Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-08 / 20. szám
XV. évfolyam 20 (szám. Szatmár, 1911. március 8. Szerda. ~~t~ ■iTHgaMr...."' ...m , t : -a". .... .......tt: a / I FÜGGE TLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARÍ HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. :..ü V« i VI ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZT08ÉB ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-ittca 10 •- Telelon.szám 80. ■> Mindennemű dijak Szatmárun, a kiadóhivatalban ftzetendik. Fiú, vagy leány az az embrió ? (T.) A gyermeknek a nemi hovátartozan- dóságát bajos a születés előtt megállapilani. Pedig ez a hovátarlozandóság világosan megvan, hónapokkal azelőtt, mielőtt a tudós asz- szonynak alkalma nyilik erre a megállapításra. Fiú lesz-e, vagy leány, kérdik a laikusok még akkor is, mikor már megvan vagy a fiú vagy a leány, csak épen tudni nem lehet még, hogy melyik van meg a kettő közül. Ennek a kérdésnek egyik része tiszta kíváncsiság, és ha megoldanák nem lehetne az az orvostudomány nagy felfedezésének tekinteni. Praktikus oldala ott volna, hogy az anyát már előzetesen lehetne úgy táplálni, vagy kezelni, hogy az a férfi vagy női nem létszámának előnyére váljék. Csakhogy a természet gondosan őrzi ezt a titkát, majdnem olyan gondosan, mint a jelenlegi kormány azt az analog titkot, hogy méhének gyümölcse, a benne fejlődő választójog, fiú l#sz-e vagy leány, haladó vagy konzervatív, igaz vagy hazug ? Mindenek között a külső formák a legke- vésbbé mérvadók az ilyen találgatásoknál, és abból, ahogy a jelenlegi többség gömbölyödik igazán bajos hozzávetni, hogy milyen lesz az a választójog. Hogy fiúnak nem Ígérkezik, az bizonyos. Egyénesség, férfiasság, őszinteség és becsület alig ha vannak kialakulóban a többség szive alatt az uj választójog magva körül, ellen- i ben annál több tettetés, mindenirányu kacérkodás, hazugság és a lényegnek formákkal és színekkel való palástolása. Azt hiszem, hogy az ilyen jelenséget a politikában is nőinek lehet mondani, mint a természet életében. A választójog még kisem jött a többségtől és máris hazudik. Azt hazudja, hogy a nép felé halad, aki pedig elhiszi, hogy Tisza István demokratikus haladást csinál, az megérdemli, hogy ne kapjon választójogot, aki pedig azt hiszi el, hogy a munkapárt mást fog csinálni, mint amit Tisza és vele együtt a nemzet fenntartó lélekkéreg- mentes elem tenni akar, az megérdemli, hogy elvegyék tőle azt a választói jogot is, amilyen van neki. A választói jogot Magyarországon elejtett- nek és kijátszottnak kell tekinteni. Évek óta hangoztatjuk, hogy a magyar politika lénye a választójogban és a benne képviselt osztályharcban van. A fejlemények megmutatták, hogy az összes alakulások kifejtették minden képzelhető leleményüket, hogy ezt a kérdést kijátszák és végül is a munkapárt alakításában lejátszódott maximumára a közéleti erkölcstelenségnek volt szükség, hogy hosszú évekre lehetetlenné váljon ebben az országban megdönteni a vagyon és születés politikai elő jogait. Szentimentális oktalanság volna siratni ezt a reformot, amely végre is csak meglesz és ha erővel ki akarják tolni az ország urai, j hogy addig még lázasan összekapkodjanak még : egy pár ezer holdat, vagy még egy pár milliót, hát abba végtére bele lehet törődni. A gyerekeink már egész biztosan megtörik ezt a politikai rémuralmat, a vezéreknek ezt a nagy képű garázdálkodását és azt a még sokkal utálatosabb, Ízetlenebb és perfidebb hatalmaskodást, amit egy ilyen uralomra jutott politikai csapat alvezérei és kisebb helytartói kifejtenek. A demokratikus igazság csak addig erőtlen, mig egy inteligens kisebbség nem kerül amely felfedezi. Az elterjedése idő kérdése és csak nem fogja elhinni senki, hogy Európa közepében állhasson egy ország, amely az összes szabad országok között egyedül van elnyomva és kikizsákmányolva és pedig nem is az uralkodója veszi a fáradtságot, hogy személyesen elnyomja, hanem albérletbe adja az országot politikai nagyüzéreknek és vidéki szatócsaiknak. Ilyet nem mutat a történelem és egy kis türelem kell csak Tiszához is, mint a többi országos csapásokhoz. Budapesti levél. — Fővárosi munkatársunktól. — Egy kicsit, mintha megváltozott volna ez a különös, vergődő, kolduskinc3ekben csillogó, nyomort és szegénységet szégyenkezve rejtegető nagyváros. Mintha gyűrt és megviselt arculatán kigyulladna valami büszke gög: — az udvar Budapesten van ... A széles és csodaszép Andrássy-uton a szorongó és női szépekkel virágos Kossuth Lajos-utcán arany koronás TABOA. Mozaik. I.) A vármegyéből. Nagy murira gyültenek össze a vármegye urai, — jóvérű zsentrik, — Sikkaszthoó nevű barátjuknál n. b. a vármegye főpénztárnokánál. Hát, a nagy eszemiszom, a duhaj dinomdánom közben egyszerre tósztra kél az ünnepelt és mintegy alkalmi meglepetésül kisüti, hogy főpénztárnokságának ideje alatt az ő baráti hajlékában ez a muri immár éppen a 101-ik. Nosza, lön erre a fölfedezésre kitörő éljenző lelkesedés! És a lelkesedés persze hogy nem maradhatott csupán annyiba’. Hanem hírvivő szárnyaira emelte az egész vármegye. Elannyira, hogy csakhamar visszhangzott a híreszteléstől a hivatalos lap is ; közölvén hogyhát „nemes és nemzetes és vitézlő alsó s felső semmihaázy Sikkaszthoó Dénes, vármegyei főpénztár- noknak és 6 minden utódának, kiváló és közérdekű, tevékenységéért bizonyos lovagi rend olyanamilyen keresztje legkegyelmesebben adományoztatott/' II.) A Kohn í/lór igazsága. Kohn Mór, a bérlő, valami perbe keveredett az ő bérbeadó földesuráva). A perben Kohn kellőleg bizonyította a maga igazait. Ámde — hogy, hogy nem: mégis csak pervesztessé lett biz’ ő, az istenadta, a földesurával szemben. A jámbor Kohn Mórnak ez a pervesztesség se- hogysem fért a begyébe. Elannyira, hogy nem átal- lotta holmi gyanújának is valamelyes kifejezést adni. — Amivel azonban Kohn Mór, hej, be megjárta ! Ugyanis a gyanúsítás az illető bírónak a fülébe jutott, a szivéig hatott. S amiből aztán természetesen hünügyi panasz támadt a Kohn ellen. Az egész dolognak pediglen az lett a vége, miszerint az illető biró meggyanusittatásaért szigorú büntetést, t. i. 6 hónapi fogházat, sat. kapott még a szegény pervesztes Kohn Mór. — Történt pedig ennekutána, hogy az a bizonyos I földesur a városi kaszinóban afféle nemzeti csöndes | kártyalapozás közben — miért, miért nem: összeszólalkozott a kérdésben forgó bíróval. S amely össze- ' szólalkozás alkalmával egyebek között azt találta megjegyezni a földesur, hogy „már úgyis elég pénzembe került nékem az a Kohn Mór elleni perem !“ Eme megjegyzésnek a kaszinói társaságban általánosan lesújtó hatása lett. S amely hatás olyan elemi erővel sújtott le persze különösen az illető szóban- forgó bíróra, hogy ez kikerülendő a nyilvánvaló következményeket: főbe lőtte magát. — Csak úgy mellesleg említhetem még meg, hogy a bírónak éppen a temetési napján szabadult ki Kohn Mór is az elszenvedett 6 hónapi fogságából . . III.) A példa. Egy pap, — aki Istenben bízott és jól meghízott» — a nagy böjt alkalmával éppen valami traktamen- tomból alaposan ellátva ment a templomi szószékbe prédikálni. Aholott aztán erős lameníálásokkal kötötte lelkére a híveknek : nehogy a böjt szentségét tilalmas evéssel, ivással megsértenék. Hanem a hívek, bizonyos áruló jelekből rájővén, mikép’ a szent pap is bizony ugyancsak jól ehetett és ihatott már; amidőn ezért méltatlankodra viszont kérdőre vonták a prédikátort, ökelme az ég felé irányított szemforgatások közzepette igy felelt : „bizony, bizony, én drága híveim, nem ettem és nem is ittam volna én semmi más egyébért, a világért sem, hanemha csupáncsak azért, hogy elrettentő példával szolgálhassak tinéktek, én híveim, arra nézvést, hogyhát lám, minő csúnya dolog is az, hahogy az emberfia megszegi a szent bőjttartást? . . . Dr Herman Llpót. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny cougre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Unger Armin ,iillií|11 U ozatmar, Kazinczy-utca.
