Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-17 / 31. szám
2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. ápril 17. fülüekkel is, hogy az iparos nem nézi, vájjon az anyag, mit fel akar dolgozni, szép-e, rut-e, alacsony vagy magas szár- mazásu-e. Csupán arra törekszik, hogy mindannyiunknak használjon, s az emberiség millióit étellel, itallal, ruhával elláthassa. És ezt a tanítási rendszert folytatni kell egész a világ megteremtőjéig, az Istenig, ki a legnagyobb iparművész volt, mikor a világot hat nap alatt megte- z mtette. Az iparos az Isten munkása, tehát tisztelnünk kell, mert ha ennek ellenkezőjét tesszük, úgy l3ten ellen vétkezünk. A Teremtő minden országába széjjel árasztotta munkásait. Ép ezért kell nekünk, magyaroknak szeretnünk, támogatnunk első sorban a magyar iparost . . . Ilyen elbeszélő, mesélő és oktató rendszerben kell elvetnünk a magyar ipar irántijszeretetnek magvait már a népiskolában. Az elhinlett magvakat szabadjára nem hagyhatjuk, azokat ápolnunk kell, hogy gyökeret hajtva a középiskolákban törzsekké, a felsőbb iskolákban egyetemes, terebélyes fákká növekedhessenek. A középiskolákban az ipar általános ismereteivel, annak nemzeti missiójával kell megismertetni az ifjúságot. E tantárgyat kötelezővé kell tenni a középiskolákban. Az általános ismeretek elméleti tanítása mellett különös haszonnal jár ipari műhelyeknek, telepeknek megszemlélése, nem egyszer-kélszer, mintegy szórakozásból, hanem esetről-eselre gyakran és pedig komoly oktatás és tapasztalat szerzés céljából. A felsőbb iskolákban jogakademiákon és egyetemeken külön e célra rendszeresített tanszék hirdesse az ipari tucbmány szabadságát, diesösségét. Természetesen itt már magasabb iparpolitikai szempontoknak kell elbírálás alá jutni. Hisz ugyanis oly sivár felsőbb iskolai rendszerünk, tegyük azt gyakorlativá iparpolitikai tanszék felállításával. Ezen általános iskolai nevelésnek kettős irányban fogjuk érezni becses értékét. Egyrészt nemzedéket kapunk, mely az ipar iránti érzékévei ténylegesen is támogatni fogja a magyar ipart. Ez lesz kulcsa majd a mai hazai iparpártolási kérdés oly régóta vajúdó megoldásának. — Másrészt elfogjuk érni azt, hogy az iskolázottak közül is többen fogják magukat ipari pályára adni. így lesz magasabban iskolázott iparososztályunk, mint van Angliában, mely helyeken igen nagy az érettségizett és egyetemet végzett iparosok iparosok száma. Az iparoktatás másik nagy útja a tulajdonképpeni szakoktatás ipart űzők részére, minden fokon ingyenes oktatással Alsó, közép és felső fokú ipari szakiskolák létesítendők. Alsó fokuak az ország minden városában s nagyobb községében, kőzépfokuak minden gócponton, felsőfokuak az ország geografiailag felosztott nagyobb területein állitandók fel. A tanrendszer megállapítása és ez iskolák belső szervezetének részletes tagla- lalása ezúttal nem feladatunk. Annyit azonban szükségesnek tartunk kiemelni, hogy ez iskolákban a gyakorlati irány mellett az elméletinek is helyet kell adni. Fontos, hogy az egyes szakok gyakorlati és elméleti tanításán felül gond forditlassék mindazokra az általános tantárgyakra is, melyeknek ismerete nélkül m?.i modern ember nem élhet meg. Végül az ipartörténete mellett nagy súly fektetendő a magyar nemz't történet tanítására is. Mert jól jegyezzük meg, feladatunk nemcsak az, hogy szakképzett munkássá, hanem a nemzet aktiv elemévé is kell lennünk, emelnünk a magyar iparost. Ez légyen a mi vezérfonalunk az ipari szakoktatás szervezésénél. Ez a körülmény felelte nagy horderővel bir, mert a magyar nemzetállam kiépítésénél nem mellőzhető az iparosság, Velük számolnunk kell, már csak nagy számuknál fogva is. Az ipar nagyon alkalmas arra, hogy a nemzetállam eszméjét megerő-iitse, de egyúttal veszedelmesen alkalmas arra is, hogy azzal foglalkozókat nemzetközi és nemzetiségi eszmék karjaiba csalogassa. Egy uj honahpitás lesz az, ha sikerül az iparosság magyarnak megmaradt részét a magyar állameszméhez varázsoló ragaszkodásra szoktatni és eltévelyedelt részét visszahódítani. Az uj honalapitásnak p dig legnagyobb eszköze az iskola. Általánosan véve a nemzet, szorosan véve az iparosság részére. SpiraliLékZZ. Szombat este „Bál az udvarnál“ c. ope- ^ rette bemu’atója volt. — A darab egy bécsi silány operette, üres szöveggel és semmitmondó zenével. A szerzők azonban ügyeskedtek abban, hogy semmivel, de igazán semmivel kitöltöttek 3 felvonást. A szereplők jobb ügyhöz méltóan buzgólkodtak a siker érdekében. — Különösen P. Szepesi Szidi volt kifogástalan egy neki való szerepben. — Balta Mariska, Dénes Ella, Roos Balázs mindannyian jók voltak. — H. Balta Mariska és Heltai Hugó egy táncduetlórt kaptak tapsokat. Vasárnap és Hétfőn ugyanez a darab ment másodszor és harmadszor a fentihez hasonló előadásban. Kedden „A sárga liliom“ Biró Lajos színmüve került előadásra Szőke Sándor jutalomjátékaként. A darabot — úgy hiszem _ nem kell is mertetnünk olvasóközönségünk előtt, mert ha másként nem is, a múlt évi előadásokból ismerik. — E színházi est — mondhatjuk — a Szőkéé volt. őt ünnepelte az egész közönség! — És ö, ha másért nem is, — amit ugyan tagadunk — ez esti szerepléséért is megérdemelte az ünnepeltetést, — Vérbeli művészetének minden I kvalitását, nagy tehetségének minden legkissebb részét mutatta be ismét ez este az őt méltán szerető közönségnek. _ Tisztelői és barátai j Méltó partnere Harmat Zseni, valamint Fehér I Gyula is szaporította ez este sikerének számát. I A többi szereplők is igyekeztek a siker érdekében. Nevető estély a színházban. Ez a méltó cime annak az előadásnak, ameiy f. hó 20-án j sznmbaton este lesz a színházban. Színre kerül I „A nap hőse“ cimü 3 felvonásom énekes bohó- 1 zat Heltai Hugó jutalomjáiékakónt. És ezzel mind#nt megmondottunk, mert Heltai annyira közismert komikusa színházunknak, akinek annyi kellemes, mulatságos estét köszönhetünk, hogy erről többét irni igazán Ízléstelen volna. A világ legnagyobb hajószerencsétlensége. Iszonyatos tragédia játszódott la vasárnap éjszaka az Atlanti Oczeánon. A White Star Line »Titanic» nevű hajó- óriása, amelyik nagyobb volt minden eddig ismert oceánjárónál, összeütközött egy úszó jégheggyel, léket kapott és az óriási vizi alkotmányt, gyarló ember, kéznek ezt a vakmerő építményét, utolérte a legszörnyübb végzet: elsülyedt- Kétezernél több, álmából fölriadt embernek a jajveszékelése (öltötte be az éjszakát s mire másnap délelőtt fölragyo— Igen, csaló vagy, képmutató vagy. Eddig hittem, de mot már meggyőződtem, hogy ki vagy. Mindent tudok. Tudom, hogy vőlegény vagy és azt a másikat csak pénzért veszed el. De engem azért még mindig szeretni ákarsz. A férfi ámulva hallgatta a leleplezéseket és zavarral küzködve, alig bírt felelni. — De édes cicám, hisz azért nem fog ösz- szedülni a világ. Hisz magad [mondottad, hogy csak pénzéért veszem el, ezentúl is csak téged foglak szeretni csak téged . . . A leány heves zokogásra fakadt, majd el- elcsukló hangon mondta : — Hát mégis igazat beszéltem. Pedig csak mtgakartalak tréfálni és te elárultad magadat. — De édes Istenem 1 — kiáltott most már indulatosan fel a férfi, — hisz eiőbb utóbb úgy is megmondottam volna, ő belém bolondult és felajánlotta a kezét és a pénzét. Hisz tudod édes hogy mily nehezen küzdők azért a nyomorúságos kenyérért. Nincs más menekvés, számomra. Nem bírom igy ki tovább az életet. — Mert gyáva vagy ! — Nem, édes, nem vagyok gyá\ a, de nem vagyok elég erős, hogy megküzdjem á sorssal. Ez az egész emberiség baja, Pénzért még a boldogságunkat is felá’dozzuk. Nem igaz, hogy a padlásszobában száraz kenyér mellett is van szerelem. A szerelmet csak a gazdag, gondtelan emberek ílvezik. Nem a szegény embernek való az. Mi hasznom a szépségedből, a mosolyod nem terem ebédet és éhes maradok a csókod után is. — Rettenetes dolgokat beszélsz, — szólt borzadva a leány. — De igazat. Ez a világrend logikus valami. Megtanít szenvedni és lemondani. A leány szeméből patakonként folyt a könny. — Sirj, édes, sirj Mo3t jól esik, de majd I ha kiáradnak a könnyeid, akkor majd elfogod | felejteni a szép álmokat, miket együtt álmodánk I . . . Sirj helyettem is, sirasd elvesztett boldog- ! Ságunkat . . . Most pedig menj, menj édes, mert ! különben megbánom amit mondtam. A leány pedig állt ott némán és mozdulat 1 lan. A férfi meg mintha csak magának beszélne, | susogott: A lomtárba a szerelemmol nem nekünk i való. Most a vér ugrál bennünk de nehány év | múlva, ba belefárad a bizsergésbe elalszik, elfá- I sui. Nincs örök szerelem. Kimerültén dűlt bátra helyére. Arca tűzben égett és szemeivel befelé nézett, mintha át akarná élni az elmondottakat. Pedig talán maga sem hitte el. Hisz olyan szerelem, mint egy zenemű, egy remek költemény, olyan szolid, tiszfa, mint a bölcsőben alvó csecsemő, de ha fel. ő, szilaj, hatalmas lesz mint az orkán. Néma csönd állt be. A leány keblének zihálása belevegyült az óra egyhangú ketyegésébe Mindketten hatra dűltek székükben és úgy látszott, mintha aludtak volna. A leány végre nez- telenül kelt föl helyéről és az ejtó felé indult. A férfi mintha nem is látta volna, behunyta szemét erősen. A másik még egyszer visszafordult. Könnyes szeme könyörögve tapadtak a férfi arcára, de az behunyt szemeivel is látta. Pedig nem akarta látni, nem akart hallani. Küzdött önmagával és szerelmével. Az ajtó halkan felnyílt és a leány kiment, A férfi kinyitotta szemeit. Mintha álomból kelt volna. Végig simította homlokát. A szoba üres volt. RáboruU a sötétség.-- Végei — hörgé. =*= És sirt. Kiss Lajos, HEBE.
