Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-03 / 97. szám

szatmar-németi

3-lk oldal.

Szatmár, 1911. december

3.

kát sem, —fokmérőül mindig Az ördögöt veszzük elő és arra gondolunk, hogy nincs az a kitűnő darab, ami egy Molnár Ferenc pennája alól még mesteribben ne került volna ki.

Az ördöggel úgy vagyunk, hogy szásszor i» láthatjuk, újnak tűnik fel mindig, könnyednek és ördögien szellemesnek. Csak egyet várunk el ilyen darabnál, hogy jól játszák. A csütörtök esti előadás pedig megfelelt a várakozásunknak.

Fehér előkelő, individuális játékkal ábrázolta az Ördögöt. Szőke Sándor és Hahnel Aranka szépen gyúrható médiumok voltak mefisztói ha talma alatt. Selyem Cinka szerepében Harmat , Zseni mutatta be kedvesen derűs vígjátéki tehetségét. Fiatalos volt szemtelen Elzát alakítva Pálma Tusi.

Pántok: A kis gróf vitünő összjáték, elsö- I rendű előadás. A siker roszlánrésze persze Bállá j Mariskáé. Finom énekei, eleven táncai, kedvesen | érzékeny, olykor drámai játéka egy ragyogóan megjátszott szerep emlékét marasztják. Dénes Ella előkelő megjelenése, csengő énekei fokozták eddigi sikereit. Raróti Agárdi gróf szerepében sokoldalúságának adta tnnujelét. Pompás volt Heltai is, egy ripacs-trupp direktora, csak azt a karzatnak szóló horkantó hangot hagyta volna el. Ross Jenő a szemünk előtt fejlődik napról- napra. Öreg színészeket rnegszégyenlitő rutinnal alakította a nagy játszóképességet megkívánó Kis grófot. A végletekig mm. ató figura a Kocsonyát alakitó, Radócz Feri. Ez a színész kiváló kó- mikus: pompásan változatos grimászai, nyurga gesztusai, megroggyanó mozdulatai mintha e'- sőrendQ karrikaturarajzoló ceruzája alól kerültek volna ki. Jók voltak Szepesi Szidi és Mjhályi.

Színház! műsor : Vasárnap délután Az ez- ■ red apja, énekes bohózat, este újdonság ötödször | A kis gróf. Operett. (A. bérlet)

Hétfőn. Valéni nász. Sziotnü. <A bérlet.)

Kedd. Cigánybáró. Operett. (C. bérlet.)

i

_____________________________________________

I - — Hajnal.

! A hajnal kél, már lassan elterül j Az alvó Budapest fölöli.

A konflis haza dübörög ; S a paloták alatt Az első sugarak Köriilcsókolnak két bus alakot:

! Az egyik én vagyok.

j Fehér arcunkon a hajnal ragyog,

| S a lelkünk bánatos, sötét,

Látjuk, a halál köntösét Ő, soh se pihenünk,

Nem tudunk, nem merünk.

— Rendben van. Most már tiszteségesebb munkát ajánlhatok fel Önnek. Tud Írni.

— Tudok

— Menjen el holnap ezzel a levéllel St. kollegámhoz. Dolgozzék. Ne igyék. És fogadja meg mindazt, amire figyelmeztettem. Adieu 1

Skvorzov nagyon meg volt elégedve ön-'- magával, hogy egy embert visszaterelt a rendes., életbe, barátságosan megveregette Luskov vállát és búcsúzóul kezet is fogott vele. Luskov átvette a levelet és többé nem jött el az ügyvédhez.

Két év múlt el. Egy este Skvorzov jegyet váltott a színházi pénztár i\ amikor egy embert látott maga melett szorrnegalléros kabát ban és kopottas sepkában, aki szerényen egy karati jegyet kért és ötkopekes rézpénzzel fizetett.

—■ Maga az Luskov? kérdezte az ügyvéd, amikor felizmerte benne előbbeni favágóját. Na mit csinál? Hogyan megy dolga ?

— Köszönöm meg vagyok ... most egy jegyzőnél vagyok alkalmazásban és harmincöt rubelt keresek hónaponkint.

— Hm ,. . Ennek örülök I Nagyszerű 1 Igazán nagyon, de négyon örülök ennek Luskov ! Hiszen úgy szólván a keresztfiam. Emlékszik még reá, hogyan összeszidtam akkor, mi? Majd,

hogy a föld alá bujt szégyenében. Na, hála Istennek, hogy megfogadta szavaimat.

— Nagyon hálás yagyok Önnek — mondta Luskov. — Ha akkor nem mentem voln el Önhöz, még ma is tanítónak, v<gy diáknak nevezném magamat. — Nagyon, de nagyon örülök ! — Ismételten köszönöm jó szavait és tetteit, de még nagvobb hálával tartozom szakácsnőjének 1 Isten áldja meg azt a jóságos, becsületes nőt Ön akkor nagyszerűen beszélt, halálomig a kötelezettje maradok, de megmentőm mégis az Ön Olga szakácsnője vult.

— A szakácsnőm, hogyan ?

— Egyszerűen azért, mert ha eljöttem Önhöz tát vágni, ő igy szólt hozzám : Óh, te iszákos, gyalázatos, nyomorult, még nem döglöttéi meg ? azután szembe ült. velem az arcomba nézett szomorúan és elkezdett sírni. „Szerencsétlen ember 1 Se itt, se a túlvilágban nem lesz örömöd, a pokolban kell égned. Szerencsétlen bűnös!“ El se mondhatom mennyire sirt és bosszankodott miattam ! De tődolog — helyettem ő vágta a fát 1 Egyetlen darabkát sem vágtam, mindent csak ő ! Nem tudom, miért tette, csak annyit tudok a szavai teljesen átváltoztattak ! Megjavított ! Ezt sob’se felejtem el neki ! De bocsánatot kérek, csöngettek be kell menni

Luskov köszönt és felment a karzatra.

Nappal a munka pusztítja erőnk, Éjjel a gond a szeretőnk.

A hajnal kél, a városra terül És ott a paloták alatt Öreg anyóka fáradtan halad.

Már ősz, szegény nagyon :

„Hová szép anyjukom,

Ilyen korán minek kél föl, minek f"

,,Fiamnak früstököt viszek.

A malomban ma durchmarsot csinál, Szegény nem bírja már beteg ... Oszt a fertály is közeleg“

És megy továb szegény,

Mint egy bus tönemény,

És a tündöklő hajnal-sugarak Áldott fejére hullanak ...

Feterdl Andor.

HÍREK.

— Megint ujlt a pápa X. Pius pápa egyre másra gyártja az egyházát reformáló rendeleteket, amelyek közül nem egy igen nagy port vert fel. Most megint ujitani készül X. Pius pápa. Arra a rendkívüli fontosságú liturgiái elhatározásra készül, hogy husvét ünnepét bizonyos meghatározott napra tűzte ki. E szerint husvét mindég április havának első vasárnapjára esnék s a naptári ingadozásnak mindörökre vége lenne. A pápai dekrétum, ha igaz a hir, már 1911 ban életbe lépne.

— A Szent László konviktus Nagykárolyban vasárnap vette fel a szentséget s a szatmári püspök bejelentett jelenléte elmaradt. Erről a lélekemelő ünnepségről Himnuszokat írnak a nagykárolyi lapok. Egyik többek között ekként lendít a vidéki sajtó tekintélyén :

Fényes ünnepet ült Nagykároly városa. A közönség élen Fetser püspökkel hő imában kérte az Egek Urát, hogy a konviktus a hazafiság, a szorgalom, a hithüség, a nemes munka hajléka legyen. Nem lehet célunk e pár elismerő sorban a konviktus eszméjét, célját, hasznát, ntvelő, tanító erejét fejtegetni, csak annyit jegyzőnk meg, hogy városunk egy nagy lépést tett előre a kultúra téren, amidőn részben közönségünk is filléreivel lehetővé tette. A püspök evangélium után felment a szószékre és a diákok szeretetétől megihletett szívvel szólt úgy az ifjúsághoz, mint a közönséghez. Az ifjúság visszafojtott lélekzettel haigatta.

— Juon és Tógyer. CLak két ilyenfajta ne vet. kell olvasnod kegyes olvasóm, hogy elképzeld a mindennapi avasi históriát. Pá’inka, bicska,

. vér, csendőrség. Éppen csak a személyek változnak, a tárgy a régi. Bene Juon és Zele Tó j gyér Komorzánban találkoztak az üteán. Z le ■ bicskával üdvözölte Benéf, emez pedig fnrkos- I bottal. Az utóbbi sulyabb köszöntés volt. mert Zele Tógyer alighanem rövidesen jobblétre szén- dérül tőle

A szegény skribler, ki ezeket a kisded kopott dolgokat unottan Írja, jöl tudja, hogy a közönség nem kevésbé unja e közhelyszenzációkat. Dehát megírni mégis muszáj, valahogy csak meg kell ,érzékeltetni, hogy van S-;atmár megyének egy uj járása, amely Alii.ólag az avasi kullurát- lanság csökkentéséra létesitődött.

— A posta és távírda vezérigazgatósága rendeletileg megengedte, hogy a távbeszélő állomások előfizetői saját állomásukról biztosíték nélkül is folytathassanak ir irhán beszélgetéseket, ha a beszélgetés dijai a távbeszélő hivatalnak előzetesen beküldték, vagy a hivatalnál előre lefizetik.

— Az apja erkölcsét féltette Gita Komé- Erdőszádán. Vén Hump volt az öreg s a Krisztus pénzét is eltivornyázta volna. A fiú mindenképp azon volt, hogy a józanság erkölcsös útjára terelje a kedves szülejét, az öreg almafát, amelytől oly messzire esett a gyümölcse. Épp, hogy az eszközt nem találta el a Kornél. Kilopta az apja ládájából a pénzeket és elrejtette. A gondos

I

apa a csendőrségen jelentést tett a fia ellen. Lopás miatt.

Hstizzemlééket elitélték, ez igen természetesen hangzik, senki sem csodálkozik rajta. Aki olvassa ezt a szégyenletes púpját a helyi sajtónak — és ki olvassa ? — tudja, hogy ahhoz a csúf jezsuita-tónushoz képpest, mit ez a lap használ, valósággal szalónnyelv az istállóstilus. De ismételjük: ki olvassa? Épp azok nem olvassák, akiknek fejére az augiászi szennyet okádja és nem olvassa a királyi ügyész. Ez épp elég ahhoz, hogy Hetiszemléek minden egyes alkalommal ép bőrrel bújjanak ki az igazságszolgáltatás kezei közül. Bár nem hisszük, hogy ezeket a hetiszemiei pásztorokat gyakran Ítélhetnék el a tilosba i cserkészéiért. A bíróság egy igen fontos enyhitC- j körülményt venne figyelembe, Az elmebeli állapotot.

I

Szerda: Hit és Haza. A második előadás simábban, zökkenés nélkül gördült. A szereplők egytől egyig tehetségük legjavát adták. Szőke Sándor erőteljes Rótt Kristóf volt, testámentomi hév és lelkesség áradozott alakjából és szavaiból.

A tiszta meggyőződés lehet csak oly átszellemült, mint ahogy ő játszotta a nemes és melegszívű lutheránus parasztot, Ezzel szemben Baróli Jenő, ki a császár csatlósát, a lovagot ábrázolta, a türelmet! őségnek, a túlbuzgóságnak s a vérbe- fuló bigottaágnak volt kiváló megtestesítője. Hanggal, alakkal oly kitünően győzte, hogy csak úgy sugárzott belőle a szerepe megkívánta antipátia. Finom és törékeny, áhitatos s a vértanuságig hivő asszonyka volt Sandpergerné szerepében Harmat Zseni. Meleg bibliai hangulatot keltett; Ruthra gondoltunk, meg Magdalénára s kelle- j mesen zengő hangját hallgatva az Énekek éneke Mátkájára, kinek »méz és téj vagyon az ő nyelve j alatt s az ő hangja lágyabb az olajnál«. Fehér j Gyula ezúttal is bebizonyította páratlan megértő , képességét. Minden sallangtól ment reálizmussal j játszotta meg Sandpergert, a megtébolyodott pa j rasztot. Harsogó orgánuma gyönyörűen idomul 1 minden hangnemű szerepéhez. Engelbauert Ra- í dócz alakította, komolyan túlzások nélkül. Hahnel, j ifj. Lenkei, Ross, Pálma Tusi, Bállá Sándor kü- j lőn-külön rezesei az est sikerének.

A jelmezek egy-két, tán véletlen kivételtől j eltekintve, stilszerütlenek voltak. Zavart okozta* j a hozzáértő nézőközönség előtt, s a szégényesség benyoTnását“keltették. A díszletek ennek ellené- > bei. olaörendük.

Csütörtök : Az ördög. Molnár Ferenc hatá- ! rozottan elkényeztetett bennünket ezzel a darab j jával. Amióta Az ördögöt ismerjük, nem impo- j nálnak nekünk a hírhedt francia színpadi faki- | rok az ő boszorkányosán variált házasságtörő j bohózataikkal, raffinált vigjétékaikkal. Nem tud- j

inb- entra hpf-wiilni ft hrif knmAdifl é« S7ftlirftirn-