét az iparos pályára, mikor ehhez semmiféle hajlandó­sága nincs ; azonban a szülőn múlik a nevelés. A serdülő gyermekbe már korán* bele lehet oltani az iparos és kereskedői pálya szeretetét, ami ha beléoltódik, min­den rábeszélés nélkül is önként íog e pá­lyákra kívánkozni. A vidéki pénzintézetek hitelmegvonásai. A nyomasztó pénzügyi helyzet elsősorban a vidéki pénzintézetekkel érezteti kellemetlen hatását, amennyiben a fővárosi nagy- és közép­bankok főleg ezekkel szemben járnak el legkí­méletlenebbül és nem egy esetben hozzák azokat a nagyfokú hitelrestrinctiók és teljes hitelmegvo­nások következtében kínos helyzetbe. A Magyarországi pénzintézetek országos szövetségéhez érkező panaszok és jelentések tel­jesen belevilágítanak a nagy visszleszámitoló in­tézetek szinte kíméletlen eljárásba és parancsoló kötelességévé teszik a Szövetségnek, hogy tőle telhelöleg, befolyásának teljes latbavetésével sies­sen tagjai segítségére. A Szövetség vezetősége feladatának minden irányban igyekezett is eleget tenni. Legutóbb tartott igazgatósági-választmányi ülésénék határozatához képest minden egyes eset­ben eljárt a visszleszámitoló intézeteknél, ahol úgyszólván mindén esetben sikerült legalább any- nyit elérnie, hogy az Összeköttetés fenntartása mellett a visszleszámitoló intézetek az esedékes­séget csekély törlesztési hányad ellenében pro­longálták. I A Szövetség elnöke, Mándy Lajos, a múlt hét hétfőjén fellátogatott Bécsbe, az Osztrák-Ma­gyar bank vezetőségéhez, ahol Popovics Sándor bankkormányzóvál és Pranger vezértitkárral foly­tatott tárgyalásai során sikerült az Osztrák-Ma­gyar banknak legmesszebbmenő jóindulatát biz­tosítania a vidéki pénzintézetek számára. Továbbmetíőieg kötelességének tartotta a Szövetség vezetősége a kormány figyelmét is fel­hívni az uralgó hitelválságra és Lukács László miniszterelnökhöz és Teleszky-János pénzügymi­niszterhez felterjesztéseket intézett, Ezekben a felterjesztésekben vázolja mindenek előtt a hitel­ügyi viszonyokat, az általános hazai és külföldi pénzügyi helyzetet, melyek ugyan körültekintést és óvatosságot parancsolnak, tulságba vive azon­ban ártalmára vannak a gazdasági élet egyete­mének és végeredményben a közhiteinek is. Felterjesztés kifejti, hogy ha vannak is vi­déki pénzintézetek, amelyek hitelüket saját esz­közeikkel arányba hozni elmulasztották, igazság­talanság és méltánytalanság volna oly hitelpoli­tikát inaugurálni, mely az általános pénzügyi helyzet nehézségeinek súlyát egészen a vidéki pénzintézetekre hárítaná, Rámutat továbbá arra, hogy a fővárosi pénzintézetek, melyek a nemzet­közi és a hazai pénzpiac között közvetítő állást foglalnak el, mintegy morális kötelezettségben vannak, hogy az általános pénzügyi helyzetben beálló nehézségek idején megakadályozzák a ráz- kódtatásokat, már pedig a vidéki pénzintézetek erre a kíméletre annál inkább szorultak ra, mert ezeknek ügyfelei kötelezettségeiket lejáratkor csak a legritkább esetben képesek teljesen kiegyenlíteni, ha pedig erre szorítanák, ez csak azoknak és kezeseiknek megrontására vezethetne. Ez a kö­rülmény, melyben a nagy veszély rejlik. Mert a tovahbi hitelmegvonások egyrészt az üzleti élet pangásárá, másrészt több vidéki intézet nehez helyzetbe jutására vezetnének. Ezt megakadályozni pedig nemzeti közérdek, amihez az alíamhatalom- uak is segédkezet kell nyújtania. Ezen segítség­nek mié.óbb keil bekövetkeznie, mert a nem nagyon kecsegtető terméskilátások következtében számítani keil arra is, hogy a vidéki kisemberek kötelezettségeiknek csak részben tehetnek majd eleget és a tovább tartó hitelmegvonások esetén a vidéki pénzintézetek nem volnának abban e helyzetben, hogy prolongáljanak, hanem kény- szerlebonyolitásokhoz kellene fordulatok. A vi- I déki pénzintézetek minden erómegfeszitéssel küz­denek a bajok és nehézségek elhárítására, miért is a méltányosság, azt követeli, hogy ezekkel szemben is kíméletesebb eljárás tanusitussék Nem SZATMAR "NÉMETI __________ , hogy reggel látták, hogy a rektori szoba mellett való helyiségben be volt verve az ablak, az ab­lak melletti kép keresztül hasítva és mellette egy nagy kő, amelyet csak én dobhattam be. A tanárom magán kívül volt. Szakálla és haja égnek meredtek. Rám mordult és azt hal­latta : Valid be gonosztevő, hogy le tetted a gya­lázatos dolgot. Azt mondtam, ,hogy mit sem tu­dok a dologról és hogy nem tudom, miért éppen én lennék az, aki elkövétte ezt a dolgot. A rektor megint ordított: »Jaj neked, há­romszor jaj ! Hiszen ha kiderül, akkor vár csak rád az igazi büntetési« A rektor kiment. Egy óra múlva jött a pe­dellus és a rektori szobába hivott. A rektoron kívül akkor a hittik lató is ott volt. A szörnyen megcsonkított kép és mellette a kő egy széken voltak. A szék mellett egy kis fekete asztalka, rajta két égő gyertya és feszület. — A tisztelendő ur kezét a fejőmre tette és igen nyájas voít, noha egyébkor igen ellen­szenvesen viselkedett velem szemben. — Szegény elvakult fiú — öntsd ki szive­det és valid be töredelmesey bűnöd. Lelkiisme­reted megkönnyebbül és az üdvben is részesedhetsz — A helyzeteden is javíthatsz — tette hozza a rektor. — Én nem voltam — mondtam — én soha kíván a szövetség uj hiteleket, de ragaszkodik ahhoz, hogy a nagy pénzbőség idején felkínált és a vidékre ráoktrojált hitelek a vidéki pénz­intézeteknek legalább is arány tagosán továbbra is engedélyeztessenek. Ezekből kifolyólag arra kéri a Szövetség a kormányt, hogy a komoly helyzettel számot vetve, a rendelkezésére álló eszközökkel működjék közre abban az irányban hogy a tapasztalt hitelmegvonások és azok káros következményei elhárittassanak. hírek. — Kinevezések. Csaba Adorján főispán Kerekes Ferenc gazdatisztet a nagykolcsi állami iskolai gondnokság elnökévé, kóródi Katona Sán­dor budapesti jogszigorlót a vármegye törvény- hatóságához díjtalan közigazgatási gyakornokká kinevezte. — A debreceni királyi ítélőtábla el­nöke Boczkó Lajos dr. ügyvédjelöltet, szatmári lakost, a debreceni királyi Ítélőtábla kerületébe segélydij s joggyakornokká kinevezte. — A ma­gyar királyi pénzügyminiszter Kereskényi Ferenc szatmári adóhivatali gyakornokot a XI. fizetési osztályba, ideiglenes minőségben, adóhivatali tisztté a szinérváraljai adóhivatalhoz kinevezte. — Eljegyzések. Debreceni Sándor dr. fő­városi ügyvéd pünkösd másodnapján eljegyezte Kacsó Károly műszaki tanácsos leányát, írónkét. I — Székely István szíjgyártó mester eljegyezte | Erdei István leányát, Ilonkát. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi I miniszter Karabéiyos Andor és neje kuusztnt- | miklósi ál látni elemi iskolai ta nitót, illetve tanitó- j nőt a szaniszlói, Papp Gyula lacfalui állami elemi iskolai Tanítót a szatmárzsadányi állami elemi 1 iskolához helyezte át. — Esküvő. Heimovits Mór, az ifj. Freund Sámuel cég üzletvezetője, junius hó 4-én tartja ; esküvőjét Királyházán, Wald Hermann és neje leányával, Fanny kisasszonnyal. — KardpárpaJ. Jeremiás Nándor és Jakab Zoltán nagybányai festőművészek összeszólalko- zásból tegnap kard párbajt vívtak. Az első össze­csapásnak mind a két fél megsebbesült. — A vármegye közigazgatási bizottsága junius 7 én délelőtt tartja rendes havi ülését, mely után a fegyelmi választmány ül össze. — A Szatmárhegyköz8ég junius hó 3-án d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést túrt. — Törvénykezés. Kizboján Mária 18 éves giródtótfalui cselédleány a múlt év október ha­vában Nagysomkuton Ackermán Bélánál szolgait. A szolgalatból azonban megszökött és magával vitte gazdájának 1 pár csizmáját. A kir. törvény­szék a leányt a mai napon tartott főtárgyaláson 7 napi fogházra és 1 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. mint amennyit én ettem. Amint végeztem az ebéd­del nyomban hozzáfogtam Ubrik Borbála históriá­jának az olvasásához. Négy órakor szabadon bocsátott a pedellus, aki azt mondotta. >No most alaposan be voltál csukva.« En azt válaszoltam, hogy nem is törő­döm a bezárással. Pedig hát nem úgy gondol­koztam, mert hiszen szörnyen unatkoztam odabent. Hétfőn délután a rektor berontott az ősz tályomba és alig, hogy belépett, elkiáltotta magát : — Hol a Thoma ? Én persze nyomban felálltam, Akkor azután kezdődött a komédia. Azt mondta a rektor, hogy egy oly bűnt követtem el, amely páratlan az is­kolában, egy oly harostratesi dolgot, amelynél csak a Diána-templom felgyujtása volt külömb. Gonosz csélektídetemet csak egy őszinte vallomás­sal tudnám némileg enyhíteni. Közben felszakitotta a száját, hogy látni le­hetett utálatos fogsorait, szörnyen köpködött és szemeit félelmesen forgatta. Én azt mondtam, hogy miről sem tudok és ő erre megátalkodott hazugnak nevezett, aki az égiek bosszúját hívja ki maga ellen. Majd az osz­tályhoz fordult és mégkérdezte a fiuktól, vájjon nem tudnak-e valamit ellenem. A fiuk persze, hogy nem tudtak semmit. Erre tanáromnak mondta el az esétet. Azt, követ nem hajítottam az ablakba. A hitoktató most nagyon bosszúsan tekin- ! tett ream. Majd odaszólt a rektorhoz és azt J mondta neki; hogy majd világosságot dérit ő . erre az esetre, van rá neki egy biztos eszköze, Oda vezetett az asztalkához, közel az égő gyer­tyához és szörnyű ünnepélyeséggel mondta : — Most pedig az égő gyartyák közt kérde- ' zem. A vallási óráról tudod, hogy hamis eskü I szörnyű büu. Kérdem bedobtad-e a követ az ab­lakon, igen vagy nem ? — Én nem dobtam be semmiféle követ az ablakon — mondtam. — Felelj, igen vagy nem a minden szentek nevében. — Nem — mondottam. A hittanár & vállát vongatta és azt mondta : —■ Bizony mégsem ő volt. A látszat csal. A rektor erre elküldött. Igazán Örülök, hogy hazudtam és nem val­lottam be, hogy vasárnap este én hajítottam be a követ a rektor ablakába, Bizonyos, hogy nem javítottam volna a helyzetemen, sőt bizonyosabb, hogy kicsaptak volna. A rektor ezt csak úgy mondta. Ámde ne kém is helyén van az eszem és nem fog kiját­szani sem a rektor, sem a tisztelendő ur. Fordította: 8a. 2,

Next

/
Oldalképek
Tartalom