Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-19 / 23. szám

2-ik oldal SZAT MÁR-NÉMETI S;:a!már, 1911 március 19. ten Bendiner Nándor zeneművész és újságíró megcselekedte egy csúf és illetlen hangú nyílt­téri cikkben, — a fejére olvassák az egyetlen igazi ujságirónak, hogy álhirlapiró és sajtó­betyár. Dénes Sándor, akit a hírlapírók szindiká­tusa kirekesztett s akit Bendiner leálhirlapiró- zott és lesajtóbetyárolt, nem szorul az én re­habilitálásomra. A közönség ismeri, szereti, ol­vassa. Én csak az igazi és hamisittatlan álhir- lapirók és sajtóbetyárok botor vakmerőségét szeretném ezúttal kissé érzékelhetővé tenni. Eszembe jutnak az esetlen és ostoba ludak, melyek belebódorodván a saját szépsé­gükbe, éktelen lármával akarják agyongágogni 9 darut. Hogy nem is repül magasan felettük, nem is szól szebben náluknál, sőt egyáltalán sem repülni, sem énekelni nem tud. Ha ma élne Ezópus, mennyi pompás ál­latmesét Írhatna a mi kisvárosi nagyjainkról Például az újságírókról. Csizmadia és estifény. Kaczér Ignác. VÁROS. Vízvezetéki tervek és költségvetések jóváhagyása A belügyminisztériumtól a pénteki nap folyamán a vízvezetéki és költségvetési tervek jóváhagyása leérke­zett. A belügyminiszter felhatalmazást adott a város­nak arra, hogy a beruházás céljaira szükséges 3.000,000 koronát kölcsön utján fedezze Ezen hatalmas összeg törlesztésére fognak szolgálni a vizhasználati és csa­tornadíjak, melyekről a szabályrendelet már elkészült és jóváhagyásra vár. A tanács dr. Vajay Károly pol­gármester és Ferenc Ágoston közig, tanácsost bízta meg azzal, hogy a vízvezetéki osztálynál Zarka Elemér műszaki tanácsosnál Farkas Kálmánnál a vízvezetéki és mérnöki osztály vezetőjénél a tárgyalást a műveze­tésre, az építkezésekre, az igazgatói és műszaki sze­mélyzet betöltésére, valamint a munkálatok megkez- dézére vonatkozólag megejtsék. Most már van rá kilátás, hogy Szalmáron is nemsokára meg lesz a vízvezeték és csatornázás, ami­nek bizony már ideje is lesz. * Hivatalos órák idejének megváltoztatása. A rendőrfőkapitányi hivatal előterjesztést tett a tanács­nak, hogy a hivatalos órák alatt — mint az elmúlt évben — ez idén nyáron is reggel 7 órától déli 1 óráig egyfolytában tartassanak. Minthogy ez a rend­és kir. katonai szolgálatra elég alkalmas vagyok-e? Majd meg azután újfent volt alkalmam tapasz­talhatni a mélyen tisztelt hazának érdeklődését irá­nyomban. Amikor ugyanis a kinoskeservesen átszenvedett gyermek- és ifjúkori életéveim után elvégre kenyér­kereső helyzetbe jutottam : a mindenféle fizetéses u. n. közegekkel busásan fölszerelt m k. állam besoroz- tatott adóalanynak, és ismét reám küldötte az ő bi­zonyos bizottságait. Hogy ezek szimatolják ki az én mindennapi kenyérkeresetemnek a mennyiségét; s amelynek aztán egy reám nézve jelentékeny részét szedjék el tőlem állami s t. eff. adóban. — No, s azóta folyton-folyvást van szerencsém akár 1001 féle vonatkozásban is kerülhetni, robotol­hatni a hazává eszményített állammal szembe’. Vagyis, hogyha jobban tetszik: rajongva szeret­hetem a hazát! „Szent hazaszeretet, mibe mártsam toliam, Hogy dicső képedet híven lerajzoljam ?!“ Szeretem biz’ én azt az én kis szülőfalumat, mégpedig a hozzája vezető, vonzó kedves emJékeim- nél fogva Ámde persze, nem éppen csak azért szeretem én a falumat, merthogy Magyarországban fekszik. Hanem nyilván ugyancsak szeretném, még hogyha va labol másutt, pl. Bergengócziában feküdnék is. Nos, ez az én hazaszeretetem ! Dr Herman Lipót. j szer a múlt évben a rendőrségnél bevált, de az anya- í könyvi és a ttszli főügyészi hivatalban nem bizonyult í célszerűnek, a tanács az előterjesztés elintézése előtt felhívja a törvényhatóság hivatalainak összes vezető tisztviselőit, hogy az egyfolytábbani hivatalos órákról tegyenek jelentést. * A szatmár—erdődi h. ó. vasút igazgatóságába a tanács dr. Vajay Károly kir. tan., polgármestert és dr. Farkas Antal th. biz. tagot, a felügyelő bizottságba pedig Novák Lajos főszámvevőt jelölte. * Szatmár egészségügye februárban. A tiszti főorvos jelentése szerint február hónapban kevés fertőző be­tegség fordult elő. Volt három difteritisz eset, amelyből egy meggyógyult, kettő kezelés alatt áll; egy tifuszos beteg, aki felgyógyult ; két vörheny beteg, akik szintén felgyógyultak és volt azonkívül egy trachomaeset. Junktim. Közelednek a nagy napok, a nagy parlamenti mérkőzés napjai. A költségvetés letárgyalása után a kormány bizonyára még a tavasz folyamán be fogja nyújtani a véderő reformjáról szóló törvényjavaslatot. Ismét össze fogja mérni erejét a két, több száz éves pár: a császári és a nemzeti párt. A császári párt vagy mondjuk, a labanc párt a hadsereg és hadi ten­gerészet számára olyan h rribilis áldozatokat követel, amelyek a nemzet erejét messze túlhaladják és a fe­dezetet csak a legnagyobb ei őfeszitéssel lehet majd csak előteremteni. A nemzeti párt, az ellenzék ezeket az óriási megterheltetéseket csak nemzeti engedményekkel és az általános választójoggal junktimban, kapcsolatosan tartja megengedhetőnek. Különösen előtérbe nyomult az általános választó­jog kérdése és ma minden politikust az a kérdés izga: iesz-e junktitn a véderőreform és a választójog között? A felelet erre oly természetes, hogy szinte cso­dálkozni kell, hogy akadnak politikusok, akik minden­féle rabulisztikával és erőszakos csavarintásokkal mást tudnak felelni, t. i. azt, hogy másképpen magától értetődőleg nem lehet elképzelni sem a véderőreformot, mint junktimban nemzeti engedményekkel és a vá- hszotójogga!. Az ellenzék álláspontja logikus és világos. Állás pontja mellett nem kisebb tekintélyre hivatkozik, mint Ö Felségére, a magyar királyra. A koalíció megalaku­lásakor ő kívánta, hogy a katonai kérdések kikapcso­lásával alkottassák meg az általános választói jog és az általános választói jog alapján összeülő parlament döntsön a véderőreform, e korszakos alkotás tekintetében Azt csak nem fogja senki sem vitatni, hogy egy ily parlament, mint a mai, amelynek többsége oly obacurus eszközökkel szerezte a hatalmat, — hivatott a nemzet életébe oly mélyen benyúló reform megal- t kotására. A nemzetnek egyértelműen tiltakoznia kell Tisza István és társai azon álláspontjával szemben, hogy a katonai terheket tekintet nélkül s nemzeti engedmé nyekre és választói jogra meg kell szavazni. Szomorú példákra keli hivatkoznunK a magyar történelemből. Magyarország Ausztriával szemben soha­sem tudott másként engedményeket szerezni, minthogy áldozatok hozatala alkalmával magának ellenszolgál­tatásokat kötött ki. Tegyük már félre egyszer azt a tarthatatlan és az ostobaságig naiv legendát a magyar nemzet »lovagiasságáról és bőkezűségéről.« Csak egy pillantás a kivándorlási statisztikánkra és minden ál- szemérem nélkül helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogyha mi adunk, akkor kapni is akarunk. Jól meg kell jegyeznünk: Magyarországnak Ausztriával szemben csak egy ütőkártyája van és ez az ujoncmegajánlás. Ha ezt kellő időben és alkalommal ki nem használjuk, akkor, mint a jelen eselben is, _ évtizedekre menő mulasztást követünk el. A* egész nemzetnek talpra kell állania ismét, — mint 1905|6-ban — és erélyesen követelnie, hogy a nagy áldozatokkal szemben ne csak külsőségekben, hanem csengő ércben is megnyilvánuló engedménye­ket kapjunk. A választójog tekintetében emlékezzenek vissza Tisza Istvánék a magyar nemzet »lovagiasságára és nemeslelküségére.« Idézze vissza azokat a napokat, i amikor a nemesség önként mondott le a jobbágyok javára előjogairól. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a mai választók nem a nemzetet képviselik, te­hát akaratuk nem a nemzetet akarata. A pedig csak kétségtelen, hogy ilyen korszakos és óriási terhű alko­tást a nemzet akarata ellenére megvalósítani nem lehet. A véderőreformot anélkül, hogy ez igazi nemzőt igazi, akaratáról meggyőződést szereznének, nsmcsak erkölcs­telenség lenne megvalósitani, de nem is sikerülhet­Dr. Bognár Oszkár. 8^intiá^s Március 15. a színházban. A nagy nap emlékére két ünnepi előadás volt szerdán színházunkban. Az egyik délután félhelyárakkal, (»Ocskay brigádéról«), a másik este („Aranylakodalom“) rendes helyárakkal. Mindkét előadást megelőzte Mátray Lajos főgimDáziumi tanárnak a »Szabadság ünnepén« cimü színmüve. — A közönség úgy a délutáni, mint az esti előadáson zsúfolásig megtöltötte a színházat és Ulkesen ünne­pelte Mátray Lajos szerzőt, valamint az előadó mű­vészeket. — Különösen nagy sikere volt Mátray Kál­mánnak Krausz bácsi, Zöldy Vilmának Koltayné, Vi­dor Józsefnek Költői Jenő és Heltai Hugónak Miku- lák Janó szerepében. Egyébiránt általánosságban is megállapíthatjuk, hogy mindkét szerdai előadás ki­tűnő volt és legjobban a színházban látszott meg, hogy csakugyan március 15 ike van. Komlóssy Emma vendógszerep'ése. Pénteken volt Komlóssy Emmának a budapesti »Népszínház* egy­kori primadonnájának első vendégfellépte a „Bőregér“- ben, Strausz János nagyhatású operettjében csaknem telt ház előtt. Hogy Komlóssy Emma temperamentumos, ki­tűnő szopránnal rendelkező művésznő, ezt nem csak mi mondjuk, hanem már rég megállapították a fővá­rosi lapok, kiről úgy Írtak, mint a budapesti »Népszínház* csillagáról. Heves Béla igazgató pedig igen jól teszi, ha újdonság hiányában olyan művész­nők vendégfelléptével kárpótolja a közönséget, mint Komlóssy Emma. — Az előadásról ezúttal is csak jót mondhatunk. Komlóssy Emma Adél szobaleány szerepét játszotta kitünően és igen szépen énekelt, Dénes Ella pedig Rosalinda szerepét alakította a tőle megszokott kiválósággal és szintén igen jól éne­kelt. Jók voltak még Mátray Kálmán Eisenstein, Her­ceg Vilmos Frank, fogházigazgató és Heltai Hugó Frosch börtönőr szerepében. Heti műsor. Vasárnap délután tizenötödször ^Cigányszerelem.“ Este Komlóssy Emma bucsnfellép- téül „Varázskeringő“ operett. (Bérletszünet — C) Hétfőn „Buridán szamara“, bohózat. (B) Kedden , Heidelbergi diákélet.“ (C.) Szerdán „Tiszturak a zár­dában“, operett. (A.) Csütörtökön újdonság — itt először — „A medikus“, Bródy Sándor szenzációs élet képe. (B) Pénteken másodszor »A medikus*. (C) Szom­baton harmadszor »A medikus«. (A.) Vasárnap délután »Az aranylakodulom«, Rákosy Viktor és Beöthy László színmüve ; este »Kolumbusz báró* (B. bérlet.) atnsmac&OBBBsaBai■ ■ ini man i ■ i■■MMnaHiHBlMHMMB HÍREK. — Csendörparancsnoksági szemle Lorántházi és zágorbidi Lóránt Dénes m. kir. csendőralezredes, a debreceni m. kir. csendőrkerület helyettes parancs­noka, e hó 16. és 17-én városunkban időzött és a helybeli csendőrlegénység, továbbá az őrs és a sza­kaszparancsnokságon szemlét tartott. Az alezredes a tapasztaltak fölött megelégedésének adott kifejezést. Március idusa. Március 15-ikét ez évben is ha­gyományos kegyelettel ünnepelte meg városunk közön­sége. A középületeken és sok magánházon trikolort lengetett a márciusi szellő, a templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken megjelent a tanuló ifjúság, a még életben levő öreg 48 as honvédek és nagyszámú közönség. A gimnáziumok és a tanítóképző önképzőkörei, valamint az iskolák külön-külön rende­zett ünnepségek kereteiben méltatták a nagy nap jelen­tőségét. Este a társaskörökben és egyletekben ban­kettek voltak, melyeken szép számú ünneplő közönség jelent meg. — A szatmármegyei tiszti tőorvosi állás. A dr. Aáron Sándor halálával megüresedett szatmármegyei tiszti főorvosi állásra kiirt pályázat Saatmármegve Hivatalos Lapjának pénteki számában jelent meg. Pályázati határidő f. hó 16-tól számított 15 nap. — Gondnokválasztás. A szatmári ref. egyházmegye gondnoki állására az elhunyt. Luby Géza helyére álta­SZATMARj női, férfi és gyermek ruhákban legolcsóbb árban HAGYTÖZSDE FELLETT SZEREZHETŐK BE. A tavaszi ^onsá!|llk megérkeztek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom