Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-06 / 98. szám

I ¥• XV. évfolyam. Szatmár, 1911. december 6. 'zerda 98 szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI A R: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szem ára 10 fillér. Hegjelen hetenklnt kétszer: vasárnap 6a szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telelőn.szátxi 80. ■ ­Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzeten Amiről Khuen hallgat. A belügyi tárca vitája során Khuen egy szót sem szólt a választói relormról. Khuen némaságán sokan őrültek, — Mert nem lehet iagadni, hogy szép számban vannak az országban olyan emberek, akik nem barátai az általános választói jognak. Akik azt szeretnék, hogy maradna a jövő­ben is minden úgy, ahogy most van. Ezek részben félnék a jövő átalaku­lástól, részben a megátalkodott konzerva­tivizmus gondoltatja velük, hogy az uji'á- sok csak rosszat hozhatnak s minden úgy van jó', ahogy van. Némelyeket hazafias érzések ejtenek aggodalomba. Ezek a ma­gyar nemzeti szupremáciát féltik. Ezek azt hiszik, hogy a választói jog kiterjesztése esetén megsemmisül az rszágban a ma­gyarság fölénye és az uj jogokban nemzet­ellenes nemzetiségi elemek tolakodnak be. Vannak azután, akik egy, az általános vá­lasztási jog alapján összeálló képviselőház­tól a parlament színvonalát feltik es arra utalnak, hogy az osztrák népparlament hazában, hol ma bizonyos ezüstkanál el­lopásával vádolják egymást a képviselők, újabban már a kuiyakorbács is szerepel a nagytekintetü képviselők arculatán. Azoknak, akik a tényleg bomlott osztrák képviselőházra mutatnak, azt lehet felelni, hogy az még ott is csak afelé át­meneti bárányhimlő, amelyen az ifjú, il­letve megifjodott testületnek át kellett es­nie és éppen nincsen kizárva az, hogy a megifjuló magyar parlament meg sem kapja ezt a bá’ányhimlőt. Ami a l^onzervatizmust illeti, hát ez olyan dolog, hogy két vége van neki, mint a csáti botnak. Hetmértföldes csizmákkal a sötétben előugrálni botorság, mert nem tudja az ember, hogy hova érhet. Azonban az idők végezetéig csökönyösen egy hely­ben ál!n!, még nagyobb botorság lenne. Ha valaki valahova elérni akar, menni kell. Ha lassan is, de mindenesetre lépéseket kell tennie. Mi pedig már sokkal régebben állunk egy helyben, semhogy e lépések megtételére ne volna szükségünk. Ami pedig azt illetőié, hogy az általá­nos szavazati jog a nemzetiségeknek több tért juttatna az ország kormányzatában, mint amennyi nekik elégséges lenne: ez nem valóság. Elsősorban a nemzetiségek hazafias, magyar erzelmü és alkotmányhü részeinek éppen olyan joguk van az ország ügyeinek intézésébe befolyni, mint bárki másnak. — Annak a résznek pedig, amely nem hazafias, amely a belőlük megélni akaró s ezidőszerint sikeresen meg is elő hazaaruló politikai vigécek áldozata, nem olyan nagy az arányszáma, hogy a több­ségre jutásuktól tartani lehetne. A helyzet ma az, hogy kétmillió hét­százezer írni és olvasni tudó nagykorú íérfi van Magyarországon. Ebből hatvan- barom százalék magyar, tiz nötödfél száza­lék pedig hazafias es alkotmanyhü német nyelvű magyar állampolgár, akiket semmi­féle sulferjános neveletlenkedés sem téritett ki rendületlen magyar nemzeti meggyőző­désükből. Ez már magában véve heiven- nyolcadfél százalék. Azonfelül van majdnem egy félmillió olyan irrn és olvasni nem tudó választó, aki magyar. Ez már nyolc­van százalék. Es botorság volna azt állí­tani, hogy a többi nemzetiség minden vá­lasztási jogosultsággal majd biró tagja ha­zaellenes. A félelemnek tehát alapja nincsen, TáROA. Káleb szerencséje. — Allah hatalmas! — mondta Káléb, a a teherhordó és elvette feleségétől, Myrától aranynyal hímzett fátyolát, amelylyel az cico- mázta magát és páváskodva kevélykedett. — Allah hatalmas, bölcs és jóságos és nincsen köze hozzád, akit a Seitan teremtett. Máskor nehéz volt a helyzete Kálebnek Myra pergő nyelvével és mozgékony kezével szemben. Ha este hazakerült, birka-türelemmel engedte magára zúdulni az asszony szidásait és veszekedő káromkodásait. Ma aztán vége sza­kadt a tőreimének. Hajnalhasadástól naplemen­téig dolgozott a bazárban és gondolatban már élvezte a finom birkahúst rizszsel, datuját és fügét. De, amikor hazajött, Myra száraz babot tett eléje avas olajjal, mert a pénzt, amelyet a háztartás költségeire adott neki Káleb, elköltötte. Szép, uj fátyolt vett magának, aranynyal hímzett fátyolt. — Hogyha csak egy hétig eszünk száraz babot — mondta élesen — megtakarítjuk az összeget, igy ellenben már ki sem mehettem az utcára, a barátnőim előtt, szégyellem, hogy nincs, mit magamra vennem. Hát egyáltalán nincs be­látásod, Káleb ? Kálebnek nem volt belátása. Myra elfelej­tette, hogy a legerősebb férfiúnak is lehet gyönge oldala és hogy e gyöngéje inkább a gyomor­ban, semmint a szívben rejtőzik. Kálebnek is egy jó ebéd volt a főélvezete, amit is napi nehéz munka állal ki is érdemelt, magának, Vége sza­kadt tehát egykedvű türelmének. Darabokra tépte a szép fátyolt es foszlányait az utcára dobta. — A sátán teremtett és hiúságot, pávás- kodást oltott beléd. Engedelmesség helyett, amelylyel tartozol nekem, zsarnokoskodni akarsz felettem és megrövidíteni szerény étkezéseimet. Óvakodj, nehogy ilyesmi még egyszer előfor­duljon ! Myra ijedten hajolt meg Káleb szigorú azavai közben, ds a szive megkeményedett fér­jének kegyetlen cselekedetétől és szép fátyoléért érzett fájdalma által. Ekkor történt, hogy Allah kedvencét, a próféta utódát, Bagdat kalifáját, Almanzor Abu D_áfárt kinzó lábfájás érte. Nem használt or­vosi tudomány, a fájdalom növekedett és a fe­jedelem eddig jóságos szivét harag töfötte be. — Óh, Hakim — szóit orvosához — te, akit kiválasztoltam, hogy őrködjél halandó por­hüvelyem fölött, fia vagy a butaságnak és ok talanságnak! Ezt megkeserülöd! Hadd tudja meg ő is, mit jelent az a lábfájás ! — És Hakim huszonöt botütést kapott a talpára és megtudta, mit jelent az, ha valakinek fájnak a lábai. De a kalifa fájdalmai azért nem enyhültek. Fájdal­mai növekedtek és a trónja köré hivott bölcsek és orvosok közül senki sem segített rajta. Erre kikiáltatta egész birodalmában, hogy aki meg- szabadilja őt kinzó !áb-bajatól, annyi aranyat kap, amennyit egy teve elbir. Myra is hallót! a ezt, a bosszúra vágyódó, gonosz gondolatokat szövő Myra. Megjelent a kalifa előtt, lábai elé vetette magát és eképen szólt: — Népeidnek felkelő napja, a világnak szeme, Uram, óh, hallgasd meg rabszolgád sza­vait ! Káleb, az uram, tudna segíteni e beteg­ségeden. De titokban tartja az orvosságot és megesküdött, hogy soh’se árulja el. A fejedelem erre jóságosán mondta : — Légy nyugodt, majd feloldom őt esküje alól! — És maga elé hivatta Kálebet, a teher­hordót. Myra pedig igy vélekedett: Ezentúl nem tépi már fátylomat Káleb ! — Ide hallgass, Káleb — szólt a nagy Almazor — minthogy titkos orvosságod van a láb-bajom ellen és megvonod ezt tőlem, az uradtól, érezd meg te is, hogy miiyen érzés az a lábfájás ! És Káleb hoszonöt botütést kapott a tal­paira és megérezte, mit jelent az a lábfájás. — No, kedves Káleb — mondta jóságosán A téli újdonságok női; férfi és gyermek ruhákban ■ legolcsóbb árban SZftTl Á Rj A ü A G Y T ÓZSDE MELLETT SZEÜEZHETŐKESE

Next

/
Oldalképek
Tartalom