Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-07 / 2. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912 január 7. Vasárnap f r FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szem ára IÜ filler. Megjelen hetenklnt kétesei': vasárnap éj sserdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10----Telelőn-szá m 80. :_____.-r: Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetei Iparunk és az önálló vámterület. Lukács pánzügyminiszter a múlt pénteki felszólalásában nagy önérzettel hivatkozott arra a nagy gazdasági és ipari föllendülésre, amely nálunk az utóbbi években tapasztalható. Már ami különösen az ipari fejlődést illeti, én kétséghevonom a miniszter ur álfitásának igazságát. Iparunkban 1905 és 1907 közt volt némi mozgalom, amitől erősebb lendületet lehelt várni. Akkor, mikor az ellenzék győzelme azt a reményt ébresztatte, hogy megvalósul az önálló vsmterület. Ez a remény is már mintha egyszerre uj életerőt öntött volna a vergődő magyar iparba. Vállalkozási szellem, alapítási kedv kezdett ébredezni. Külföldi — nagy pénzpiacok figyelme ide fordult. Feszült várakozással lesték si.ázfelül, hogy mikor válik bizonyossággá az önálló vámierület felállítása. Egy uj világ támadt volna ennek a nyomában. Már az előjelekből, tervez- getésekből biztatóan bontakoztak ki egy hatalmas ipari föllendülés körvonalai. Az egészet csirájában elfojtotta az 1907-iki kiegyezés, mely újabb tiz évre reánk rakta a közös vámterület békóit. Minden félbemaradt. Fásultság, kedvtelen- ség, tespedés ült a bizakodó reménység helyébe. S azóta szinte sivár mozdulatlanságban tengődik tovább a leigázott magyar ipari élet, Ennek a tengődésnek legszo- mo ubb képét mutatja kereskedelmi forgalmunk statisztikája, melyből azt látjuk, hogy ipari behozatalunk évről-évre ijesztően emelkedik, vag\is a hazai ipari termelés emelkedése még a belső fogyasztás természetes emelkedésével se tud lépést tartani. Nemhogy a mi iparunk szorítaná ki fokozatosan az idegent, de az idegen ipar hódit a belső ipari termelés rovására egyre nagyobb tért magának. A hazai és külföldi ipar nagy háborújában évről-évre diadalmasabban nyomul előre a külföldi ipar. A sivár tespedésből csak egy iparág rohamos fejlődése emelkedik ki : a cukoriparé. 1907 óta óriási módon halad a cukorgyártás. Ma már ez a legnagyobb ipari kivitelű eikkünk. Egymásután épülnek újabb cukorgyárak, a meglévők pedig évről-évre nagyobbitják üzemüket. A többi iparágak stagnálása, soknak egyenes hanyatlása melllett csodálatos dolognak tetszik épp ennek az egynek ilyen meglepő nagyarányú fejlődése. Egyszerű pedig a magyarázata. A cukoripar hatalmas emelkedését elsősorban az idézte elő, hogy 19U7 óta tényleg szedik a cukor surtax-ot a Magyarországra behozott cukor után. A surtaxe mérsékelt összegű adópótlék amit a brüsszeli nemzetközi megegyezése szerint minden szerződő államnak joga van szedni a területére bevitt külföldi cukor után. Magyarország már 1903 óta szedhette volna az osztrák cukor után is ezt a pótlékoi, de persze ez is úgy maradt, mint Magyarországnak Ausztriával fennálló egyéb jogai : papiroson megvolt, a valóságban nem érvényesült. Az 1907-iki kiegyezésben sikerült csak kierőszakolni, hogy végre tényleg is gyakorolhafsa Magyarország ezt a világos szerződési jogát. Még itt se teljesen, mert kikötötték az osztrákok, hogy 230 ezer métermázsa cukrot a szerződés ellenére ezentúl is surtaxe-mentesen hozhatnak be Ausztriából. És lám a cukoripar a csekély behozatali vám védelme alatt nyomban bámulatos fejlődésnek indul. Cukorgyáraink nőnek, gazdagodnak, uj cukorgyárak emelkednek. — Mert a zurtaxe, a behozatali vám védi őkel az osztrák cukoripar elnyomó versenyétől. lm a tanulság : ami a cukoriparban történt, az fog történni minden iparban, ha azok^is megkapják a vámvédelmet, mint a cukorgyártás. Ilyen hatalmas lendület fog beállani az ipari termelés egész területén az önálló vámterülettel. A cukoripar fejlődése előre vetett képe annak a nagyszerű omelkedésnek. amit a gazdasági különválás fog megteremteni Magyarországon. Tíz év alatt fogjuk kipótolni egy évszázad mulasztását. Megindul a munka, az élet, a fejlődés, visszajönnek, akik Amerikába vándoroltak, meat itthon nem tudtak j ipari munkát kapni, s egy évtized múlva nem lesz itt az osztrák iparnak semmi keresni valója, nem leszünk ipari cikkekért évi 1809 millióval adófizetői Ausztriának. Itt a próba, itt a bizonyság: a cukoripar fejlődése. A surtaxe arra volt jó, hogy megtanulhatjuk belőle milyen hatása lesz a vámvédelemnek a magyar közgazdasági életre. Lehet e még ezután is, aki fél a gazdasági önállóságtól. Nem látnia kell-e mindenkinek, akinek szeme van, hogy csak ez segíthet ki minket mai tespedő nyomorúságunkból ? Az önáiló vámterület egyetlen mentségünk, utolsó segítségünk, anélkül nincs mód a pusztulást, a koldusbotot elkerülni. Nem lehet várni tovább. 1917 a végzetszerűen utolsó terminus Akkor vagy az önáló vámterület jön, vagy a végső gazdasági romlás. KRÓNIKA A trustöknek Ameríkában alkalmazott fogása, hogy portékájukat a legolcsóbb árakon, »őt veszteséggel bocsátják piacra, mig a gyengébb versenytársakat kiszorítják, a kezükbe kaparitve teljesen ez üzletet, egyeduralkodásuk tudatában olyan árakat diktálnak, amilyen nekik jól esik. S megfordítva élvezik a József álomlátását: a két- három sovány esztendőt huszonhárom kövér követi. Mi mégis őszintébb nép vagyunk. A fur- fango'sághoz a körmönfontságho* nem értünk. Itt a kartellek egész sobrijóskásan mennek ntki a közönség zsebének. A kerteli karmai hoaszusk. Szatmárig is elérnek. A héten egy itteni ismert kereskedő céget akartak fojtogatni. Mert nem akar a bandához szegődni s a pamutot egy koronával olcsóbban árulja mint a kartell. Védjegy bitorlás cimén próbálták kereskedői hírnevét tönkretenni. Ez ugyan nem sikerült nekik. De érdekesen jellemzi állapota nkat s a kartell hatalmát, hogy merő feltevésre, csendőröket küldetnek boltkutatás végett. A tulajdonost ünnepnapon lakásából kivonszolják s üzlete felnyitására kényszerítik. KartelléU most kudarcot vallottak De ők nem fognak elcsüggedni. A mi közönségünk nembánomsága mellett, idővel még odajuthatunk, hogy névbitorlás cimén eljárást indíttatnak azok ellen, akik pamutnak nevezik, de nem tőlük vásároljak a pamutot. S Steinmelzék kénytelenek lesznek kaszakőnek elkeresztelni a pamutjokat. Irta id. Egán Lajos. A nagy Író, a hires ember, a tollforgató antisémila zseni ismét irt egy öthasábos cikket a Heti Szemle cimü pásztorlevélbe. Átolvastuk a cikket, amely előtt tekintélyes ciceróból szedve ékeskedik a krisztusi sze- rénysegü ldegán ldegán és nem idegen, azaz: jövevény. A baj ott volna, hogy az a cikk szó- ról-8zóra Polónyi fővezérnek egyik képviselőházi beszédje. Még csak egyetlen jelzőt sem változtaM ÁR) nagy vásara AGYTOZSDE nőij férfi és gyermek mr ruhákban legolcsóbb árban MELLETT SZEREZHET ŐK E.
