Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-01 / 18. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. március I. Sztrda. 18 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS L8-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Kgész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utca 10 .. Telefonfaxán) 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ttzatandik. Hogyan magyarázzák a közszállitási szabályzatot Szatmár-Németiben— A belügyminiszter ur ügyeimébe. — A „Közmunka“ budapesti társadalom politikai hetilap ir cikket ezen a cimen. Van benne valami lokál-hazaárulás, mikor az ember a városon kívül fekvő tényezők támadásainak örül, de hiszen a hazaárulókat mindig valami belföldi visszaélés és igazságtalanság kergeti az ellenséghez, hogy vele szövetkezve támadjanak rá a hazai erőszakra. Minden jobbizlésü embert felbőszített Szatmár város eljárása, amelylyel arculcsapva saját kötelező kiírását és a fennálló jogszabályokat illetéktelen magánbefolyásolás hatása alatt az uj deáktéri bérpalotát átjátszotta a jelenlegi vállalkozók kezére. Csakhogy a jobb ízlésű emberek Szatmáron kisebbségben vannak, elenyésző kisebbségben és ölbe, vagy ökölbe telt kézzel kénytelenek tűrni egy felcseperedett kortes szövetség garázdálkodását a városháza körül. Szomorú vigasztalására szolgálhat a tisztább elmeknek, hogy elfogulatlan és a szakértelem minden illetékességével felruházott körökben úgy vélekednek mint ők, aminek bizonyítására szószerint hozzuk a fenti cimü közleményt : Szatmárnémeti szab. kir. város a Deák-tér, illetőleg a Petőfi-utcán építendő bérházak vállalatba adására versenytárgyalást hirdetett. A versenytárgyalásra két budapesti vállalkozó is adott be ajánlatot, még pedig a legolcsóbbat. Mindkét vállalkozó régi, megbízható cég, mindkettő okleveles mérnök és tehát mindkettő teljes garanciát nyújtott arra, hogy amit vállal, annak becsülettel meg is felel. Ezen a cimen tehát velük szemben semmiféle aggodalomra ok nem lehetett s igy teljes joggal várhattak, hogy mint legolcsóbb ajánlattévőknek jut a munka. Annál inkább volt joguk erre a várakozásra, mert a vsros 1910. évi debember hó 7-én kelt versenytárgyalási hirdetményének negyedik pontja világosan kijelentette, hogy utóajánlatokat nem vesznek figyelembe. A versenytárgyalás eredménye ezek után mégsem az lelt, amit a vállalkozók jogosan várhattak volna s amit mindenkinek várnia kell ez előzmények után, aki a közszállitási szabályzatot komoly dolognáK s nem olyan játékszernek nézi, amelylyel a városi hatóság meglehetős könnyelműen játszadozik. Ezt a könnyelmű kezelést még inkább fokozza az, ha a törvényhatóságok és községek részére kiadott Közszállitási szabályrendelet intézkedései alapján bíráljuk el a szóban forgó esetet. A hivatkozott szabályrendelet 81. §-a igy szól: „A munkálat az ajánlattévőnek a versenytárgyalási eredmények alapján rendszerint tényleg odaítélendő. Kivétel teendő olyan esetekben, midőn össsebeszélésnek ismérvei látszanak fennforogni, midőn az árak általában feltűnően magasak, továbbá, midőn a beérkezett ajánlatok alapján a munkálat a költségvetési hitel keretében arra előirányzott összegért nem lesz teljesíthető.“ A szabályzatnak kivételként megállapított esetei közül, amint látható, egyik sem forog fenn. Ezeken a címeken tehát nem lehetett elütni a vállalkozókat. Ha tovább kutatjuk a szabályzatot és lámpával keressük azt a paragrafust, amelynek alapján a két vállalkozót el lehet ütni a munkától, ott találjuk a 295. §. 2-ik bekezdését, amely azt mondja ki, hogy megfelelő minőség és nem lényeges árkülönbözet mellett elsősorban a helybeli iparosmesterek ajánlatai veendők figyelembe. Ezen az alapon történhetett volna meg az, hogy a szóban forgó vállalkozókkal szemben helyi vállalkozónak a Weszelovszky testvéreknek adták ki a munkát. Csakhogy ebben is egy kis hiba van. Az a kicsi hiba, hogy ezek a Weszelovszky testvérek szabályszerű ajánlatot nem tettek, hanem utóajánlat alapján jutottak a megbízáshoz olyankor, amikor a budapesti két vállalkozó ajánlatának adatai már nyilváTÁRCA. Ha a íia végez! Ott árulgatta felvagdalt cipói» a nagy iskola kapuja mellett a diákok tápláló anyja, a jó öreg »cipós néni.« Közönségesen igy nevezte a diákság. Bizonyos szeretettel csüggtek a jó öreg asszonyon, nemkülönben az ő felvagdalt cipóin. Ha éhes volt valamelyik, olyan bátran ment a jó öreg asszonyhoz, mint akár az édes anyjához, mert ha esetleg pénze nem volt is, adott ő szívesen . Nem is csalta meg egy se ; ami, diákról lévén szó, kissé furcsa dolog. De hiszen olyan öreg asz- szonyt ki csalna meg?! A diák is tudja kit kell megcsalni. Most is éppen körül van véve diákokkal és osztja jobbra-balra a cipóit. Most egyet magához int és valamit súg a fülébe, mire ez fejbólintással válaszol, mert a szája el van foglalva — eszik. Ekkor megszólal az iskola csengettyűje és kevés tartatva egyedül marad az asszony . . . Kebléből időnként egy levelet húz elő és arcán az Öröm sugárzik, amint ezt nézegeti és csókolgatja. Drága kincsként teszi ismét vissza. Oh, mert ezt az ő egyetlen fiacskája, Laci, a klerikus irta. Hogyne volna hát boldog a szegény özvegy asz- szony, akinek önfeláldozó anyai szive annyit tett a fiáért, hogy pappá neveltette ! Éppen jövő nyáron szentelik fel és ő lesz az a boldog halandó, akinek joga lesz azt a drága felszentelt kezet először csókolhatni meg . . . (aki annyi könyvet és ruhát vett). Oh, mily választópont lesz az ő életében ! Nyomorúságos élete és a jövendő boldog élet között lesz a választópont az a nap. És ő majd ezentúl nem fog hidegben, melegben, szélben és esőben nyomorogni a kapu alatt, hanem lesz kényelmes, meleg hajléka és öregségében támasza. ügy-e, drága Lacikám, igy lesz I — kérdé mintegy a levéltől, melyet ismét elővett. így lesz, igy lesz, ha majd fiam végez! Az iskola csengettyűje hirtelen megkondult ismét és egy porc múlva a kapun omlott ki a sok diák. Jöttek, veitek valamit, aztán eloszlottak haza. Csak éppen az maradt a „cipós néni“-né), aki nek az előbb súgott valamit. Kevés idő múlva összecsomagoltak és hazafelé indultak. * * * Szűk és egyszerű, de csinos szobában látjuk újra őket. „Cipós néni“ elővonja levelét és átadja a diáknak felolvasás végett. Gyorsan átfutja ez és örömmel jelenti az öreg asszonynak, hogy a fia a szünidőkre hazajő. — Hazajő, hazajő 1 — ujjong az özvegy. Tehát a szünidőket itthon tölti 1 És fut azonnal, otthagyva mindent, a henteshez, a pékhez, a fűszereshez . . . aztán aztán mindent őszszehord és készit, mert jő a fia! Talán még ma megérkezik. És meg is érkezik. Óh, de nem ugrik la a szekérről, mint máskor, hogy fusson anyja karjaiba, Nem 1 Emberek veszik le és viszik be. — Jézus Mária ! — sikolt fel az anya, amint csontvázhoz hasonló fiát meglátja. De a kiférő orvos vigasztalja, hogy nincs baj, csak útközben lett kissé rosszul. És az anya hisz. Mert annak szive mit nem hisz ? Hiszen az csodálatosan tud hinni, remélni, I szeretni I És csoda-e, hogy meg nem ixgott hite, mikor I egy válságos tudatra kellett jönni : arra, hogy a fia ' megszűnt élni! Ohlstan! Végtelen irgalmasságod bociássa meg, ha a szegény asszony ezt kiáltotta mintegy öntudatlanul: — Nincs igazság ! Minden reményének igy lett vége. így végzett a szegény asszony fia . . . S a szerencsétlen asszony úgy szeretett volna meghalni, óh, de neki még ez a vigasz sem adatott! * , * * Es újra ott ül kosarai mellett. Hisz mit is tehetne mást. Beesett könytelen szemeit merően szegzi a vig csemetékre. Ajkai mintha mondanák: — Mennyien vannak itt, Istenem ! Nekem csak egy volt s azt is elvetted ! És bámult tovább. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy Imiin életében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. 1 IllflfßP Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. ö Szatmár, Kazinczy-utca.
