Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-24 / 103. szám
1-ik oldal S Z AT M Á R-N ÉMETI Szatmár, 1911. deember 24. együtt az az igazi, hamisítatlan kereszténység is sirba szállt. Hosszú évek, vajúdó küzdelmek kellenek hozzá, hogy megértse a vezetőjének intencióit az emberiség, Nehezen érti meg egy nemzet az ő napjait, de mily nehezen ért meg egy olyan nagyot, aki előtt nemcsak egy nemzet, saját népe, hanem egy egész világ egyetemének boldogsága lebegett. Kínszenvedések az ő utjai, de nem feltétlenül az életben, hanem később, halála után, amikor az ő intenciói ellen van. Krisztusnak mind a két szenvedésből kijárt bőven és Krisztus tanításai is csak most kezdődnek mutatkozni az ő igazi, tiszta mivoltukban. Hazánkban is most törnek utat az igazi krisztusi tanok : az egyenlőségről, a testvériségről és a mindent nivelláló sze- retetről. Az igazi szeretetről, amelyben nincsen megalázkodás. Fájdalom, még csak a kezdet kezdeténél vagyunk. Nem tudjuk a jövő mit hoz. Mert nem minden .0 és nem minden generáció érett meg arra, hogy e tanokat hússá és vérré tegye. A küzdelem még nem győzelem. A harangok busán kongnak az idén. Kitudja, milyen idő virrad ránk . . . KRÓNIKA Ha egy differenciált társadalom fejlettebb szociális viszonyok jele, úgy Szatmáron — társadalmilag legalább — már a Bellamy és Wells regények korát éljük. A haladás igaz hi vei azon ban nincsenek megelégedve, a ki- és szétválás természetes folyamatával, s mesterségesen, ha kell: hatóságilag akarják siettetni. Valószinüleg ezekhez tartozik, aki az egyik helyi napilapban e héten a főkapitánytól a cselédkorzó felállítását kéri, ilyen fejlődést jelző barriértll A cselédsétányt majd kihelyezik a Hidontulra, — a mostani korzó pedig megmarad az intelligencia kizárólagos élvezetére. A piac északi oldalának két sarkán vasárnaponként majd elhelyezkedik a két gimnázium érettségi bizottsága s csak az, a kit igazolnak, fog részesülni a korzó,sás gyönyö- reibeo, A pecuniáris intelligencia részére egy bankdirektorokból álló bizottmány pedig a Pannónia előtt fogja a* igazoló munkálatokat teljesíteni. (A fejlődés és korzó nevében, ezeket — oroszországi mintára — megint osztályozni lehetne : első-, másod- és harmadglédáju intelligensekre. A harmadik gléda : 3000 koronától húszezerig s igy tovább. Azért 3000 koronával, mert ennyi ma már minden jobbsorsu szakácsnőnek van.) Az intelligencia szószólójától csak azt vártuk volna, hogy javaslatát nitzschei teóriákra építve fogja megokolni, nem pedig ma már vég- elgyengülésben szenvedő nyárspolgári erényekkél. Miért megy éppsn a korzóra, akii szemérem- és jóizlésből akar szemléltető oktatást adni a gyerekének, amelynek már a nevéből is kiérzik a délszaki nap által táplált talián bujaság. A dolog természetében van. hogy a korzó egyúttal szerelmi börze. De ez nem a házi alkalmazottak invenciója, á villamos ivlámpák fényénél való cicázás sem paraszt erény. Faluhelytt; a kertek aljában, meg a kerítés mógótt intézik el a szerelmi játékokat. Mindamellett helyeseljük laptársunk ideáját. Mert mi is a föltótien haladás hívei vagyunk. S dacára a ránkkőszöntő karácsonynak, amely az emberi külömbséget nem ismerő testvériességet hirdeti, uniszónban kiáltjuk vele : Legyen cselédkorzó, csendőrkordonnal és a hatósági cse lédelhelyező hivatal igazolásával. Nehogy némely demokratikus érzelmű naccsága vagy nagyságos, a cselédje ködmönebe bújva, az estszürkületben a szabadon déjvajkodó misera piebs közé csempészhesse magát. Ezt főképen azért szeretnők, hogy a másvilágon, ahol az utolsók tudvalevőleg az elsők lesznek, és viszont, pukkadjanak majd a szobalányok é* kocsisok is, mert ott ök nem fognak résztveheíní cselédsorsba vedlett kenyéradóik szabadszerelmi sétáin. A nagykárolyl lapok között van egy-kettő, mely bizisten érdekes. Vélnéd mélyen tisztelt olvasó • ennek a sokkal rosszabb sorsra erderoes, tehát a megyeszékhelyre s hasonló jókra határozottan érdemtelen mezővárosnak minden ep kézláb és invalidus svábja alia cikkek mögött, amelyek hétrői-hétre ellenünk lázitanak. Tudja a jó Mindenható, mi van ezen sirni való. Talán az: hogy nálunk nem igy van. Hogy sehogy sincs. Hogy itt senki a sknbler háta mögött nem áll. (Legföljebb az, aki rosszat akar mondani róla.) Ezért van aztán, hogy — nincsen semmi. Ezért van, hogy a megye székhelye még mindig Nagykároly és nem Szatmár. Mert ez a számban háromszor akkora tömeg izolálja magát a úgy örült neki, mint a bolond, mert rájött, hogy ő csak átlényegül. A köréb) csoportosult, emberek azonban nem vigasztalódtak meg, hanem ezután is tátották a szájukat. III. Pexsepolis. Kincsekkel megrakott fáradt karaván érkezett Baalbek romjaihoz, hogy ott tregpihen- jeo. Megmosakodtak, azután drága szőnyegekre telepedve, illatos latakiát eregetének csibukjaik- ból az enyhe alkonyati levegőbe. Vezetőjük, az I ezüstszakállu sejk, meséket mondott nekik, visz- | szakalandozva az aranyos múltba, mikor Baal- | beket még Persepolisnak hívták, Dáiiusnak a hires városa volt és fénye beragyogta egész 1 Ázsiát. Az alkonyi pir, amely e sivatag csene- vész bokrain rezeg, talán ennek a nagy fényes ségnek az elmaradt, mindinkább lankadó sugara. Mikor a karaván éjjel pihenőre készült, rabló turkománok ütöttek rajta. Legyilkoltak mindenkit, a kincseken megosztoztak és reg gélig dőzsöltek a romok között. Ekkor azonban visszaérkeztek az oroszlánok, hiénák és párducok is éjjeli rablásaikból a romokhoz, mert rendesen ott szokták átaludni a nappalt. A turko- mánnok elmenekültek az erősebb rablók|elől , . . íme, a vérszopó bestiák még mindig megvannak, de hol van már a ragyogó Persepolis. IV. A keduencz téma. A cservenkai dalárda nagyon szereti a természetet és a társas életei. Ennek a kettőnek az élvezetét rendesen össze is köti. Az ifjak vagy nyulasznak, vagy fürjekre vadasznak, méla őszi alkonyaíokon, vagy a gazdaság után néznek a tanyákon, hol fekete földet (ordítanak. Aki nem 1 a rónán, neco a pusztán született, az sem tudja | mi a szép A pusztának, mint a megfejthetelleu szfinksznek, párázatokba burkolt láthatára emésztő i nosztalgiát keit az emberben. A puszta az ő i végtelenségével egyéniségnek iegjobb kifejtője. A I pu-zta a szubjektivizmus dajkája. A puszta sze- j lének pogány zümmögésére felzug Beethoven szimfóniáinak komorsága. A puszta egyszerű pacsirtájának énekéből a bájos, egyszerű népdal cseng felénk, A puszta verőfényében anakreoni derű ömlik el. A puszta nem tudomány, nincsenek rotnboéderei, nincsen szene, mely gépeket hajt és matematikára sarkal. A puszta a legtisztább költészet, legmélyebb magábaszállás, a leg- emésztöbb pajzánsög, a legféktelenebb sziiajsag. A puszta a legkorlátlanabb szabadság, a puszta a legtisztább magyarság. Cservenka környéke végtelen pusztaság mint általában az én kedves bácskai hazám. A cservenkai embernek forgalma sincs a hegyről. A legnagyobb hegy, amit a benszüiött ismer, a vakondtúrás Lelkét csakis a pusz a ihleti meg, azért, mert puszta a puszta, mert egyenes, mert gentleman-lelkülel. A cservenkai dalárdának pusztaimádó tagjai minden este összejönnek közös nótára s a programmjuk első száma rendesen ez : Mi zengi, túl a bérceket ? T. i. ez a kedvenc daluk. S(k (seivukn cirber un a világon. sajtójától, s annak törekvésétől. Jóllehet ez a törekvés a város közönségének a vágyait realizálná. Dehát ezt nem akarja senki. Sem a pol- ; gármester, sem az iparos, sem a hivatalnok, j Nyilván azért, mert ebben a remek városban j vágyak nélkül nem találja érdemesnek élni senki, t Itt tehát fölvethet bárki bármilyen üdvös eszmét, í ami valóban üdvös — igyekezni fognak nem ; megvalósítani, hogy legyen mire gondolniok, mint ! rájuk váró nagy feladatra eletük és unokáik élete ; elmúlásáig. Ha másképpen volna Szatmármegyónek rég Szatmár-Németi volna a székhelye. De ezt a kérdést is, mint annyi má«t elaltatták a mi kloro- formaliter dolgozó közügyéreink. Ezt az elaltatott kérdést rdncigáljuk most ébredésre tekintetes városi tanács, Tessenek napirendre tűzni, tárgyalni, deputációzni korra reggeltől késő estig mindaddig, mig ezt a jogos és oktalanul prolongált ügyet di dalra nem viszik. Csak akarni kell, | de azt azután igazán kell. A nagykárolyi lapocs- ; kák megkondithatják vész kalamárisaikat. Nem j keil félni tőlük. A Heti Szemlének illetőleg egyik satírozott, f tehát sötét munkatársának újabb sajtópert akasz- > tottak a nyakába. Da ne, hogy azt higyje vall laki, hogy a Ludas Máríou valami újabb cik- í két komponált volna igyekezve jegyezzük meg, | hogy csak a pör uj, az ok ugyan az, amelyért | egyszer már megbüntették ezt a feke romlott 1 kongregáni*;át: Ludas Merker Mártont. De mit bánja 6 a feljelentést ? Ellenkezőleg: örvend. Becses karácsonyi ajándéknak tartja az idézést. (Hogy a Jézuska ne is vigyen neki egyebet) legalább megint ág .hat a bíróság előtt mint I »ujságiró«, védbeszélhet a tárgyaláson. És működhetik ismét a mártírrá avatása érdekében. Bizonyos, hogy ez a szürke filozopter, aki ' mint tanár nem sokat érhet (hisz az esze nem ott van, ahol kellene lenni) az egész elhibázott, sötét életét úgy szeretne kikorrigalni, hogy: ir, újságba ir. De nagy baj ám, bogy a Heti Szemle nem újság s még nagyobb, hogy a bűnös kon- gregánista nem tud írni. Hiába na : nem tud. Ezért eztán fejjel megy neki a paragrafusoknak, de ime hiába zúzza be a tarkóját, még em hallgat el. Sőt, tovább újság r. Nyilván azé:”, hogy megint a kömére koppintásnak, s hogy ismé: védelmébe vehesse a katolikus hitel, melyet senki sem bánt, s amelynek — mondja kt nyíltan — bizonyára egy most kreálandó vértanú állására pályázik. Nem lehetetlen, hogy elfogja érni, amit akar, bár sokkal többet akar,, mint amennyit ér. Mert a remek professzor bizonyára abból indul ki, hogy a Szentek javarésze nem tudott Írni s mivel ő sem tud, nem egészen alaptalanul bízik benne a remény, hogy eléri a célját. i _______________________________,_________ Ny ilatkozik a Posta, j Válasz a Szamosnak. A »rfzamos« czimü lap társunk folyó évi 1 278-ik számban megjelent »Nappal Szatmár éjjel i Mucsa* czirnü közleményre vonatkozólag illeté- j kés helyről a következők közlésére keretiünk fel. 1. A postai alkalmaza.tak tui-lerheltségén ; a tervezett személyzeti létszám szaporítás enge- S délyezése után segitve lesz. Tekintve azonban hogy a létszámemelés pénz- j ügyi következményeinél fogva az országos költ- jj segvetési törvénnyel mindenkor szoros kapcsolatban van, azt nem lebet bármikor keresztül vinni, hanem csak akkor, a midőn arra a költségvetési hiteladomány kiosztására kerül. 2 A postai rendes hivatalos órák országosan varrnak d. e. 8 Órától 12-ig és d. u. 2 órától 6-ig megállapítva s ezért e tekintetben Szatmárnémetivel kivételt tenni nem lehet. Egyébként a közleménynek az a része nem felel mea a valóságnak, mintha az esti 6 óra után feladásra kerülő levelek csak másnap továbbutalnának. mert a kivételesen esti 9 óráig működő távirat feladási osztálynál 8z ajánlott leveleket is ugyancsak esti 9 óráig szakadatlanul fellehet adni; az esti 8 óráig feladott közönséges és ajánlott levélpostai küldemények pedig a vá- rosbóf eHi 8 óra 5 perckor induló helyi pálya
