Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-01 / 88. szám
XV. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Szatmár, 1911 november I: Szerda előfizetési ár: Égé z évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára iO fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTéSra ÉS SítABÓHSVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Telcilon'íjzárr- 80. . Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetan * Ma mindenki arról beszélt a képviselőház folyósáján, hogy Berzeviczynek nem kell megvárni a 8—10 napi terminust : békeakcioja már ma meghiúsultnak tekinthető. A három függetlenségi párt kigondoló bizottsága is bátran megszüntetheti — úgy mondják — működését. Tehát a várva várt béke aligha fog létesülni. Hanem lesz a helyzet megoldására nézve más irányú kísérlet. A munkapárton azt állítják, hogy házszabályreviziő nem lesz, hanem a kormány néhány hét múlva s akkor még a tél folyamán uj választások lennének, amelyekbe a kormány a véderőreform, a választói reform és a házszabályreviziő hármas jelszavával menne bele. A munkapárti képviselők »beszámoló* címén egyre sűrűbben látogatnak el kerületeikbe és vidéken a kerületekben egyre- másra szervezkednek a kormánypártok, ami régi magyar kormánypárti szokás szerint rendesen csak közvetlenül a választások előtt szokott történni. * * * Tehát választások ? Több, mint kérdéses azonban, vájjon az uj választásokkal sikerül e Khuen-Hédervárynak az, ami Forgácsok 1 már ezzel a Házzal meg kellett volna ol- j dania. Az ó-szabadelvüek régi ideálja : j Tisza, mint házelnök, nagyon keveset se- í gitene rajta akkor is. Annak a Khuen-Hé- ! dervárynak, aki miniszterelnöksége kezde- j te óta grót Tisza uszáíyhordozója volt, 1 csak egy teendője van a jelen viszonyok \ között: átadni az ügyek vezelését az -- j utódjának. Az bizonyos, hogy az utód j helyzete sem lenne irigylésreméltó, de an- ; nak is éppen úgy rendelkezésébe fog állam az ex-lex-állapot, mint annyi elődjének. * * * Tiszáék abban reménykednek, hogy most már ők következnek. Ha ez tényleg megtörténne ez egyszersmind az erőszak uralmát is jelentené. De ez az igy kilátásba levő erőszak senkit nem ijeszt meg. Sőt biztató kilátásokkal kecsegtet, mert ha Tiszáék csakugyan uralomra jutnának erőszakos politikájukkal önmagukat döntenék, a politika színteréről, abba a mélységbe, amelyből nem lesz többé feltámadás. Komoly és alapos kritikát mondott az ellenzék a kormánynak arról a gyanús í ? sietségéről, hogy már a jövő évi kéltség- • vetésbe harminckilenc millió koronát vett fel a védet őreformmal járó túl kiadásokra. A delegáció, amelyet törvény szerint meg | kell hallgatni ebben a kérdésben, ahoi fe- • leletre lehet vonni a hadügyminisztert, még | nem határozott, aminthogy nem is hatá- \ rozhatott, hiszen a katonai javaslatok j sorsa, enyhén szólva, legalább is bizony- ; tálán. Ám a kormány azt mondja, hogy ő \ minden eshetőségre elkészült és a hat{ j rninckiienc milliót, amely csak az első ; részlete a százmilliós bécsi vércsapolásnak, azért vette föl a büdzsébe, mert hátha mégis eszébe jut a Háznak és megszavazza a véderőt. Két súlyos közjogi kihágást követett el a kormány, csak azért, hogy Becs tetszését kivívja, hogy press,dót gyakoroljon a parlamentre es elébe vágjon az alkotmányosan megnyiiatko ó akaratnak. Pedig Lukács ugyancsak takarékos finánc, aki a pénzügyi bizottságban is he vallotta, hogy a belső igazgatás költségeinek fodözésére uj jövedelmi forrásokról kell gondoskodni. Ez pedig mag rul ariyi " j nyit tesz, hogy iskolára, kórházra, mun! kásbiztositásra, szegényügyre nincs elegen ő pénz. És a meg se szavazott véderőre van harminckilenc millió. _ TÁRCA. _ Annuska esküszik. Irta: Domlngó. Virágfakadáskor történt. Álható, fehér tavaszi nap volt. Ragyogott, nyílóit, illatozott a nagy természet. Nem volt hőség, hisz még kora tavaszi nap volt. Á fák még csupasz koronákkal meredtek az ég felé, csak rügyek sejtették, hogy a természet megújhodásának szellője itt van és hódit. Ünnepies, tzólalan némaság tartja még most magét mindenütt, mintegy e'ó’leges hallgatást parancsolván a nemsokára bekövetkezendő zajnak, az isteni természetet Kedvelők ízléstelen lármájának. Nem jár itt senki. Hisz vétek volna az áhitatos, nagy csendet megzavarni emberi léptekkel. Erdőben vagyunk, pompás, sűrű őserdőben. Itt álmodoznak, itt érzik jól magukat a természet rajongói, imádói, ahol az emberek lármája, vásári zaja nem bántja őket. Kimerülve a gon dolatok özönébe, egy szebb világról áluiadoznak. És elfeledik, hogy van ezenkívül egy másik vi lág is, hol nincs ábránd, nincs romanlikus lelkü| lel, hanem az élet láza uralkodik. És ők ezt a : ' világot utálják, gyülöl'V Megvetik, Mert érzé- ; 1 sek tartják lekötve. C. elbújnak az emberek i i elől, hogy teljesen gondolataiknak adhassák at : I magukat. Mert ki tagadhatná, hogy az örök nagy j » természet nem szép, nem kedves nem bájos? Annuska is azt. szerette. A természet meguj1 | hodása mindig meghatotta. Ilyenkor érzelmi \í- j lágában csodás, bűbájos zene keletkezett, amely j versenyt dalolt az erdő madaraival. S ő boldog * 1 • volt. Nagyon, kimondhatatlanul. Nem voltak ba- j j rátnői, nem voltak titkai, miket azoknak elmon- ; ! dott, volna. Nem is vágyott utánuk. Nem értett ; j a flörthöz. Az ő lelki világa mást óhajtott, más j j után vágyott, mást szeretet:. Szűz tiszta lelkét j i még nem routo ták meg a világ szokásai, elfa- i j julása. Elfogult volt minden prózai dolog iránt ő a poézis után vágyott. Egyszer az erdőben bolyongva, véletlenül összetalálkozott egy férvivel. nem ismerték egy- ! mást és mégis szóbaállíak, Sejtelmes, csodás ta- j lálkozás volt az. Mindkettő megremegett tőle. í Tudta mindegyik, hogy a másik négy természet imádó. Tehát leikük rokon. Nem sokat be- I széltek. Elválták és ment mindegyik a maga ut- | ján Vissza sem néztek. > A leány érzelmi világában e naptól kezdve nagy változás állott be. Folyton lelki szemei elé idézte a fiatal férfit, kivel az erdőben oly véletlenül találkozott. És mikor ismét kiment az erdőbe, a véletlen úgy hozta, hogy ismét találkoztak. Annuskán szép rózsaszín ruha volt, amely pompásan kifejlett bájait diszkréten engedte kutatni. A férfi, midőn a szép leánykát meglátta, halvány pir futotta be arcát. Némán kezetszori- tottak. A férfi keze remegett a leány erős, biztató kézszoritásától. Aztán szótlanul haladtak késő estig egymás mellett s mikor elváltak, akkor azt mondták egymásnak : — Holnap ismét találkozunk. Egyik ment erre, a másik arra. De ettől a találkozástól mindennap felkeresték egymást. S ha az egyik elmaradt, az nagy fájdalmat okozol a másiknak s türelmetlenül várta a másnapot. Az idő haladt a tavasz rég elmúlott, a nyár is vége felé jár. A közeli hegyekről messzire el- hailik a szüretelők vig danája. S Annuska még mindig jár csodálni, bámulni a nagy természetet, melyet egészen magáénak remél. S mikor este kipirult arccal hazatér, mindig egy nagy csokor mezei vadvirágot visz haza sazt nagy szeretettel teszi vízbe és gyermekes örömmel beszél hozzá >§j férfi és gyermek fT** ruhákban golcsóbb árban T SZEREZHETŐK
