Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-04-14 / 30. szám

í 2-ik oldal. SZATMÁR -NÉMETI. Szatmár, 1912 április 14. zelni, hogy ez megtörténhessék a válasz­tásoktól való félelemtől, mert hiszen az ilyen mandátumféltö ijedős politikusok egyébként sem szoktak belemenni a harcba, azok pedig, akik már benne voltak, sok­kal inkább választóiktól, mint a kormány kegyétől várják a nemzeti jutalmat. Maradna hát, hogy ítéljen a nemzel, ítéljen a nemzet, hogy mi kell neki : jog, törvény, szabadság és alkotmánytisztelet; fokozott vér és pénzáldozatok vagy tisz­tességes politika minden vonalon. ítéljen a nemzet, de ha nem találna jól ítélni, akkor javítson az ítéleten a pénz és a ha­talom minden ereje és ha ez sem elég: folyjon a vér az egyik oldalon, vesztege­tés terror, presszió a másik oldalon. S ha igy meg lesz a nemzet akaratából meg­szerzett többség, ugyan mit gondolnak a tisztelt kormánypárton, hogy a megtépá­zott ellenzék — mert hiszen a teljes kiir­tással ők sem számolnak a valóságban — szállítani fogja az ő követeléseiket ? Bizony nem érnének igy se el semmit, csak uj harcok elé állítanák az országot, s kez­dődnék elölről a harc, melynek vége csak í egy lehet: félszázad után végre lehetővé j tenni egy tiszta választást, hogy annyi j évtized után végre megnyilatkozhassék a j a nemzet is : harcot akar-e, vagy békés • munkálkodás!. „Összeesküvés a városházán'1 1912. április 12. Előrebocsájtjuk, hogy mi erről az , összees küvésről“ nem tudunk csak annyit, amennyit egy helybeli laptársunk közölt róla. Sőt egyenesen kizártnak tartjuk, hogy ez az „összeesküvés“ ab­ban a formában, ahogy az „közérdekből“ vezér- J cikk témává léptették elő — megtörlénhelett j volna. És hogy mégis szóvá tesszük, ezt azzal indokoljuk, hogy ezt, ha nem is a közérdek, de , a megvádolt tisztviselők érdeke követeti tőlünk­Sem szóban levő tisztviselők, sem a mélyen Az történt ugyanis, hogy a mágnáskaszinó­ban egy nagyon előkelő ur elvesztette [kártyán minden pénzét. — Mikor leült a kártya- asztalhoz, volt két milliója. Mikor fölállt az asz­taltól, volt két forintja. Ez a két forint tán elég lett volna egy utolsó vacsorára, ha nem kellett volna borravalóul odaadni a komornyiknak, aki többszörös há iur volt és Osztendében szokott nyaralni egy iiptóvárosi pagykereskedő feleségével Hát mágnások, akik a pénzét elnyerték összeüllek tanácskozni, hogy mit csináljanak most ezzel a szerencsétlen flótással, aki egy garas nél­kül maradt a nyakukon. — Nem hagyhatjuk a fiút mégse I — mon­dották egyhangúlag és megállapodtak benne, hogy okvetlanül valami olyán megoldást találnak, ami nekik nem kerül majd pénzbe. Ekkor került a kezükbe az állatkerti igaz­gató pályázati fölhívása. A többi már nagyon egyszerűen ment. Egy rövid levélben ráparancsoltak az állatkerti igaz­gatóra, hogy a többi pályázók mellőzésével az ő jelöltjüket nevezze ki. Persze az igazgató ellent­mondás nélkül engedelmeskedett volna, már más­nap megbukott volna a kormány. Most tehát be van már töltve a legutolsó hiány is az állatkertben. Ott áll a gyönyörű há­romszobás ketrec, benne smirnaszőnyeges dívá­nyon havannát szivarozik az Ember és a rácson ott a kis tábla : Ember. Homo Sapiens. (Felső Magyarország) (A nemzeti Casinó ajándéka.) Ha önök, tisztelt olvasóim, kiváncsiak, men­jenek el az állatkertbe és nézzék meg. De ha önök csak azért mennek el, mert nem hisznek nekem, — akkor haragosan földhöz csapom a pennámat és sohse veszem többé a kezembe I tisztelt laptársunk nem tudhatja azt ma még, hogy a városi főszámvevői állásra pályázók közül ki lesz az a szerencsés, aki az állást elnyeri. Ta­lán az arra egyedül hivatott főispán sem tudja ma még: kit nevez majd ki. Sajnosán tudjuk azonban és ezt tudja min­denki, hogy a választás, avagy kinevezés utján betöltésre kerülő állásokat nem mindig az erre leginkább hivatottak szokták elnyerni. A protec- tiónak is jut néha napján szerep az ilyen esetek­ben. És — sajnos — nem ritkán, Ide csaknem mindig az jut nyeregbe, akinek jobb, vagy leg jobb az összekötetése. Ne vegye tehát rossz néven a megvádolt tisztviselőktől a m, t. laptársunk, ha nem tudják maguktól elűzni azt a gondolatot, hogy a főszám­vevői állás betöltésénél is juthat szerepe a pro- tectiónak. Valószínűleg ők nem támaszkodhatnak más protectorra, mint évek hosszú során át vég­zett becsületes munkájukra. Fájna nekik, ha — amikor nagy ritkán, mint ez esetben — megjött az alkalom arra, hogy fokozatosan előbbre jut, hassanak, egy az övékénél jobb összeköttetések­kel rendelkező idegen ütné el ettől az előléphe- tóstől. Mert bármennyire is appeliál a polgármes­ter urra t. laptársunk, erős az a meggyőződósünk- hogy a városházán épen az általa megvádolt tisztviselőket nem érheti vád. Dolgoztak és dol­goznak azok derekasan, becsületesen. Nem akarunk nagy dobot verni egyetlen pályázó mellett sem, de a legnagyobb mértékben lealázóoak tartanak tisztviselőnkre azt, de a fő­ispán úr, kinek igazságszeretetében pillanatra sem kételkedünk — a pályázott tisztviselőink között nem találna egyetlen egyet sem, aki a kérdéses állásra alkalmas tolna. És nagyon szerencsétlen gondolatnak tart­juk épen a „Közérdek“ szempontjából azt, hogy m. t. laptársunk tisztviselőink előhaladásra irá­nyuló törekvéseit ilyen szempontból fogja fel. Úgy véljük : a munkapárt érdekeinek akart ezzel szolgálatot tenni és megállapíthatjuk, hogy ezút­tal — a közérdek rovására. Giulia«. akarnánk csinálni, mert erre Szőke úgy Szstmár müértő közönsége előtt nincs szűke, hanem csakis azért, hogy közönség a Szőke iránt táplált sze- retetét, amelynek már annyiszor adta tanujelét, ezúttal bizton és erősebben fogja kifejezésre juttathatni, mint valaha. Sárga liliom, Biró Lajos színmüve (világ­hírű) kedden, 16-án Szökő Sándor jutalomjátéka. A főherceget játsza. Színházi műsor: Vasárnap délután Czakó Vilmos felléptével »Madarász» operette — este — másodszor »Bál az udvarnál* operette (Gz. bérlet.) Hétfőn — harmadszor — »Bál az udvar­nál» operette (A. bérlet.) Kedden Szőke Sándor jutalomjátékául ez idényben először »A sárga liliom“ Biró Lajos sensatios színmüve (B. bérlet.) Szerdán »A bolond» Rákosi Jenő és Sza­bados regényes operettéje H. Bállá Mariska és Fehér Gyulával (Cz. bérlet.) Hullámok. .. irta : Gustavoo A Becquer. Hatalmas hullámok, bömbölve csapkodok, Rohantak távoli kopár part vidéknek ; Habfodros ágyatok takarjon be lágyan Vigyetek el kérleld Dühöngő orkánok hurcoljátok bögre A fáknak levelét s szaggatva térjétek S ragadjatok engem tova magatokkal Vigyetek el, kérlek l Száguldozó felhők, miket tép a villám S a felhők peremén tüzrózsái égnek; Öleljetek által sötét ködös felhők Vigyetek el, kérlek I Taszítsatok le az örvénylő mélységbe, I Ahol minden meghal ész és emlékezet; [ Ó mert fájdalommal egyedül maradni Ó még azt sem merek 1 Spanyolból fordította: Barna Jánoa­REK. Szerda este Rákosy—Szabados regényes operettéje »A holond» került szime Fehér ^yula jutalomjátékakénf. A színházat teljesen megtöltő közönség őszintén és melegen ünnepelte ez estén Fehért, aki a címszerepben kiváló tehetségének uj oldalát mutatta be és ezzel is szaporította számos sikereinek számát. Partnere Fehér Olga az újpesti népszínház művésznője volt Veleszü­letett báj és természetesség, gyönyörű hang, nő­ben szinte példátlan intelligencia : ime ezek a készsége. Poetikus, hangulatos dalaiból a szűnni nem akaró tapsokra többször is ráadást kellett énekelnie és úgy öt, mint Fehér Gyulát az egyes felvonásuk után zajos tapssal és tetszéssel hívta a közönség a lámpák elé. Heltai a sekrestyés szerepében nyújtott mulatságos figurát. A többi szereplők is igyekeztek az összjáték érdekében. Csütörtök este »A kétn» Kistemaekers 3. felvonásos színmüvének a bemutatója volt. A darab a hazaszeretet glorifikálja. A közönség tetszéssel fogadta a jdarabot, amely stilszerii rendezésben, teljes összevágó előadásban került színre. A darab főszereplői Z. Hahuel Aranka és Szőke Sándor erős drámai tehetségük legjavát nyújtották. Különös a második felvonás finom, érzelmes előadásában érvényesültek a darab szépségei és kiváló képességeik. Czakó Mici egy komorna kis szerepében volt egyszerű és meg­indító. Fehér Gyula a megszokott jó volt. Szőke Sándor jutalomjátéka lesz folyó hó 16 án, kedden este. Szőke Sándor egyik 1 gam- i biciósabb, legerősebb tagja színtársulatunknak, | aki művészi, mindig átgondolt, áttanult, a leg­apróbb részletek kidolgozását is bizonyító játé­kával nem egy feledhetetlen estét szerzett váro­sunk szinházjáró közönségének. Jutalomjátékául a »Sárga liliom» Biró Lajos világhírű színmüvét választotta, amelyben ő a vezető szerepet, a főherceget játsza. Mindezeket pedig nem azért írjak meg, mintha Szőke Sándornak reklámot 9 Árvíz a megyében. 1912. április 13. A szakadatlan esőzések folytán a Sza­mos, valamint a megye apróbb folyói és patakjai folyton áradnak, sőt itt ott már ki is öntöttek. Fehérgyarmati tudósítónk jelenti, hogy azokat a gátakat, melyeket a múltkori árviz után utászkatonák építettek, az ár elszakitot a és a viz elöntötte Fehérgyar­mat, Penyige, Jánk, Panyola és Majtis községeket. Amerre a szem ellát, mindent viz borit el ; olyan községek határa, mint egy óriási tenger. Ha az esőzés meg nem szűnik, tartani lehet attól, hogy az egész környék elpusztul. A főszolgabiró távira­tilag kérte az ulászkatonák kirendelését. Mátészalkán a viz elöntötte a határt. A vetések teljesen viz alatt vannak, meg­semmisülve. Opályi halárában a Kraszna is kilépett medréből és elöntvén, tönkre­r tette a vetések nagy részét. Opályiban, Apátiában csak csolnakon közlekedhetnek az emberek. A kár óriási. Szinérváraljál a községen átvonuló jelentéktelen kis Szinér patak öntötte el. Sok ház viz alatt áll, sőt több öszsze is dőlt. Hirip és Madarász községeket is elöntötte a megáradt Homorőd és Sóspatak. A folytonos esőzés csak fokozza az áradást. A rossz időjárás és az árviz megyénk idei termését csaknem egészen tönkre tette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom