Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-24 / 33. szám
XVI. ivfolyam. Szatmár, 1912. Április 24. Szerda. 32. sz / f FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filter. Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. ■ . Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. -----Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete rs Lukács tanácskozásai. Hétfőn kezdte meg Lukács az ellenzékkel tanácskozásait. Hétfőn déii 12 órakor fölkereste Kossuthot, akivel mintegy másfél óráig konferált. Mint félhivatalosan jelentik, a tanácskozásoknak csak kölcsönös tájékoztató jellegük volt. Délután 5 órakor kereste azután fel Lukács Justhot, akivel szintén hosszasabban tanácskozott. Justh nyomban értekezett Batthyányval, Hollóval, Földessel és velük Lukács előterjesztései fölött eszmecserét folytatott. A tanácskőzások részleteiről semmi sem jutott nyilvánosságra. Félhivatalosan közzéteszik, hogy Lukács ma megalakította a kabinetjét, akként, hogy megtartotta magának a belügyi tárcát, pénzügyminiszterré Teteszky József államtitkárt neveztette ki, a horvát miniszteri tárcát pedig Josipoviis Gézára bízta, egyébként megtartotta a régi minisztereket. Konstatálnunk kell, hogy a kabi- natalakitásnak ez a módja éppenséggel nem keltett kedvező benyomást azokban a politikai körökben, amelyek nem Tisza István gróftól kapják az irányítást. Azzal, hogy megtartotta Khuen gról egész mi- nisztérinmát, éppenséggel nem dokumentálta Lukács László azt, hogy egy választójogi kabinetet aiakit, holott a közvélemény ma már szinte osztatlanul meg van győződve arról, hogy a kibontakozás csakis egy becsületés és komolyan vett választójogi reform alapján lehetséges. Ezt a kedvezőtlen benyomást a Lukács terveiről s zárnyra kelt hírek legke- vésbbé sem enyhítették. Lukács László, hir szerint, mégis a végleges véderőreformot szeretné mindeneke ott áterőltetni a képviselőházban és azutánra ígéri a választójogi reformot. Vagyis, ha a jelek nem csalnak, ugyanazt akarja cselekedni, amivel Khuen elbukott. A háború. A Dardanellák kérdésének az ügye ismét aktuális létt, még pedig ezúttal nemcsak theore- tikus módon, mert a törökök által történt elzárása óriási károsodást jelent több ország kereskedelmére nézve. Elsősorban Délolaszország és és Románia kiviteli kereskedelme úgy szó ván teljesen megbénult. Hir szerint az orosz nagykövet felszólli- totta a portát az 1871. évi londoni konvenció megtartására, amelynek értelmében kereskedelmi hajók előtt sohasem szabad a Márvány-tenger szorosait elzárni. Nem lehetetlen, hogy a porta egy keskeny sávot szabadon fog hagyni a Dardanellákon a kereskedelmi hajók részére, megnyitni azonban | mindaddig, amig az olasz flotta az Egei-tengeren | oirkál, nem hajlandó. Ez alatt az olasz flotta hol itt, hol ott bukkan fel és egyes erődöket, meg táviróállomásokat bombázgat. Valószínű, hogy amint jeleztük, néhány szigetet meg is fog szállni és olyanformán Törökországot a tenger fe <31 valóságos blokád alá venni. Hir szerint Ghios-szigetet már meg is szállták, erről azonban még nincsenek pozitív jelentések. Vidéki pénzintézetek és a hitelmegvonások. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének igazgatósága és választmánya vasárnap tartott ülésében tárgyalta a hitelkorlátozások és a pénzdrágaság nyomán bekövetkezett bajokat. A hitelmegvonások és azoknak^az ország egész gazdasági életére kiható következményei a vidéki pénzintézetek képviselőit gyűjtötte össze a Szövetség a vasárnapi gyűlésén. Különösen is képviselve voltak azok az intézetek, amelyek maguk is foglalkoznak visszleszámitolással és mint közvetlenül érdekeltek, egyben a legalaposabb ismerői azoknak a helyzeteknek, amelyeket á hitelmegvonások teremtenek a vidéken. A tárgyalás anyagát azok a megfigyelések és tapasztalások képezték, amelyeket a szövetség vezetősége és tagjai gyűjtöttek a hitel- és pénzforgalomra vonatkozólag, a legutolsó hetek során a vidéken is azjkat az előterjesztéseket vitatták meg, amelyeket a mutatkozó bajok és a vidéki pénzintézeteknek azok elhárítására vonat TÁRCA. Amiről „nem illik“ beszélni. Egy szerencsétlen kis gyermek leány esett áldozatául az emberi fenevadnak és ez a hajmeresztő drámá pár napra lehetővé teszi, hogy beszéljünk egy olyan dologról, ami az általános hi- pokritaság miatt máskülönben azok közé a dolgok közé tartozik, melyekről valamennyien tudjuk, hogy vannak, de úgy teszünk, mintha létezésükről nem is tudnánk. Ezek azok a beteges eltévelyedések, melyek épen egyidősek az emberiséggel, de amelyeket minden korban úgy emlegetnek, mint az akkori modern“ kor nyavalyáját. Ha egyes piszkot nem akarunk lakásunkban észrevenni, csak azért, mert az nagyon csúf piszok, akkor lakásuk söpretlen marad. Már pedig a mi modern korunknak épen az az igazi nagy vívmánya, hogy meg vannak eszközei az abszolút tisztaságra. A mi korunk társadalmi vacuumja a sajtó és ennek nincs is joga úgy tenni, mintha szé gyenlené, hogy ismeri az eltévelyedések fortéiméit. Sőt csakis a sajtó személytelen volta mehet-e kérdés taglálásába, mert magánember úgy jár vele, mint az a budapesti egyetemi professzor, ki egy tudományos társaságban felolvasott a termékenység szabályozásáról és rövidesen a parlamentben hurcolta meg őt egy képviselő ur, mint a magzatelhajtás propagálóját. Ilyen, a meggyanusitástól való félelem okozhatta azt is, hogy a sexuális eltévedések sem jogászi, sem orvosi társaságok elé jóformán nem is kerültek, pedig a lehetővé legnagyobb mértékben arra várnak, hogy a velük való elbánás orvosi és büntetöjogászi szempontból rendeztessék* A magyar büntetőtörvénykönyv ma még ideális naivitással intézkedik e dolgokban, sőt legnagyobb részben nem is intézkedik. Hogy egy példát hozzunk fel: midőn a pár isi nemzetközileg óhajtotta szervezni a trágá ■ képek és könyvek elleni küzdelmet és a tanácskozásban részvett államok elé közös szövegű törvényjaváslat kesült, — a magyar törvénycikk még csak helyesen sem tudta vissza adni az üldözendő cselekmény fogalmát. E helyen mulattunk reá, hogy a fordítás igen jóravaló, romlatlan ember munkája lehet, de az illető nem is sejti, hogy a francia kifejezések micsoda értelmet takarnak. Álláspontunkat helyeselték a jogi szaklapok is és végeredményben mégis csak az együgyű fogalmazás került a törvénybe, mintha a jogi szakértelem is röstelkednék nevén nevezni a gyermeket. Ez az emberi fenevad, aki most egy leányka életét gyatázatosan elpusztította, nem először csinál ilyesmit. Azt minden orvosnak és jogásznak tuffifia kell, hogy ez gyógyíthatatlan mánia következménye. ... Esküt tehetett volua mindenki, aki először ítélt felette, hogy tettét ismételni fogja. És ez az ember szabadon járt közöttünk többi társaival és a többi ma is szabadon jár. Sőt ez az ember is, ha letelik büntetése, ismét csak kiszabadul és pusztíthat, miat az erdei fenevad, mert évtizeden és évszázadon keresztül nem akarják hangosan kimondani az emberek, hogy ilyenfajta emberek ezrével és ezrével élnek közöttünk, nemzedékröl- nemzedékre terjesztik betegségüket, holott az emberiségnek önmaga iránt való kötelessége volna bármiként kiirtani őket. Amint egyszer egy ilyen ember a kezébe kerül a hatóságnak, annak többé nem volua sza- | bad az emberek közé visszajutni. Kegyetlen do- | lógnak látszik ez, de ha a közönség csak sejtené | is, mennyire igaza volt Lombrosoknak, midőn 8 Z A T Sül A R, nagy vására ül AGY TŐZSDE női, férfi és gyermek PUT“ ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHETŐK
