Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-07-05 / 54. szám

2-ik oldaí. SZATMÁR-NÉMR T I, Szatmár, julius 5. kilünő alkalom, hogy hangosságtól visszhangozzék az a vadregényes hegykoszoru, melyet Kárpátok­nak neveznek a földrajzi tankönyvek, Ha legalább félannyira szeretnék itt a mun­kás hétköznapokat, mint az ünnepet, még mindig rászolgálna ez a darab föld a tejjel-mézzel tolyó Kánaán elnevezésre. Csakhogy rég elfogyott már a tej is a méz is, a bor is ebben a szegény or­szágban. Csupán egy nem fogyatkozott itten: a büszke kanaánlakók ünneplő kedve. Mines szomorúbb történelmi nevezetesség, mint a szatmári béke. A muhii veresség, a mo­hácsi vész, mind másodrendű csapás ehhez ké­pest, hiszen kihevertük őket. Sem a tatár, sem a török nem nvaggatja, nem sarcolja többé mi magyar hazánkat. A szatmári szerződéskötés gyá­szos eredménye azonban most is kisért, kétszáz év után. A csorba, amely nemzeti önállóságunkon, gazdasági jólétünkön esett, ugyanolyan erős ma is, mint annak idején, amikor elkeseredett szivü kuruc harcosok dalolták : »De az istentelen némöt annyi kárt tött már, hozzá képpesi, hogy mit sem tött török, sem tatár.« De még a cécót kedvelő Hunniában sem jutott eddig eszébe senkinek, hogy a muhii vagy a mohácsi siralom emlékére ünntpet üljön. A szatmári fegyverletételt azonban ünneppé avatjak kétszáz év múltán az ünnepelni akaró utódok. Nagyon homályos lehet már ama fegyver­lerakás szégyenérzete, bogy senki föl nem fogja az emlékünnep visszás voltát. Hogy ne érezze senKi, hogy a zászlómeghajtás restelleni való, szomorú dolog, amit nem fölidézni, hanem el­hallgatni szokott az igazi hazafiasság. Emlékezzünk csak Világosra, Világos a második Majtény, Majtény az első Világos. A kettő egy és ugyanaz, azért kinek jutna eszébe, hogy a világosi gyásszal kérkedjék. Akár­mennyire elfáradt már akkor u magyar, akármilyen pillanatnyi jobb állapot állott be a háborúk rosz- sza után, azért mégis árulást, álnok és gyalázatos árulást kiáltottak és kiáltanak ma is a magyarok. Pedig Világosnál sokkal tisztább, önzetlenebb és ideálisabb fegyverletétel történi, mint a maj- tényi páston. Az pedig megállapított történelmi tény, hogy a szatmári béke nem más, mint néhány ember szerződés csinálása, melyért busás szerkesztési es szenzáli dijakat kaptak. Ezeknek az utódjai méltán ünnepelhetnék a szatmári békét. Mas azonban ne szónokoljon, ne puffogtasson haza­fias szólamokat, ne tósztozzon, egy öklötszoritó, torkoífojtogató szégyennap emlékére. * 20 21 22 * 24 25 Á hülyeségek lerakodóhelyén, a Heti Szemle Tollheggyel cimü rovatában, egy cikkecske Látott ma napvilágot. ,,Kü­lönvélemény“ a cime s a Szatmár-Németi- nek van adresszálva. Megpróbáltuk kihá­mozni, miket mond ez a kis újabb totz- szülöti, de hiába forgattuk jobbra-balra s értelmeztük mondatonkint és mondatok el­hagyásával : nem tudtuk megérteni. Ellen­ben a cikken a sok faggatás nyomán ki­tört a paralizis progressziva. Megállapítot­tuk, hogy örökölt bajról van szó, a szülő is többszörösen terhelt egyén. Kemény kar- tonlapzubbonvba préselve a Pasteur inté­zetbe küldőt:ük, ahol most megfigyelik. VAROS. a karénekig, a karénektől a dithirambusig. Os. tóba férj az, aki a dithirambusszal kezdi. 20. A férfi csupán akkor büszkelkedh-tik azzal, hogy ösmeri és boldogítja feleségét, ha ezt gyakran látja a maga térdéo. 21. Á házasságnak sza' irdatlanul küzködnie kell egy mindent elnyelő szörnyeteggel: a meg­szokással. 22. Ha egy férfi nem bir különbséget tenni két egymást követő éjnek a gyönyörei között: akkor nagyon korán nősült. 23 Könnyebb a szerelőnek, mint a férjnek, hiszen jóval nehezebb minden nap szellemesnek lenni, mint hébe-korba egy-egy csinos dolgot mondani. 24. Sohase aludjon el a férj elsőnek és ne ébredjen utolsónak. 25. Az a férfi, aki belép a felesége öltöző szobájába, vagy filozófus, vagy buta Legalább nyáron — A kereskerelmi rabszolgák kérése — Mindenki tudja, hogy a kereskedelmi alkal­mazottak szociális helyzete jóval alantabb áll az ipari munkások helyzeténél. Az ipar emberei mát sok olyan jogot kivívtak maguknak bátor és ko­nok kitartással, lelkes szolidaritással, amikre a kereskedelem jobbágyai még évek múltén is csak gyáva vágyakozással fognak gondolni. Itt van példának okáért a nyolcórai mun­kaidő, a munkáltatásnak ez az ideális időegysége. A munkások egy része már csaknem elérte, egy hányada pedig erőteljes léptekkel közeledik feléje. A boltos-cselédek azonban ma is ott tar- tanak, ahol évtizedekkel ezelőtt Van üzlet, kü­lönösen a füszeresbolt j-tr elöl e téren, amely 12—16 órán ál dolgoztatja az alkalmazottjait. Egy jó házból való barom félannyit se fárad, lohol és senyved, mint ezek a rabszolgasorban levő szegény, szegély emberi állatok. A kereskedelem páriái, akik tiszlességesen sem élni sem meghalni nem érnek rá, maguk is tudják, hogy az ő keserves helyzetüknek szer­vezetlenség az oka és az az álönérzet, amely a szervezés ellen hamis és hazug érvekkel dolgozik. Hogy így meg úgy, a kereskedő mégis csak va- sa!fgalléros elem s nem küzdhet olyan eszkö zökkel, mint a kérges tenyerű munkásság. A kéremalássanozók hada nem is próbál­kozik keményebb fegyverekhez nyúlni. Ehhez már puha a keze s gyenge a gerince. Egyetlen eszköze van, ba valamit elérni akar, a kérés. Vagy a kö­zönséghez rimánkodik, mint Pesten tették nem­régiben ezek a fehér rabszolgák : könyörgő felhívást bocsátották ki a vásárlókhoz, kérvén őket, ne menjenek este nyolc mán a boltba. Vagy magát a tulajdonost igyekeznek meghatni. Ez utóbbit cselekedtek meg a szatmári ke­reskedő ifjak is. Nem követelnek dörgőn és ke­ményen, hanem kérnek. Szépen és szeiiden. Kérik gazdáikat,'csukják be a boltot vasár­nap egész nap, hadd pihenje ki magát szegény segéd és inas legalább egyszer egy héten alaposan. A kérés annál meghatóbb, mivel az ifjak csak nyárára kérik ezt a nyugalmat, amikor úgysincs szezon, s amikor ug>is löbbet kell pihen­nie a dolgozó embernek, mint (élen. Egy két kereskedő már hozzájárult a keres kedő segedek jogos kívánságához, a többi még spekulá1, várja az általános hangulatot. Rövidesen azonban szint kell vallania va lamennyi non k dó kereskedőnek. A tanács a vízvezetéki jjkutak fúrására aján­latot kért az ország legkiválóbb kútfúrási vál­lalataitól s a benyújtás határidejét juüus 12 ikére tűzte ki. Zarka Elemér műszaki- tanácsost, és Kovács István vízvezetéki igazgatót az ajánlatok elbírálására lehívta. A szemét kihordásáról alkotott szabályren­delet tervezetét a. tanács a jogügyi szakbizott­sághoz terjesztette. A legutóbbi szakbizottsági ülés a szemétkihordás általános kötelezettsége alul némi kivételeket állapított meg. A szervezőbizottság tegnap délután a pol­gármester elnöklete alatt letárgyalta a tisztviselőig vámhivatali személyzet, a napidijasok, a rendőrök és szolgák illetményeinek rendezésére vonal kozó ja­vaslatokat, valamint a városi számvevőség és városi adóhivatal szervezetét. A bizottság a tiszt­viselők illetményeinek rendezésére módosította a közgyűlés határozatát, a számvevőség és adóhi­vatal szervezetére nezve pedig javasolta a tiszt­viselői létszám felemelését, mivel a közigazgatás a két fontos ágánál a 30 év előtti létszámmal és a hiányzó munkaerőt nem pótló felelőtlen dijnokokkal adminisztrálni nem lehet. A javaslat szerint az árvaszéki ülnöknek a iauácsba való bevonása mellett az egyik tanácsos a háztartási és pénzügyi osztályok élére lesz állítva s mind­egyik osztály személyzete egy-egy VIII. fizetési osztályú szaktisztviselőből, egy-egy IX. fizetési osztályú számvizsgálóból, kel-két X. fi/.etési osz­tályú számellenőrből, egy, illetőleg két XI, fize­tési osztályú számtisztből egy egy Írnokból és több számgyakornokból fog állani. Ez az uj szer­vezés a jelenlegi szervezetnél pénzügyileleg is előnyösebb, mivel a főszámvevő nyugalomba vo­nulása esetén az ő helyébe egyik tanácsos lép s a megtakarított VII. fizetési osztályú, illetmény' és beszüntetett napidijak az uj állások fizetését bőven fedezik. A napidijasok, rendőrök, szolgák és vám­hivatali személyzet illetményeinek rendezése csak az augusztusi közgyűlés elé kerül. H w fa «■ VT A szatmári béke emlékünnepét vasárnap ülte meg Szatmár közönsége. Ez alkalommal leplezték le a békekötés emléktábláját, melyet P zpp Aurél tanar tervezett. A relief a művész tanár kiváló stilus érzékét dicséri. A szövegen hónapokig dolgozott a Kölcsey körnek egy szü- kebb keblű irodalmi albizottsága, sikerült is végre többszöri módosítás után ebben a felírásban megállapodnia: Ezen a telkeu állott A reformátusoktól templomul használt Várbeli Élésbáz, melyben II. Rákóczi Ferenc Fejedelem elcsüggedt kuruezai 1711. évi április hó 27—28. napjain a szatmári béke pontjait letárgyaltak és elfogadták. A históriai nevezetességű telek fölkutatása Fe- rencv Janos érdeme, ki sok időt és fáradságot szentelt ennek az ügynek s aki ma a szatmári béke egyik legalaposabb ismerője. Az ünnepélyen emlékbeszédek, diszszónoklatok és többrendbeli tósztok történetek; beszéltek kurucobról, szabad - Ságról, honszerelemről, Rákkcziról, anélkül azon­ban, hogy valami uj momentummal gazdagították volm a kuruc-kor emlékét. — Kuitura Tartolczon. Örvendetes haladás hirét olvassuk ava.d ludósbónk egyik híradásá­nak a sorai között. A sorok között lehet csak megállapítani a haladást, mert egyébként szokott avasi história. Gábor Györgye és Hricz Gábor beszédba elegyedett egymással. A beszéd odáig fejlődött, hogy Györgye egy dühös gesztusa ket- térepesztelte az eszmetárs állkapcáját és három fogát megugrasztott a helyéről. Hricz nem vette tréfára a dolgot és — itt következik a kulturlé­^ Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dimkel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. --------Építési anyag nagykereskedés. === Gá l és Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt.-------------- . . - ------ Gyártelep: Telekyutca 43. szám ...........■■ ■■■-----------------------------— - .1» T«|efon 242 szám. I Hail pihenjünk !

Next

/
Oldalképek
Tartalom