Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-01 / 88. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉ M F, T l. Szatmár, 1911. november 1. Halottak napján. Hogy az élők felkeressék a halottak csen­des birodalmát és az élet forgatagából egy nap azoké legyen, akik »voltak«, — egyetemes érzés a világban. Mindenüvé, ahová a keresztény kul­túra behatolt, elvitték a halottak iránt való ke­gyelet érzését. Ez a szokás, a kegyeletnek ez a meleg érzése évezredekig tartó. S következzék bármilyen világszellem, a kegyeletnek ez a me­leg érzése nem vész ki a emberből. Van idő midőn hánytorgatjuk a temetői halottaknapi luxust, melyben — mint, az élet minden jelensé­gében — van sok hiú csillogás és hazugság, — de alapjában mindnyájan a halottakra való em­lékezés kegveletes szép szokásának rabjai va­gyunk és őrölünk, hogy ebben az utilitarius korban a kegyeletnek ily magasztos és tiszta ér­zésére képesek vagyunk. Régi, a halottakra való emlékezésnek ez a megszentelt napja. Meghatva járunk Calixtus catagombáiban, ahova az első római keresztények temetkeztek. Mennyi tiszta érzés és mily sok emlékeztető arra, mely az em­beri nyomorúságos léten túl más világot sejie’. Nem is igen hisszük, hogy a halottak napi temetői hangulatnak akármilyen korszellem árt­hasson. Legyen az ember akármily felvilágoso­dott, amikor megkondul a halálharang, fel kell tenni önmagának a kérdést : Hová leszünk, mi következik az élet után. A jövendő ködbe vesző sejtelmei, az a tudatlanság, amelyben vagyunk »felől, hogy ez a világrendszer miként alakult ki, a vég, melyet Madách Ádámja szerint, »csak azt tudnánk feledni«, — ezek adnak halottak nap­ján méla fájdalmas hangulatot, még azoknak a keveseknek is, akik senkit se siratnak. És a halál szerint, Halmet szerint : »ez is­meretlen tartomány* titokzatos és megdöbbentő. Miért? Mert szeretjük az életet. Maecenás, akt pedig bölcs volt, midőn a római puha élvezetek következtében elvesztette majdnem minden ér­zékét, igy sóhajtott föl: És nem bánom, legyek süket, legyek vak-, legyek béna, csak éljek, éljek ! Pedig a balál Herder szerint az elszenderülés és soha fel nem ébredés szende pillanata: pillanata a csendnek, melyet semmi zaj, a nyugalomnak, melyet semmi földi baj többé nem háborgat. Még a legfájdalmasabb betegségben is többnyire csen­des percek, vagy még világos és derült látványok is előzik meg az elbucsuzást; a halál szárnyait felénk csattogtatja, s minél inkább közelednek, atmal halkabb suttogásuk, mig be nem árnvaznak minket. Oly arcokat is, melyek a szenvedéstől eltorzultak, kisimit a halál keze annyira, hogy n-hány perc lefolyia után némely halóit szebb alakot mutat, mintsem bármikor is életében. Nem rémkép tehát ez utolsó barátunk a halál, hanem éltünk bevégzője ; egy szép ifjú, a ki a szövétneket eloltja és a hullámzó tengernek csendet parancsol. A természet hervadásához, melankóliájához, elmúlásához, oly szépen illik a halottak napja. S nagyon rósz ember az, akit meg nem indít a ' koszoruvivőknak méla, bánatos serege. Szép vagy halottak napján temető. Szen­vedők pilientetője, minden fájdalomnak megvál­tása ; de mi, az élettel küzdők Maecenással kiál- : tjük : „Csak élni, élni! — Kinevezés. Csaba Adorján főispán dr. Somossy Ignátz körorvost tb. vármegyei tiszti , főorvossá nevezte ki. — Ügyészségi megbízott. Az igazságügyim- i niszter dr. Félegyházy Kálmánt helyi kir. tör­vényszéki jegyzőt a kir. ügyészséghez osztotta be j és egyúttal a kir. ügyészség kerületébe ügyész- : ségi megbízottá rendelte ki. — A nagybányai festökolónia megalakulása. I A nagybányai festőkolónia a műit héten tartotta alakuló gyűlését, melyen Ferenezy Károly, Réti István, Tbormy János, mint a kolónia alapítói} törzstagoku! a következőket hívták meg; Bör- tsök Samu, Ferency Béni, Ferency Valér, Galim- berti Sándor, Jakab Zoltán, Komorócy Iván, Mi- kóla András, Réthy Károly Tscharner Janos, | Ziffer Sándor. Elnökül Ferency Károly választa­tott meg. — Ki akar közigazgatási gyakornok lenni ? Csaba Adorján főispán a vármegye törvényható- j ságnál megüresedett és 1000 korona évi segély- dijjal javadalmazott közig gyakornoki állásra 30 nap alatt lejáró pályázatott hirdet. A gályázati hirdetményt á vármegyei hivatalos lap múlt heti száma hozza. — A nagykárolyi konviktus megnyitása. A nagykárolyi Szent László konviktust november hó elején fogja az igazgatóság ünnepélyesen meg­nyitni. A megnyitáson részt vesznek dr. Bororn- issza Tibor és Feuer Antal püspökök is. A megnyitási ünnepség reggel 9 rakor tartandó i n- nepélyes misével kezdőd k, amelyen a főgironá- j zium énekkara fog énekeiül. A templomból a tor- ; nacsarr>okba vonulnak a résztvevők, ahol a di- ! ákot énekkara üdvözlő hymnuszt fog enekelni Cseh Lajos gimn. igazgató pedig a konviktus tör­ténetét fogja ismertetni. Ezután a konviktus épü letébe vonulnak át a jelenlevők és dr. Boromissza Tibor püspök ünnepélyesen felszenteli a konvik­tus uj épületét. Fél kettőkor ebéd lesz a konvik­tus éttermében, amelyre a bizottságon és püspö- ; kön kívül még a főispán és álispán is iiivatalo sak. — VÖrhettyjárvány. A napokban a kir. kath. főgimnásium azon növendékei közül, akik a páz- mány-konviktusban laknak, többen megbeteged­tek vörhenyben. A járvány azóta egyre terjedés szombat délután Varjú Aladár V. osztályú ta­nuló pedig meg is halt. A járvány most már nemcsak a Pázmány-konviktusba, hanem a Ta­nítók házábau lakó növendékek között is felütötte fejét. Itt is több megbetegedés történt s a két Mintha annak beszélne, aki adta. Este, ha lefek­szik, hófehér párnái közé rejü kis szőke fejét és álmodik szépet, kedvesei ; boldogan, édesen. Folyton örül ; még álmában is. A szülőknek sej­telmük sem volt arról a benső viszonyról, amely Annuska benső világát annyira elfoglalta. Egy este, mikor a erdőből, mezőből, uezében nagy csokor vadvirággal, hazatért, boldog mosolygó arccal, akkor édesanyja szépen megmondta neki: — Épen az imént volt itt Borkúti és meg­kérte kezedet. Az jó ember, szép állása van. el fegsz hozzá menni. Aztán fel kell hagynod a haszontalan csatangolással, mert már itt az ideje, hogy asszony tégy. Hah, mint fehéreden el e szavakra Annnska piros arca! De nem szólt rá mást, mint egy halk igent. Pedig, ha lelkét e percben látta volna anyja! Aztán szomorúan nézett az előtte levő vadvirágokra és két nehéz könycsepp gördült végig arcán. Aztán azt is letörölte. Em edelmes ] gyermek volt mindig. Anyjának mindenben szót I fogadóit. A szép álomnak tehát végeszakadt. < Akkor keltették föl, amikor a legszebbet álmod ; ta. Az erdőnek, mezőnek búcsút mondott. Nem ment többé sebova sem. Attól a perctől fogva megfagyott arcán a mosoly és vidámság. A férfi pedig hasztalan várta ott künn az erdőben az ő mosolygó, kacagó vadvirsgot. Nem jött többé A férfi sápadt arca napról-napra fehéredett. Min­dennap eljárt oda, ahol találkozni szoktak, de j mindig csalódottan jött vissza. Nem tudta még a közeledő veszélyt, de sejtette. S ez a sejtés sorvasztotta folyton-folyvást. Egy napon szokatlanul izgatottan tért haza. Erőtlenül hullt ki kezéből a kalap, bot és ö pe­dig egy székbe vetette magát. Tudott már min­dent. Késő őszutói nap volt. A gyenge nap bá­gyadt sugarai halványan törtek át az ablaktáb­lákon. A férfit borzasztó kinek gyötörtek. — Ma esküszik . . . most öltöztetik . . . most ül föl a kocsira . . . most megy a templomba . . . most térdel le az oltár elé , . . most . . , most .. . Aztán felugrott és rohant kifelé Aki útjába akadt, annak mind azt mondta: — Annuska esküszik. És rohant tovább. 8 internátus növendékei már napok óta el vannak tiltva az iskola látogatásától. Ez a körülmény és a járvány rohamos terjedése arra indította Rai- kovszky Pál főigazgatói, hogy a mai délelőtt f - lyamáo táviratilag kört engedélyt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól arra, hogy az iskolát bezárhassa. Többszöri távirati sürge­tésre megengedte a minisztérium, hogy a tanítá­sokat november 2-ig beszüntesse. A főigazgató újabb felterjesztést tett a minisztériumhoz és kéri a tanítás szünetelésére vonatkozó engedély meg- hosszabitásál, — A joghallgatók harmadik alapvizsgálata Az ifjú jogász nemzedéket ugyancsak közelről érdekli az a nagyfontosságu tény, hogy a király a múlt héten jóváhagyta a tudomány-egyetemek és jogakadémiák tanulmányi és vizsgarendjéről szóló uj szabályzatot, melyet a kultuszminisz­térium készített el. Ennek a szabályzatnak, mely a jövő szeptember elsején már életbe is lép, leg­fontosabb része az a szakasz, mely a harmadik alapvizsgáról szól, amely gyökeresen megváltoz­tatja a mostani vizsgarendet. A harmadik alap­vizsgának, amelyet a hatodik félév végén, tehát egy évvel a második alapvizsga után kell letenni, tárgyai lesznek a magánjogi és az anyagi, vala­mint alaki büntetőjog Ezentúl tehát mindazok­nak, akik jogvégzettsége! feltételező közigazgatási állást fognak betölteni, meglesznek a szükséges büntetőjogi ismereteik is és nem fordulhat majd elő olyan eset, hogy a legnagyobb bűnügyekben olyan rendőrtisztviselők nyomozzanak, akiit a gyakorlatban elsajátottak ugyan bizonyos felüle­tes büntetőjogi ismereteket, valójában azonban nem volt meg az az alapos büntetőjogi képzett­ségük, ami az ilyen állásokban nélkülözhetetlen. Mondani sem kell, hogy a jogászifjuság kissé fanyar arccal fogja ezt a hirt tudomásul venni, mert a harmadik alapvizsga a jogászévek arany­korát szünteti be végkópen. Eddig ugyanis a harmadéves jogászokról szokták elmondani, hogy egyetemi éveik aranykorát élik, mert a harmadik év volt az egyetlen, a melynek végén nem kel­lett vizsgát tenni. Ennek a boldog kornak most már vége van, annyira vége, hogy a jövő tan­évben már egesz vigan lehet megbukni a har­madik alapvizsgán. Az uj szabályzat ugyanis ki- | mondja, hogy akik most első , vagy másodéves joghallgatók, azokra már érvényes lesz az uj vizsgarend, tehát akik jövő tanévben harmadéve­sek lesznek, azokra a joghallgatókra nézve már kötelező lesz az uj, harmadik alapvizsga, amely­nek az az egy hasznos eredménye egészen bi zonyosan meglesz, hogy a legfontosabb közigaz­gatási állásokat tételes jogunkat ismerő tehát 1 megfelelő képzettségű tisztviselők fogják ezentúl betölteni. — Sírva vigad a magyar, de azért vigad. Megragad a magyar ember mindenfele alkalmat, hogy bor öntözze a garatját. Ha bária'a van iszik, ha nagy az öröme : iszik. Aztán az ilyen vigasságoknak nagyon gyakran szomorúak a kö­vetkezményei. Egy csengerbagosi gazda is erő sen beitalozott a napokban nagy bánatában úgy indult, szekerével a közeli faluba. Még Csenger- bagos határában sem volt, amikor kieseit a ke­zéből a gyeplő és elszunyokált. Egész u mósvi lágra aludia magát, mert a lovak beleforditották egy árokba a szekeret a gazdával együtt. Úgy találták meg másnap holtan. — Munkaképtelenné vált tüzeltük otthona. A munkaképtel nné vált tűzoltók otthona javára közel másfélszázezer korona gyűli össze Ebből a pénzből építik föl az otthont s valószínű, hogy a közönség könyörületességéből már a közel jö­vőben hajlékhoz jutnak a nyomorgó tűzoltók. A sajtónak nagy érdeme van abban, hogy a gyűj­tés igy sikerült. Az országos lüzoltószövetség ezért hálája jeléül háromszáz t-orona tagsági díjjal belépett az országos hírlapírói nyugdíjin­tézet pártoló tagjai közé. — Felemelik a levélportdt. A kincstár a levélportót osztrák mintára fel akarja emelni : a helyben cimzett levelek portóját 6 fillérről 10 fillérre. Általában az a postakincstár terve, hogy megszüntesse a portókülönbözetet. Általános emelés egy időre nem lesz, mert az. ellen az egész levelező közönség állást foglal, — Elvisz az ördög, ha rossz leszel, szokták HÍREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom