Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-21 / 32. szám
XVI. évfolyam. Szatmär» 1912. Április 21. Vasárnap. 32. sz. 0*2 FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész é\ie S kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Me,»jelen hetenklnt kétszer: vasárnap szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = T?<ele!on-®zá no 80. = Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete Útban a választójog. ! Az egész ország fellélegzett, araikor hirül vette a Khuen-kormány végleges bukását. — Kevesebb részvét még nem kisért kormányelnököt bukásában, mint Khuen-Héderváryt. — Egész nyíltan mondhatjuk, hogy távozásával a magyar politikai élet tisztulásának jelét látjuk. Mosolygós arccal fogott hozzá a véd- ! erőjavaslatok tárgyalásához. „Én vagyok i a terminus nélküli miniszterelnök"—mondotta mosolyogva. — „Ráérek én 1913. január l.-éig“ jegyezte meg máskor. És ime ! Hol van még az 1913. január P:—c. ; és hol van már a Khuen-kormány. Poli- 1 tikai alaptétele a kétszínűség, az ellenfél megtévesztése, csakhogy az ellenzék is át- látott a szitán. — A trónbeszédben a | legsürgősebb és tovább el nem odázható : reformok, jelezte a választójogot, — de mikor sürgette rajta, az ellenzék, gunyo- j san „általános, titkos es még nem tudom j micsoda választójognak“ nevezte ugyanaz a Khuen-Héderváry, a ki pedig azt hir- j deíte, hogy a választójognak van olyan s barátja, mint Justh Gyula. — Mindig az ; ellenkezőjét tette annak, amit Ígért és so- j hasem a nemzet javára. — Az egyéni j szabadságjogok megerősítését és törvényes j garanciáját hirdette, amikor jött, az eszkö- j zökre azonban a sajtószabadság megtip- ' rásával, a bátorszavu NAP üldözésével mutatott rá. Nehéz volna bünlajstromát felsorolni, de legnagyobb bűne szerintünk az, hogy a magyar nemzetet, mint egy pipogya, politikailag éretlen és főleg erkölcsileg gyenge nemzetet állította a világ elé, a melyet nehány millióval le lehet fizetni. Szerintünk legnagyobb bűne az, hogy akkor, amikor a parlamentben nagy többség voit, a mely a nemzet osztatlan bizalmát bírta, akkor felajánlkozott az udvarnál, hogy az ő horvátországi eszközeivel majd hoz össze az udvarnak tetsző többséget. Nem elég ellenségünk van a bécsi udvarnál, nem eléggé látták 1906-ban nemzetünk gyöngeségét, még szükség volt arra is, hogy demonstráltassék az is, hogy 20—30 millió elég ennek az országnak hogy elkábuljon és jogai érvényesítéséről lemondjon. — De a saját bűne ölte meg kormányát. — Hogy engedjen ugyanaz a bécsi udvar ennek a többségnek, ennek a gyönge parlamentnek, amelyről azt gondolja : ilyent ugyan mindig összehozhatok. Hogy parlamentünk mennyire gyönge, soha még jobban nem tűnt fel. — Egy parlamenti többség ünnepélyes formában nyilvánítja akaratát. — Még figyelemre se méltatják. Egy közös miniszter merészen szembehelyezkedik a kormányzó párttal, porig alázza a miniszterelnököt és — nem r ...wiw,! im a h adügyminiszter megy, hanem a többségre támaszkodó kormány. — Ez nem más, mint a parlament gyöngesége. Uj, erős, hatalmas parlamentre van szükségünk, a melyről nem lehet úgy vélekedni, mint erről a többségről, hogy ilyent ugyanazon pénzért mindig kapunk. Hatalmas, erős, a nép millióit magába foglaló parlament kell a nemzetnek, amelyről az udvar is tudja, hogy milliókat foglal magában és a népparlament védelmére millió és millió polgár áll minden pillanatban talpra. Justh Gyula politikája fényes sikert aratott. — Más kibontakozás itt, mint a választójog alapján nem lehet. Ezzel a mai osztályparlamenttel felvenni a harcot, katonai, vagy akár gazdasági kérdésben nem lehet a bécsi udvarral. — A kérdés az oly egyszerű, mint Columbus tojása: megerősíteni a parlamentben és ha a kormány mögött egy erős népparlament áll, akkor majd csevegünk a véderő kérdésében. Csakhogy ezt Tiszáék nem akarták j megérteni, mert a népparlamenttel a tiszta 1 politikai élet jár. Görcsösen ragaszkodtak ; az utolsó pillanatig hatalmukhoz, szerin- i tűk ország, — de mint minden beavatott j tudja, — a saját érdekükben. Úgy látjuk, az országra egy szebb \ jövő hajnala pirkad ; a demokratikus haladás, a munka es az erkölcsi elveken I alapuló politikai élet korszaka. fisai. Lázban átélt szerelem. Irta: Franciszkusz. Olyanféle vékonyka kis láz fogott el, melynek hatása alatt a képzelet kitágul és nekiszalad a nagy mindenségnak. Nagyszerű, kéjes bizsergés J fogott el. Éreztem verejtékezik a testem, persze, ezt is csak álmodtam, mint más rengeteg sok bolond és igaz dolgokat. Úgy hajkurásztak a képek meleg agysejtjeimben. Némelyik sokáig is megmaradt. Egy meg éppen végig kínozva hájszolt át az egész történeten. Valószínűleg azért maradt meg oly apró részletekig emlékemben, mert elég furcsa történet. Továbbá illatok is szerepelnek benne, sőt még a rózsa színére is emlékszem sárga volt. Láz álmomban félre is beszéltem. Ilyeneket. — Te Ágost! Te Ágost! Baj lesz ebből. Mondom, Ágost én rosszat sejtek. — Csak mosolygott, mosolygott Ágost. És nem szólt semmit. — Te Ágost, mért nem szólsz te ? Mit akarsz tőlünk. Szerelmes pártól. Mért kullogsz utánunk még az erdőbe is. Talán a csókjainkat ákarod meglesni ? N® ugyan abból nem eszel Ágost. Hiába van neked pénzed Ágo.t. Sok millió. Te púpos vagy Ágost és nyomorék. Téged még ütni sem lehet. Csak elhessegetni, mint a kis csibét s ezt is csak vigyázva, hogy baj ne essék veled. (Itt félbeszakadt a mondókátn s kezdett kibontakozni előttem álmomban a saját körvonalam. Oldalamon egy leánt sétált. Itt kszdett szövődni álmomban a történet.) íme tehát: Volt nekem régen, nagyon régen egy szeretőm. Egy lázálomban élő, csudaszép barna leány. Es ez a leány bolondult értem : a barna hajúért, a barna szeműért. Pedig én nem is vagyok olyan nagyon szép. De hál ki az ördög tud parancsolni egy ilyen kis fruskának, ha oly őrülten szeret, mint ez. Egyébként Margitnak hívták. De szeszély s vad vágyu, pogány leány volt. Én csak hagytam, sőt örültem neki. És nem is bántam ha napról-napra növekszik a szerelme. Kocsiztunk is Sétáltunk is Egyszer karonfogva, egyszer nem. Mikor milyen kedvünk volt. Szóval ő bolondult értem. Bóditó szerelmi vággyal csög- gött rajtam és valamiként egy Hetara, úgy járt utánam, úgy űzött a gondtalan estéken. Néha a fényitatta ragyogó májusi légben neki lódított valami rejtelmes erő az azúrkék ég alatt mélán nyujtozkodó erdő árnyékos fái alá. Betakart az erdő. Zengett, csattogott az erdő. Vészes kuvik madár belesivitotl a légbe szárnyait csattogtatva . . . Egyébként csend volt’ csak a mi kezünk reszketett, csak a mi szavunk csuklóit meg néha és a mi sóhajunk hallatszott szakgatottan hosszúra nyullan. Margitnak szerelmes teste most kezdett bimbózni. Most lepték meg először ágyának púba vánkesán hatraszegett nyakkal feküdve rejtelme» vágyakkal. Most kezdett öntudatosan először pi- hegni szive a tavasznak csókos leheletére . . . S az erdő fái oly részegitöen suttogtak s az erdő vadon virágai oly csalogatóan libegtek felé a szerelmes májusi szellő fuvalmára, hogy a fákat öielte volna szerelmében, ha élet lett volna bennük . . . így hát engem ölelt. Vad, nagyszerű rajongással csókolgatta remegő ajkamat. Pedig én nem is szerettem oly nagyon ... De ott rezgeti már a sugaras légben a nárcis illata csiklandozóan bizsergeite idegeit és sugdosott neki : — Te nagy leány vagy. Neked szeretned kell már. Más ilyenkor már régen csókolt. — És rázengett a csókravágyő fülemile : Szeress, szeress, szeress 1 — (Es ő szeretett engem. Kárho- zatteijes rajongással akart engem. Akart 1 És nekem engedelmeskednem kellett. És mentem utána hűségesen fáradhataüanul. Pedig nem is szerettem oly nagyon. Eközben történt velem valami Egy különös, meglepő, és mégis mindennapi eset: megtudtam, nagy vására NAGYTOZSDE M ~ ~ riőb, férfi és gyermek plgT“ ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SlEiEl HETÜKBE
