Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-25 / 86. szám
2-ik oldal SZATMÁ B-N fi M E T 1 Szatmár, 1911 október 25. polgár összetartásában mily erő rejlik. Fel kell verni alétságából, fel kell világosítani a nagy egyetemes városi érdekekről. Erre nagyon alkalmasak az u. n. meetingek. Ezeken alkalma nyílik a ve- zelő embereknek, hogy az egyes városok polgárságának a felfogásával, gondolkodásával megismerkedhessenek, a polgársággal érinikezhessenek. Viszont a polgárság előtt feltárhatják a legaktuálisabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világításában. Oda keli tehát törekedni, hogy a városi polgár megismerje az ő érdekeit, hogy kifejlődjék benne az érzés az általános városi érdekek iránt. A városok szervezkedését ugv kell vezetni és irányítani, hogy az a szervezet egyúttal a városi polgárság szervezete is legyen és az politikai súllyal is bírjon. Egyszer már legyen vége annak az Önállótlanságnak, hogy a városi polgárság mindig az uralmon levő irányzat pórázán vezettesse magát. Álljon a maga lábára valahára és szervezkedjen. Tárja fel a bajait, állapítsa meg az orvoslás leghathalósabb eszközeit. Válogassa meg a vezetőit és aztán az összes városok közös szervezetében összeforrva, menjen rendületlenül azon az nton, amelyet az állami életben az életviszonyok újabb alakulata a városok számára kijelölt. iodor a városházán A főjegyző ur magyaros A polgármester asszisztál A városi atyaistenek értik a módját, hogyan kell tekintélyt fönntartani a közönség előtt. Nem nyugateurópai illemmel és udvariassággal, ez ismeretlen fogalom a mi olajjal szagtalanított városházánkon, hanem markánsan magyaros szólamokkal és alpári durvasággal. Ha reprodukálni akarnék egy-egy városi tisztviselőeske — mélyen kalapot emelünk a kivételes egynéhánynak — csúnya és trágár kifejezéseit, vétenénk a jóizlés ellen. Többet mondunk : máris vétettünk a jóizlés ellen, mert jó- egynehány polgártársunkban rut és kellemetlen emlékeket ébresztettünk. De hogyan is kívánnánk a kicsinyektől illemet, mikor a nagyok nyújtják nékik a követendő oktatást. A tekintetes, nagyságos, sőt méltóságos főfő-férfiak, akikre szepegve tekint föl minden polgár, szepegve és szolgai tisztelettel, mert nem lehet tudni, mikor kerül sor holmi alázatos kérelemre. Mert az már magyar specialitás, hogy itt, ha valakinek kívánnivalója van, a legföldigbo- rulóbb alázattal kell kunyorálnia érte. Ha véletlenül kihagyta kérvényéből az alázatos szolgáját, több mint bizonyos, hogy figyelembe vehető nem lesz. Beszéljen a következő eset. Rottstein Jakab, kinek a városházán volt dolga a napokban, véletlenül otthon felejtette az alázatos kunyoráló természetét. Kőrösmezeynél járt valami bizonyítvány ügyben. A főjegyző ur, ki nyájas és előzékeny modoráról közismert, ezultal sam tagadta meg önmagát. Egy finom gesztussal olyan egy előzékenyet talált mondani az ügybajos polgártársnak, hogy Rottsteinnak, bár nem mai gyerek ő sem, az arcába szökött minden szeméremérzése. De szüksége volt a bizonyítványra, ezért a főjegyzővel együtt átment a polgármester szobájába és újólag előadta panaszos kérését. A főjegyző ur itt ismételte az előbbi előzékenységet, utasítván Rottstein Jakabot, bogy menjen, nem az iktatóba, nem » referenshez, nem az anyakönyvi ügyosztályba, hanem oly helyre, ahol egyáltalán nem szoktak bizonyítványok kiadásával foglalkozni. Rottstein dühbe gurult és vissza mondta Kőrösmeseynek : Menjen m$ga ! Erre aztán az következett, hogy a polgár- mester szolidaritást vállalt kedvelt főnötáriusá- val ki a kir. tanácsos ur jelenlétében ismételte a rigóferenci igét. Csaknem kidobta a szegény Jakabot. Rottsteio Jakabnak otthon a» volt az első dolga, hogy nyiltterét szövegeseit cs elvitte a Szamos cimü politikai napilaphoz, hogy leközölje. Csakhogy nem azért leibzsurnálja a Szamos a po]gánnesíer urnák, hogy ell ene akár a hirdetések között is helyet adjon kompromittáló dolognuk Hiszen a királyi tanáesos ur főrészvényes a lapnál. Az urak tehát, különösen a főjegyző ur vidáman küldözgethetik tovább is a feleket ama kö- rülirhatatlanul kényes helyre, ahova a technika mai állapota szerint valóságos abszurdum az odamanetel. Pedig ha Kőrösmeneyről van szó, ini csakugyan mondhatnánk egy helyet, ahova őt küldeni lehetne. Különösen, ha az apróbb nagyobb okokat megirnők, amelyek a főjegyző urat joggal predesztinálják eme küldetésre. Az ügy különben bíróság elé kerül. Idegesen, dühösen, hogy örömét megzavarják, : áthaladt a Place de l’Etoile-ou, kitéve magát : annak, hogy a rengeteg kocsi, automobi közül j valamelyik elgázolja. Majd egy virágüzletbe me- j nekülí. végighaladt az avenuen és rohant, a ; hogy csak tudóit, mint az agaraktól üldözött ; fogoly. Úgy látszott, követelője megelégelte a dolgot és más csillag ulán siet. — Hinnéd e Bobetíe, — moodtaja külyá- jának, melynek eranycsengő nyakravalója vidáman csilingelt — hinnéd-e, kis kutyám, hogy ilyen ostoba, kellemetlen emberek is léteznek ? . . . Ha megint viszontlátnék az ábrázatát, felhatalmazlak, hogy a nadrágjába kapaszkodj ! Ebben a pillanatban megfordult — ég elképzelhetik haragját, hogy megint Lansadeba ütközött. — Ez már sok ! Uram ön túloz. az ember lassan, kortyokban szeretett volna leinni e rózsás ajkakról. — Bocsássa meg, asszonyom, — hebegte végre Hubert — ezt a nevetséges állhatatosságot de higyje el, nem sajnálok semmit Sőt szivesen bejárnám Páriát keresztülkassuf hogy a muzsikát újra halhassam. Majd tiszteletteljesen bemutatkozott és elég elmésen magyarázta el az esetet. A hölgy elino- soiyogott. S a mosoly ért annyit, mint a kaczaj. Beszédbe elegyedtek. — Nem szeretem a véletlent — mondia a hölyy. — Igaza van — felelte a férfi. — Exaltelt vagyok. — Nekem van józanságom kettő számára , . . — Jó minőségű ?. . . — A legjobb . .. Garánciát vállalok . . . És a hogy Hubert bambán ránézett és nem Mit mondjak még. Az ibolyaszinü ruhás talált szavakat, hogy visszavágjon, a hölgy ara J hölgy özvegy volt. Kivesztette az urát, még mi- rata ellenére is hangos kacajra fakadt. j tudta volna, szeretni fogja-e vagy megEz az üde, csengő, imádandó, csalogány v csalja. Félgyászt viselt érette, a nóta vége ? A trilláihoz hasonló kaczaj, a mely a félig nyilt ' hét végén házasságot kötnek. ajkakról, gyöngyházfényü fogakról lepergett : ez . ____ a bolondos jókedvű, kristályos kacagás, a melyet — Liszt-iinepóly. A Városi Zeneiskola ma tartja Liszt-ünepélyét a Városi Színházban. Az érdeklődés igen nagy. Páholyokat alig kapni. — Uj mértékhitelesítő. A kereskedelemügyi miniszter az állami mértékhitelesítők személyzeti létszámában Popper Alfréd napidijas mér tékhiteí esi tőt a szatmári állami mértékhitelesítő hivatalhoz való beosztással XI. fizetési osztálybeli állami mértékhitelesítővé nevezte ki. — Szüretelnek nagyban mindenfelé. A szőlőt leszedik, kádbaöntik és must lesz belőle. A mustból nagy dáridót csapnak és isznak meg esznek, de finkább csak isznak rogyásig. Közben nótáznak. Igyunk mig egy ló lesz, azután a viz is jó lesz. Mennyire igazuk van ! Sokan addig isznak, nmig utolsó lovukat is eiitták és akkor bizony már{ nem juijj másra, csak vízre. Óh, te meztelen Bzáju üvegem, süvegem előtted emelem ; oltárod előtt könyörgöm, olyant iszok, hogy csak úgy nyökörgöm. így mondja egy másik nóta és hej, be igaza van ennek is! A sok ivástól csak úgy nyőkörögnek, pusztulnak az emberek a szüret után. Nem is az a fontos sok embernek a szüretnél, hogy sok bor teremjen, hanem hogy jól mulassanak. Vannak már olyan szüreti mu latságok is amelyeken mindent látni az asztalon: sonkát, paprikást, káposztát és pálinkát is, csak épen szüretelt szőlőt vagy bort nem. Mart hogy a szüretben nem a szőlő a fő, hanem a berugási alkalom . . . — Mindenki tudja, hogy Iriny találta fel a gyufát. A gyufának meg a szalmának olyan hirtelen lobbanó, hirtelen kihunyó a lángja, mint az ember, hirtelen haragjának. Iriny Józsefet a gyufa feltalálóját az a tisztesség is érte, hogy egy községet elneveztek róla. Ebben az Iriny nevű községben, hasonlóképp a gyufalángjához, hirtelen haragra lobbant Kiss József és úgy elpáholta Balczó Lajost, hogy ő maga is megbánta a haragja múlásán. Balczó azonban nem vette ezt enyhítő körülménynek, valamint a szatmári kir. törvényszék sem veszi annak és annak rendje és módja szerint elítéli a hirtelen haragú irinyi polgárt. — Rablóbinda Bikszádon. Egy egész rabló- szövetkezetét fedezett fel a csendőrség a napokban Bikszád környékén. A majdnem busz légből álló banda 10-15 betörése* lopást követett el és senki sem merte őket feljelenteni félve a bosszú- jóktól. Hosszas uyomozá# után végre siket ült a csendőrségnek felfedezni és elfogni őket, — Tánctanitás. A ref. leányiskolában a tánctanfolyam megkezdődött. Beiratkozni még a hét folyemán lehet az igazgatóságnál. — Ereszd be a tótot a házba és kiver onnan. Grosin Tódor ezért nem is akarta engedni a házába, azaz hogy a földjére Pap Demetert, akinek semmiféle igaz szándéka nem lehetett éjnek idején a földön. Erről tanúskodott az a pár zsák, amelyet magával hozott, hogy az egyiket friss szénával megtömje. Ezt akarta megakadá lyozni Grosán, ami nagyon megharagitotta Pap Demetert áz hogy ne zavarja munkája közben továbbra is: ájuira verte. Lopás miatt ül most a kir. törvényszék fogházában. — Bál volt Nemesborzován, ahova hivatalos volt Mánd község minden szép szál legénye. Ezt az előbbi jelzőt a nemesborzovai legények is megállapították és frissebben rakta a kis piros csizmás lábuk, ha mándt legény kordoánja volt a párja. Nem nagyon tetszett ez a nemesborzovai legényeknek és ezért, addig kötekedtek a vendégeikkel mig parázs verekedés kerekedett a csárdás helyett, melyben nem egy legény hagyta ott a fogát, vagy vitte el betörve az oldalbordáját. — Takarékos ember Kellner Salamon meg a felesége és sikerűit is összekuporgatniok hetven koronát. A múlt nap azután; hogy elmentek hazulról valami még szegényebb ördög neszét vette a hetven koronának és ellopta a keserveden megtakaritott pénzecskét. — Harcias menyécske lett Czicsák Mária, nemsokára azután, hogy oltárhoz vezette Kozma Jakab. Nagyon csöndes az élet Ráksán, a fiatal menyecske férje szintén nagyon csöndes volt. / BIBÉI.
