Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-23 / 59. szám
2-ik oldai. S Z A T M Á R - N É M F. T l. És az uj szervezet megalkotói önérzetük és belátásuk fényes bizonyságát szolgáltatták akkor, amikor a vámpolitikai központot az agráriusok nélkül csinálták meg. lomásozni a cigánykerék-hányókat, akik csak falvaknak való csemegét tálalnak drága pénzéri és elvonják a szórakozni akarókat itt adózó vendéglősöktől, akik győnyötü filmjeikkel kulturtö- rekvések szolgálatában állanak. kös távollevőről nem illik beszélni — nekem, hajh hogy is mondtam a közbeszurás előtt f nincs ak.’ kora hitelem, hogy a szivemet, a lelkemet s a köz nagybőgőjére feszitett idegzetemet a magyar Karlsbadba vigyem pihenni. Nekem a szegény ördögnek meg muszáj elégednem, ha egyszer egy esztendőben a Kossuth- kerti gőz és kád fürdőbe vihetem fáradt bel-, kül- és végtagjaimat; ha rólam állapítja meg újból a közjudicium azt a régi igazságot, hogy nem oly fekete az ördög, mint amilyenre fürdik. Kedves kötelességét, vélek teljesíteni ezen fürdői levelemmel akkor, amidőn a Kossuth-kerü gőzt s a Kossuth kertet magát egy Cookot s egy Pearyt megszégyenítő elszántsággal a közönség számára fölfedezem. Nagyon szép és komoly intelmeket intézhetnék önökhöz kedves olvasóközönség, hogy miiyen nagyszerű és előkelő dolog fürdőbe menni s milyen mesziremenő mulasztást követ el szülőföldjével szemben azon egyén, aki messzire megy idegen fürdőbe, olyan helyre, ahol esetleg meg- fürdenie sem lehel. Mondom: szép és megszívlelendő komolyságokat és intelmeket cikkeznék most a drága olvasóközönségnek, ha nem ebbe a kiskaliberű hetenkint kéiszer megjelenő független politikai Szatmár-Németibe, hanem a Figaróba vagy a limesbe írhatnám ezen pár sort. Szépen, finoman imám jelen cikkemet azon esetben, harsogón kezelném a toliamat és — a kutyafaját a népies mo UvumnaK 1 — szivekbec.rászkálón. Megírnám, hogy a civilizáció hőmérője a szappan, melyet a fürdőkádba dugnak, ha meg akarják állapítani, hogy a kultúra hány fok Celziusz. Így azonban, fájdalom csak ezen város közönségének fogom felfedezni azon gyönyörűségeket, melyeket a kádban való lubickolás, a gőzben való verejtékezés ezúttal nem mindennapi kenyér érdekében és a kertben való tengés-lógás a pihenni vágyó lelkek lelkében előidéz. Oh igen. a kert, az egy üdülőhely, ahova az ember csendet jön szagolni az orrával és színeket legelni a szemével, ahol jó nagyon jó, a fáradt idegzetnek, mivel csend van és béke, nem örök csend és béke, mert az utálaios és rideg mint ez a sző, huh: sirgödör, itt van az igazi nyugalom és pihenés, amit igen kényelmessé tesz azon körülmény, bogy sem füdőlulajdonos sem igazgató nem előzékenykedik az ember pofáján, ellenben a gyepre lépni tilos. És társaság is van itt vasárnaponkint, amikor is vidáman és pajzánul csattognak csicseregnek és szökdelnek ágról ágra a családok cseléFzafmár, 1911. julius 23. Paskolják egymást a mázsás meztelenek Ez kell a népnek?! Tstenkém mennyi igazság szerénykedik csöndesen az emberek bögyében. Nem merik kimondani, mert félnek attól az ütéstől, mely az igazmondás valutájaként éri a koponyákat. S az az egy, aki mégis kimeri mondani, amit érez, vagy egy elszánt fráter, vagy pedig egy geniális üzletember, aki boldog mivel rájött, hogy a szókimondásban nincs konkurrencia. Egy félénken panaszkodó levelet hozott a posta, melyben egy derék apa a föld fel nem fedezett sarkára kivánja a cirkuszt. Igen a cirkuszt, a műlovarokkal, a légtornászokkal az ostoba Ágostonokkal, a szomorú szemű kigyó gyerekekkel és valamennyi dijbirkozóvai együtt. Csak kis ujjal mutat a cirkuszra és decemberi hideg fut a hátunkon végig. A nagy birkózó bajnokokat, az olasz championt, a 105 kilóst, a mázsás dán zsirlömeget és kifedákkrémezett sze- recsent erotikus dekoltázsában mélységesen szánom, de még jobban sajnálom a közönséget, mely egy finomabb élvezethez méltó izgalommal lihegi végig a birkózásokat, holott már el van jóelőre rendezve, hogy ma 4 koronáért Weisz dobja le Grünsteint, az alkalmi négert, holnap a máramarosi dán nyekkend a cirkusz porondjához a faj magyar görögöt. És ennek dacára minden este telve van a ponyvasátor már hetek óta, a közönség valósaggal dűl bele. A jobb érzésű emberek, a linóm élvezetekre áhitók, azok, akik inkább mennek a jövő diadalmas színházába: a moziba, ökölbe- J szorított kézzel sandítanak a hirdető oszlopokra, \ ahol naponta újabb és újabb meztelenek izgatják *■ a beteg fantáziákat és naponta fantasztikusnál fantasztikusabb rajzok szédítik el a csodálko- ; zásra hajló gyermekeket, akik aztán elszöknek a j truppal. Kigyógyereknek, légtornásznak s később, j ha elhülyült, Ostoba Ágostonnak vagy istálló- i mesternek . Igaza van mindenkinek, aki haragszik a cir- t kuszra. A mai ember túl kell hogy legyen ezen az öreg anachronizmuson s épp-m ezért helytelen, hogy a hatóság olyan sokáig engedi itt álKöztisztaság éjjel-nappal Boldog aki náthás Van a köztisztaságnak egy kimondhatatlanul kényes, de szerfölött fontos ága, melyet nem igen vesznek komolyan nálunk. Azaz, hogy komolyan veszik. Sőt. Épp az a baj, hogy nagyon is komolyan, nagyon is buzgón kezelik. Éjjel éppúgy, mint nappal éjfélben hajnal előtt, amikor is nem rozs da nyitik az ajtód előtt a rózsafának épp az ellentéte baktat a házad élőit, baktat, vagy vágtat, aszerint, hogy a bar- nabőrü köztisztásági alkalmazottak milyen ambícióval kezelik a jobb sorsra született méneket. Ilyenkor ön, nyájas olvasóm a nyájasságról megfeledkezik és dühösen csukja be az ablakát, vagy nyomkodja a zsebkendőt az orra alá, ha például az utcán éri utói a több példányban vágtató nemezis, a mementó, amely kellemetlenül figyelmeztet, hogy porból vagyunk és porrá leszünk. És eltöprenghet rajta ön, nyájas vagy nyájtalau olvasóm miért végezik nálunk nappal ezt a szigorúan vett éjjeli munkát, nappal amikor a szegény loholó ember úgyis eléggé ájuldozik a szörnyű melegtől, amikor úgyis olyan bevés az élet illúziója. De vigasztalódjon meg, nemcsak ön töpreng ezen, mi is sokat tűnődünk rajta, s még sok más ép érzékű lény. Csak a hatóságnak nem jut eszébe, hogy gondolkozzon a dolgon. A hatóságnak ugylátszik nincsen szagió- szerve. Fürdőievél a Kossuth-kerti gőzből — Jóindulatú griinászok a |-re. — A Kossuth-kerti gőzfürdő egyik kétszemélyre berendezett fürdőkádjából írom ezen levelemet, ezen fürdői levelemet. Mert hajh, nékem a szerény hetenkét kétszer megjelenő szerkesztőnek nincs annyi aprópénzem, a nagyról, — mint öröA szellem haragosan mordult a kínaira: — Ö te telhetetlen ! Hát nem tudnál te segi j teni magadon! Par zsák rizsei értékesítesz s az í árán fészert épithelsz. De mert első kívánságodat teljesítet tetn, a másoiiknak is elegH t.e-i/.er. Ina. Ismét legyintett a mutatóujjával s pillanatok alatt erős pajták keletkeztek, melyek az egész i rizsmeny iséget magukba logadiák. — Nos, meg vagy elégedve ? — kérdezte a szellem az előtte térdelőtől. — Tökéletesen, — telelte a kínai sugárzó arccal — minthogy ezt a kívánságomat is teljesítetted: minden vagyam betel It. Határtalan jóságod, oh szellem, halás örömmel tölt el. Mert valóban fejedelmi adomány ez a sok rizzsel telt magtár. De nem gondoliál-e rá, oh fenséges jól- tevőm, hogy magamnak is szükségem volna lakásra. Nem fogják-e az emberek, látván a rizst meg a magtárakat hiányát érezni a lakóháznak ? á nem fogják-e ezért a hatalmas és jótékony szellemet hanyagsággal vádolni ? Ó szörnyen fájna nekem, ha kicsinyiőleg nyilatkoznának i ólad a tudatlanok. — Ej ej 1 szállott a szelleni, s rosszalólag csóválta a fejét. — De nem bánom, teljesüljön ez a kívánságod is. Legyintett a mutatóujjával es gyönyörű lakóházak emelkedtek a földből, csupa fény és ra gyogá--, mintha a mikádó palotái lettek volna. — Oh köszönet 1 Ezer köszönet 1 — hálálkodott a boldog férfiú s kilencszer érintette hóm' lokával a földet. — Van tehát rizsem, pajtám, fenyes lakásom, több vagyam valóban nem maradt ... De mégis. Nem-e nevetni fognak rajtam az emberek mint a bolondon, ki ennyi birtokkal rendelkezem és egyetlen megveszekedett garasom sincs. Gondold meg a dolgot s csak ezt az egy kérésemet teljesítsd még oh, isteni szellem S ha megteszed, amire kérlek s megtöltesz számomra négy öt ládát arannyal s ezüsttel és megajándékozol három-négy szekrény ruhaneművel, biztositlak, hogy egyeb vágyam igazán nem lesz és akkora kéréssel sem zaklattak többé, mint amilyen egy hajszál az újszülött gyermekek fején. A szellem eleinte szólani sem tudott a dühtől Utóbb azonban kiengesztelődött. Ekkép gondolkozott. „Ennek az embernek már annyit adtam, miért ne teljesítsem még ezt az egyetlen kívánságát. így legalábh betellik minden vagya s végre c.lnal leszünk“. Ismét legyintett hát a mutató ujjával, amely- 1 yel már eddig is annyi csodát miveit egyszerre hatalmas kincses ládák lettek láthatókká telve arannyal ezüsttel és negyszeiü ruhaszekrények mindenféle ruha lémüvei megrakva A boldoggá tett ember erre arccal a földre vetette magat örömkönnyeket sirt s a hirtelen boldogságtól dadogva mondott forró köszönetét a szellemnek. A szellem nevetve szólott: — Nos, megpihentek végre a vágyakozó érzékeid? Avagy már újabb vagyaid keletkeztek ? Oh — felelte suttogó hangon a kinai, anélkül, hogy arcát fölemelte volna a porból, — egy igen csekély, jelentéktelen kívánságom még maradt. De mi ez az arany-ezüst, ruhák, rizsmagtárak, paloták kéréséhez képest? A szellem összébb ráncolta a szemöldökét. — S mi 'az az apró kívánság — kérdezte gyanakodó hangon — amely oly jelentéktelen a', eddigiekhez képest ? — Oh egészen jelentéktelen — felelte kina — de ha megteszed oh hatalmas szellem, minden eddigi kegyes jótéteményedet egyszeriben fölülmúlja. Add nekem a csodatevő ujjadat t . . . Angolból: Kaczér Ignáo ^ Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dinikel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. ■■= Építési anyag nagykereskedés. CBiál ác iPlain műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila*u. 1|B. sz. alatt. Waii Gyartelep; feiekyutca 43. szám .......- -—— .................T^n 242 szárr.
