Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-22 / 16. szám
Szatmár, 1911. február 22. Szerda. XV. évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NENIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ara 10 fillér. TELELŐ3 SZERKESZTŐ : DR. TAN ÓD Y ENDRE, SZERKESZTŐSE« ÉS KIAC ÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 % ------Telefon-SEána 80. Mindennemű d ijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Pénzügyi fellendülés. Az általános szükölködés sivatagját egyetlen egy biztató jelenség szakítja meg üde oázisként : a hazai pénzintézetek rohamos fellendülése. Mig a képviselőházban szokatlan heves vitatkozások folynak az osztrak-magyar bank kettéválasztása vagy a status quo ante fentar- tása melleit, addig a magyar pénzintézetek, bankok és takarékpénztárak, rendületlenül haladnak a fejlődés és virágzás zenithje felé. Hiszen bizonyos, hogy a nemzetgazdász, ki az egész ország gazdasági erejét, tágabb- körü szempontból ítéli meg, ezt a jelenséget föltétlenül Örvendetesnek nem fogja elismerni, mert a tőkének egyes kezekbe való tömörülésében sokféle gazdasági akadályt talál, de azért tagadhatlan, hogy a hazaai pénzügy megizmosodása sok minden hiányért kárpótolni képes és hogyha a pénzintézeteknél felszaporodó tőkéket produktiv célokra fogják felhasználni, ez egy lépést az ország lakosságának boldogulása felé fog jelenteni. Arról pedig ne aggódjunk, hogy a most még sok helyült parlagon heverő tőkék előbb-utóbb hasznos gazdasági, különösen ipari célokra nem fognak fordittatni. Most még ebben a tekintetben bizony sok a kifogásolni való. Ma a tőkének kamatoztatását tartják financiereink a főcélnak, nem törődve vele, mi módon történik a kamatoztatás és van-e mellette a népesség széles rétegeinek haszna vagy sem. De ha előttük csak a pénz minél nagyobb gyümölcsöztetése is lebeg cél gyanánt, még akkor sem volna szabad az ipart figyelmen kivül hagyva, egyszerű, komplikált és legkomplikáltabb pénzügyi mivelelekkel beérniük, hartem — éppen a tőke bőségesebb kamatoztatása árdekében — nagyobb gondot kellene forditaniok az iparra, mely sokkal bu- sásabban fizeti meg a neki juttatott tőke kamatait, mint a legzseniálisabban kieszelt pénzügyi transakció és e mellett lüktető erőt visz a nemzet gazdaságába. Ez tehát nemcsak hazafias kötelesség teljesítése, de mindenképpen egészségesebb, természetesebb tőkebefektetés, melynek nagy hordereje szembeszökő. A produktiv célokra fordított tőke hasznát e szerint fokozott mértekben nemcsak a tőkepénzes, hanem az egész lakosság is élvezné, s azért nem lehet eléggé ajánlani, hogy azok, akik pénzöket kamatoztatni kívánják, azt ipari vállalkozásokba fektessék. De — ismételjük — mi nem sopánkodunk azon, hogy ez még az egész vonalon elvvé nem vált, mert a dolgok természetes rendje úgy is magával hozza (ami részben már meg is történik), hogy a tőke erősebb támogatása alá fogja venni az ipart, különösen a nyomorgó kisipart. Egyelőre szívesen látjuk,^hogy az"alap, melynek -— még eddig általánosan fel nem ismert — rendeltetése a magyar közgazdaság istápolása, egyre, rohamosan növekszik. Bámulatos, előre nem sejtett arányokban emelik pénzintézeteink részvénytőkéiket. Csaknem mind, a legtöbb pedig többször, gyors egymásutánban. Ez oly fontos tünet, melynek figyelemre méltatása elől nem lehet kitérni és amely megköveteli annak elismerését, hogy* jpénzinté- zeteink vezetése szakavatott kezekbe van letéve. Nyilvánvaló, hogy a tőke rendkívüli bizalommal viseltetik e kitűnő szakértelem iránt, különben lehetetlen volna, hogy milliéit oly készségesen bocsátaná rendelkezésre. De nyilvánvaló az is, hogy pénzügyi helyzetünk bizalmat keltőén konzolidált, ami kitűnik abból is, hogy még fiatal intézetek is játszva szaporíthatják alaptőkéikét. Csak egy példát ragadunk ki a sok közül. Az Országos Iparbank, alig nehány hónapi létezése után, 2 millió korona alaptőkéjét most — mint a „Budapesti Értesítő“ Írja — 5 millió koronára emelte fel. Érdekes, hogy az uj részvénytőke már jegyeztetett, mielőtt még a közgyűlés a tőkeemelést elhatározta volna. BiTÁRCA. Amerikai történet. ír! a : Miskofczi Henrik. Megkristályosodott nagy pelyhekben hullott alá a hó New-York utcáira és tereire. Olyan gyorsan hullott, hogy alig egy rövid negyedóra multáü fehér lepellel volt elborítva minden, ami a szabad téren élt és mozgott. Ember, ló és kocsi szint hallhatóan nyögött a hóvirágok terhe alatt. A gyorsan meggyujtott gázlámpák olyan homályos fénynyel égtek, mint a czentes gyertya olcsó ka - nócai. A hópihékből csakhamar lavinák keletkeztek, melyeket a heves szél felkavart és a kinek egy kis atomja arcába került, az éles tüszurásfélét érzett. Ilyen hóvihar nem ritka New-Yorkban és a köny- nyen öltözködő amerikaiak ugyancsak nagy léptekkel sietnek előle. A hóesés esti 10 órakor keletkezett és nehány pillanat toulva alig lehetett embert látni a közel ötmillió lakossal bíró greater New-Yorkban. A villamos és lóvasut egyik másik utcában el akadt és a vezető vagy a kocsis ugyancsak sietve menekült fedél alá. Még a magasvasut is kénytelen volt beállítani a forgalmat. A hóvihar által meglepett emberek a földalatti vasúthoz szaladtak, amely az egyetlen közlekedési eszköz maradt a hóvihar elkerülésével szemben. Egy cseppet sem volt lóhát e^oda, ha »/. úgyis kevés számú bagik (egylovás magasülésü kocsik) mindenünnen eltisztultak. A West 119. utcában egy magänjos aUk fűlött Ugyancsak szedte lábait. Egy csinos kétemeletes ház előtt állott meg. Nagy bundájából kihúzta kezét és nem is hévvel, de hevesen megnyomta a kapu alatti villamos csengőt A villamos csengő gombján dr. Edward Fix neve állott. — Atkozni fogom a szerencsémet, ha a doktor véletlenül nincs itthon, monologizáit, lábával topogva a kapu alatt álló egyén. A heves szél ugyancsak kegyetlenül pacskolta a levegőben megfagyott hószilánkokat a kint átló arcába és azért a megkínzott ember arcát mélyen bele• temette bundája gallérjába. — Cudar idő ! És ilyenkor nekem sz utcán kell csatangolni. Oh, az istenverte egyleti élet, mennyi áldozatot követel az embertől . . . A kellemetlen kedélyállapotban levő embert azonban a kinyílt kapu megmentette. Egy magas tagbaszakadt néger nyitott ajtót. Olyan óriásféle. aki nem ijed meg az árnyékától. A szélvihar áldozata beakart surranni a félig nyitott kapun, de a uéger útját állta — Mit keres mister? — A doktor urat, szólt' fogvacogva a bundás ember. A néger kezében hozott lámpácskájával arcába világitolt a betolakodónak. — Beteghez hívja ? — Nem is lakodalomba. — Nini, hiszen ez mister Walsch?! — No, hála istennek, hogy végrevalahára megismert. Ereszszen beljebb, mert jégcsappá fagyok itt a seki-sebe helyzetben. — Oh, kérem, mister Walscb, tessék, viszonozta a néger és egyszerre betolta az előszobába, mely mint rendes amerikai házaknál nyomban a kapu alatt fekszik. — Itthon van a doktort —- Már az ágyban fekszik. — Ilyen gyorssn ? — A rossz idő az. ami öt oly gyorsan ágyba kergette. — Sajnálom, hogy háborgatom, de kénytelen vagyok vele. — Kérem, kérem, udvariaskodott a fekete areu szolga, hiszen az orvosnak minden időben a betegek, rendelkezésére kell állania. — Kérje meg a doktor urat nevemben Jamee, hogy öltözzön fel hamar és ami a fő, fogasson be hintójába. — A doktor ur gyorsan szokott öltözködni és amig ő elkészül, én magam megyek a fogatot rendelkezésükre állítani, mondta James, a néger. Mint a nyúl ^futott fel a szőnyeges lépcsőn az első emeletre, honnan egy pere múltán visszatért. —- A doktor ur már sietve öltözik. — És a kocsi? -— kérdezte Walsch, még pedig nagy érdeklődéssel. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. jj * Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. I |f1C[P|P ÄFii jijj kézimunka üzleték Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. U Szatmár, Kazinczy-utca.
