Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-08 / 90. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZET ESI ÄR: Égé 2 évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap éj szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTÓ8É8 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 .. Telelon-száin 80. -------: Ml nd8nnemil dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetett A mai jogos és jogosuatlan panasszal, j gáncscsal teli világban szinte lelket ifjitó, szívnek jóleső érzést keltett általánosan az a bizonyosság, hogy az egyetem de- centrálásnál az első állomás Debrecenben lesz. Az a — megengedem — akkor helyesnek látszó politika, amely Budepest- I nek akart mindent juttatni, ezt az egy várost akarta mindennek a középpontjává lenni : ma már elvénhedt, káros intézke- j désnek bizonyult. Az egész ország anyagi ! és szellemi erőit mesterségesen egy helyre gyűjteni olyan eljárás, mintha az emberi test életszereit csak egy szerv fejlesztésére, táplálására, szoritanők, a többit pedig az elvonás által sinylő állapotba helyeznők. Budapest, a mi szép fővárosunk csak bírta egy darabig az oktalan szeretetből eredő tultáplálást, de azután ereje cserben hagyta és a felszívást, feldolgozást olyan pangás váltotta fel, hogy már-már a hüdést megelőző betegseg szimptomák kezdek nála mutatkozni. A debreceni egyetem felálitása Budapestnek egészséges érvágás lesz, Magyarországnak, a magyar kultúrának pedig nagyon, de nagyon jelentős eseménye. — Ritkán találnak igy egymásra szükségesség és bölcs politika, közóhaj és helyes elhatározás. Hozsánna illeti már is a kormányt, de kétszeresen illetni fogja akkor, ha a helyes nyomon halad tovább s ha a nagytörténelmi mulltal bíró, nagy misszióra hivatott legmagyarabb magyar várost, Debreczent, vele majdnem mindenben osztályos társa, az igaz magyar Szeged városa fogja követni, mint a kultúrának emelt tenplnmok második helye. Debrecenre pedig most nehéz, de magasztos hivatás vár. Miután az egyetem megszerzésével elvégezte a honfoglalás vitézi munkáját, csak akkor fogja fel valójában hivatását, ha nemcsak nagy anyagi áldozatokat hoz a kultúra oltárára, de megérti az idők jelét s kaput tár Európa, a nyugat egészséges kultureszméinek, Megalapítja a felvilágosodottság, az elfogulatlanság magyarkirályságát, felvéteti az uj pogány magyarokkal, az emberszeretet, a tudomány imádás modern keresztény hitvallását, de gondja lesz rá, hogy az oktalan tulbuzgalom a régi jó magyarság pogány isteneit se döntse halomra ; s végül papjai megválasztásában lesz nagyon, de nagyon óvatos, úgy, hogy az igaz érdemnek nem lesz szüksége hívatlan szószólóra, az érdemetlennek meg nem fog használni ezer hatalmas pártfogó sem. Hogy Debrecen ezt a nagy feladatot magához méltóan fogja megoh ani, arra garancia a város vezetőtérfiainak szeles látókörű gondolkodás módja, szinmagyar érzésevilága, a helyes eszközök megválasztásához való tapintata. Maga az a cselekedete, hogy az egyetem helyét a Nagy-erdőn jelölte ki oly okos, egészséges gondolat, amely mindenki elismerésével találkozik. Evvel a bölcs tényével megvalósítja az erdei iskolák eszményét, az egyház által tervezett internátus is nagyon helyes dolog, de mindez az intézkedés bármily nagyszabású is külömben, csak részleges. Az egyetem felállásának intézménye TÁRCA. Hogy készül a tárcza? Nagyságos asszonyom ! Mint kedves levelében írja, szívesen olvassa a tárcákat s van egy ‘ púr kedvelt Írója, kik'ől ha lárca jelenik meg j az valóságos ünnepnap számba megy nagyságos j asszonyom részére. E pár kedvencz Írója közé j számítja az én igénytelen személyemet is, Óh, végtelenül köszönöm e nagy megtiszteltetést s mély bálán jeléül kénytelennek érzem megtenni a bizalmas vallomást, melyre fölkér, hogy írjam le, miként is készül a tárcza? Azt. Írja asszonyom, hogy legutóbbi tárcám, j amint ott messze, messze . . . virágos kertjének ; lugasában, megrészegítve a fakadó rózsabimbók illatától, olvasá, lelkületére igen mély benyomást tett. Elolvasta egymásután kétszer, háromszor, j el igen sokszor s azután amint az est teregetni j kezdé csendben, észrevétlen, halvány borongós fátyolát, merengni kezdett önfeledten, szivecskéje csordultig megtelt valami kimondhatatlan vágy- gyal, érzéssel, fájt. is jól esett is valami egyszerre egy időben s mire az ég sötétkék, tisz'a kékjén felragyogott az esthajnali csillag ... a homályon átvillanó sugarai visszscsillámlottak azon a két könycseppen, mely szemeiből tört elő öntu dalian, önfeledten . . . Megsiratta a tárca hősnő- j jét, kit az utolsó hasábon virágfakadískor vittek ! el messze útra, ki a temetőbe. És másnap — mint kedves naivitással írja érzé, hogy mégis csak Éva leánya. Végtelen kíváncsiság fogta el szivecskéjét, megtudni, hogy vájjon milyen, hogy néz ki, szőke-e vagy barna, ábrándos tekintetü-e vagy komor kinézésű az az iró, ki azt a szép, szomorú történetet irá, mely kegyedet megrikatá s hogyan irta, mi inspirálta ői. ? Az ön véleménye szerint nagy.-ágos asszo nyom. mint kedves levelének ulóiratban megjegyzi, annak a szép szomorú történetnek Írója igen mély kedélyű, érző szivü, ábrándos fiatal ember lehet, ki talán maga is szenved, kinek szivét talán ép oly elérhetetlen vágyak gyölrik, mint a tárca szeyény hősnőét, ki talán szive vérével irta, rajzolta meg azokat a jelenteket, melyek a kegyed — mindenesetre szép, égszínkék — szemeibe azokat a könycseppeket lop dosák. f Nagyságos asszonyom / Felemeli fővel büsz ke öntudattal mondhatom, hogy leszámítva a hitelezőimnek Ígért terminusokat, nem hazudtam soha! Nem fogok most sem! Fájdalom, kegyednek igaza van. Azokat a szomorú történetéket írója igen keserves pillanatokban, mélyen feldúlt kedélylyel. ha nem is szive vérével, de mindenesetre vérszinü tentával írja gyászkeretü papirosra. Az érzelmek vihar- korbacsolta hullámokként zajlanak szivében, melyek egy elérhetetlennek tetsző ponira irányulnak, majd remél, majd meg kétségbe esik, egyik pillanatban felujong örömében: hátha mégis! — mig a másikban sötét, lemondó világfájdalmas hangulat vesz erőt leiken : meglásd, megtagadja ! S e hangulatok közepette a vágy folytán keletkezit a tárca. Képzelem, midőn e sorokat olvassa, felbigy- gyeszti ajkait s vallacskait vonogatva olyas valamit fog gondolni: ej, be egy érthetetlen ember 1 Elismerem, hogy nagyon is költöies színeket használtam, hogy egy kissé homályosan fejeztem ki magamat, elmondom tehát szárazabb prózában, ami iránt szivecskéjében oly leküzdhetetlen kíváncsiságot érez. A tárca születését mindig bizonyos melancholia, e'Csüggedés, a világfajdalom bizonyos szimptomaja, sőt kisebb fajú életuntság előzi meg. A szomorú hangulaton itt ott áttör ugyan egy-egy halvány sugár is, a remény sugára, de fénye, csilláma csakhamar el.'ünik, elvósz, mint picinyke csillagfény tenger éjszakában. S e borongós, világfájdalmas hangulatban azt tapasztaltam, hogy az ember bizonyos dolgok iránt sokkal jobban érdeklődik, miDt más normális viszonyok között, sőt ez érdeklődés annyira felcsigázódik s a legtöbbnyire olykép i—in mummmamammmmmmB A téli qjdonságok női, férfi és gyermek ~ ruhákban “*11111 ■ legolcsóbb árban S í Ä T » Á Rj A HÄGYTOZSßE IELLETT SZEREZHETŐK BE Debreczen egyeteme
