Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-02-28 / 17. szám

XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. február 28. Szerda. 17. sz FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes 'szám ára 10 fillér. Megjelen hetenblnt kétezer: vasárnap és szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. ■ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete A sajtó hatása és hivatása. A nemzet kívánalmai, ugszólván ösz- szes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződ­nek vissza. Egészséges sajló egészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával és mételyezi meg azok lelkületét, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb, mint a fogékony lelkeket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatükröztető saj­tónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányi- tani. E hatás sokszor réndkivüli tevékeny­ségre is feltudja a nemzetet riasztani let- hargikus állapotából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Hasonlít a villámütéshez. Kápráztató fényt áraszt, tüzbe hozza a lelkeket s fel korbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A hirlap a mai nap harczosa, de a jövő alapját készíti elő. Minden egyes nap újabb é* újabb tápanyagot nyújt és gazda­gítja a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgáshoz a igy öntuda- tosabb életműködéshez jut. — Az 1848-as nagy idők a sajtó egy napi villámütésé­nek köszönhetők. Ahány eszme csak szü­letett akkor az emberiség agyának gazdag | tárházában, az mind a sajtó villámszár­nyán indult hóditó útjára. Szabadság! Egyeelőség! Testvériség! Demokrácia! Emberi és politikai jogok! Szabad munka csak szabad hazában 1 Mind e jelszavak és törekvések ugyan minek köszönhetik létüket, ha nem a sajtónak? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagy­ságát sajtójának fejlettségéből is képesek vagyunk megítélni. A hatalmas britt birodalom, Német­ország, vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmas országok fé­lelmetes erejét rejtik magukban! A britt sajtó az angol nemzeti államot, a német a harcias szellemóriást, az amerikai a munka apotheozisát tárja elibénk. Mind­egyik egy-egy életcél, melynek érdekében napról-napra újabb és újabb eszmékkel sarkalják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval ? Örvenüetésen kell tapasz­talnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamosan fejlődés mutatkozott. Az ország fővárosában elegendő számmal van­nak napi-, heti- és szaksajtóink. A vidéki sajtó is figyelemreméltó módon fejlődött és fejlődik, csak az a baj, hogy nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink, minek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi, középponti városaink, ahonnét nem vicinális, hanem országos szellem sugá­rozna ki a környékre. A nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének kell vezetni és uralkodni, mert itt a leg­kisebb község is maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonyaiban. Habár helyiek legyenek az ügyek, de azoknak or­szágos szellemtől kell áthatva lenni. Ma­gyarországon nincs egyetlen város, még Szeged városát sem véve ki, ahol igazán ilyen élet uralkodnék. Inkább szűkkeblű, vicinális, semmint országos érdek vezérli a itteni polgárságot. Ha egyszer-másszor mu­tatkozik is e vidéki helyeken országos moz­galom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt máskép fordul már a város sze­kere. A nemzet életének szakadatlan egy­másutánban kell lefolynia, akár országos, akár helyi vonatkozásaiban. — Nem lévén ' erősen kifejlett vidéki városaink, nem fej- ; lődhetik erős alapú és országos szellemű vidéki sajtó orgánum sem, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringé­sében. Pedig erős vidéki sajtóra számos ' tekintetben igen nagy szükség van, mert a fővárosi sajtó ném láthat el minden vidéki I ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam követelménye szerint j akként, hogy minden helyi ügyet egyszers- I mind országos oldaláról vizsgáljon, mérle­TáSOA. A pesti gyerek. (Bemutató előadás) Szinte megszoktuk már, hogy a színházban olyan darabot adjanak #15, amelynek szerzője világhírű, vagy legalább is országos nevű iró ember. A pesti gyerek cimü színdarabnál, amikor a szerző nevét kutatja az ember egy pillanatra megütközik s gondolkodva csoportosítja azoknak a nevét, akiket a magyar szinmüirodalom terén ösmernek. Egyszerre felvetődik egy ösmeretlen név : Dalnoky Lajos. Az első pillanatban csodál­kozunk a néven és őszinte öntudatlanul kérdjük önmagunktól: ki ez a Dalnoki Lajos ? Talán egy névnélküli harcos, aki már hosszabb ideje mű­ködik az irodalom terén álnév alatt Pedig nem úgy van. Dalnoky Lajos egy egyszsrü szegedi asztalos mester, aki a Dugonics irodalmi társaság 1000 koronás pályadiját nyerte meg A pesti gyerek cimü szindarabjáral. Amikor ez a színda­rab napvilágot látott megindult a kritikai sorban a kritikák hosszú láncolata. Egekik magasztalták egyesek, mások a sárba taposták a színdarabot. Rossz a szerkezete, nem gördülékeny a menete, vontatott unalmas jelenetek vannak benne. Ez a kritika, amely a versenyt sohasem veheti fel a Dugonics irodalmi társaság kritiká­jával, háttérbe szorul a müvet eredetileg bíráló kritikusokkal szemben. Éppen azért most nem is lehet keresni azt, hogy dr. B dassa Árminnak, Tömörkényi Istvánnak. Balassa József, Czerzy Mihály (Homok) és még megsnnyian. akik a darabot biralat alá vették és elsőnek választották ki a száz és száz beérkezett pályaművek közül, hogyan bírálták el a darabot és miért tették ezt kimagaslónak és elsőnek. A magyar szinmüirodalomból azok a szín­müvek, amelyek a paraszti néppel foglalkoznak kezdenek kiveszni. Helyükbe modern irodalmi termékek lépnek, amelyekben a szereplő szemé­lyek a nagy úri életet élő társadalom legelőke­lőbb osztályába vezet. A gémes kút, a gulya, a pásztortanya, amelyek egyes népies darabokban előfordul, kiveszett. Nem ábrázolják már többé, nem lelkesül érette senki. Ez a magyarázata an­nak, hogy Dalnoky Lajos darabját az első helyre ültették és végig járatjak vele a vidéki össze* szinpadokát. Dalnoky «Pesti gyerekje» a paraszti élet leg­mélyebb rejtekébe vezet. Felvonultatja előttünk a szegény, de büszke számkivetett parasztlegényt | Laczi személyében. A megpecsételt cédának hitt I leány Csalogány Piroska személyében, akit céda | természetéről nevezett el a nép Csalogánynak. És most jön a harmadik : Bodi Pali, a gazdag paraszt legény, aki akadályokat gördit a szere­lemért viaskodó leány Csalogány Piroska elébe és részt követel magán k a másik szerelméből. A darab Piroska körül forog. Ott a kiinduló pont, a vezér vonal. Piroskát az anyja, aki a nyomora elöl a bűnös szerelem karjaiba futott, ‘ elhagyja. Piroskát, Laci a kóbor paraszt legény gondozásba veszi, felneveli. A leány, aki A pesti gyerek gúny nevet viseli, haza jön a szülőfalu­jába. Ott találkozik ismét Lacival a gondozójával, A felserdült szép fiatal leány szive szerelemre gyulladt Laci iránt, aki szintén nem idegenkedik tőle. A szerelmesek közé beékelődik Bodi Pali a környék leggazdagabb emberének a fia és magának követeli A pesti gyereket, mert szereti ez azonban nem viseltetik vonzalommal iránta és utálattal, jobban mondva gyűlölettel fordul el tőle. Bodi Pali keserves harcot viv önmagával, a hevesen működő szerelmes szive nem tud lecsillapodni. Viszont Lrci, aki attól fél, hogy Bodi Pali csak szerelmi vágyait akarja kielégíteni vele, útjában áll. Ekkor kezdődik meg a két fél r f női, férfi és gyermek nagy vasara legolcsóbb árban i S Z A T M ft Rj A NAGYTÓZSDE ffi E LLETT SZEREZHETŐKBE

Next

/
Oldalképek
Tartalom