Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-29 / 87. szám
I XV. évfolyam. Szatmár, 1911. október 29. Vasárnap 87. szám Xsio UGGETIjEN politikai lap ELŐFIZETÉSI AU: Égé z évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor i Egyes szem ara !Q filler. Megjelen hetenblnt kétszer: vasárnap és szerdán. j FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSE« ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca U> —- TeleSon^seám 80. r~-=r Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetőn Minden politikus ezt a kérdést adja j fel magának : béke lesz vagy harc ? A j béketárgyalások még folyamatban vannak, de már megszakadó félben. — Ennek dacára mindenkiben él még a remény, hogy végre mégis béke lesz. — A kormány es pártja igen furcsán értelmezi a béke fogalmát. A béke voltaképen azt jelenti, hogy mindkét fél közeledik egymáshoz, a kormány azonban — dacára, hogy igazán sarokba van szorítva, — úgy értelmezi a békét, hogy az ellenzék adjon meg mindent ellenben a kormány nem hoz semmit. Az ellenzék engedje a véderőjavaslatokat keresztül, a választójog reformját azonban bizza Tisza Istvánra. Ma már mindenki tisztában van azzal — kezdve a legszélsőbb szociáiistától gróf Tisza Istvánig, — hogy Magyarország kulturális haladása és gazdasági fejlődése az általános választójog megalkotásától, az j igazi népparlarnent behozatalától függ. j Tudva ezt, az ellenzék nem tehet egyebei minthogy a véderőreform és az általános választójog között junktimut állít fel, hogy a lerhes katonai reformok ellenében legalább az igazi népparlamentet biztosítsa és a nép igazi uralmát, akaratának érvényesülését a jövőben lehetővé tegye. — Ezzel szemben a kormány azt akarja, hogy az ellenzék simán engedje keresztül a katonai javaslatokat, a kormány pedig majd csak valamikor terjessze be a választójog reformjáról szóló javaslatokat, a minek tervezetét, alapfeltételeit, egy g r ó f o k b ó í álló érteke; let dolgozza ki, melyben Tisza István presideal. Hogy attól a választójogtól, a melyet Tisza István alkot meg és az irányát ő szabja meg, — mit várhatunk, — mindenki tisztában van. Mit várhalunk a választójog terén Tiszától, a ki a népjogok legádázabb ellensége ? A választójog reformjára nézve azonban a kormány semmiféle garanciát nem nyújt, csak ígéretet. A kormány Ígéreteinek értékét mindenki ismeri. Hiszen a kilences bizottság programmját már vagy egy évtizede ígérgetik és még mindig csak a papíron van. Mennyivel inkább fogják huzni-halasztani az választójog megalkoj lását, ami a mai kormány és pártja uralmának megszűntét jelenti ! Aki Így akar békét, — az nem akar ; bé^ét. He nem is akart a kormány komolyan békét. Ma már egyre világosabban mutatkozik az a feltevés és egyre alapo- : sabb az a gyanú, hogy a kormány azt u ; tiszteletre méltó és nemes intenciókból , fakadó békeakciót, amit a Ház érdemes ! elnöke: Berzeviczy Albert hazafiasaggo- j dalrnak halába alatt megindított, alattomos célokra akarta kihasználni. Azt akarta a | kormány, hogy a tárgyalás közben éket j verjen a küzdő tabor közé, hogy a vá- i lasztójog kérdésén a függetlenségi parto- j kát összeveszitse. Arra számított, hogy j sikerülni fog Justli Gyulát pártjával szembe | állítani, vagy mint az újabb politikai szótár mondja : »Justh Gyulát izolálni*. A mennyiben ez nem sikerül, akkor a két függetlenségi pártot, a fegyvertársakat ösz- sz veszíteni. A kormány a saját és pártjának jelleméről vett mérték után azt gondolta, hory a függetlenségi párt. mihelyt a hatalom birtoklását kilátásba helyezik n< ki, teladja programmját, cserbenhagyja a párt Vezérét, aki a tárgyalások elején mindjárt j átlátott a szitán és az egyik konzervatív f értekezletre ei sem ment. Oláhné beteg lesz. Irta ; Izsó Sámuel. Az uj vendéglősék olyan sietve jöttek, hogy azon mód hozták magukkal a sok szennyesué- müt. Csak belegyurták egy nagy lepedőbe az j abroszokat, szalvétákat, az ágyneműt, fehér ruhát, minden mosni valót, ládába gyömöszölték az egészet és feltették a többi holmival együtt a vonatra. Az uj vendéglősék csütörtökön reggel a 9 óráG vonattal érkeztek meg és estére már ott állott Olálmé a mosótekenőjük mellett. Bizony két asszony is kellett volna ahhoz a tenger ruhához, de Oláhné a világért sem hagyta, hogy másik mosónőt is hívjanak. Elvégzem én egymagám, ha két éccakát meg egy napot kell is összeragasztani, — erős- ködölt — és a vendéglősné ráhagyta az akaratára Oláhné azért volt olyan nagy igyekezetben, mert mindenáron be akart »kapni* az uj ven- dóglősékhez. A kománéja, aki a Városi vendéglőbe volt »bejáratos«, alaposan kiokosiiotta : Az olyan ám a jó hely, ha valahogy áilan dósulni tudna benne. Csak vigyázzon Oláhné lelkem, ha »bekap*, hogy valaki el na túrja osztán. Mer’ sok ám a ross* nép. Csak ece* r engedje, hogy más is beüsse az orrát, tudom nem jut. több napszámja onnét. Engem is majd elmart Takácséktól az a kancsi Fekeíiné, ho;<y a baj jöjjön rá, — pedig csak eceer maradtam el az őszkor, hogy a pujámmal feküdtem. De annyi is az olyan helyen a napszám, hogy csak győzze az ember. Néha még éccaka is van dógozni való. Meg osztán az a sok finom eledel. — Nyomtató iunak nem kötik be a száját. Hiszen komaasszony tudja legjobban, bogy j néha hétszámi a is hiiiüfa a plaítom. Még egy kis j habarást se kell csinálni, annyi ételt hordhatok í haza. — Oláhné fantáziáját megcsiklandozta ez a j beszéd. Ábrándos gondolatbk szállták meg az ) agyát. A zsíros jólét ködös, homályos képe ka- cérkodóan jelent meg előtte, Látta az urát. Gömbölyűre telt arcán állandó derűsség mosolygott, Még a pipájának a füstje is élénkebb volt, mint azelőtt, Dejszen nem is a régi pipájából fújta már | a füstöt. Újból, Finomból. Messzire csillogott az | az ezüstözött kupak. A kabátzsebbő! pedig kevélyeD könyökölt ki a sa'langos dohányzacskó. Mosolygott Oláhné az emberére. És mosolygott a fiára is, aki most már nem mezítláb, hanem fényes, tükröző csizmákban viháncolt az udvaron és két pofára majszolta az omlós hé ü kalácsot. Ezek a gondolatok, ezek a képek fütötték az Oláhné akarását, amikor egyedül Alit a nagy halom ruhához, mikor nem hagyta, hogy más napszámos asszonyt is hívjanak melléje. Oláhné ügyeskedett. Mig a ruhája főit: szaporán mozgott, a holmik között. Fürgén segített a kirakodásnál, az elhelyezésűé!, magavi gyázás nélkül emlegette a nehéz bútordarabokat, s közben mutatós erővel, erőszakolt könnyedséggel cipelte a mosáshoz kellő vizet. És hízelgőén dicsért mindent, amit az asszonya megmutatott. A ruha sok volt. Ezúttal nehéz próbára, súlyos, kemény csatára állt ki az Oláhné, munkához talán eléggé szokott, külsőleg edzett, de a robotos élettől valójában igen — igen megtört, korán elványadt teste. Az éjszaka csak rendesen múlott. Nem mondom : néha kisérlő élénkséggel jelent meg a mosókonyhában a felvatelt, puha, pihenésre hivó — váró ágy és csábosán hullámzott a gőzfelhőkben, de valahonnan feleszrnéle- tően előbukkant ilyenkor az ura és a gyermeke T Á « O A. Béke vagy harc?
