Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-01-03 / 1. szám

2-ik oldal ISZATMÁ ti N ÉV! E T I Szatmár, 1012. január 3. könnyelműséghez való nagy hajlandósága. Ehhez járul még az is, hogy nincs meg az a gazdasági intelligencia a mi földdel foglalkozó köreinkben, hogy lépést tarthat­nánk a nyugoti népeknek agrikulturális haladásával. Az a szabadság, ami valamikor a birtokos osztályt jellemezte, ma már sza­badossága vedlett át. Jogaiért kész volt vérét ontani bármely percben a magyar háborúban és féltékeny szeretettel őrizte békében azt az ingatlant, amit hősiességé­nek köszönhetett. Az utódok kevésbbé ve­szik azt a dolgot olyan komolyan, ők, a kik minden megerőltetés nélkül cseppentek a birtokba, ők a kik csak a függetlenséget, de nem annak megszerzése módját éreztek a szabadság kihasználásában. Pedig milyen nagy hasznot hajtana az ilyen okszerű és takarékos gazdálkodási rend, mint amilyen a gazdasági vívmányok kihasználásával a nyugaton folyik. Lenne tőkénk, a mivel a magyar ipart nagystílű alapokra fektethet- nők, az amerikai versennyel nagyon köny- nyen felvehetnők a harcot, minthogy ter­melőképességünket fokozhatnók és egész nemzeti életünkben egészséges vérkeringés jöhetne létre. Azon kivül nagy baj az is, hogy a kisbirtokosok sincsenek felszerelve kellő gazdasági tudással. A tudomány ha­talom és aki tudományban erősebb, az legyőzi könnyű szerrel a tudásban gyen­gébbet. A mai nemzedéket szükséges úgy nevelni, hogy kellő garanciát kapjunk a jövőben arra nézve, hogy megállja a ver­senyt más nemzet műveltségével szemben. Ismétlő iskolák, téli tanfolyamok, kiváló szakerők sokat tehetnek az izmos müveit földmivelő nemzedék létrehozásában. A ma­gyar föld pusztulását két sajnálatra méltó baj, az oktalan költekezés és a szakmű­veltség hiánya idézi elő. Legalkalmasabb megoldás lenne talán az állami terhek csök­kentése és a hitelintézetek kölcsöneinek apasztása. De ez sem volna elegendő. Itt széles körű társadalmi akcióra van szükség, olyanra a melybe bevonassanak az összes földből élő osztályok. A nagybirtokosok ne vigyék külföldre az itthoni földből ne­hezen kipréselt pénzmagot, a nemesek ne dárid izzák el az udvarházakat, a kurta nemesség pedig a korcsma helyeit a gaz­dasága körül járjon. Tanitassák a gyerme­keiket a föídmivelés minden ágazatára, hogy a magyar nép méltó is legyen agri- kulturáüs hivatásához. Talp jegyzetek újévhez.­Itt az újév — s élénk lendületei vesz a névjegyipar. A nyomdákban megduplázzák a személyzetet, hogy idejében kész legyenek a buékos kártyák, amellyel a nagy nap reggelén, levélbordótól, bankszolgáig minden épkézláb ajándékleső, rankköszönti az alkalmi mottót. Nem a közismert kiskomédiát akarjuk itt feltálalni: — mint válik egy havi fizetésünk semmivé a rálehelt jókívánságoktól. Elnyűtt mese ez, ame­lyet minden évfordulónál felfrissíteni, vidéki lap nem engedheti meg magának : — ez a fővárosi sajtó privilégiuma. Szomorú, szomorú dolog ez nagyon különben is, nem krokitéma. Azt mu tatja, hogy valóban itten van a 'télét kapuja, ná­lunk kezdődik a baksis birodalma. Ahol az em­berek már január elsején, a jövő újévi ajándék reményében mártják tollúkét a kalamárisba. Ahol a hiva'alt szinekurának veszik, — s az ügyes­bajos embernek a legcsekélyebb munkát meg­vesztegető modorral vagy egyébbel kell kiczi- k8rni. De hiába elégedetlenkedünk mi, fiatal sen­kik, ez igy lesz itt még sokáig, — a jószivü közvélemény islápolása mellett. Maga az állam jár elől a példával, az embereinek fizetett éh­bérrel, úgy, hogy a legkisebb szolgai állásra is »a mellékjövedelmet* kalkulálva nyújtja be Nagy Pál kellően felszerelt alázatos folyamod­ványát. Jószivü bácsikák és a társadalmi nyava­lyákon filantropikuz gyógymóddal segíteni akaró urak, azt mondjak • jól van ez igy, hadd legyen a szegény embernek is aratása — megelégedel- ten osztják fiz-husz filléreseiket és koronáikat a nyomor enybitéiére. Nem akarjuk a jótékony kodók kedvteléseit elrontani, hogy bizony rosz- szul van ez igy. Mert evvel a legszebb erényi, az önérzetet ölik ki az emberi leiekből, s a füg­gőséget, szolgaérzést plántálják bele, sz egészsé ges társadalmi fejlődés legveszedeimeaebb bacil- lusát. Legyen igaza jótékonyéknak. De ha a jó­tékonyságuk szivbéli és nem parverü szokás, miért kívántainak az amúgy is boldogságban élők még többet maguknak, abeiyett, hogy ők látogatnának el a »szenvedés és nyomor hajlé­kaiba* és leadnák tizkorooáva! bélelt névjegyei­ket, a holt betűkbe életet öntő : Boldog újévet! gai teszik érdekessé, A tendenciái azonban, bár­milyen szociálisak is, elkoptak az idők folyamán, vezércikktémákká alacsonyodtak vagy véglegesen élüket veszitelték. Színdarabban pláne még ak­korra igazi hatásuk sincs, mint ha könyvben olvassuk őket. Színpadon a nagy reálista mü vészi ereje elsikkad, csak a megborzasztó reáliz­musa érvényesül. Ez pedig vagy semmi egyéb a borzalomnál, vagy pedig, pathologfai igazság lévén, orvosok számára való tanulmány Az áll­ványok öszzedőlése példán! hatásos felvonásvég, de csakis a rémes ujzágszenzáció megdöbbenését, kelti. A delirium tremens szintén igen csúf reálizmus ahhoz, hogy színpadra vihető legyen. Legfeljebb arra alkalmas, hogy a kisebb-nagyobb Zacconik a képésségeiket ragyogtathassák, S Fehér Gyulának volt mit ragyogtatni bőven. Mellette csak Harmat Zzeni volt említésre méltó. HÍREK. Színház. A pálinka, Zola már az irodalomtörténeté. Regényeit a koncepció, a stilus, egy mindenképp súlyos egyéniség ap'óbb-nagyobb részlet-igazsá­— A nők védelme. A Hivatalos Lap csü­törtöki számában jélent meg a kereskedelemügyi miniszter 71 -43. számú rsndelete, amely az ipar­üzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 1911. évi XIX. t.-c. végrehajtá­sánál követendő eljárást szabályozza, A rendelet 38. paragrafusból áll. A rendelet elsőben ponto­san körülírja, kik tekintendők munkásoknak, kikre van tehát érvényben a törvény. Az üzemben alkalmazott nőmunkásokat ezek szerint este 10 órától reggel 5 óráig tilos foglalkoztatni és leg­alább 11 órai, megszakítás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell adni nekik. Évszakok befo­lyásának kitett üzemekben a munka szüaetet kell adni nekik. Évszakok befolyásának kitett üze­mekben ez a munkaszünet lehet egy órával ke­vesebb ie. A többi üzemnél a munkaszünet egy órával való megrövidítése egy év alatt hatvan esetben engedélyezhető. A rendelet pontosan körülírja ezután, melyek azok az esetek, a me­lyekben a munkaszünet megrövidítését engedé­lyezni lehet és milyen a mód, a melyen az ipar­hatóságtól az engedélyt kérni kell. A rendelet a felügyelet mikéntjéről intézkdik ezután és meg­állapítja a kihagási ügyekben illetékes hatóságo­kat. A rendelet 1912. január 1-én lép hatályba. — Halálozás. Egiy Mihály nagybányai pol­gár a napokban meghalt. Az elhunytban Egly Mihály, a Nagybánya felelős szerkesztője, váro-i főjegyző édesatyját gyászolja. — Általános választójog világpostával és az ujesztendö üdvözlésével. Egyik nagybányai lapban olvastuk ezt a maga nemében páratlanul érdekes közleményt: Meghívó. At általános tit­kos választójog nagybányai ligájának vezetősége f. hó 31-én, vasárnap este 8 órakor szabad elő­adással, szavazattal és tánccal egybekötött kedé­lyes Szilveszter-estélyt rendez az Aluaer-féle von­A következő állomáson jegyzőkönyvet vett j fel az utitár.s túlságosan merész udvarlásáról ás röviddel ezután elitélték ötven font sterling kár­térítés fizetésére miss Kiszmann javára. Az angol törvény — ez * vén puritán nő — nem ismer kíméletet, be a* erényről van eső. Ilyen keresetre nem is ssámitott a kis Nelly. Ex a csengő eredmény megnyilatkosást jelentett neki. — Ezt igazán soh’ sem hittem volna — suttogta mikösben zsebrevágta a pénst. És aszal a sajnálatosan praktikus okosko dóssal, amely jellemzi az angolszász fajt, rögtön hozzátette a kedves gyermak : — Megtaláltam a hivatásomat . . . Jövedel­mező és könnyű hivatás. És tényleg, e perctől kezdve csak egyetlen életcélja volt ennek az erényes leánykának : a Londonba és vissza robogó vonatokon üres, vagy csak egy ur által lefoglalt kupét keresni. Helyet foglalt benne és nem volt már más dolga, csak jegyzőkönyvet vétetni fel a következő állomáson. A terve csak akkor nem sikerült, há az illető angol ember volt. Szó nélkül engedte át neki az egész kupét és megszökött Ezt a takti­kát az angolok főleg háhoru idejét szokták el követni. De idegenekkel mindig boldogult. Neiíynek a kis játékok szépen jövedelmez tek, azonfelül a londoni ás környékbeli bíró­ságoknál ragyogó erényü leányzónak ismerték. Az anyák követésre méltó példa gyanánt említették öt leányaik előtt. Időnként Isvelet kapott tisztelete» Kiszmann úrtól — akinek néha küldözgetett egyet mást a megtakarított pénzből, — amelynek utóiratai mindig igy hangzottak : — Reményiem, leányom, hogy nem térsz le soha az Ur ösvényéről I Mire Nellyke ext válaszolta : ... Nyugodt lehetsz, atyám, a leányod min­dig az Ur ösvényén halad I És ez nem volt hazugság ! Szigorúan be­tartotta a vasárnapot és pontosan megjelent a templomban. Es, hogyha néha egy g> ntleman térdeire ült a kupéban, azzal csak sürgetni kí­vánta a hivatalnok megjelenését, aki köteleisóg- tudóan: »Aoh« ! felkiáltássá! jegyzőkönyvet vett fel a következő állomáson. Egyebekbe soh’ se bocsátkozott . . . Tiszta maradt . . . Tiszta és tisztelt . . . Kétségtelenül szép hozományt keresett volna az angol törvények segítségével, ha balvégzete nem hozza össze egy törökkel. Természetesen panaszt emelt, mint rendt- sen a török ellen is. De óh, borzasztó, — a tö­rököl felmentettek ! Ez a török a szultán hárem ben foglalt el bizalmi állást és ez által fényesen bizonyította be teljes ártatlanságát. A kis Kiszmann-leány mélyen megsértődött és elhatározta, hogy hátat fordít hazájának. — A helyett, hogy megvárom Londonban a franciákat, hazájukban keresem fel őket ! — gondolta magában. És úgy is tett. Párisban egy este a batig- nolle8Í ala-utban egy urnák az ölébe ült, akivel egyedül volt a kupéban. Az ur egy csöppet sea> sértődött meg e szeretetreméltó bizalmatlanságon , . . Sőt ! . . . Erre kéixégbeesetten kiáltozni kezdett a kis» Nelly : — Shoking ! . .. crédeliti ! . . . gazember / . . . De óh ! a kupé ablakában nem jelent meg a legcsekélyebb megbotránkozott fej sem, amely »Aoh»-t kiált és jegyzőkönyvet vesz fel. Helyetle két csendőr jeleut meg és egy vezető. És kér térítési ésszeg helyett a saintlazari pályaudvaron egy tolonckocsiba tessékelték Al­bion erényei leányát. Szegény Nelly ! A nevelésed nem volt tö­kéletes ! Ha atyád uz »Ur ösvényein» kivül az idegen törvények ismtretére is megtanított volna . . . Btlohel Tbivans.

Next

/
Oldalképek
Tartalom