Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-10 / 3. szám
XVI. évfolyam. 3. szám Szatmár, 1912 január 10. Szerda MATHAIMETI FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára iÖ fillér. Msgjelan hetenklnt kétszer: vasárnap éi szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. Politikai riadók. Ha őszintén, egyszerűen és becsületesen akarta volna Plósz az újév alkalmából Khuent, üdvözölni, azt kellelt volna neki mondani »múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény, vond le a konzekvenciákat, menj, menj és ne nézzél hátra« ! De Plósz sokkal okosabb ember semhogy ext tette volna, hanem elővette a munkapárti bombardót $ fújta úgy, a hogy császárjának csak legjobban tetszhetett. Harcot, háborút hirdetve mindazok ellen, kik a védet őjavaslat megszavazása elé akadályokat igyekeznek gördíteni, annak törvényerőre emdikedését megakarják gátolni. Egyetlen szót sem tud találni a nemzeti aspirációk védelme ésére. Valódi szolgalel- küséggel a létszám emelessel szemben nem óhajt semmit a koronától, mert a közös véderő fejlesztését nemzeti célnak larlja, mely által legjobban látja biztosítva hazánk védelmét, nem gondolva arra, hogy az óriási te. bek által kifosztott nemzetnek annyit er ez a védelem, mint a halottnak az életbiztosítás. Khuent, a magyar nemzeti érdekek ádáz ellenségét, erősebb eszközök alkalmazására sarkalja. Saját és a munkapárt teljes támogatását Ígérve a magyar nemzet letörése tekintetében, szolgálva a Habsburgok ama régi hagyományos politikáját, mely úgy akarja a koronának fényét s az állam hatalmának erejét növelni, hogy gyöngíti azt a nemzetet, mely tulajdonképen minden erőne* ősforrása. Gróf Khuen meghatva ekkora szolga- lelküséglől, válaszában békésebb húrokat igyekezett pengetni. Ha a nagyhatalmi hóbort úgy kívánná, ő sem riad vissza az erősebb eszközöktől, de nem akar kizárni egy olyan békés fejlődést sem, mely a nemzet érdekeivel és becsületével összeegyeztethető. Mert mit is kívánna az újév első napján a nemzetnek egyebei, mint békét és nyugalmat. Mily szép frázisok ezek. Khuen, kinek kezében van a kormányhatalom, ne kívánja, hanem teremtse meg a békét s pusztítsa ki a munkapártból azt a harcias S2ERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ===== Telefon-szám 80. ■ ...... Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetea hangulatot, melynek a munkapárt üdvözlő szónoka kifejezést adott beszédében. A házszabályok erélyes, vagy erőszakos kezelésévé! akarjak letörni az obstruk- ciól, ezekből akarnak hurkot fonni a nemzet nyakára. Pedig ily módon a parlament munka-képességét nem lehet visszaállítani, el kell távolítani a baj okozóját, a véderő javaslatokat s a parlament munka-képessége magától fog helyreállani. A küzdő ellenzéket az erőszak nem fogja meg'iasztani. Tántorithatatlanul fog küzdeni lovabbra is a nemzet letörése, anyagi tönkretétele ellen. A törvényhatóságok parancsszóra beliferált feliratai nem | fogják eltéríteni azon egyedül becsületes útról, mely a nemzet boldugulásához, örök • életéhez, fenmaradásához vezet. Ezen fel- ! iratok olyanok mint a Potemkin féle vá- ! rosok — csalfaságok, hazugságok. A nem- í zet nagy zömének, a Millióknak, kik ve- rejtékes munkájuk sovány gyümölcsének nehezen nélkülözhető részével járulnak hozzá a szinte már elviselheletlen terheshez — megnyilatkozása más. Az a szivével gondolkozása, nem pedig mint a tör - vényhatóságok szélkakas-szerü mamelukjai, TARO A. Gn és a másik. Irta - Fényes Samu. En : Hidd el, mégis csak a munka az, ami boldogít A másik : Ezt a hazugságot azok találták ki, akik nem dolgoznak. A verejtékező ember nek nemcsak a hátgerince görnyed, hanem az orcája is pirul, mert a testi munka szégyen Én : A munka mégis csak eltartja az emberei. A másik: De el akarok én lartódni? Egyáltalán: akartam én élni? Még csak ne is irigyeljem szokat, akiknek az életök nem nyomorúság ? Én: Irigyelni való amazokon sincs; gondtól, nyavalyatói, sorvasztó lelki kíntól azok se mentesebbek, a lelkiismeretűk tán aluszékonyabb, de ha aztán felébréd, jobban is mar. A másik : Dehogy ébred, — hisz ha éb redne, mindnyájan gazdagok lehetnénk. Minden pár kéz megdolgoz annyit, amennyit egy száj msgesz. S ha nem elég, minden kéznek van ezer rabszolgája vasból, rézből, — a gépek. Mindnyájan gasdagok lehetnénk. Én: És akkor boldogok lennénk? A boldogsághoz hit kell, nem gazdaság. A másik : Nem gazdaság, hanem a túlvilág. De hisz van itt is étel s gyönyörűség elég mindnyájunk számára, csak az asztalt nem tudjuk megtéríteni s azonközben sorvad a lelkünk, a testünk. Még a tudás kész gyümölcsét se tudjuk élvezni, mert hályogot raknak a szemünkre, hazugságokkal nevelnek, tévedéseket plántálnak belénk, Jajok bölcsője minden kebel s gyermekmesékkel akarják elaltatni. Pedig ha egyszer minden jaj életre kel, útnak indul, mig összeér s egy iszonyatos jajban egy esül minden fájdalom, oly borzasztó lesz a hang s annyi keserűség kél a nyomán, hogy rendülésétől tengerek fordulnak ki ágyaikból s felébred minden alvó lekiismeret ... ha minden kebel jaja egyesül! . . . Én : Akkor is csak nyomorúság tanúja lesz a föld. A másik : Üvegből van a sz-metek. Sajog a hátunk s ti tövisekkel tarttok, hogy ennek a marásaitól ne érezzük amazt. A nyakunkba aggattak egy nehéz kölöncöt, amely miatt járni nem tudunk, c^ak botolni és szenvedni. A bűntudat ez a kölönc. De hát igazán bűnösek va- gyunk-é? Bűnös a leány, aki nem neki való munkában sanyarog, mig egy himpellér az erényét garasokon megveszi? Bűnös az, aki tettéért börtönnel lakói s amikor kiszabadu', züllik, züi- lik megállithatlanul ? Bűnös az. akit éhség hajt vétekre? Bűnös az, kinek lelkét irigység szállja meg? Oh, ismerem a ti válaszotokat, törvény'evő s látó urak. Ti minden jajszóra uj ostort fontok. Ne ostort nekünk, de megváltást/ Én: Latod — épp oda lyukadsz ki, ahova én. Megváltást keressz ? — a megváltás a hit. A másik: De ha nem tudok. Annyi hazug Ságtól émelyeg a gyomrom, vegyek be még egyet orvosságnak ? Ismertem egy emb rt. aki hosszú éveken át éjjeli munkát végezed, amig egyszer csak nem tudott aludni. Az orvos ázt mondta neki, próbáljon teljes sötétségét csinálni kamrájában Nem használt. Bekötözte a szemét. Az se használt Hát irelni kezdte, amig a sok kenegetéstől lassankint megvakult. Tanítsatok meg hát hinni, ha nem tudunk. Lgy tesztek, mint as orvos ; előbb a napvilágot zárjátok el, betömtök minden ablakot, aztán a szemünket kötitek be, végre addig irelitek, mig a kenege- tésbe belevakulunk. Látó szemmel, vilá;os n p- pal mutassátok meg nekünk a megvilágítás útját. Én : És a bocsánat az, — hogy minden bűnre van bocsánat. A másik: Nekem nem kell bocsánat, kegyelem. Én fölöttem ítélni sem szabad. Vagyok én oka valaminek, akartam én győtrött szivet, kábult elmét, nehéz kedvet? Én : Mondtál valamit, fiú . . . A bocsánat már elitélés, a vétkesség kimondása után adott kegyelem De hátha vétke sincs?. . . Hátha nincs bűn, mert nincs bűnös?... Aki erre tudna megnyugtató választ adni, az talán újra megváltaná az emberiséget. A másik ? Nyomon vagy már. Az igazi [sze retet nem megbocsát, hanem fölment. Nem olyan biró, aki mérlegelvén a do'got elitéi s aztán SZATNIÁVt» A H női, férfi és gyermek ruhákban legolcsóbb árban GYTÓZSDE MELLETT SZEREZHETŐK SE. nagy vására
