Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-31 / 26. szám
XVI. évfolyam. Szaimár, 1912. Márczius 31. Vasárnap. 26. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Bgész évre 8 kot. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor í Egyes szám ára Ifi fillér Megjelen hotenklnt kétszer: vasárnap és szerdán.- fiSSSSSHi SZERKESZTÓSÉ6 É8 KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Telefon-ssá » 80.-= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzete Kisipar — szabadipar. A szabadelvÜ3ég korát éljük s csak a liberális eszmék, irányok és alkotások után vágynak a lelkek. Igaz, hogy már ebben azulán vajmi kevesen tudunk distingválni s az ál, talmi liberálizmus sokszor ül orgiákat a valódi, szabadelvüség fölött csak úgy, amint a szabadság mezején is sűrűn burjánzik fel a tömegeket megtévesztő szabadosság. Való igaz, hogy gazdasági életünk sem ment á rr.odernismus hibáitól és bűneitől. Gazdásági életünk berendezése nem iud kibontakozni a középkoriasság kereteiből; az erősebb joga ma úgy él, mint évszázadokkal ezelőtt és valóban ma is áll a közmondás : aki bírja, marja. Kartellek, ringek, trösztök és m sterséges üzemkorlátozások békóiba van szorítva a termelés és ugyanezek fojtogatják — verseny kizárásával — a fogyasztók millióit; a szabadipar égisze alatt kifejlődött kon- iárság meg tönkre tette a kisipart, mely i gykoron pedig nemcsak ipari, de főleg nemzeti szempontból is jelentős tényező volt a hazában. Szó sincs róla, szép dolog az a szabadság, de csak akkor, ha nem élnek vele viss'za s ha éltető és fejlesztő hatást gyakorol ahelyett, hogy rombolna. Ám az iparszabadság, a szabadipar aligha találhat általános dicséretre. Legalább az iparosság közt ma már mind sűrűbben hallhatók olyan hangok, melyek éppen nem szólnak dícsérőleg a minden téren s igy a kisipar terén is érvényre jutott szabadság felől. Áz ország iparossága kegyelettel emlékezik a régi. jó időkre, sírnak a céhrendszer után, mely patriarchaüs és maradi formája mellett is érvényt szerzett a szorgalomnak és tudásnak s nem szolgáltatta ki az egyént a tőke és a kontár szabadverseny esélyeinek. Ha azok közül az utak közül, kik a »misera plebs« sorsát hivatvák intézni — papíron —, csak egy is akadna, aki nem madártávlatban vagy elméletben, hanem közelebbről is iparkodnék megismerkedni a. kisiparosság nyomott helyzetével, nehéz életviszonyával — és ha alkalmat keresne arra, hogy megfigyelhesse azt a nehéz munkát, és küzdelmet, melyet az országnak ez ? számottevő néprétege az élettel a megélhetésért folytat: bizonyára beismerne legMárcius 30. alább annyit, amit beismerni sehogysem akarnak, hogy más az elmélet és másként fest a való élet — és hogy az elméletben szépen kicirkalmozott alkotások a gyakorlatban nem mindig válnak be, sőt rendszerint olyan eredményeket szülnek, melyeket senki, még az alkotók maguk sem r akartak. Éppen igy vagyunk az iparszabadsággal is. A liberálizmus magasztos je.i- géje alatt létesített szabadipar rendszere a gyakorlati életben épenséggel nem vezelett az óhajtott eredményhez. A céhrendszer kisiparosaink állal áldott nak mondott idejében ipart csak azok űzhettek, akik előbb bizonyságát adták erre való rátermettségüknek. Az úgynevezett »remeklés« valódi vizsga volt azokra nézve, kik a »mester« névre pályáztak. De még az sem volt elégséges, ha a. »legény« jól állotta ki a-v4zsgLi;. Ki kellett még mutatni azt is, hogy rendelkezik az üzeme és üzlete berendezésére és azoknak az első időben való fenntartására okvetlenül szükséges anyagi eszközökkel is. Csak ha e két fontos tényezőnek is a birtokában volt, adatott meg neki az engedély arra, hogy iparát önállóan gyakorolhassa és csak ekkor ütötték mesterré. Ennek pedig az volt az eredménye, hogy az akkori kisiparos, kellő szakismerettel rendelkezve, meg is tudott felelni hivatásának és tisztességes munkáját, szorgalmát a jól megérdemelt anyagi siker is koronázta. Ma. egészen másként van a dolog. Ma nem kell szaktudás, nincs vizsga és nincs remeklés. Ma bárki is kiválthatja az iparengedélyt és nyithat bármilyen üzletet, ha az üzletbe egy „üzletvezetőt“ állít be. Mivel pedig ez nem magának dolgozik és a tulajdonos nem ért a munkához, igy áll elő az olcsó és silány tömegtermelés. Az ilyen verseny természetesen kiveszi a törekvő, de szegény iparos szájából a kenyeret vagy legalább is arra kényszeríti, hogy ő is silány iparcikkel állítson elő. Ez a nyitja, a magyarázata annak a sok panasznak, amely mai iparcikkeink fe. lől hallható. Ám legyen iparszabad-ág. De legyen gondoskodva árról is, hogy ezáltal a törekvő és hazafias kisiparos megélhetése ne legyen veszélyeztetve. És túlhajtott, hamis i liberálizmussal ne kergessük ki hazájából a munkást, mert az ennek folytán állandó lett vérveszteséget ez a nemzet soká ki nem bírja 1 Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyeháza nagytermében folyé hó 21-én élénken látogatott rendkivüli közgyűlést tartott. Elnöklő főispán a közgyűlést megnyitván, kegveletes szavakkal emlékezett meg a néhány nappal azelőtt elhunyt B. Kovács JeDŐ megyebizottsági tagról, ki élénk s hasznos tevékenységet fejteit ki a megyei közélet mezején. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben egyhangúlag megörökíteni elhatározta. — Ezután a közgyűlés áttéri a tárgysorozat legnagyobb érdeklődést keltő pontjának : a halmi—bikszádi vasút részére adandó 200.000 koronás hozzájárulási összeg tárgyalására. Ezen összeg megadását Bányász Menyhért nagyszőlősi lako3 kérelmezi. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy a kért összeg nem pőtadó kivetése, hanem az útadó alapra felveendő konverziós kölcsön alapján szavaztassák meg. A nagyfontosságu kérdéshez elsőnek dr. Falussy Árpád szólott. Szerinte, mivel a tervezett vonal a vármegyéből kivezet s csak 18 kilométer hosszúságú, a megszavazandó 200000 korona nem áll arányban azzal a támogatással, amelyben a vármegye annak idején pl. a fehér- gyarmati 54 kilométer hosszú vasúti vonalat szintén 200.000 korona segély megszavazásává, részesítette. * Az érdekeltek a Nagykároly—peóri vasút segélyezésére telkérték Bihar- és Szilágyvármegyéket is, de ezek kimondották, hogy a megyéből kivezető vasutakat nagyobb mértékben nem hajlandók támogatni, hanem 4—4000 koronával segélyezik kilométerenkint a megye területén létesítendő vonalat. Javasolja, hogy Szatmárvármegye is csak ily arányban támogassa e vasutat, mely szintén kifelé vezet. A konverziós kölcsön felvételét, mely kérdéses és kétséges, nem ajánlja. Tekintve, hogy a határozat felsőbb hatósági jóváhagyást is igényel, kéri a fenti javaslatának elfogadását, hogy t. i. az útadó alapra felveendő kölcsönből kilo- méterenfeint csak 4000 koronát szavazzon meg a közgyűlés. Ilosvay Aladár alispán ezzel szemben — utalva arra, hogy a vasút az általános kereskedelemnek előmozdítója lesz, kéri a javasolt 200,000 koronás hozzájárulás megszavazását. Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás csak 100.000 korona megszavazását indítványozza, mihez dr. Falussy Árpád is csatlakozott. N, Szabó Albert — tekintettel arra hogy a mostani vasútépítési viszonyok közepette a 100,000 koronás hozzájárulással a vasút kiépítése lehetetlenné tétetik, pedig a megyei vasutak nagyobb arányú támogatása eminens érdek, ajánlja a javasolt 200,000 korona megadását. A közgyűlés nagy többséggel megszavazta a kért 200.000 koronás hozzájárulást. Újdonságok nagy vására S Z & T M Ált A NHQ Y T é Z 8 BE ffl E 1 női, férfi és y^ermek PIT* nuhékSs&n -efP| legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHET
